Gránitot fejteni jöttek az olaszok Dobrudzsába, és maradtak
F.J. 2014. június 27. 16:42, utolsó frissítés: 16:59Székelyföldi borvízzel kínáltak a görögökről elnevezett faluban, amelyet valamikor olaszok laktak. Gróf Teleki Ernő is a közelben raboskodott.
Dobrudzsa északi részén a XIX. század vége óta éltek olasz és német közösségek is. A németek az akkori Dobrudzsába, az Oszmán Birodalom részébe költöztek, míg az olaszok már a Román Királyságba jöttek. A németek és az olaszok is maradtak végül, azonban az 1940-es években mind a két közösség száma minimálisra apadt.
Greci és az olaszok
„A mi kőfejtőink által kitermelt gránitot tették le egyes, az 1976-os futball-világbajnokságra, Münchenben felépített építmények alapkövének” – meséli a greci-i, nyugalmazott olasztanár. „Mi olaszok vagyunk, de hűségesek vagyunk Romániához. Ennek ellenére én annak vagyok a híve, hogy tanuljon meg mindenki olaszul. Még a románok is. Most is kapom a köszönő leveleket az Olaszországba kivándorolt falumbeliektől, hogy milyen jó, hogy megtanítottam őket olaszul” – mondja.
Kérdésünkre válaszolva elmondja, hogy miután őt nyugalmazták, már senki sem tanít olaszt a faluban. Rövid életű volt, hét évig tartott, addig, amíg volt energiája erre. Ő még a szüleitől tanult meg olaszul, pontosabban veneto tájnyelven beszélni.
„A szüleim friuli nyelven beszéltek. De minket csak a venetora tanítottak meg, ugyanis, ha valami olyat mondtak, amit nem szabadott tudni a kisebbeknek, akkor friulira váltottak, mi meg nem érthettük, hisz csak a venetot ismertük” – idézi fel.
„Az olasz nyelvből aztán volt problémánk. Mikor még kisiskolás voltam, sarokba állítottak és nem hagytak játszani a többiekkel, mert a játék hevében olaszul beszéltem. Mondtam a tanítónéninek, hogy én román vagyok, apum is a fronton harcol, Besszarábiában. Játszani akartam a többiekkel, bármit megtettem volna azért” – mondja. Teljesen komolyan beszél, alig érződik ki a hangjából az önirónia. Elvezet a házához is, ami a község egyetlen épen maradt eredeti olasz háza.
Sorin Vals, Greci első mandátumánál járó polgármestere is olasz származású. Kiderül, hogy nem csak a takaros község polgármestere, hanem a régi kőfejtő privatizálása után létrejött Angelo Stone és a helyi, többek között olasz süteményeket gyártó pékség tulajdonosa is.
A helyi templomot is meglátogatjuk. A katolikus templomban a szószék gránitból van, a pap közlékeny, kedves és nyitott. Elmondja, hogy miért van Santa Luciának felszentelve: a kőfejtők legnagyobb ellensége a kőből kipattanó szilánk, amely jó eséllyel megvakította a kőfejtőt. Ezért lett Santa Lucia, a szemek védőszentje a templom és a közösség védőszentje is egyúttal.
Grecit eredetileg görögök alapították. A Măcin-hegység lábánál elterülő községbe csak később költöztek románok és kisebbségiek is. Az olaszok az 1880-as években a Măcin-hegységben megtalálható gránit fejtéséért jöttek ide, úgy, hogy meghatározott időre szóló szerződésük volt az akkori román állammal. Később lemondtak az olasz állampolgárságukról és ottmaradtak Greciben.
A közösségre a legnegatívabb hatást az 1940-es év tette. Az akkori román területi veszteségek, amelyet aláíróként többek között az olasz állam is támogatott (a második bécsi döntésről van szó), konfliktusokhoz vezetett a helyi román közösséggel. A problémák miatt nagyon sokan kivándoroltak Olaszországba, ahol a Mussolini által vezetett kormány munkát és lakást biztosított számukra. A második világháború után az olasz identitás vállalása Romániában már nagy bátorságot igényelt. Ennek a hatásaként értelmezhető az, hogy a község lakosainak egy része ma sem vallja be etnikumát és vallását.
A németek katolikus temploma Malcociba
Nagyjából húsz perc jutott arra, hogy megnézzük a Malcoci községben található német katolikus templomot. Nagyon elhanyagolt állapotban találtuk, de a falubeliek arról beszéltek, még van egy pár fős német katolikus közösség a faluban, amely a templom melletti, egykori paplakban szokott összegyűlni.
A templomnak mára már épen csak az impozáns tornya maradt meg, ez keltette fel a figyelmünket és néztük meg, bár nem szerepelt az előre tervezett meglátogatandó emlékek között.
Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala újságíróknak, turizmussal foglalkozóknak, szakértőknek szervezett egy körutat Észak-Dobrudzsában, azzal a céllal, hogy a térség etnikai-kulturális-vallási sokszínűségét feltérképezzék és népszerűsítsék. A projekt a 2011-ben elfogadott Duna-stratégia része, az abban résztvevő 14 ország összes nemzetiségét bevonva a dunai országok kulturális identitásának Kék Könyvét szeretnék összeállítani.
KISEBBSÉGEK DOBRUDZSÁBAN
» Rátaláltunk Románia legszebb polgármesteri hivatalára
» Dobrudzsában jártunk: bemutatjuk a lipovánokat
» Sörfie, merfie, és cicák csak úgy: ilyen jól éreztük magunkat Dobrudzsában
» Kozákok voltak, ukránul beszéltek, románok lettek
» Az a fránya román nemzetállam
» Gránitot fejteni jöttek az olaszok Dobrudzsába, és maradtak
» Világok a Duna mélyén: a delta, új perspektívákból
» Fajok és népek átjáróháza: a Duna-delta, ahogyan mi láttuk
» Muzulmán romák: “török cigányok” és “tisztátalanok”?
» Orosz, ukrán és tatár zászlók Dobrudzsában. Senkit nem zavarnak
» 1700 év után is reciklálhatnak, ha mártír voltál
» Mit kerestünk 40 fokban Dobrudzsában?
» Micsodák a dobrudzsai lipovánok: mediterrán oroszok?
» A dobrudzsai csángók, akik az Osztrák-Magyar Monarchia ellen harcolva nyertek maguknak falut
» Muszlim bevándorlók és menekültek Romániában? Igen, már több száz éve
további közviták »