2017. december 16. szombatEtelka, Aletta
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Rendőri túlkapás áldozata lett két fiatal Kolozsváron?

S. Z. 2013. december 19. 17:47, utolsó frissítés: 17:47

Piroson mentek át a zebrán. A rendőri igazoltatás, majd pénzbüntetés után jócskán elszabadultak az indulatok.


Csak enni szeretett volna valamit M. Tamás és kollégája a múlt szombatra virradó hajnalon. A kolozsvári kihalt úton békésen átsétáló fiatalok nem is sejtették, micsoda galibába keverednek: rendőrök igazoltatták, majd bekísérték őket, miközben a legkevésbé sem bántak kesztyűs kézzel velük. A bilincs nyoma néhány nap múlva is ott látszik M. Tamás csuklóján. És bár sokan azt tanácsolják neki, eltökélt, hogy nem hagyja annyiban.

M. Tamás egy húszas éveiben járó, Nagykárolyból származó srác, aki programozóként dolgozott egy ismert kolozsvári IT-cégnél. Reggel van, egy kolozsvári kávézóban ülünk, miután ismerős ismerősén keresztül megkeresett, azzal, hogy szeretne sajtónyilvánosságot az ügyének.

A történet pedig nem is kezdődhetett volna banálisabban. „Péntekről (december 6.) szombatra (december 7.) virradó éjszaka egy céges bulin voltunk az Euphoriában” – meséli. Mivel a helyszínen valamiért nem lehetett enni, éjszaka fél háromkor egy kollégájával úgy döntött,


elsétál a Hasdeuba,



az ún. „Hányinger” utcára enni valamit. „A bulin persze ittunk, azonban nem voltunk annyira részegek, hogy ne tudjuk, mi történik velünk” – meséli. „A Sörgyár és az Agronómia táján mentünk át az – amúgy teljesen kihalt – monostori úton, a zebrán. Az átjáró előtt és után, az út mindkét oldalán taxisok parkoltak tilosban, kuncsaftra várva.

Azt hittük, hogy éjszaka lévén a jelzőlámpák nem működnek már, de tévedtünk: azon a monostori gyalogátjárón mindig működik a jelzőlámpa, és éppen piros volt. Azt sem vettük észre, ahogy azt sem, hogy egy rendőrjárőr halad el éppen: az autó félrehúzott a zebra melletti, Agronómia kapujánál levő kis beugróba.”

Az autóban három rendőr és egy csendőr ült, és az ilyenkor szokásos eljárás szerint elkérték a fiatalok személyi igazolványát. Mivel M. Tamás román kollégája amúgy hétköznapi, gyakran előforduló családnevét nem a megszokott módon írja, a rendőr pedig azt hitte, ugratja,


máris szóváltásba keveredett.

Szó szót követett, a fiatalok szóvá tették, hogy a rendőrség járókelők igazoltatásával foglalkozik, ahelyett, hogy komolyabb ügyeket göngyölítene fel. Időközben felbukkant egy harmadik járókelő is, aki szintén átment volna piroson a szóban forgó gyalogátjárón. A fiatalok odaszóltak: nehogy!

A monostori úton levő gyalogátjáró. Jól látszanak a jelzőlámpák, jobbra pedig az Agronómia kapuja, ahol a rendőrautó megállt. Fotó: Google MapsA monostori úton levő gyalogátjáró. Jól látszanak a jelzőlámpák, jobbra pedig az Agronómia kapuja, ahol a rendőrautó megállt. Fotó: Google Maps


Tamás kissé távolabb beszélt a rendőrökkel, és rákérdezett, azért tart-e ennyi ideig a jegyzőkönyv kitöltése, mert magyar? Román kollégája közben egyre feszültebb párbeszédet folytatott az egyik rendőrrel. És bár nem személyeskedett, a kollégája a rendőrség munkáját egyre élesebben bírálta – emlékezik vissza M. Tamás, hozzátéve: elismerték a kihágást, és hajlandóak voltak aláírni a jegyzőkönyveket.

Időközben elkészültek a jegyzőkönyvek: 160 lejre büntették a piroson átkelő fiatalokat. „Hagyjuk, nincs kivel beszélni” – mondta románul M. Tamás kollégája, majd legyintett: úgy tűnik, ekkor elpattant a húr,


a rendőr hátracsavarta a karját,

és betuszkolta a rendőrautóba. M. Tamás ezen a ponton visszautasította a jegyzőkönyv aláírását, mire a rendőr hangosan kérdezte, hol lakik Kolozsváron? “Azt feleltem, nála van a személyim, olvassa le arról” – meséli. Ekkor visszacsúsztatták a zsebébe a személyijét, és ráordítottak: tűnj el (dispari)!

Ő azonban nem távozott: úgy érezte, nem hagyhatja ott kollégáját. Ekkor egy rendőr őt is leteperte: karját hátracsavarta, megbilincselte, és a rendőrautó csomagtartójára fektette. „Most megtanítalak, hogy tiszteld a román rendőrséget!” – kiabálta.

„Ekkor már én is ordítottam. A rendőr nevét, azonosító számát, felettese nevét kértem, és kilátásba helyeztem, hogy panaszt teszek” – emlékezik vissza. A rendőr válaszképp többször is felhúzta a hátrabilincselt karját (napokig tartó fájdalom), majd felrántotta és visszacsapta fejét a csomagtartóra.

Az egyik, autóban ülő rendőr közben segítséget hívott: perceken belül megjelent egy újabb, szirénázó járőrkocsi. „Ebből az autóból


négy vérszomjas vadállat szállt ki:

látszott, még örülnek is annak, hogy megvan a napi delikvens, aki fiú, és ráadásul ivott is. Betuszkoltak az autóba, miután – viccből – az amerikai filmek mintájára figyelmeztettek, nehogy megbotoljam a küszöbben” – mesél.

Bár az őket igazoltató rendőrökkel nem beszéltek, M. Tamást ez a legénység már eleve bűnözőként kezelte. Az ijedt fiatal megpróbált azzal védekezni, hogy ő magyar állampolgár – sikertelenül: mint kiderült, a szervek ezt nem veszik figyelembe, ha valaki román állampolgársággal is rendelkezik (ezt persze nem így közölték). „Közben a hátsó ülésen bele-belekönyököltek a hasamba,


úgymond hogy üljek szépen” – mondja.

Az út 5-10 percig tartott, a Monostor végén, a Bucium utcában levő 4-es rendőrőrsig. Akkor még nem tudta: ez a rendőrőrs balhésnak számít, egy egyszerű Google-keresés több találatot is ad, szexbotránytól villamossal való ütközésig, hamis tanúzásig, okirat-hamisításig vagy épp verésig.

„Két rendőr kirángatott az autóból, a főbejáraton bevittek: az őrsön kajánul vigyorgott az egyik rendőr, látva érkezésünk. Hamarosan a kollégámat is hozták”.

A fiataloktól elvették a mobiltelefonjukat (mint utólag kiderült, ez a standard eljárás, ha valakit ki készülnek hallgatni), majd M. Tamást a kihallgatószobába próbálták bevinni (kollégájával az előtérben tárgyaltak). Ez nem ment egyszerűen, ugyanis a rendőrök nem találták a mágneses kártyát, amivel ki lehetett volna nyitni az ajtót.

Miközben többedmagával állt az ajtó előtt, M. észrevette, hogy a mellette álló rendőr ugyanaz, aki lenn, a monostori úton igazoltatta, és akiről kiderült, hogy marosvásárhelyi származású, és tud magyarul. „Magyar rendőr velünk van” – súgta oda neki, mire fel az a kezében levő iratcsomóval


egy hatalmas pofont kevert le neki.

Időközben bejutottak a kihallgatószobába, amely – mint meséli – leginkább bicikliraktárhoz hasonlított. A szoba egyik fele ugyanis tele volt (valószínűleg lopott és megtalált) biciklikkel. Leültették egy székre, levették a bilincset, majd egy rendőr arra próbálta rávenni, hogy vallomást tegyen.

M. Tamás erre csak annyit hajtogatott, hogy nem szólt be a rendőröknek, nem szidta őket, nem volt agresszív, nem ezt a bánásmódot érdemli. Egy idő után aztán belépett a szobába az egyik csendőr, aki lenn volt az Agronómiánál: ő szólt, hogy hozzák ki.

Az előtérbe visszajutott M. Tamásnak szóltak, most tűnjön el, majd az egyik rendőr a nyakánál fogva ki is tette az épületből.


Arra azonban senki nem számított, hogy háromszor is visszamegy.

„Visszamentem, és a telefonomat követeltem. A portán levő rendőr azt kérte, írjam alá az átvételi elismervényt. Elutasítottam, így ezúttal ez a rendőr dobott ki az őrsről, szintén a nyakamtól fogva”.

Amikor M. Tamás másodszorra visszament az őrsre, megfenyegették, hogy előzetesbe teszik. Sokkos állapotban levő kollégáját épp azzal fenyegették, hogy 2 ezer lejre büntetik, ha a jegyzőkönyvet nem írja alá. A magyarul beszélő rendőr arra kérte M. Tamást, menjen el, ő azonban nemet mondott: a telefonját kérte vissza. Ekkor már kollégája is vele tartott. Újból kitették.

M. Tamás harmadszorra is visszafordult: ezúttal aláírta a portán levő nyilvántartást arról, hogy átvette a telefonját. Szóltak neki, hogy a jegyzőkönyvet majd hazaküldik a személyijében szereplő nagykárolyi lakcímre.

„A kollégámmal együtt azonnal taxiba ültünk, és a megyei kórházba mentünk, a sürgősségire” – meséli. Amikor elmondtuk, hogy rendőrök bántalmazták,


hirtelen mindenki távolságtartó lett

a sürgősségin. A kollégája testén nem volt nyoma fizikai agressziónak; M. Tamás esetében néhány napon belül gyógyuló sérüléseket állapítottak meg.

Két napra rá, hétfőn törvényszéki orvosnál is járt M. Tamás: a válla, a testén látható karcolások, tompa tárgyak ütése nyomán keletkezett zúzódások a szakember szerint is 7-én, szombaton keletkeztek, és alátámasztják a bántalmazásról szóló történetet.

Kollégája személyes okokból nem kíván semmilyen lépést tenni emiatt az éjszaka miatt; M. azonban most ügyvédet keres, hogy jogi útra terelje az ügyet. A panaszt pedig a napokban szeretné iktatni a rendőrségen.

„Nem szeretném senkinek a karrierjét tönkretenni. Csak annyit várok el, hogy kérjenek bocsánatot, és tartsák be a törvényeket a rendőrök is, ne éljenek vissza a hatalommal” – mondta.

A 4-es rendőrőrsön a Kolozs megyei rendőrfelügyelőség szóvivőjéhez irányítottak; a szóvivő kérdésünkre elmondta, hivatalosan akkor indulhat belső vizsgálat az ügyben, amikor valaki panaszt tesz.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS