2017. szeptember 24. vasárnapGellért, Mercédesz
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kérdezz-felelek Tamás Sándorral és Borbollyal: autonómia, romák, Schweighofer-ügy

Bakk-Dávid Tímea 2014. július 27. 10:09, utolsó frissítés: 2014. július 29. 22:23

Két megyei elnök versus két újságíró: válaszok kényes és kevésbé kényes kérdésekre Tusványoson.


Kérdezz-felelek: 2 megyei elnök versus 2 újságíró. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke és Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke válaszolt kényes és kevésbé kényes kérdésekre szombaton délután a 25. Tusványoson. A két politikust Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője és Kozán István, a Csíki Hírlap főszerkesztője kérdezték.

Tamás Sándor


Balázsi-Pál Előd először a székelyföldi megyék közti együttműködésre és a tanácselnökök közti viszonyra kérdezett rá: míg 2008-ban együtt kampányoltak, és komoly együttműködés mutatkozott a két megye között, mintha most kevésbé a közös munkán lenne a hangsúly.

Borboly szerint a szándékok szintjén nem változott semmi, de a közigazgatás és a bürokrácia útvesztőiben minden jó ügy elveszhet, pl. a közös tanácsülések szervezését a jelenlegi törvények nem engedik. Tamás Sándor egy konkrét példával is illusztrálta, hogy bár az akarat megvolt, egy fejlesztési kérdésben, a székelyföldi hulladékgazdálkodás kapcsán nem sikerült közös uniós pályázatot erre leadni, a jogszabályok, a bürokrácia és Székelyudvarhelyen egy magáncég megjelenése lehetetlenítette azt el.

Borboly Csaba


Társadalomszervezés terén viszont a tanácselnökök és a polgármesterek egyeztetnek, megbeszélnek különböző témákat, és rengeteg közös rendezvényük van (Székely családok napja, Székely ruházati alap, a Székely vágta, a Székelyföldi Grafikai Biennálé, a Székelyföldi Fotóbiennálé stb.) Lokodi Edit Emőkével, a Maros Megyei Tanács volt elnökével is szerveztek közösen programokat, Maros megye polgármestereivel most is vannak programjaik, és működik a Székelyföldi Önkormányzati Tanács, amelynek a székelyföldi polgármesterek 95%-a tagja.

Székely termék: erősség lehet

Hargita megyében a tejfeldolgozók kezdenek beindulni Csomafalván, Gyimesközéplokon, megmentésre került a székelykeresztúri vajgyár, Konstancán megnyílt a székely termék üzlet – reagált Borboly Kozán felvetésére, miszerint Csíkszeredában bezárt a helyi székely termékek boltja. Felhívta a figyelmet, hogy e termékek népszerűsítése és a kisvállalkozók sikere mindenki közös felelőssége, vásárlással lehet a helyi gazdaságot fenntartani. Hatvan-hetvenéves emberek – a termelők – versenyeznek a multikkal, kell a fiatal generáció, szükség van a fiatal gazdákra – hangsúlyozta. Jó hír, hogy Hargita megyében nőtt a gazdálkodók aránya, és egyre többen vesznek részt tanfolyamokon.

Tamás Sándor elmondta, minden hónapban van a városokban helyi termék vásár, aminek hátterében sok logisztika és háború van a hatóságokkal, azért, hogy a három kötés saját termesztésű zellert áruló néni kipakolhasson.

Borboly szerint pl. fél hektáron ribizlit termelve jobban meg lehet élni, mintha valaki reggeltől estig robotol egy gyárban minimálbérért. A nyugati rabszolgamunka is lehet perspektíva, sokan gyűjtenek pénzt és s hazajönnek. Kozán felvetésére, miszerint állítólag menekülnek az emberek a Hargita Megyei Tanácstól, Borboly leszögezte: nehéz ott dolgozni, mert mindennel foglalkoznak, legjobb esetben 200 euró a bér, eközben meg a munkatárs millió eurós elszámolásokat ír alá – aki nem bírja cérnával, az elmegy, de kerül helyette más. Valóban tíz-tizenkét órát kell dolgozni, de közben tapasztalatot szereznek a munkatársak, aki egy évig náluk dolgozik, majd elmegy, utána megcélozhatja az ezer eurót.

Hely az RMDSZ-en belül, kormányzati szerepvállalás haszna

Az RMDSZ-en belüli erőviszonyok tekintetében hol állnak a tanácselnökök, benne vannak a top 5-ben? „Vékonydongájú fiú vagyok, vidékről jöttem, nem szólok bele a nagypolitikába” – poénkodott Balázsi-Pál Előd kérdésére Tamás Sándor. Komolyra fordítva a szót, úgy fogalmazott: „a nulladik körben is benne vagyunk, és formálisan az elsőben is”.

Hargita megye tanácsa költségvetésében nem jelent különbséget, hogy az RMDSZ kormányon van vagy sem – mondta Borboly.



Tamás szerint a napi működés szintjén segít, ha vannak a kormányban emberei a szövetségnek, de persze a „kéne valami pénz” nem elég, kellenek ötletek, pályázatok. Ha az megvan, akkor tud működni az érdekkijáró politizálás. Van pénz az országban, de az a kérdés, ott vannak-e a képviselőink, akik elmondják, mire kellene nekünk finanszírozás, s ha nincsenek ott, a pénzt nélkülünk osztják el – vázolta a helyzetet.

Roma integráció

Kozán egyik kérdése a községi, városi romák integrálására vonatkozott. Borboly röviden úgy válaszolt, próbálnak ezzel is foglalkozni, minden jó ötlet itt is elkel. Tamás Sándor elmondta, a roma integráció szerinte önként vállalt önkormányzati feladat, Kovászna megyében van egy program, közösen egy bukaresti alapítvánnyal óvodaépítést terveznek és roma óvodások támogatását, jó fél év múlva lesz ennek kifutása, uniós támogatás nélkül nem megy.

Párbeszéd a románsággal, autonómia

Meg kell keresni az utat, hogy a románsággal közös asztalhoz üljünk, vegyenek részt a helyi termék projektben, ha nekik megéri, közös ponton vagyunk; a problémák hasonlóak, a fiatalok elvándorlása a román és magyar közösséget is érinti – ha ezeket kibeszéljük, és közös pontra helyezkednek, akkor lesz eredmény, vélte Borboly.

Tamás Sándor szerint nyilvánvaló, hogy a románok nélkül a parlamentben nem lehet megszavaztatni az autonómiát, de kell egy világos vonalvezetés, hogy mit akarunk; lehet korrekt módon a románokkal szemben politizálni, beszélgetni a román emberekkel, tiszteletben tartva az ő nemzeti identitását, és hangsúlyozva a magyar identitás fontosságát sokakat ki lehetett billenteni „nemzetállami hitéből” – fogalmazott.

Borboly hiányosnak tartja a románok felé történő kommunikációt, az erdélyi románság érdekeire való apellálást az autonómiáról való diskurzusban. Hiányolja, hogy amikor az esti tévéműsorokban egyes adókon a romániai magyarság törekvéseit járatják le, miért nincs ott például Izsák Balázs SZNT-elnök. Sokkal sikeresebbek lennénk, ha összehangolnák, hogy ki mivel foglalkozik, helye lenne ebben az együttműködésben Kelemen Hunor mellett Szász Jenőnek és Toró T. Tibornak is – fogalmazott.

Borboly úgy fogalmazott, az egyik legfontosabb stratégiai cél Maros megye és Marosvásárhely visszanyerése, mindenkinek segítenie kellene abban, hogy legyen közös magyar jelölt 2016-ban.

Tamás Sándor szerint is értelmes munkamegosztásra lenne szükség, buta, aki azt mondja, nincs helye más pártnak a romániai magyar közéletben, van élet az RMDSZ-en kívül is, de szükség lenne egy definíciótárra, hogy ugyanazt értsük, ha valamit mondunk. Például azzal az EMNP-szlogennel, miszerint „Székelyföld a székelyeké”, nem ért egyet, hiszen 12 évi képviselői pályafutása során eleget hadakozott az ellen a mentalitás ellen, hogy „Románia a románoké”. Székelyföld a székelyek mellett a románoké, cigányoké, örményeké, szászoké is, és élnek itt olyan magyarok is, akik nem székelyek – magyarázta. Nem önrendelkezést, hanem területi autonómiát akarunk a Székelyföldön, de ha az autonómia szó sem tetszik, akkor különleges státusú régiót akarunk – ez a kifejezés már érthető az angolok számára is – érvelt a fogalmi keretek tisztázásának fontossága mellett.

Schweighofer-ügy

A rétyi fafeldolgozó kapcsán Balázsi-Pál Előd azt kérte, sorolják föl a pró és kontra érveket az osztrák beruházás kapcsán. Borboly Csaba szerint ez a háromszékiek és a háromszéki politikusok hatásköre, ezért nem kommentálja, viszont hangsúlyozta: Hargita megyében lassan ötödik éve foglalkoznak a fenntartható erdőgazdálkodással, hiszen sok kis fafeldolgozó van, ezek adják a nem állami munkahelyek jó részét Hargita megyében, őket segítik. Szerinte az lenne a fontos, hogy a nyersanyagot ne Kínába vigyék, miközben Romániába behozzák a külföldi építőanyagot, „zárjuk rövidre a kört”, épüljenek fából a házak, a közbirtokosságokat meg kell győzni, ne adják el idegennek a fát, akkor a Schweighofer vagy a kínai vevő nyersanyag nélkül maradna – mindez rajtunk is múlik – fogalmazott.

Tamás Sándor szerint van egy adag érzelmi töltet a beruházást ellenző, szakmailag eléggé fel nem készült civil szervezetek megközelítésében, és azzal szemben erős szakmai érvek hozhatók fel. Erdésztechnikus is vagyok, harminc éve végeztem, értek a szakmához – tette hozzá. Mielőtt a Schweighofer-beruházást bejelentették, a tanács konzultált a szakma képviselőivel, a fában érdekeltekkel: erdőtulajdonosokkal, erdőgazdálkodókkal, fafeldolgozókkal, rönkszállítókkal, és „senki nem mondta, hogy nem”. Volt, aki kérdőjeleket fogalmazott meg, mások azt mondták, hogy együttműködnének az osztrák cég vezetőivel, technológiák, nyersanyag adásvételéről.

A Schweighofernek Háromszéken elenyésző erdőtulajdona van, nem a más erdejét fogja kivágni, hanem felvásárolja azét, aki eladja neki, ez szabadpiaci kérdés – fogalmazott. Az erdő 95%-a magántulajdonban van – hívta fel a figyelmet. Rétyen népszavazást tartottak, amelyen a lakosság 75%-a részt vett, és 97% azt mondta, hogy igen. Százötven-kétszáz fős helyi közmeghallgatásokat tartottak, az emberek egyedüli kérdése az volt, mikor lehet munkahelyre jelentkezni – jelentette ki Tamás Sándor. A munkahelyek kérdése nem elhanyagolandó, 650 új munkahely létesül a gyár felépítésével, és az azt kiszolgáló beszállítók további kétezer embernek biztosítanak munkát.



A Transindex tudósítója felvetette, szélesebb körű közvitát kellett volna szervezni a beruházásról, hiszen az erdő nagy része ugyan magántulajdon, de mégiscsak egy közös érték, erőforrás. Miért nem történt meg ez a szélesebb közvita, és miért nem kért a megyei tanács környezeti hatástanulmányt a beruházásról? Tamás Sándor szerint hibás a kérdésben rejlő állítás. „A megyei önkormányzat negyven jóváhagyást kért a különböző államigazgatási intézményektől, köztük a környezetvédelmi hivataltól egy környezetvédelmi tanulmányt, ami egyébként is jóváhagyás, 92 oldal, ezt közvitára bocsátották Réty községben és az interneten, beérkezett 12 észrevétel, amely után a környezetvédelmi államigazgatási hivatal kiadta a jóváhagyását az építkezési engedély kiadására” – magyarázta.

Felvetésünkre, miszerint a bürokratikus feltételek teljesítésén túlmenően – ezek a környezetvédelmi tanulmányok ugyanis ebbe a kategóriába tartoznak – egy valós hatástanulmánynak is el kellett volna készülnie, amely nemcsak a gazdasági és erdészeti, hanem a természet- és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi, és amelynek elkészítésében civil szervezetek, szakértő biológusok, ökológusok is részt vesznek, a tanácselnök azzal válaszolt, szerinte a törvény dönti el azt, hogy mi a „valós hatástanulmány”, mit kell tartalmaznia, milyen szakemberek kell elkészítsék, és ki kell őket felkérje.

A törvény szerint a megyei tanácsnak kötelessége a környezetvédelmi igazgatóságtól kérni egy jóváhagyást. „Azt is a törvények határozzák meg, a környezetvédelmi hatóság mit kell csináljon ahhoz, hogy egy ilyen környezetvédelmi hatástanulmányt elvégezzen” – tette hozzá. Két civil szervezet beperelte a megyei tanácsot a törvényszéken éppen ebben a kérdésben, és a törvényszék elutasította a keresetüket – közölte.

Vázolta: nem a megyei önkormányzat kell felkérést fogalmazzon a hatástanulmány elkészítésére, a megyei önkormányzat hatásköre mindössze az építkezési engedély kiadása vagy ki nem adása. Az építkezési engedély kiadását feltételekhez kötik. Van egy csomó kötelező jóváhagyás, és van, amit – tekintetbe véve a beruházás nagyságát – lehet kérni pluszba. A Kovászna Megyei Tanács a kötelezőeken túlmenően kérte ezeket is, pl. régészeti szakfelügyeletet, amire a törvény egyébként nem kötelezte. „Törvényességi szempontból mindent lefödtem, még azt is, ami nem lett volna kötelező. A következő szint az, hogy az államigazgatási intézmények elvégzik a munkájukat” – magyarázta. Ezek az intézmények kétrendbeli eljárásban negyven engedélyt adtak ki a cégnek, és ezután a megyei önkormányzat összehívta ezeket az igazgatókat, akik megszavazták, hogy kiadhatjuk az építkezési engedélyt a cégnek. „Ezek után nem tudom, még mást mit lehetett volna tenni” – fogalmazott Tamás Sándor.

A fenyő százhúsz éves korára odaérik, hogy ki kell vágni, a fakitermelés nem ördögtől való dolog, üzemtervek vannak, a székelység ősidők óta a fakitermelésből él meg – tette hozzá még mindehhez Borboly Csaba.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS