2017. április 26. szerdaErvin
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ügynökök, egyház és hatalom Romániában. Esettanulmány a Pálfi Géza-dossziéról II.

Novák Csaba Zoltán 2014. május 03. 11:28, utolsó frissítés: 2014. május 05. 16:16

A Pálfi-ügyben foglalkoztatott ügynökök esetében külön ki kell emelnünk „Müller” ügynököt, ahogy az egyik tartótiszt jellemezte, #b#„hálózatunk különleges, legfontosabb láncszemét.”#/b#


Mennyit és mit jelentettek az ügynökök a Pálfi-ügyben?

A Müller által szállított információk minőségét és mennyiségét tekintve, az 1973 és 1976 között keletkezett 18 jelentésével (vagy az arról készült feljegyzésekkel) ő számított a legszorgalmasabbnak. „Müller” esete az Pálfi-ügyre jellemző ügynökbeszervezések szinte összes jellemzőit megtestesíti: szabályzat elleni vétség miatti zsarolhatóság, nem belső erdélyi magyar anyanyelvi szocializáció, személyes ellenszenv Pálfi Géza és egyes egyházi vezetők iránt, olyan egyházi pozíció betöltése, amely révén komoly rálátás nyílt a püspökség és a teológiai intézet belső világára. Viszonylag fiatalon, Pálfi előtt nem sokkal, a hatvanas évek második felében került a püspökségre, Pálfival egy generációba tartozott. szocializációjuk, habitusok, világképük, annak ellenére, hogy ugyanazt a hivatást választották, sokban eltért és számos pontban ütközött is.

„Müller” ügynök számára a magyar kultúra a másodlagos szocializációját jelentette, nem értette és (ahogy ez jelentéseiből is kiderül) nem is kedvelte túlságosan a nemzetiségi létet esetenként túlhangsúlyozó pap- és tanártársait és azt az irányvonalat sem, ahogy ezek a püspökség és a Intézet jövőjét és az állammal való kapcsolatát látták.

>> Az esettanulmány első része itt olvasható


Pálfi Gézáról szóló ügynökjelentések mennyiségét tekintve, a tanár-ügynökök közül a már említett „Müller” volt a legtermékenyebb, a maga 18 jelentésével. Ezek 1973 és 1976 között születtek. Őt „Nistor” követte, aki ugyanebben az időszakban hat jelentést produkált.

A Securate felvétele Pálfi követéséről, 1975 Gyulafehérvár



„Aurelia” informátor 1975 és 1980 között öt jelentéssel látta el a Securitate munkatársait, „Felix” (1973 és 1974 között) néggyel, míg „Mureşan” 1979 és 1981 között két jelentést produkált. A diákok és teológusok közül „Vultur” bizonyult a legszorgalmasabbnak. 1974 és 1976 között ötször jelentett. Őt „Németi” követte négy jelentéssel. „Tivadar” 1974 és 1975 között négy jelentéssel járult hozzá a Pálfi megfigyeléséhez, míg „Ernest” hárommal és „Antonius” pedig egy jelentéssel. A papok közül a „Marosi” fedőnevet viselő informátor jelentett a legtöbbet, számszerűen hármat (1973 és 1974 között). „Elekes” egy év alatt, 1974-ben ugyan ennyiszer jelentett. A „Dávid Zoltán” fedőnevű ügynök 1981 és 1985 között szintén háromszor jelentett Pálfiról. 1984 és 1985 között „Bolony” informátor két alkalommal jelentett. A világi informátorok közül „Pista” bizonyult a legtermékenyebbnek, 1965 és 1968 között tízszer jelentett. „László Gergely” egy év alatt, 1965-ben nyolcszor jelentett és a rá következő évben egy alkalommal. „Farkas Márton” hatszor jelentett 1966 és 1967 között, „Ágoston Albert” pedig háromszor. A „Cseasar Danat” fedőnevű világi személy 1966-ban két jelentést tett.


A Pálfi Géza ügyben használt titkosszolgálati módszerek hatékonyságát vizsgálva

megállapíthatjuk, hogy a Securitate tisztjei az ügynökhálózat révén szerezték a legtöbb információt Pálfi Gézáról. Az általuk küldött helyzetjelentések, elemzések, leírások révén sikerült a lehető legtöbbet megtudniuk a célszemélyről, megismerni annak belső világát, tevékenységét és ezek segítették őket abban, hogy folyamatosan újabb és újabb lépéseket tegyenek a célszemély „ellenséges cselekedeteinek” semlegesítése ügyében.

A hatalom, mint minden esetben, arra használta a Pálfi-ügyben mozgósított ügynökeit, hogy azok a lehető legtöbb a célszemély ellen felhasználható információt szállítsák számára. Az ügynökjelentések alapos kivizsgálása után megállapíthatjuk, hogy az ügynökök a célszemély ellen használható információszállítás hatékonyságát és minőségét tekintve széles skálán mozogtak, a hatalom által alig vagy minimális szinten használható információk kategóriájától a logikájának leginkább megfelelő és használható információkig. A Securitatéhoz befutó jelentések több tényezőtől függtek, mint pl: az ügynök személyes motivációja, a célszeméllyel szembeni előítéletei vagy esetleges szimpátiája (a beszervezéskor természetesen az előbbi számított mérvadónak), életkora, tapasztalata, tudása, képzettsége, személyes meglátásai.
A jelentéseket, a Securitate általi felhasználhatóságát illetően két nagy csoportra és azon belül kisebb kategóriákra oszthatjuk. Az első csoportba a célszemélyre és környezetére közvetlenül veszélyes tartalmat hordozó jelentések tartoznak, amelyek lehettek tudatosak, szándékosak, illetve esetenként előfordult az is, hogy az ügynök szándéka ellenére szállított látszólag ártalmatlan, de tágabb kontextusú információértéket tekintve, fontos és a titkosszolgálat által használható információkat. A második kategóriába a célszemélyre közvetlen „veszélyt” nem jelentő (amúgy kevés számú) ügynökjelentések tartoznak.



galeria_14533.jpg
galeria_14534.jpg

A legtöbb, a célszemély ellen felhasználható, tudatosan továbbított információt „Müller” ügynök szolgáltatta. „Müller” nem csak Pálfi Gézáról készített jelentéseket, hanem a püspökségről és a Teológiai Intézetről is. A jelentései, vagy az arról készült feljegyzések általában több (4-7) oldalasak voltak pontos, célratörő helyzetismertetésekkel, apró, részletekre kitérő elemzésekkel, sokszor szubjektív (a tartótiszteket és elemzőket segítő) észrevétellel, megjegyzésekkel. „Müller” ügynök mind a 18 jelentése tartalmazott a titkosszolgálat által “jól hasznosítható” információkat. „Mureşanu” ügynök is azok közé tartozott, akik tudatosan kompromittáló információkat szállítottak Pálfiról. „Mureşanu” személyes ellentétben állt a célszeméllyel, nem szívlelt azt és annak “liberális” magatartását, továbbá nacionalistának és szélsőségesnek tartotta Pálfit. „Nistor” és „Felix” ügynökök sem „kímélték” a célszemélyt.

A Pálfi ügyben több olyan ügynökkel is találkozunk, akik jól láthatóan igyekeztek elkerülni a célszemélyre vonatkozó negatív töltetű információk szolgáltatását, ugyanakkor a titkosszolgálat által jó hasznosítható, általános, az intézmény életére vonatkozó összefüggést tártak fel. A „Marinescu” fedőnevű (teológus) ügynök szinte védőbeszéd jellegű beszámolót ad tanáráról: “Felfoghatatlan számomra, hogy miért nem értik meg egyesek Pálfi Gézát. Tudják meg, hogy a teológus hallgatók és a diákok nagyon szeretik Pálfi modern felfogását azt, hogy meg szeretné újítani a belső rendszabályzatot, hogy a teológusok védelmére kell…. Pálfi nagyon korrekt ember, nincsenek ellenséges megnyilvánulásai, ő a diákok példaképe.” „Marinescu” talán a célszemélyre vonatkozó pozitív megítélést igyekezett ellensúlyozni a teológusokról szóló általános beszámolójával. Több mint 20 személyről (tanárról és diákról) közöl információkat, ami egyfajta általános helyzetjelentésként is értelmezendő, de közben a Teológiai Intézet belső életének apró titkairól (személyes kapcsolatok, barátságok, haragos viszony, apró kihágások, szerelmi ügyek stb.) is beszámol, így akarva-akaratlanul is fölfedi az intézet, annak meghatározó vezetőinek potenciális gyenge pontjait. “S. N.K. barátja, erdélyi diák és nagyon fanatikus. D. kevésbé fanatikus, azon van, hogy Ausztriába utazhasson meglátogatni egy ismerősét. Egy gyulafehérvári lánnyal van kapcsolatban, néha találkoznak a lakótelepen. V.Z. is hasonló helyzetben van, találkozgat egy lánnyal, általában kedveli a nőket és az italt…H. J-ét Resicára fogják kihelyezni. sokat olvas, habár a befogadóképessége erősen korlátolt, többnyire visszavonultan él, nem túlságosan fanatikus, nincsenek ellenséges megnyilvánulásai.” - olvashatjuk „Marinescu” jelentésében.

A Pálfiról jelentő ügynökök között találunk olyan személyeket is (többnyire a diákok közül kerültek ki), akik a célszemély ellen konkrét veszélyt nem jelentő információkkal szolgáltak a Securitate tartótisztjeinek. Ez többnyire két okból következhetett be: az illető nem táplált ellenszenvet Pálfi iránt és nem is rendelkezett kellő tapasztalattal és tudással ahhoz, hogy megértse és elemezze a tágabb összefüggéseket vagy pedig valamilyen személyes okból kifolyólag nem sikerült a célszemély bizalmába férkőznie. 1973. július 4-én „Németi” informátor (kántoriskolás tanuló) a következőket jelentette: „Pálfi Géza tanárt nagyon értékelik a diákok, modern felfogású tanár, nagyon közel került hozzánk, értékes könyvtárral rendelkezik. [...] A diákoknak általában jó a véleménye Pálfiról, annak ellenére, hogy nagyon szigorú. Gyakran kérdezi tőlünk, hogy tetszik-e nekünk ez az iskola és, hogy valóban papok szeretnénk-e lenni. Azt mondja nekünk, hogy nagyon alaposan készüljünk fel, mert az embereknek útmutatókra van szükségük és hogy mi kell legyünk a hívők támogatói. Akinek nem tetszik, most hagyja el az iskolát, ne gerjesszen rossz hangulatot a diákok között.” Egy másik diák, aki „Crişan Traian” fedőnévvel jelentett a Securitaténak, 1973. július 21-én a következőket nyilatkozta: „Pálfi tanár a legkedveltebb a diákok körében. Ő az, aki bármilyen körülmények között megvéd minket. [...] Olyan ez a tanár a mi számunkra, mint egy nagyobb testvér. Napközben folyamatosan velünk van, óv minket, asztaliteniszezik velünk, magához hív minket, nagy könyvtárral rendelkezik.”


1964-ben, Pálfi megfigyelésének kezdetekor első lépésként

a tanárok és a diákok körében már addig kiépített ügynök-hálózatot aktiválták, elsősorban Pálfi két évfolyamtársát, a Szőcs János és az Artúr fedőneveket viselő személyeket, de mások, „Balla Mihály”, „Siegfried” és „Gotfried” is jelentettek. Ennek ellenére a Pálfiról kapott információk hiányosak voltak, a célszemély zárkózottsága miatt nem sikerült az ügynököknek használható információkat gyűjteniük. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor Pálfit Gyergyóalfaluba helyzeték. Az új, elszigeteltebb környezetben, az idő rövidsége miatt is, nem találtak olyan ügynököt, akit a pap (aki már tudta, hogy megfigyelés alatt áll) bizalmába fogadott volna.

A hatalommal való együttműködési formák során jellemző, hogy az együttműködő személyek, csoportok (jelen esetben ügynökök) sok esetben, különböző formában és mértékben azonosulnak a hatalommal, annak szempontrendszerével. Az azonosulás egyik feltétele az, hogy az ügynök a hatalmi logika által megadott „ellenséges” cselekedeteket, magatartásformákat leleplezze a titkosszolgálat előtt. A célszemélyt, személyeket e szempontrendszer alapján figyelik meg, elemzik és mutatják be, írják le a hatalom képviselőinek. Ezekben az esetekben az ügynök, mivel elvárást teljesít, narratív szempontból is a hatalmi diskurzus elemeiből merít, ezzel a fogalomkészlettel írja le az általa megfigyelt intézmény, személy vagy célcsoport tevékenységét. Mint említettük a ’70-es ’80-as évek Romániájában a Securitate indoklásai szerint a katolikus papokat a következő „ellenséges magatartásformák” miatt figyelték: „gyanús kapcsolatokat ápolnak a Vatikánnal” és más „reakciós vallásos szervezettekkel”, „nacionalista és irredenta tevékenységet” fejtenek ki, valamint erkölcsileg és anyagilag segítik a görög katolikusokat. A Pálfi Gézáról szóló jelentésekben tehát a fenti kategóriákra történő utalásokat kell keresnünk. A jelentéseket vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy az ügyben mozgósított és használt (döntően egyházi kötődésű) ügynökhálózat diskurzus szinten visszafogottnak bizonyult. Ez jellemezte azokat is, akik a legtöbb, a Securitate által jól hasznosítható, ún. kompromittáló-értékű információt szállították. A jelentések a szocialista fogalomtár és kategóriák használatát illetően visszafogottnak minősíthetőek, többnyire leíró jellegűek, röviden és tömören érintik a kért ellenséges kategóriákat (fanatikus hívő, ellenséges magatartás, nacionalista), személyes észrevételeket, megjegyzéseket tartalmaznak, a hatalom számára tetszetős, osztályharcos jellegű kifejezéseket viszont alig. A jelenség egyrészt az ügynökök szocializációjával és választott (egyházi) hivatásával és világképével magyarázható, másrészt pedig azzal, hogy döntő többségük, többnyire személyes okból, zsarolás, vagy ellenszenv miatt vállalta z ügynök-munkát, céljuk egyéni helyzetük javítása, mentése volt és nem az egyház, mint „a szocialista államrend ellensége” ellehetetlenítése. A tartótisztek ezzel tisztában is voltak, megelégedtek a közvetett kollaborációval vagyis, nem a teljes azonosulást várták el ügynökeiktől, hanem azt, hogy az adott helyzetben a lehető legtöbb használható információt szerezzék meg számukra.

A Securitate felvétele Pálfi Máréfalvi látogatásáról, 1973




Mint említettük, a Pálfi-ügyben az ügynökök bizonyultak a leghatékonyabb eszköznek a Securitate számára.

Szerepük nem minden esetben merült ki csupán az információszerzésben, felkészültségük, pozícióik és elkötelezettségük függvényében esetenként komplexebb feladatköröket is elláttak. Az ügynökök többsége „csak” jelentett. Akadtak viszont olyanok is, akiket felkészültségük, az egyházi elitben elfoglalt pozícióik, együttműködési készségük alapján ún. kontrainformációs vagy belső (egyházi intézményi szinten megnyilvánuló) manipulációs szerepkörrel is felruháztak. „Marinescu” ügynököt külön, kontrainformációs megbízással küldték Jugoszláviába vagy Nyugatra a hetvenes években. A Románia egyház- és nemzetiségpolitikájáról kialakult képet kellett árnyalnia, cáfolnia. Az ügynökök ilyen irányultságú tevékenysége főként a Pálfi halála utáni időszakban csúcsosodott ki. Mint említettük, a pap hirtelen bekövetkezett haláláról, a Ceauşescu-diktatúra szorításában levő erdélyi katolikus (de nem csak) közegben különböző híreszteléseket keltek szárnyra. 1984 februárjában, a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásában felröppent a hír, hogy Székelyudvarhelyen Pálfi Gézát brutálisan megverték a Securitate épületében, aki ennek következtében az egyik hazai kórházban haláltusáját vívja. Pálfi halála után a „botrány” tovább gyűrűzött, a hírt más médiumok, köztük a France Presse, az Amerika Hangja, a La Croix, a Nemzetőr, a Kaliforniai Magyarság és más nyugati hírcsatornák is átvették. 1985. november 24-én, egy több ezer ember előtt celebrált szentmisén, maga II. János Pál Pápa is megemlítette Pálfi Géza nevét, akit több más paptársához hasonlóan „a kommunista rendszer brutalitása megsemmisített”, akik ily módon „nemzetük mártírjaivá váltak. Azért, hogy a Pálfi Géza halálára vonatkozó „valós híreket terjesszék és befolyásos hazai és külföldi személyeket rávegyék, hogy cáfolják a pap halálára vonatkozó híreket” több, az ügyben is foglalkoztatott ügynököt küldtek külföldre.

„A D Ügyosztály szakemberi külön dezinformációs és kontrainformációs képzésben részesítettek „Béla” és „Dávid Zoltán” fedőnevű pap-ügynököket, akik több nyugati országba is ellátogattak, köztük az NSZK-ba is.”- olvashatjuk a Securitate egyik összegző jelentésében. Pálfi Géza egyházon belüli kompromittálására is használták a hálózat néhány tagját. „Nistor”, „Félix”, „Müller” a tartótiszt által kijelölt helyeken osztott meg és terjesztett Pálfira vonatkozó negatív töltetű híreket. „Aurelia’ ügynök révén pedig Pálfi papi önmegtartóztatási fogadalmát próbálták kompromittálni, sikertelenül.

Néhány ügynök, akinek erre lehetősége volt, az egyház adminisztratív döntéshozó szerveiben érvényesítették lehetőségeik szerint a titkosszolgálat érdekeit, végeztek a célszemély(ek) ellen közvetlenül is felhasználható tevékenységet. Müller ügynök szerepe meghatározó komplex volt ebben a feladatkörben is. Íme, az egyik utasítás, amit tartótisztjétől kapott: „Kövesse azon teológus-hallgatók tevékenységét, akik az utasítások ellenére továbbra is látogatják Pálfi Gézát és mindezt tudassa a rektorral.” Egy másik utasítás így hangzott: Müller és Mureşan ügynökökön keresztül azt terjesztjük az intézetben, hogy Pálfi magatartásával és tevékenységével egyenesen veszélybe sodorja a két intézmény [a Teológiai Intézet és a Kántoriskola- sz. m.] létét.
A Pálfi-ügyben keletkezett ügynökjelentések a titkosszolgálat embereit bevezették egy olyan világba, ahová a hatalom eddigi fennállása alatt a legkevésbé tudott beférkőzni, a gyulafehérvári Teológiai Intézet és püspökség belső titkaiba, hétköznapjaiba. Nyugtalan belső állapotokat rögzítenek, a hallgatók, tanárok világát egyházi és világi kérdések nyugtalanítják, generációs viták zajlanak, emberi kapcsolatok működnek a maguk pozitív és negatív hozadékaival együtt. Az ügynökök révén ebbe a közegbe, intim szférába kúszott be a diktatúra, ezekbe a „titkokba” nyert betekintést. Föltehetjük a kérdést, a titkosszolgálat szempontjából „ment-e a világ előre az ügynökök által”? Válaszunk, igen is és nem is. A teljes kontroll állapota a katolikus egyház viszonylatában sosem alakult ki, viszont általuk a diktatúra, olyan információkhoz juthatott, amelyek felhasználásával számtalan esetben érvényesíthette szándékait. Pálfi Géza esetében a titkosszolgálat az ügynökei révén komplex információkészlettel rendelkezett a papról és a Teológiai Intézetről is. A hatalom általuk térképezte fel az intézmény és a pap belső erős és gyenge pontjait és ezeket kiismerve, használva és kihasználva a számára nem kívánatos Pálfit eltávolították Gyulafehérvárról.




ItthonRSS