2018. április 21. szombatKonrád
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Felkelés a Gyimesekben

Főcze János 2014. március 29. 16:59, utolsó frissítés: 2014. március 31. 09:35

Az 1934-es Gyimes-völgyi parasztfelkelést utólag felnagyította és hatalmi önigazolásra használta a Román Kommunista Párt. A kordokumentumok szerint nem az és nem úgy történt.



Legitimizációs kényszer

A Román Kommunista Párt a valóság torzítása révén kreált magának legitimitást. Ezt (több más módszer mellett) úgy érte el, hogy a múltban olyan történéseket keresett, amelyeket felnagyítva és átértelmezve, a saját szerepét felértékelve mutatott be. A történeti források és a publikációk fölött abszolút kontrollja volt, átértelmezhette a múltat anélkül, hogy a lebukás veszélyeztette volna.

>> Történelem rovatunk korábbi anyagai >>

Az ebben a „valóságban” szocializálódó és ezeket a végtelenül ismételgetett „igazságokat” abszolútnak megismerő generációk indoktrináltsága, valamint az ehhez társuló tudatos ferdítések sokasága kihat a mai közbeszédre, közgondolkodásra is.



A Román Kommunista Párt hatalmi önigazolásához minden egyes, a marxizmus logikai sémájával illusztrálható eseményre (megmozdulás, felkelés, lázadás, sztrájk, stb.) szükség volt. Azzal, hogy a párt önmagát nevezte meg az események szervezőjének és sikeres, óriási volumenű akciónak állította be a legkisebb zendülést is, bizonyította a két világháború között betöltött fontos szerepét, és a tömegek vezetőjének kiáltotta ki magát.

A gyimesbükki polgármesteri hivatal épületeA gyimesbükki polgármesteri hivatal épülete

A marxista gazdasági determinizmus sémáját, logikáját felhasználva teremtett forradalmi munkásosztályt, összefogó nemzetiségeket, forradalmi hagyományokat, stb. ahhoz, hogy a „forradalom receptjéhez” megkapja a szükséges hozzávalókat. A modus operandi erőltetettsége nem számított problémának, hisz egyetlen ellenzője és megkérdőjelezője lehetett ezeknek a téziseknek, sőt dogmáknak, maga a párt (irányvonalváltás). A helyzetet tovább bonyolította a párt kapcsolata a Kommunista Internacionáléval (Komintern).

A szovjet csapatok 1958-as kivonásával a Román Kommunista Párt abban a helyzetben találta magát, hogy mindent be kellett vetnie ahhoz, hogy a Szovjetuniótól eltávolodhasson, hatásköréből kikerüljön, és vele szemben határozza meg magát a nemzetközi politikában. Ez a folyamat Ceauşescu 1968-as csehszlovákiai akciótól való elhatárolódásával tetőzött és már Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkárságának utolsó éveiben megkezdődött. A RKP múltja azonban egészében ugyanennek a Szovjetuniónak volt teljes mértékben alárendelve. A Szovjetuniónak adott ki információkat a királyi Romániáról, az finanszírozta, amelytől most távolodni kívánt.


Az 1934-es Gyimes-völgyi parasztfelkelés


Az RKP önigazolását szolgáló események sorába illeszkedik a Gyimes-völgyi parasztfelkelés és annak tárgyalása a kommunista történetírásban. A parasztfelkelés témájára 1960-ban egy könyvet szántak, 1971-re már csak egy fejezetnyi említése maradt, majd a következő, Bányai László által jegyzett, átfogóbb kisebbségi történelemkönyv (1976) meg sem említette.

A per vádlottai és védőügyvédjük, MaurerA per vádlottai és védőügyvédjük, Maurer

Az 1960-ban kiadott, Titu Georgescu és Ladislau Fodor által írt Răscoala țăranilor din Valea Ghimeșului című könyv a kommunizmus győzelmével és az általa hozott aranykorral indított. Elmesélte, hogy az RKP hogyan szervezte meg a Magyar Dolgozók Országos Szövetségét (MADOSZ), alapította meg a Székelyföldi Néplapot (a MADOSZ újsága a két világháború között). Ehhez meg kellett bontania az Országos Magyar Párt (OMP) egységét a beépült ügynökei által. Ezután a MADOSZ révén megszervezte a Gyimes-völgyi parasztfelkelést. Ez úgy érte el, hogy az adóbehajtások sikertelensége miatt lefoglalásokkal operáló adóbehajtók elleni elégedetlenséget kihasználva akcióbizottságokba szervezte a csángókat. Volt női és munkásparaszt akcióbizottság is. A munkásparaszt akcióbizottság fele-fele arányban munkásokból és parasztokból, valamint fele-fele arányban románokból és magyarokból állt. A munkások osztályöntudattal rendelkező csoportként működtek, írták a szerzők.

Blaga Péter házaBlaga Péter háza

A három gyimesi községben (Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk) 1934. október 15-én a polgármesteri hivatalok előtt többezres tömeg kezdett tüntetésbe. A könyv szerint a csángók kommunista vezetéssel visszavették a javaikat, és a 40 kilométeres völgyben munkásparaszt hatalom rendezkedett be. Másnap közbelépett a katonaság és a csendőrség, helyreállították a rendet, és több felkelő csángót letartóztattak.

Az RKP a Nemzetközi Vörös Segély révén megszervezte a védelmüket, a velük szimpatizálók petícióit juttatták el a hatóságoknak. Az RKP által fogadott ügyvédek végül elérték a gyanúsítottak nagy részének felmentését, hárman azonban pár hónapnyi büntetést kaptak (Nagy Anóka Péter, Blága Péter és Perdi Anna).

Az 1971-ben kiadott, kisebbségtörténettel foglalkozó és Bányai László által írt történelemkönyvben az ügy rövid változatát találjuk, csupán egy fejezet erejéig.

A lázadók összevont Az illusztrációk a Titu Georgescu és Ladislau Fodor által írt és az Ed. Politica által Bukarestben, 1960-ban megjelentetett Răscoala țăranilor din Valea Ghimeșului című könyvből származnak" title="A lázadók összevont "bizottságai"
Az illusztrációk a Titu Georgescu és Ladislau Fodor által írt és az Ed. Politica által Bukarestben, 1960-ban megjelentetett Răscoala țăranilor din Valea Ghimeșului című könyvből származnak" >A lázadók összevont "bizottságai"
Az illusztrációk a Titu Georgescu és Ladislau Fodor által írt és az Ed. Politica által Bukarestben, 1960-ban megjelentetett Răscoala țăranilor din Valea Ghimeșului című könyvből származnak

A levéltári források és a korabeli sajtó egybecsengően szállítja le a megmozdulásokban résztvevők számát ezrekről félezer körülire (300-400 elégedetlenkedőről lehetett szó). A források alaposan leegyszerűsítik magukat az eseményeket is, amelyeket a kommunista történetírás alaposan eltúlozott. A kommunista történetírásban megjelenő hősiesség helyett a források elkeseredést és kiábrándultságot tükröznek. Érdekes az is, hogy a tömeget a Csíkszeredából kiszálló harminc csendőr képes volt feloszlatni. Katonai beavatkozásról nem esik szó.

Az, hogy Gyimesközéplokon vagy Gyimesbükkben volt-e a „központi akcióbizottság”, többször is változik a könyvben. Valószínűleg párhuzamos szervezésről volt szó, az egységesség látszatát csak az RKP szerette volna utólag bemutatni.

Másik érdekes jelenség az, hogy Nagy Anóka Péter és Blága Péter végig központi szerepet kapnak a felkelés szervezésében, a források azonban Tankó Imre Vajdát nevezik meg az akció szervezőjének. A források szerint (újságok, vádiratok, börtönben kiállított papírok) ő kapta a legsúlyosabb büntetést, amelyet nem említ a Titu Georgescu és Ladislau Fodor által írt könyv. A kutatások alapján Luka László 1952-es pere következtében a kommunista politikus holdudvarába tartozó Tankó Imre vele együtt bukott, akit ezért „töröltek” a történetírásból. Az sem megszokott, hogy államellenes cselekedetnek számító lázadás után három hónap a legsúlyosabb börtönbüntetés az államhatalom részéről.

A Keleti Újság cikkeA Keleti Újság cikke

Megkérdőjelezhető az osztálytudattal rendelkező gyimesi munkásosztály léte is. Nem tűnik valószínűnek munkások és parasztok, románok és magyarok, férfiak és nők egyenlően megosztott akcióbizottságainak léte sem. A Gyimesek völgyében egy többségében konzervatív, katolikus és túlnyomóan magyar (1934-ben Gyimesbükkben is a magukat magyarnak valló lakosok voltak többségben) népesség él. Nehezen képzelhető el a kommunista hívásra megjelenő, „lázadó kommunista” csángó aktivisták képe. Ez azonban nem zárja ki néhány kommunista létét a völgyben, MADOSZ szimpatizánsok biztosan voltak. A MADOSZ az OMP-ből kiszakadva egy baloldali (de nem kommunista) erdélyi magyar választ próbált adni a magyar kisebbség problémáira. Kiderült az is, hogy egyes tagjai (pl. Bányai László, Mezei Lajos) összeköttetésben voltak a Kominternnel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az RKP hozta létre, vagy hogy az ő ügynökei hozták meg a döntéseit.


Ki hogyan látta a gyimesi felkelést?


A kommunista propaganda szerint: egyenlően, összefogva románok, magyarok, munkások, parasztok, férfiak és nők hoztak össze egy világraszóló felkelést az RKP vezetésével. Maguk a tények nem igazán számítottak a kommunista történetírásban. A párttörténészek történetírói módszerekkel létrehoztak egy narratívát arra vonatkozóan, hogy az akkor hatalmon levő RKP miért jogosult egyetlen létező pártként működni, és „bizonyítják” azt, hogy a párt nemcsak összeköttetésben állt a tömegekkel, hanem ő vezette azokat.

A Keleti Újság cikkeA Keleti Újság cikke

A korabeli sajtóorgánumok politikai és etnikai szemüvegeiken keresztül láttatták az eseményeket. Az erdélyi magyar lapok (Brassói Lapok, Keleti Újság, Erdélyi Lapok) a magyar emberek iskolát és kenyeret nem biztosító karhatalom elleni megmozdulásaként mutatták be, és nem értékelték lázadásként az eseményeket. A bukaresti lapok (Adevarul, Universul, Curentul) ezzel szemben etnikai töltetű, erőszakos megmozdulást láttak a történtekben, amire azonban a hatósági szervek gyors és határozott, egyben megnyugtató választ adtak. A romániai baloldal (Dimineața, Székelyföldi Néplap) az elkeseredett csángók szociális helyzetéből kiindulva, a marxista szemlélet jegyében, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak konfliktusáról beszélt.

A megmozdulásokra megemlékezés céljából emléktáblákat állítottak Gyimesbükkben és Csíkszeredában, a per lefolyásának színhelyén. A Gyimes völgyében néptánc és népzene fesztivált indítottak A Tatros forrásánál címmel. Habár a köztudatból ezek az események kikoptak, ezek a táblák és a rendezvény még ma is léteznek. A fesztivál, elszakadva hagyományától, azóta önálló életre kelt.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS