2019. december 8. vasárnapMária
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kozákok voltak, ukránul beszéltek, románok lettek

F.J. 2014. június 25. 17:06, utolsó frissítés: 17:06

Támogató-e az anyaország, érinti-e őket az orosz-ukrán konfliktus? Észak-Dobrudzsában az asszimiláció szélén álló ukrán közösség képviselőjével beszélgettünk.


Sângele apă nem, kezdi a válaszát Dumitru Cernencu, a Romániai Ukránok Egyesületének Tulcea megyei elnöke, akit a Tulcea megyei ukrán közösség asszimilációjáról kérdeztünk. „Nem lehet senkire rákényszeríteni, hogy ukránnak vallja magát, akkor se, ha úgy gondoljuk róla, hogy az. És erről ennél többet nincs amit beszélni. De sângele apă nem, vagyis a vér nem válik vízzé” – mondja.



Cernencu nyugalmazott rendőr, szolgált Nagykároly környékén is, ezért ért, sőt használ is magyar szavakat, amikor mi kérdezzük. Az ukrajnai helyzetről elmondja: annak ellenére, hogy most érzékenynek minősítené, szerinte a normalizálódás fele halad. „Mi azt reméljük, hogy a helyzet normalizálódni fog. Választottak egy államelnököt, elkezdtek csillapodni a dolgok. Mi Romániában tudjuk, hogy milyen hosszú és bonyodalmas egy demokratizálódási folyamat. Még a konfliktus előtt, főleg Juscsenko idején segítettek nekünk, támogattak, ahogy tudtak. Többek közt több ezer eurós népviseletet, elektronikai felszerelést és másfajta segítséget is kaptunk az ukrán államtól és az ukrán nagykövetségtől” – magyarázza.



Mikor azt kérdezzük, a konfliktusnak milyen hatása van rájuk, akkor meglehetősen vehemensen mondja, hogy semmilyen más, mint amilyen bármelyik románra lenne. „Mi ukrán nemzetiségű románok vagyunk. Mi itt, Dobrudzsában nem vagyunk oroszok, ukránok, tatárok vagy törökök. Mi mind románok vagyunk ilyen vagy olyan nemzetiséggel” – mondja. Majd hozzáteszi: a jobban képzett emberek segítenek a kevésbé képzetteknek, hogy hogyan kezeljék és értelmezzék az olyan helyzeteket, mint a ukrajnai.

„Az itteni orosz és ukrán közösségek között sem okozott ez feszültséget. Ahhoz nem kell sokat tudni, hogy lássuk, hogy az oroszbarátnak nevezett különleges erők munkálkodnak Ukrajnában. És ez nem ma kezdődött. Ukrajna területe az idők folyamán megélt lengyel-litván, oszmán, tatár, orosz uralmat. A románokhoz hasonlóan mi is sokat szenvedtünk. De az, hogy mit tesznek az orosz különleges erők, nincs hatással a közösségeinkre, mert mi nagyon sok ideje ismerjük és kölcsönösen tiszteljük egymást” – mondja, majd kiegészíti azzal, hogy egy kisebbségnek az a feladata, hogy híd, kapcsolat legyen a két hazája között.



A szervezetben vannak aktív fiatalok is, van ifjúsági szervezetük. „A fiatalok nem igazán érdekeltek a nyelv megtanulásában és a kultúránk megőrzésében, de mi azon vagyunk, hogy érdekeltté tegyük őket ebben” – magyarázza Cernencu.

Szfistofkában

A ránk egyik legnagyobb hatást tevő közösség a szfistofkai ukránok voltak.



Azon kívül, hogy a videón látható énekkel vártak, érkezésünk előtt halat fogtak, kisütötték, megkészítették. Érkezésünkkor felhozták a borukat a pincéből.



A közösség képviselői elmondták, az ő nagyszüleik nem is tudtak más nyelven, mint ukránul. Azonban ez nagy hátrányokkal járt az ő esetükben, ugyanis az iskolában első osztályban úgy kellett román tannyelven tanulniuk, hogy egy szót sem tudtak az állam nyelvén. Elmondták, hogy nem szerették volna ezt a gyerekeiknek, ezért a román nyelv tanítására fektettek hangsúlyt. A környékbeli - szintén ukránok által lakott - Letea határában játszó gyerekek, akikkel találkoztunk, már nem tudtak ukránul, és ez minden bizonnyal annak is betudható, hogy nincs ukrán tannyelvű osztály a faluban.



A közösség tagjai arra panaszkodtak, hogy a fiatalok nagy része külföldön dolgozik vagy a nagyobb városokba költözött, a falujukban ugyanis nagyon nehéz a megélhetés.



A mai romániai ukránok nagy része, akiket akkor kozákoknak hívtak, a XVIII. század végén és a XIX. század elején telepedtek több hullámban a mai Románia területére. Az akkori Oszmán Birodalom részének számító Dobrudzsa keleti határait őrizték. Miután a cári Oroszország felemelkedett, többször is átálltak az oroszok oldalára, amit az akkori oszmán csapatok meg is toroltak, általában lemészárolva az otthon maradottakat, mire a hadra foghatók hazatértek. Az V. Nyikon féle orosz egyházreform, amelyik szkizmát, egyházszakadást okozott és menekülthullámokat indított el, a kozákok egy részét is kivándorlásra késztette, akik közül sokan jutottak végül Dobrudzsába. A legnagyobb ukrán közösségek Máramaros környékén vannak, de élnek ukránok a Bánságban is.







Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala újságíróknak, turizmussal foglalkozóknak, szakértőknek szervezett egy körutat Észak-Dobrudzsában, azzal a céllal, hogy a térség etnikai-kulturális-vallási sokszínűségét feltérképezzék és népszerűsítsék. A projekt a 2011-ben elfogadott Duna-stratégia része, az abban résztvevő 14 ország összes nemzetiségét bevonva a dunai országok kulturális identitásának Kék Könyvét szeretnék összeállítani.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS