2017. június 27. keddLászló
27°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Amikor a haza parancsolt. Március idusáról

Babucs Zoltán 2014. március 15. 08:37, utolsó frissítés: 2014. március 16. 11:33

166 esztendeje, 1848 tavaszán, egész Európán forradalmi hullám söpört végig, amely alapjaiban remegtette meg az 1815 óta kínosan fenntartott hatalmi status quo-t.


1848 márciusa a Habsburg Birodalmat is felbolydította. Magyarországon Pozsonyban és Pest-Budán párhuzamosan folytak az események. Pozsonyban az országgyűlés reformistái, Pest-Budán a Petőfi és Jókai vezette ifjúság próbálta meg a kezdeményezést magához ragadni. A bécsi forradalom híre végképp tettekre ösztönözte őket, s

az évtizedes politikai állóvizet alaposan felkavarták.

1848. március 15-én a márciusi ifjak a 12 pont megfogalmazásával, Táncsics népvezér kiszabadításával, s mintegy 40 ezres tömeggel a hátuk mögött megindították a forradalmi eseményeket Magyarországon. „Ez volt az év! Csudáknak éve!” – írta Tompa Mihály.

Honvédek 1848-ban

A 12 pont követelései egy sor olyan dolgot tartalmaztak, melyeket 1848. április 11-én az uralkodó – V. Ferdinánd – törvényben is szentesített, s az ország a feudális és polgári rend közötti határvonalat átlépte, megtörtént a hőn áhított unió Magyarhon és Erdély között. A Széchenyi és Kossuth nevével fémjelzett reform mozgalom hosszú és áldozatos újító törekvései ekkor hozták meg igazán gyümölcseiket. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével


megalakult az első felelős magyar kormány


Pest-Budán, a cenzúra eltörlése, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség, a Nemzeti Bank, a sajtószabadság, a nemzeti őrsereg, a külhonban állomásozó magyar katonák hazahozatala, mind-mind az új eszmék melletti elkötelezettséget jelentette.


1848 késő tavaszától azonban már gyülekeztek az első viharfelhők az ország égboltja felett. A Kamarilla által a forradalom ellen uszított szerb határőrök a Délvidéken kezdtek mozgolódni. Ekkor érkezett el a tettek ideje… Batthyányék is kezdték belátni, hogy a bécsi udvar vonakodik hazavezényelni és a kormány rendelkezésére bocsátani a külhonban állomásozó magyar alakulatokat, s a magyar törekvéseket nem támogatják. Az országnak pedig

fegyveres védelemre, önálló hadseregre volt szüksége:

ekkor kezdték meg az első honvédzászlóaljakat szervezni.

1848. szeptember elejére már világossá vált, hogy Bécs nem veszi komolyan a magyar kormányt, s reguláris hadsereggel kívánja 1848 márciusának eredményeit eltiporni. A Kossuth Lajos vezetésével színre lépett Országos Honvédelmi Bizottmány ekkor kezdte el igazán szervezni az ország honvédelmét. Amikor már a fegyvereké volt a szó, s szükségessé vált a forradalom vívmányainak fegyveres védelme Kossuthék – az ország lakosságának teljes támogatásával – szinte a semmiből teremtették meg a honvéd hadsereget, megszervezték annak hadkiegészítését, a hadsereget felszerelő és ellátó hadiipart. Erdélyben Háromszék volt a magyar honvédelem fellegvára, hiszen ha Gábor Áron és a székely állhatatosság nincs, úgy Erdély teljesen császári kézbe került volna. 1848/49-ben olyan idők jártak,

„… amikor a haza parancsolt …”

Erdély és a Székelyföld fiai csapatostul álltak Bem apó seregébe, s míg a magyar fősereg a magyarországi főhadszíntéren, addig az Erdélyi Hadsereg az erdélyi hadműveleti területen serénykedett.

Csatajelenet

1849 márciusára a honvédség olyannyira ütőképes haderővé vált, hogy az 1849-es tavaszi hadjárat során egész Európának megmutatta, mit is tudnak a piros zsinóros, kávébarna atillás honvédek és képesek Európa egyik legjobban kiképzett és felszerelt hadseregét, a császári-királyi hadsereget megverni és az ország területéről kiűzni.

Az 1848/49-es magyar függetlenségi háború csúcsát 1849. április 14. és május 21. jelentette. Debrecenben

1849. április 14-én kiáltották ki Magyarország függetlenségét,


s május 21-én pedig a magyar honvédek kitűzték a „Szűzmáriás” zászlót Buda várának ormára.



galeria_14129.jpg


Május 21. azonban az Európa által magára hagyott magyar szabadságküzdelem végnapjainak kezdetét is jelentette, hiszen ezen a napon Varsóban az ifjú I. Ferenc József letérdelve és kezet csókolva kért segítséget „Európa zsandárjától”, minden oroszok cárjától – I. Miklóstól, aki a kért intervenciós seregtesteket rendelkezésére bocsátotta. Mivel az európai nagyhatalmaknak nem állott érdekében a Habsburg Birodalom felbomlasztása, Magyarország teljesen magára maradt. Ekkor már jóval több múlott az utolsó közhonvéd szuronyán, vagy huszár szablyáján. mint Kossuth bármilyen lelkesítő szózatán.

„Európa csendes, újra csendes…”

– írta Petőfi 1849 nyarán, mikoron már csak Magyarországon égett a forradalmi láng, s az ország élet-halál harcát vívta a császári és cári csapatokkal. Szabadságharcunkat csak a túlerő tudta leverni, azonban azt, hogy Magyarország végképp a polgári fejlődés útjára lépett, s a nemzeti egységet Kossuth meg tudta teremteni, még a császári megtorlás sem tudta kitörölni a magyarság emlékezetéből!


Babucs Zoltán hadtörténész




ItthonRSS