2019. június 25. keddVilmos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A btk.-módosítás hatályba lépése esetén sem lesznek érinthetetlenek a törvényhozók?

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2013. december 19. 15:46, utolsó frissítés: 17:37

Varga Attila alkotmányjogász szerint ellenük a sajátos jogállásukról szóló törvény alapján folyhat majd eljárás.


Ha a december 10-én megszavazott btk.-módosítások életbe lépnek, átszabhatják azt is, ahogy az önkormányzatok képviselői, vezetői helyi szinten elköltik a közpénzeket. Az adminisztratív tevékenységek kivonása az összeférhetetlenség vádja alól arra is lehetőséget teremthet, hogy a helyi vezetők akár százezer eurós nagyságrendű közpénzeket költsenek el versenytárgyalás nélkül.

A parlament június 5-én módosította, az államelnök kihirdette, június 28-án pedig megjelent a Hivatalos Közlönyben a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó törvény módosítása. A határozat szerint a közbeszerzések értékhatárát a javak és szolgáltatások esetén 15 ezer euróról 30 ezer euróra, a munkálatok esetén 50 ezer euróról 100 ezer euróra emelik. Ennek fő haszonélvezői a Hotnews elemzése szerint a kisebb vagy közepes méretű önkormányzatok lesznek, akik de facto teljesen megszabadulnak a közbeszerzési eljárások kiírásától.

Varga Attila (fotó: cdep.ro)Varga Attila (fotó: cdep.ro)
Varga Attila alkotmányjogászt, az RMDSZ korábbi képviselőjét arról kérdeztük, hogy a btk.-módosításoknak egyrészt milyen következményei lehetnek a képviselőket és szenátorokat érintő bűnügyi vizsgálatokkal kapcsolatosan, másrészt a helyi hatóságok milyen potenciális előnyhöz juthatnak.

A btk.-módosítás szerint a közigazgatási tevékenységek kapcsán nem indítható összeférhetetlenség miatti eljárás. Ha hatályba lépne, milyen következményei lehetnek ennek a módosításnak a helyi vezetők mozgástere tekintetében?

Varga Attila: - A lényeg az, hogy tisztán rögzítsék, mi jelent összeférhetetlenséget, mert a túl sok szabályozás olyan, mintha nem is lenne, és kijátsszák. Legyen néhány nagyon pontosan elmagyarázott fajtája az összeférhetetlenségnek, azt be kell tartani, és kőkeményen büntetni, ha valaki ez ellen vét.

Ha egy polgármester megrendeléseket ad a közbeszerzési eljárást megkerülve, az nem korrekt. Ha nincs egy átlátható pályáztatás közpénzek felhasználására, az problémás, például akkor, ha a hozzá vagy pártjához közel álló cégeknek adja a megbízatást. Nem az a baj önmagában, hogy egy cég közel áll az illető polgármesterhez, vagy a pártjához, azzal van probléma, ha nincs pályáztatás, és akkor nincs garancia arra, hogy a legjobb, legolcsóbb ajánlatot adó cég nyeri el a munkát. Ha erre vonatkozik a szabályozás, akkor valóban probléma van.

Milyen következményei lehetnek annak, hogy a btk.-módosítás révén kikerültek a köztisztviselők köréből a szenátorok, a képviselők és az államfő? Milyen büntetőjogi szabályzás vonatkozik rájuk ezentúl?

- Tudtommal soha nem voltak köztisztviselők a képviselők és a szenátorok. Volt rá példa, hogy az ügyészek úgy értelmezték, mintha azok lennének, viszont a különbséget jól példázza, hogy a köztisztviselőknek illetve a parlamenti képviselők és szenátorok jogállásáról külön törvény szól. Most a parlament pontosított, hogy egyértelmű legyen az összes közigazgatási és alkotmányjogot nem ismerő ügyész számára: a képviselők és szenátorok nem köztisztviselők.

A köztisztviselő egy karrier-funkciót jelent, vagyis azt, hogy valaki belép egy köztisztviselői karba, kezdi valahol lent, és ha rendesen végzi a munkáját, továbbképzi magát, egyre magasabbra juthat a ranglétrán. Ez egy nagyon pontosan behatárolt végrehajtói, köztisztviselői karrier, életpálya, ezzel számos előny és kötöttség jár. Például a régisége ütemében a fizetése is növekszik, ha önhibáján kívül kerül ki a rendszerből, végkielégítésben részesül stb.

Ehhez képest a törvényhozó mindig választással kerül a tisztségbe, ő nem köztisztviselő, ő egy választott közméltóság, aki nem egy életmodell-pályát űz, mert választással kerül a tisztségbe. A btk. 147-ös cikkelye viszont nem tesz különbséget a választott és a más módon funkcióba került köztisztviselők között.

Sem a kormányfő, sem a kormánytagok nem köztisztviselők nem hivatalnokok, ha így jobban érthető a kifejezés. Van egy hivatalnoki kar és vannak választottak, mindegy, hogy ki választotta, közvetlenül a nép, vagy a kormány esetében a parlament. A minisztériumokban a miniszterek beosztottjaiként tevékenykedő osztályvezetők köztisztviselők, de maga a miniszter nem köztisztviselő, mert ő mindössze egy időre kapott a parlamenttől megbízatást.

Látható, hogy milyen könnyen lehet valaki miniszter, és egy rossz nyilatkozattétel után elveszíti a tisztségét. Ha próbálom a magyar nyelvben megfogni a különbséget: vannak tisztviselők és vannak tisztségviselők. A képviselő, a szenátor, a miniszter, az államfő egy tisztséget visel, egy választás után jutott ebbe a tisztségbe, ideiglenesen, míg a tisztviselő az egy hivatalnok. Azért foglalkozik ezzel a btk., mert a köztisztviselő, főleg, ha magasabb rangban van, akkor közpénzekkel foglalkozik, közpénzekről dönt. Ehhez képest a képviselő vagy a szenátor nem rendelkezik ilyen direkt módon közpénzek fölött, tehát nem lehet képviselőt vagy szenátort lefizetni azért, hogy valaki ezáltal direkt előnyhöz jusson, ugyanis a képviselő és szenátor feladata a törvényalkotás.

Mi történik akkor, ha például olyan törvényt hoznak, amely valakinek direkt módon kedvez? Például az RMGC számára sajátos törvényt tervezett a parlament.

- Nem tipikus esetek azok, amikor egy cégre nézve hoz kedvező törvényeket a parlament. A parlament nem osztogat pénzeket közvetlenül, csak a költségvetési törvényt szavazza meg. Természetesen létezik bizonyos lehetőség a hatalommal való visszaélésre, de más jellegű a tisztség. Én nem azt akarom mondani, hogy aki képviselőként vagy szenátorként a tisztségével visszaél, az ne legyen megbüntetve, nem erről van szó. Nagyon pontosan kellene a különbséget látni a tisztviselő és a tisztségviselő között. A képviselőnek és a szenátornak, függetlenül attól, hogy két vagy három mandátumot nyert el, mindig egyforma a fizetése. Aki viszont 15 éve köztisztviselő, annak biztos nagyobb a fizetése az ugyanolyan munkát végző kezdőnél.

Ha a módosítások a megszavazott formában életbe lépnek, milyen lehetőség lehet arra, hogy felelősségre vonják visszaéléseik miatt a parlamenti képviselőket és szenátorokat?

- A mentelmi jog lényegében nem változott. Gyakorlatilag továbbra is az történik, hogy a szenátorok és a parlamenti képviselők nem tarthatók fogva, nem tartóztathatóak le az adott Ház engedélye nélkül. A képviselő és szenátor ellen eddig indulhatott és folyt is nyomozati eljárás. Azoknak a képviselőknek és szenátoroknak az esetében, akik egyben miniszterek, szükséges az adott Ház jóváhagyása az esetlegesen ellenük folyó nyomozáshoz. Ezen túlmenően mindkét esetben, ha a nyomozás végeztével az ügyész úgy dönt, hogy vádat kíván emelni, tehát a bíróság elé viszi az ügyet, abban az esetben szükséges a mentelmi jog megvonása az adott Ház részéről.

A szenátorok és képviselők jogállásáról szóló törvény milyen esetekben alkalmazható, illetve mikor folyik az eljárás, a bűnvádi per a büntető törvénykönyv előírásai szerint?

- A jogban van egy mindenre érvényes szabály: ha van egy általános terület, mondjuk a büntetőjog, büntetőeljárás, akkor mindennek a büntető eljárási törvénykönyv szerint, nem pedig a btk. szerint kell történnie. Tehát ha van egy büntetőjogi kérdés, mondjuk egy nyomozás, akkor az általános szabályt kell alkalmazni első lépésként, nevezetesen a büntető eljárási törvénykönyv eljárása szerint. Azonban ha van egy sajátos jogállásról szóló törvény, amely eltér az általánostól, a főszabálytól, akkor azt kell elsődlegesen alkalmazni. Tehát mindig a speciális törvényt kell elsőként alkalmazni, és ha az nem ad megoldást, akkor az általános szabályt, a büntető eljárási törvénykönyvet, – vagy ha egy polgári jogi kérdésről van szó – akkor a polgárjogi eljárási törvénykönyvet kell alkalmazni.

A parlamenti képviselők és szenátorok jogállásáról szóló törvény lehetőséget ad arra, hogy indokolt esetben az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) szabályzata szerinti lehessen eljárni.

- Nagy kérdés, hogy lehet-e úgynevezett jurisdikciós jogkört adni az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek, mert ha igen, akkor keletkezik egy újabb nyomozati hatóság. Most már hányfajta ügyészség létezik? Nem az a jogállam, ahol tízféle ügyészség van különböző területekre szakosodva. Egyetlenegynek kellene lennie, amely végzi rendesen a munkáját.

Tudomásom szerint az ANI vezetői és alkalmazottai nem ügyészek, nem bírák, tehát milyen alapon végez ez az intézmény igazságszolgáltató tevékenységet? Nyomozást nem végezhet, érkezhet egy feljelentés, ami alapján feltár egy helyzetet, de azt tovább kell adnia valamilyen nyomozati hatáskörrel rendelkező szervnek.

Tudtommal az ANI-ben politikailag kinevezett civil emberek vannak. Nem korrekt, hogy ők nyomozzanak, mert ma egyik, holnap másik politikai ellenfélre helyeződik a hangsúly, attól függően, hogy ki nevezte ki az ANI vezetőségét, alkalmazottait. Bár az EU-ban nagyon dicsérik az ANI-t és a DNA-t is, nem természetes, hogy egy jogállamban különböző fajta, szakosodott ügyészek és intézmények vannak. A létező, tulajdonképpeni ügyészség és igazságszolgáltatás (bíróságok) kellene jól, eredményesen és hatékonyan végezzék a munkájukat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS