2017. február 25. szombatGéza
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Felkelés a Gyimesekben

Főcze János 2014. március 29. 16:59, utolsó frissítés: 2014. március 31. 09:35

Az 1934-es Gyimes-völgyi parasztfelkelést utólag felnagyította és hatalmi önigazolásra használta a Román Kommunista Párt. A kordokumentumok szerint nem az és nem úgy történt.



Legitimizációs kényszer

A Román Kommunista Párt a valóság torzítása révén kreált magának legitimitást. Ezt (több más módszer mellett) úgy érte el, hogy a múltban olyan történéseket keresett, amelyeket felnagyítva és átértelmezve, a saját szerepét felértékelve mutatott be. A történeti források és a publikációk fölött abszolút kontrollja volt, átértelmezhette a múltat anélkül, hogy a lebukás veszélyeztette volna.

>> Történelem rovatunk korábbi anyagai >>

Az ebben a „valóságban” szocializálódó és ezeket a végtelenül ismételgetett „igazságokat” abszolútnak megismerő generációk indoktrináltsága, valamint az ehhez társuló tudatos ferdítések sokasága kihat a mai közbeszédre, közgondolkodásra is.



A Román Kommunista Párt hatalmi önigazolásához minden egyes, a marxizmus logikai sémájával illusztrálható eseményre (megmozdulás, felkelés, lázadás, sztrájk, stb.) szükség volt. Azzal, hogy a párt önmagát nevezte meg az események szervezőjének és sikeres, óriási volumenű akciónak állította be a legkisebb zendülést is, bizonyította a két világháború között betöltött fontos szerepét, és a tömegek vezetőjének kiáltotta ki magát.

A gyimesbükki polgármesteri hivatal épülete

A marxista gazdasági determinizmus sémáját, logikáját felhasználva teremtett forradalmi munkásosztályt, összefogó nemzetiségeket, forradalmi hagyományokat, stb. ahhoz, hogy a „forradalom receptjéhez” megkapja a szükséges hozzávalókat. A modus operandi erőltetettsége nem számított problémának, hisz egyetlen ellenzője és megkérdőjelezője lehetett ezeknek a téziseknek, sőt dogmáknak, maga a párt (irányvonalváltás). A helyzetet tovább bonyolította a párt kapcsolata a Kommunista Internacionáléval (Komintern).

A szovjet csapatok 1958-as kivonásával a Román Kommunista Párt abban a helyzetben találta magát, hogy mindent be kellett vetnie ahhoz, hogy a Szovjetuniótól eltávolodhasson, hatásköréből kikerüljön, és vele szemben határozza meg magát a nemzetközi politikában. Ez a folyamat Ceauşescu 1968-as csehszlovákiai akciótól való elhatárolódásával tetőzött és már Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkárságának utolsó éveiben megkezdődött. A RKP múltja azonban egészében ugyanennek a Szovjetuniónak volt teljes mértékben alárendelve. A Szovjetuniónak adott ki információkat a királyi Romániáról, az finanszírozta, amelytől most távolodni kívánt.


Az 1934-es Gyimes-völgyi parasztfelkelés


Az RKP önigazolását szolgáló események sorába illeszkedik a Gyimes-völgyi parasztfelkelés és annak tárgyalása a kommunista történetírásban. A parasztfelkelés témájára 1960-ban egy könyvet szántak, 1971-re már csak egy fejezetnyi említése maradt, majd a következő, Bányai László által jegyzett, átfogóbb kisebbségi történelemkönyv (1976) meg sem említette.

A per vádlottai és védőügyvédjük, Maurer

Az 1960-ban kiadott, Titu Georgescu és Ladislau Fodor által írt Răscoala țăranilor din Valea Ghimeșului című könyv a kommunizmus győzelmével és az általa hozott aranykorral indított. Elmesélte, hogy az RKP hogyan szervezte meg a Magyar Dolgozók Országos Szövetségét (MADOSZ), alapította meg a Székelyföldi Néplapot (a MADOSZ újsága a két világháború között). Ehhez meg kellett bontania az Országos Magyar Párt (OMP) egységét a beépült ügynökei által. Ezután a MADOSZ révén megszervezte a Gyimes-völgyi parasztfelkelést. Ez úgy érte el, hogy az adóbehajtások sikertelensége miatt lefoglalásokkal operáló adóbehajtók elleni elégedetlenséget kihasználva akcióbizottságokba szervezte a csángókat. Volt női és munkásparaszt akcióbizottság is. A munkásparaszt akcióbizottság fele-fele arányban munkásokból és parasztokból, valamint fele-fele arányban románokból és magyarokból állt. A munkások osztályöntudattal rendelkező csoportként működtek, írták a szerzők.

Blaga Péter háza

A három gyimesi községben (Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk) 1934. október 15-én a polgármesteri hivatalok előtt többezres tömeg kezdett tüntetésbe. A könyv szerint a csángók kommunista vezetéssel visszavették a javaikat, és a 40 kilométeres völgyben munkásparaszt hatalom rendezkedett be. Másnap közbelépett a katonaság és a csendőrség, helyreállították a rendet, és több felkelő csángót letartóztattak.

Az RKP a Nemzetközi Vörös Segély révén megszervezte a védelmüket, a velük szimpatizálók petícióit juttatták el a hatóságoknak. Az RKP által fogadott ügyvédek végül elérték a gyanúsítottak nagy részének felmentését, hárman azonban pár hónapnyi büntetést kaptak (Nagy Anóka Péter, Blága Péter és Perdi Anna).

Az 1971-ben kiadott, kisebbségtörténettel foglalkozó és Bányai László által írt történelemkönyvben az ügy rövid változatát találjuk, csupán egy fejezet erejéig.

A lázadók összevont "bizottságai"
Az illusztrációk a Titu Georgescu és Ladislau Fodor által írt és az Ed. Politica által Bukarestben, 1960-ban megjelentetett Răscoala țăranilor din Valea Ghimeșului című könyvből származnak

A levéltári források és a korabeli sajtó egybecsengően szállítja le a megmozdulásokban résztvevők számát ezrekről félezer körülire (300-400 elégedetlenkedőről lehetett szó). A források alaposan leegyszerűsítik magukat az eseményeket is, amelyeket a kommunista történetírás alaposan eltúlozott. A kommunista történetírásban megjelenő hősiesség helyett a források elkeseredést és kiábrándultságot tükröznek. Érdekes az is, hogy a tömeget a Csíkszeredából kiszálló harminc csendőr képes volt feloszlatni. Katonai beavatkozásról nem esik szó.

Az, hogy Gyimesközéplokon vagy Gyimesbükkben volt-e a „központi akcióbizottság”, többször is változik a könyvben. Valószínűleg párhuzamos szervezésről volt szó, az egységesség látszatát csak az RKP szerette volna utólag bemutatni.

Másik érdekes jelenség az, hogy Nagy Anóka Péter és Blága Péter végig központi szerepet kapnak a felkelés szervezésében, a források azonban Tankó Imre Vajdát nevezik meg az akció szervezőjének. A források szerint (újságok, vádiratok, börtönben kiállított papírok) ő kapta a legsúlyosabb büntetést, amelyet nem említ a Titu Georgescu és Ladislau Fodor által írt könyv. A kutatások alapján Luka László 1952-es pere következtében a kommunista politikus holdudvarába tartozó Tankó Imre vele együtt bukott, akit ezért „töröltek” a történetírásból. Az sem megszokott, hogy államellenes cselekedetnek számító lázadás után három hónap a legsúlyosabb börtönbüntetés az államhatalom részéről.

A Keleti Újság cikke

Megkérdőjelezhető az osztálytudattal rendelkező gyimesi munkásosztály léte is. Nem tűnik valószínűnek munkások és parasztok, románok és magyarok, férfiak és nők egyenlően megosztott akcióbizottságainak léte sem. A Gyimesek völgyében egy többségében konzervatív, katolikus és túlnyomóan magyar (1934-ben Gyimesbükkben is a magukat magyarnak valló lakosok voltak többségben) népesség él. Nehezen képzelhető el a kommunista hívásra megjelenő, „lázadó kommunista” csángó aktivisták képe. Ez azonban nem zárja ki néhány kommunista létét a völgyben, MADOSZ szimpatizánsok biztosan voltak. A MADOSZ az OMP-ből kiszakadva egy baloldali (de nem kommunista) erdélyi magyar választ próbált adni a magyar kisebbség problémáira. Kiderült az is, hogy egyes tagjai (pl. Bányai László, Mezei Lajos) összeköttetésben voltak a Kominternnel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az RKP hozta létre, vagy hogy az ő ügynökei hozták meg a döntéseit.


Ki hogyan látta a gyimesi felkelést?


A kommunista propaganda szerint: egyenlően, összefogva románok, magyarok, munkások, parasztok, férfiak és nők hoztak össze egy világraszóló felkelést az RKP vezetésével. Maguk a tények nem igazán számítottak a kommunista történetírásban. A párttörténészek történetírói módszerekkel létrehoztak egy narratívát arra vonatkozóan, hogy az akkor hatalmon levő RKP miért jogosult egyetlen létező pártként működni, és „bizonyítják” azt, hogy a párt nemcsak összeköttetésben állt a tömegekkel, hanem ő vezette azokat.

A Keleti Újság cikke

A korabeli sajtóorgánumok politikai és etnikai szemüvegeiken keresztül láttatták az eseményeket. Az erdélyi magyar lapok (Brassói Lapok, Keleti Újság, Erdélyi Lapok) a magyar emberek iskolát és kenyeret nem biztosító karhatalom elleni megmozdulásaként mutatták be, és nem értékelték lázadásként az eseményeket. A bukaresti lapok (Adevarul, Universul, Curentul) ezzel szemben etnikai töltetű, erőszakos megmozdulást láttak a történtekben, amire azonban a hatósági szervek gyors és határozott, egyben megnyugtató választ adtak. A romániai baloldal (Dimineața, Székelyföldi Néplap) az elkeseredett csángók szociális helyzetéből kiindulva, a marxista szemlélet jegyében, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak konfliktusáról beszélt.

A megmozdulásokra megemlékezés céljából emléktáblákat állítottak Gyimesbükkben és Csíkszeredában, a per lefolyásának színhelyén. A Gyimes völgyében néptánc és népzene fesztivált indítottak A Tatros forrásánál címmel. Habár a köztudatból ezek az események kikoptak, ezek a táblák és a rendezvény még ma is léteznek. A fesztivál, elszakadva hagyományától, azóta önálló életre kelt.






ItthonRSS