2018. február 21. szerdaEleonóra
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kétszáz pár ingyenvirslivel teszteltük a kampánystábok éberségét

szerk. 2004. május 18. 14:45, utolsó frissítés: 14:38

Hajlandók az RMDSZ stábjai három héttel a választások előtt a jelöltek mellett #b#virslit is#/b# reklámozni? Belemennek abba, hogy a helyes kis virslikre a #b#Kiszabadítottuk!#/b# szlogent nyomtassuk? Hatból öt bekapta a csalit.






A kerettörténet

Munkatársunk egy fiktív, magyarországi, hússal és élelmiszer-csomagolóanyaggal kereskedő vállalat képviselőjének adta ki magát. A mese az volt, hogy ingyen adományozunk a stábnak 200 pár virslit, amit tetszőleges szöveggel feliratozunk (amerikai csúcstechnológia stb.), amennyiben a jelölt, rögvest egyik kampánybeszéde után módját ejti annak, hogy tegyen egy virslis utalást is.


Sorrendben alább a Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról, Aradról és Szatmárnémetiből kapott válaszok olvashatók, kiegészítve egy Hargita megyei, továbbá egy székelyudvarhelyi kampányilletékes reakciójával.


_______________________


– Csomai Péter vagyok, a NavCons Kft. ügyvezetője. Marosvásárhelyen az RMDSZ városi kampánystábját vezető illetékes fogadja a hívást.

– A NavCons magyarországi vállalat, most nyílt kolozsvári képviselete. Támogattuk a kolozsvári RMDSZ-t egy kampánykoncert alkalmával, azaz kétszáz pár virslit adományoztunk nekik. Szeretnénk tudni, hogyha önök is igényt tartanának erre...
– Persze hogy igen. Tervbe is van véve egy ilyen kocsmai találkozó, beleillik a programba.

– Pontosabban mi nem csak virslit forgalmazunk, hanem csomagolóanyagokat. A virsli műanyagban jönne, úgy kell megfőzni. Önök úgy el tudnák készíteni?
– Megbeszéljük, hogy így legyen.

– Ez egy oldott hangulatú találkozó lenne...
– Pontosan, itt az a lényeg, hogy ott né', a választókkal, a fiatalokkal beszélgetés közben lehet ezt rágcsálni.

Munkatársunk egy képzelt kft. üzleti ajánlatával,
<br />
egy telefonszám-listával, mobiltelefonnal, továbbá
<br />
egy fekete macskával felszerelkezve bonyolította 
<br />
le a tesztetMunkatársunk egy képzelt kft. üzleti ajánlatával,
egy telefonszám-listával, mobiltelefonnal, továbbá
egy fekete macskával felszerelkezve bonyolította
le a tesztet


– Magyarországtól rendeltek engem ide, úgyhogy nem vagyok egészen tisztában, hogy önök kit is promoválnak Vásárhelyen?
– Dr. Kelemen Atilla a jelölt, parlamenti képviselő.

– Ő jelen lesz ezen a rendezvényen?
– Hogyne, hát jelen kell legyen!
– Fantasztikus. Lehetne, hogy miután lejár a szöveg, hogy egy-két szót szóljon a virsliről? Hogy jó dolog a virsli, és hogy...

(közbevág) – Jaj, biztos, hogy fog szólni, mert...
– Szereti a virslit?
– Igen!
– Felirat is kerülhet a csomagolásra. Van valamilyen ötlet? Lehetne azt a szlogent rátenni, hogy Együnk szabadon?
– Lehet, valamit lehet. Akkor én majd csöngetek.


_______________________


A kolozsvári stábból M. L., a városi tanács tagja fogadja a hívást.
– Teljesen ingyen ajánljunk a virslit! Most terjeszkedünk Erdélyben, így szeretnénk bejáratni ezt a terméket.
– Huszonegyedikén lesz is egy ilyen kerti mulatság, nagyon jól fogna, szeretettel meghívjuk önöket is – válaszol a tanácsos.

– Írjunk valamit a műanyag csomagolásra? Szlogent, valamit? Hogy menjenek el szavazni?
– Igen, azt, hogy Együtt Kolozsvárért, vagy A változásért, ilyesmit.

Az illetékes megadja a rendezvény pontos helyszínét, időpontját, s abba is beleegyezik, hogy a kampányrendezvény zárásaként az előadók "oldott hangulatban" a virsliről értekezzenek.

– Eszembe jutott valami. Ha rá lehetne írni az összes virslire, hogy Együnk szabadon! – vágunk közbe. Mire a válasz:
– Ez jó! Úgy is lehet.


_______________________


– Kétszáz pár ingyen virslire...? – kérdez vissza kissé hitetlenkedve Sz. T., a Bihar megyei RMDSZ-kampánystáb egyik prominense, mikor arról érdeklődünk, lesz-e olyan rendezvényük, ahová egy kis virslizés nem ártana.
– Nagyon szépen köszönjük, utána fogok érdeklődni, biztos lesz ilyen esemény.

– Óhajtják-e, hogy rányomtassunk valamit a csomagolásra? Például Kolozsváron azt mondták, hogy jó lenne oldani a hangulatot, és az Együtt szabadon helyett azt ráírni, hogy Együnk szabadon. Mit szól hozzá?
– Jó ötletnek tartom. Igen!

– Végeredményben a műanyagborítót le kell szedni a virsliről... Ön szerint ez durva lenne, merthogy Aradon rá lehetne írni, hogy Kiszabadítottuk!
– Velük kellene megbeszélni... Van telefonszám, elérhetőség?

– Van. Mit szól, említsem ezt meg nekik, vagy nem?
– Hát fel lehet vetni minden további nélkül, persze. Ha lehúzzák róla ugye azt a műanyagkülsőt... akkor kiszabadítottuk!





Az aradi stábnak telefonálva azzal érveltünk, hogy a kolozsvári, a marosvásárhelyi – és a sztorit tódítva – brassói RMDSZ már elfogadta ajánlatunkat. A telefont az elnöknek adják át. – Természetesen igényt tartunk rá! – érkezik a kampányvezető válasza.

– A komoly kampánybeszédek után az önök politikusa tudna mondani valami vicceset a virsliről?
– Világos! Ez nem gond.
– A miénkre is rá lehet írni nyugodtan, hogy együnk szabadon – reagál az illetékes a nyomtatásos javaslatra.
– Azt nem lehet ráírni önöknél a csomagolásra, hogy Kiszabadítottuk?

(rövid szünet után) – Nem tudom...
– Mert ez sérthet bizonyos embereket. Nem ismerem annyira az erdélyi helyzetet, elnézést...
– Azt hiszem, ez nem sértene nálunk senkit.
– Nem?
– Nem – hangzik a végleges válasz Aradon.


_______________________


– Teljesen ingyen van! – hangsúlyozzuk a szatmárnémeti RMDSZ ügyvezetőjének, K. I.-nek, aki egyelőre nem tud választ adni a javaslatra, de feltétlenül visszahívást ígér – ha elfogadják az ajánlatot, ha nem. Az illetékes visszakérdez: – Miről lenne szó, hány kiló virsliről?
– Kétszáz párról.
– Több mint valószínű, kilencven százalék, hogy fogunk élni az ajánlattal.

– A csomagolóanyag most kéne menjen a nyomdába, ugyanis lehet írni a műanyagra. Önöknél mit tegyünk rá?
– Jó lenne az, hogy Szeretem a városomat. Ez nálunk itt a jelszó.

– Azt is lehetne utána, kisebb betűkkel, hogy a virslit is...
– Azt is lehet, meg a sört is!

– Elnézést, mi az MSZP-nek is kampányoltunk Magyarországon, s több ezer virslit adtunk nekik. Ott a csomagolásra agresszívebb reklámot nyomtunk, ezt ugyebár meg kell enni, s az írtuk rá, kapd be. Ez nem mehetne Erdélyben?

– Így van! Ha már virsli, akkor be kell kapni! – mondja az illetékes, aki azzal búcsúzik, hogy ezt a részletkérdést holnapután megbeszéljük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS