2018. szeptember 24. hétfőGellért, Mercédesz
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Orbán: „Könnyen lehet, hogy eljön a mi időnk”

2014. július 26. 13:59, utolsó frissítés: 2014. július 28. 13:14

A magyar kormányfő nyíltan hadat üzent a liberális demokráciának. Szerinte versenyfutás zajlik „annak az államnak a kitalálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet sikeressé tenni”.


Külön üdvözölt egyes résztvevőket a 25. Tusványos zárónapján, Orbán Viktor és Tőkés László délelőtti, Történetekből történelem! című főelőadásán Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A szokás szerint moderátori szerepet betöltő Németh név szerint említette többek közt Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, Borboly Csaba Hargita megyei és Tamás Sándor Kovászna megyi tanácselnököt, valamint a magyar miniszterelnök felesége, Lévai Anikó mellett Lévai Tündét is, Tőkés feleségét.

Németh Zsolt, Orbán Viktor és Tőkés László (balról jobbra)Németh Zsolt, Orbán Viktor és Tőkés László (balról jobbra)


RMDSZ-es politikusok a közönség soraibanRMDSZ-es politikusok a közönség soraiban




Németh a két előadót rendszerváltó személyiségekként mutatta be, akik mindig résztvettek Tusványoson, és most arról beszélnek, mi az, ami a történetekből történelemmé vált, és


milyen történetek következnek az Orbán-kormány és az erdélyi magyarság számára.

Orbán Viktor elöljáróban arról beszélt, október 12-én lesz a magyarországi önkormányzati választás, amelynek súlya és jelentősége van. Magyarországon „a polgári keresztény nemzeti erők” a parlamenti helyek kétharmadát szerezték meg, ez kevésen múlt, egy mandátumon. Mint mondta, évekkel ezelőtt elképzelték, a 2004. decemberi népszavazáson a magyarok befogadása ellen szavazók úgy nyernék el méltó büntetésüket, ha a határon túli szavazatokon múlna a parlamenti többség vagy a kétharmad – és ez most be is igazolódott, az az egy, a határon túli szavazók voksaiból kijött mandátum kellett ahhoz, hogy „többsége legyen a nemzeti erőknek”.

Beszéde következő részében némiképp dekonstruálta a rendszerváltás fogalmát: referenciapont helyett inkább lezárt történelmi folyamatként kellene értelmezni, mivel ez egy olyan nemzedéki élmény, amit a mostani fiatalok nem értenek. Mint tapasztalat, értékes, olyan értelemben, hogy a politika nem spekulatív műfaj, hanem tapasztalati, de közben egyéb változások történtek a világban, amilyen a 2008-as gazdasági válság, ami ma már inkább lehetne referenciapont.

A 20. században szerinte három nagy rendszerváltás volt: az első és második világháború végén, illetve 1990-ben. Ezeket az jellemezte, hogy egyik napról a másikra világossá vált, más világban élünk, mint azelőtt.


Orbán szerint hasonló értékű és súlyú változás zajlik ma is.

Olyan kijelentések hangozhatnak el, amelyeken a 2008 előtti liberális világszemlélet megdöbbenne – jelentette ki Orbán. Néhány – referencia nélküli – példát is sorolt: az amerikai elnök a pénzügyi rendszerből adódó cinizmus elleni harcra, a külföldieket foglalkoztató multinacionális vállalatok adózására szólít fel, vagy arról beszél, hogy ha egy amerikainak a család és a gazdagság között kell választania, Amerika veszíteni fog a globális versenyben; a Nyílt Társadalomért Alapítvány tanulmánya megállapítja, hogy Európát annyira foglalkoztatta a bevándorlók problémája, hogy megfeledkezett a fehér munkásosztályról; az egyik leggazdagabb amerikai szerint már nem is kapitalizmus, hanem inkább feudalizmus uralkodik, és ha ez így megy tovább, eltűnik a középosztály; a brit miniszterelnök szerint a brit értékrendszer szerves része a kereszténység.

„Újszerű gondolatok, amelyekről elképzelhetetlen volt, hogy beszéljenek ezelőtt hat évvel” – fejtegette. Egy „világmagyarázat-könyv” megállapításait is összefoglalta, miszerint a nemzetek, erőcsoportok közti verseny új elemmel egészült ki: a közösségszervezés mikéntjének kikísérletezésével. Nemcsak gazdasági versenyképességről van szó, hanem versenyfutás zajlik „annak az államnak a kitalálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet sikeressé tenni”. Ma már a slágertéma azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem demokráciák, és nem is liberálisok: Szingapúr, Kína, Oroszország, Törökország – sorolta.

Feladatuknak tekintik megtalálni azt az új magyar államot, amely versenyképessé teszi a magyar nemzetet a nagy versenyfutásban – jelentette ki. Ehhez ki kellett mondani, hogy egy demokrácia nem szükségképpen liberális, és rá kellett ébredni, hogy a liberális demokrácia elvére épülő társadalmak nem tudják fenntartani versenyképességüket, hacsak nem képesek megváltozni – tette hozzá.


Magyarországon egy munka alapú társadalmat akarunk szervezni,

amely nem liberális természetű, a liberális társadalomszervezési elvekkel szakítanunk kell – mondta Orbán. A nyugat-európai általános elv, miszerint mindent szabad cselekedni, ami más szabadságát nem sérti (ez a negatív szabadság fogalma, a "szabadság valamitől", bővebben lásd pl. itt - szerk.megj.), szerinte ott problematikus, hogy ki mondja meg, hogy ki sérti valakinek a szabadságát? Úgy tűnik, az a tapasztalat, hogy mindig az erősebb döntötte el ezt a dolgot, és aki gyengébb, letapossák, és mindig az erősebbnek van igaza – jelentette ki. Ezért más szervezőelv kell a magyar társadalomban: „amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se cselekedd másokkal”.

A magyarországi liberális demokrácia jónéhány dolgot nem tudott végrehajtani, például azt, hogy a bárhol élő magyarok nemzethez való tartozását elismerje, vagy hogy megvédje a közvagyont, vagy hogy megvédje az országot az eladósodástól, a családokat az adósrabszolgaságtól – jelentette ki Orbán Viktor.

Ezért most az a kihívás, hogy megtalálják azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális állam korszaka után, keresztény értékeket tiszteletben tartva ismét versenyképessé teszi a közösséget, és amely lehetővé teszi, hogy az emberek személye, munkája és érdeke a nemzet érdekével szoros összefüggésben álljon – vázolta a feladatot.



Ez egy illiberális állam lenne,

ám ez Orbán szerint nem azt jelenti, hogy megtagadná a liberalizmus olyan alapvető értékeit, mint a szabadság, hanem azt, hogy „nemzeti megközelítést alkalmaz”. Milyen akadályokat kell legyőzni, hogy ez megvalósuljon? – tette fel a kérdést a magyar kormányfő.

Az akadályok közül kettőt említett, az egyik a magát civilnek álcázó, külföldről támogatott „fizetett politikai aktivisták”, akik befolyást próbálnak gyakorolni „a magyar államéletre” (amelyet ha újra akarnak szervezni, kell tudják, hogy kikkel állnak szemben, ezért a külföldi befolyásszervezés feltárása már elkezdődött Magyarországon, és „kiderül, kik az álarcok mögött a valódi karakterek” – fogalmazott Orbán).

A másik akadály, hogy a Magyarországnak járó uniós költségvetési forrásokat eddig olyan emberek adminisztrálták, akik nem az állam alkalmazottai voltak, és a magyar adminisztrációban dolgozók fizetésének sokszorosát kapták (így Orbán szerint „területenkívüliség” alakult ki). Ez most változik, és ez nemcsak politikai döntés – szögezte le Orbán. „A magyar állam átszervezése zajlik, nemzeti érdek mentén” – egyértelműsített.


A jövő lényege, hogy bármi megtörténhet

– kezdte a záró gondolatsort Orbán. Példaként a donyecki repülőkatasztrófát és Obama beperelését hozta fel (az amerikai elnököt a rendeleti kormányzása miatt, a kongresszus jogköreinek védelmében perelik – szerk. megj.), és tréfásan megjegyezte, mi lenne, ha őt, a magyar kormányfőt is beperelhetnék hatásköre túllépéséért, vagy ha az emberek visszakapnák a bankoktól a pénzüket.

Elújságolta, a magyar állam visszavásárolt „egy olyan bankot, ami soha nem kellett volna külföldi kézbe kerüljön”; az a cél, hogy a bankszektornak ötven százalékban magyar tulajdonban kell lennie.

Egy ilyen helyzetben, amiben bármi megtörténhet, választhatunk, hogy bízzunk vagy féljünk; baj is lehet, de a jövő lehetőséget és esélyt is jelenthet a magyar nemzet számára – üzente Orbán. „Ésszerű és bátor cselekvést” kívánt a Kárpát-medencei magyarságnak, és azzal zárta beszédét: „Könnyen lehet, hogy eljön a mi időnk.”


Tőkés László továbbra is erdélyi képviselőnek tartja magát

Tőkés László beszédét nehéz összefoglalni: nagyrészt történelmi párhuzamok, bibliai idézetek és aktuálpolitikai szentenciák váltogatták egymást nagyjából véletlenszerű sorrendben. A már megszokott kulcsszavak gyakran előfordultak, volt szó autonómiáról, a román-magyar és magyar-magyar párbeszédről, a bálványosi folyamatról, RMDSZ-ről, nemzetpolitikáról és rendszerváltásról.

Az RMDSZ-nek köszönhetően nemzeti listán kellett indulnom, de Erdélyi képviselő vagyok, erőm szerint folytatom az elkezdett munkát – így reagált az EP-képviselő arra a moderátori felvetésre, hogy adjon választ azokra a vádakra, miszerint a Fidesz EP-listáján való indulással elárulta az erdélyieket.

Az EP-képviselő felvetette, hogy integrált, egységes autonómia-politikára van szükség. Európa nem tud mit kezdeni ezzel, ha mindenki mást mond ebben a témában – érvelt. Egyet kell mondanunk Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban és Kijevben, meg persze Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban – jelentette ki.

Tőkés a magyarországi kormányon belüli konfliktusokra utalva hozzátette még, integrálni, illetve össze kellene fogni a Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt által képviselt irányokat.


Orbán: sosem lesz egy irány a nemzetpolitikában

Mindannyian emberek vagyunk, személyes, baráti kapcsolatok is alakítják a nemzet politikát. Sosem lesz olyan, hogy egy irány legyen, elvágó, mindenhol szépen stimmelő szempontokat nem tudok csinálni – válaszolt Orbán Viktor a felvetésre.

Ami a magyar kormány és a határon túli magyar pártok közötti viszonyt illeti, Orbán szerint egy kormánynak az a dolga, hogy az egész erdélyi magyarságot, úgy az RMDSZ-t, mind a Néppártot és másokat is figyelembe vegye. Kormányként nem sodródhat bele a részek közötti vitába, és bár miniszterelnökként nyilván van véleménye, kárt okoz, ha politikai cselekvéssé alakítja ezt a véleményt.

Éppen ezért arra kérte a feleket Orbán, hogy vitákban ne hívják hadba, nem fog felsorakozni egyik vagy másik oldalon. Ugyanakkor van véleménye, támogat projekteket, és békíteni is hajlandó a feleket.


Magyar rakétapajzs az erdélyi magyar közösség fölött?

Egy esetleges „rakétapajzs” felépítésére kérdezett rá viccesen Antal Árpád és Tamás Sándor háromszéki politikusok. Erre azért van szükség, mert a román hatóságok egyre nagyobb nyomása alatt kénytelenek dolgozni, írták az Orbán Viktorhoz eljuttatott cetlin.

A miniszterelnök szerint ha a romániai magyar közösség nem kapja meg a neki járó román költségvetési forrásokat, akkor nyilván számíthat magyarországi segítségre. Azt azonban senki ne gondolja, hogy az így kiesett forrásokat a magyar állam teljes egészében pótolni fogja – figyelmeztetett.

Bármely helyi politika fontos része kell legyen az, hogy a román nemzeti költségvetésben levő forrásokat megszerezze. Ezek finom vegyületek, melyek kialakításába Budapest nem akar beleszólni. Azonban az autonómia egyik fő kérdése a pénzügyekkel kapcsolatos, sok esetben arról szól a vita, hogy a helyben megtermelt jövedelemből befizetett adónak ki a sorsa? – mondta Orbán.


Tiszteletet, nyitottságot ígért a román félnek

Ami a román-magyar viszonyt illeti, Orbán kijelentette: ha végignézi az elmúlt másfél-két évet, nem lát olyan nyilatkozatot magyar fél részéről, mely ne adta volna meg a román állam különféle intézményeinek, a román népnek kijáró tiszteletet. Ellenben hosszú listát lehetne összeállítani azokkal a nyilatkozatokkal, melyek román részről nem adták meg a magyar miniszterelnöknek, a népnek kijáró tiszteletet.

A román félnek Orbán tiszteletet és a legnehezebb kérdések megtárgyalására vonatkozó nyitottságot ígért.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS