Szilágyság az első világháború kezdetén és a világháborúban 2.
László László 2014. augusztus 09. 10:51, utolsó frissítés: 10:51„A liberálizmusé-e, a demokráciáé-e, az alkotmányosságé-e, vagy a sötétségé, a kancsukáé, a deszpotizmusé” legyen a vezérszerep Európában? - kérdezte az 1914-es vezércikk.
Haditudósítások és háborús propaganda
Még el sem kezdődtek a tényleges hadműveletek, amikor már a sajtóból (beleértve az akkori Szilágyságot is, amely a háborús eseményekre való tekintettel hetilap létére naponta-kétnaponta jelent meg) javában folyt a háborús propaganda, a biztatás, a figyelmeztetés és lelkesítés. Beszámolt a lakosság lelkesedéséről, a bevonulókról, a katonák és családjaik számára rendezett gyűjtésekről és adományokról. (Volt olyan zilahi borosgazda, aki több hektoliter bort adományozott a bevonuló katonáknak. Mások pénzt, ruhaneműt, élelmiszert ajánlottak fel a katonáknak.)
>> A cikk első része >>
>> Történelem rovatunk korábbi anyagai >>
Újjáalakultak a vöröskereszt helyi szervezetei, amelyek célja a bevonultak családtagjainak megsegítése volt. A háború miatt késett az iskolakezdés, mert az iskolákban szállásolták el a tartalékos katonákat és népfelkelőket. Így a Wesselényi Kollégiumban is később kezdődött meg a tanítás. A kollégium diákságát közvetlenül is érintette a háború: a 18. vagy 19. évüket betöltötteket besorozták, és akiket alkalmasnak találtak, be kellett vonulniuk önkéntesnek. A bevonulók külön minisztériumi engedéllyel előrehozott záróvizsgát, illetve érettségit tettek. A gimnazisták mellett az egyetemistákat is arra szólították fel, hogy minél nagyobb számban vonuljanak be önkéntesnek a hadseregbe.
Idővel megjelentek az első győzelmi beszámolók (hadijelentések),
s a hírek az első áldozatokról és sebesültekről, eltűntekről. S az emberveszteség fokozatosan nőtt. A sajtóban rendszeresen jelentek meg a hírügynökségektől átvett táviratok, haditudósítások, és az újságolvasó emberek megtanulták a harcterek „földrajzát”, folyók, települések, hegységek neveit, ahol katonáik harcoltak, a szerb, az orosz vagy később az olasz fronton.
"Az északi harctérről – érkezett VIII. 12. d.u.
Hivatalos jelentés d.u. 2. ó. 30 p.
Az északi harctérről jelentik: Csapataink Orosz-Lengyelországban Jedrzejowig folytatták az előrenyomulást. Jedrzejow a Bécs – Varsó vasútvonal mentén fekszik, Krakkótól mintegy 70 kilométernyi távolságra északkeleti irányban. Körülbelül 700 orosz katonaszökevényt Linzbe, Salzburgba és Bruckba internáltak. Jellemző csapataink szellemére az a jelentés, amely szerint egy fogságba került huszár az elfogatást követő napon egy kozák lovon megszökött és bevonult az alosztályába."
A háborús propaganda részévé vált az is, hogy az itthon maradt családtagokban és különösen a férfiak munkáját pótló asszonyokban tartsák a lelket. Ennek céljából a lapokban női szereplők is jelentkeztek, a mi esetünkben Komjátiné lesz az, aki gyakran jelentkezik írásaival. Első cikke augusztus 5-én jelent meg és címe:
„Ne búsuljunk!
Kedves asszonytársaimhoz szólok. Azokhoz, akiknek a szívére a mai zavaros idők nehéz bánatot borítottak. Bizonyára mondhatom tehát, hogy valamennyi gondolkozó asszonytársamhoz szól őszinte szavam, mert lehetetlen, hogy érző szívű és gondolkodni tudó asszonytársaimat ne érintené súlyosan a háborús helyzet, még akkor is, ha közvetlen elválás fájdalma, valamelyik szerettének elvesztése nem zaklatta fel a szívét. Kedves asszonytársaim, ne búsuljunk!...”
Komjátiné arra is felhívta a figyelmet, hogy asszonyi szolidaritásból, ha szükséges, gondoskodjanak azok gyerekéről is, ahol az apa frontra ment és az anya nem képes dolgozni. „Azt tartják: hogy az irgalom és a könyörületesség női szívekben lakik. Ez a két nemes érzés s az áldozatkész szeretet hassa át szíveteket, szemetek legyen éber, és minden nyomorúságot meglátó akaratotok mások javáért munkálni legyen törhetetlen, s akkor megmentitek az erős rázkódástól megrendült családotokat s – a hazát.
Ne csüggedjünk tehát, ne adjuk át magunkat a tétlen búsulásnak, hanem munkára fel!”
Nemcsak a nőket célozta meg a háborús propaganda, hanem nyilván a harcba indulókat, illetve azokat, akik majd később fognak kimenni a harctérre. Különösen augusztus elején a vezércikkek és más írások is igyekeztek igazolni a háború igazságosságát és létjogosultságát Ausztria-Magyarország szemszögéből:
Az augusztus hetediki vezércikk címe: A nagy leszámolás.
Ebben a szerző azt fejtegette, hogy történelmi gyökerei vannak a német-orosz ellentétnek, a német oldal jelenti az európaiságot és nyugati civilizációt, míg Oroszország a maga mindenkori elnyomó rendszerével az „ázsiai barbárságot”. Költői módon feltette a kérdést, hogy kié/mié legyen Európában a vezérszerep? „A liberálizmusé-e, a demokráciáé-e, az alkotmányosságé-e, vagy a sötétségé, a kancsukáé, a deszpotizmusé?” (Kancsuka – korbács; deszpotizmus – zsarnokság.) A magyaroknak ezúttal is a németekkel kell tartani az oroszok ellen. Ebben az eddig példátlan méretű háborúval szembe kell nézni, mert: „Hisszük és érezzük: velünk van a magyarok és az igazság istene is.”
S hogy a hadbavonultakkal az itthoniak tarthassák a kapcsolatot, felállították a tábori postákat (katonai posta): „A tábori posták működésüket f. évi aug. hó 4-én kezdték meg a hadrakelt seregnél. A nagyváradi m. kir. postai igazgatóság tudatja, hogy a tábori postákhoz közvetíthető küldeményeket az összes posta- (távírda-, távbeszélő) hivatalok és postai ügynökségek felvehetnek. A küldemények címzésénél az összes posta- (távírda-, távbeszélő) hivataloknál és postai ügynökségeknél kifüggesztett hirdetmény kellő felvilágosítást nyújt.”
A háború az emberek életének részévé válik
A kezdeti remélt gyors győzelem helyett a hadviselő államok lakossága kénytelen volt berendezkedni a hosszan elnyúló háborúra. Ennek során a hadigépezet szolgálatába állították az összes emberi, gazdasági és pénzügyi erőforrást. Zilahon a városházán katonai útbaigazító iroda nyílt, hogy a zilahi járás területéről bevonult katonák családtagjainak segítsenek ügyes-bajos dolgaik intézésében.
A külföldre szóló postai küldeményeket (Ausztria kivételével) nyitva kellett feladni, ezeket ellenőrizték.
Szeptember második felében egy belügyminisztériumi rendelet alapján a városi rendőrkapitány és a polgármesteri hivatal főjegyzője hozzáfogott a be nem vonult férfiakból szervezendő önkéntes polgárőrség felállításához, amely: „A hadbavonult fegyveres erőt hívatott helyettesítő szerv, közüzem, középület és közintézmények őrzésére és védelmére, vagy tömegesen fellépő rendzavaró elemek szétosztására s megfékezésére fog alkalmaztatni s e célból lőfegyverrel lesz ellátva.”
Az első háborús karácsony közeledtével az embereket folyamatosan emlékeztették az adakozási lehetőségre (mondhatni kötelességre), hogy a harctereken szolgáló katonák karácsonyát, ha lehet, tegyék elviselhetőbbé.
Szilágyság területét a közvetlen harci események elkerülték, csak az 1914-es máramarosi orosz betörés hozta valamelyest közelbe a háborút (október elején Máramarosszigetet egy rövid időre elfoglalták az oroszok). A hadigazdaság és a hadsereg szükségletei számára a lakosságot önkéntes fémbeadásra szólították fel, majd pedig rendeletben kötelezték a beszolgáltatásra. Ezek során kerül sor a harangok „önkéntes” beszolgáltatására.
Hadikölcsönök
A háború viselésének anyagi terheit az állam egyre jobban próbálta áthárítani a lakosságra. Ennek legismertebb formája az inflációs pénzügyi politika (fedezet nélküli bankjegyek nyomtatása, ami együtt jár az áremelkedésekkel) és az adóemelések és új adónemek bevezetése volt, de ezen kívül a hadikölcsön rendszere is ezt szolgálta. Az állam hadikötvényeket bocsátott ki, amelyekre a banki betéteknél magasabb kamatot ígért a háború utánra. Magyarországon az első hadikölcsönt 1914. novemberében bocsátották ki, és mindenkit biztattak kölcsönkötvények vásárlására. Az első hadikölcsönt még hét másik követte a háború idején, s a lakosság egyre kisebb lelkesedéssel vásárolta azokat.
Nemcsak magánszemélyeket, hanem egyesületeket is arra biztatnak, hogy megtakarított pénzüket fektessék hadikölcsönbe. A zilahi Wesselényi Kollégium elöljárósága is a kollégium megtakarított pénzének nagyobb részét hadikötvényekbe fektette, amiről összefoglaló módon 1918-ban így számolnak be: „Hazafias kötelességünknek s egyúttal az iskola anyagi helyzetére is előnyösnek tartottuk a hadikölcsönre való jegyzések folytatását. Előljáróságunk a VII. hadikölcsönre (6 %-os kamatozással) 20 000 K-t, a VIII-ra (5,5 % kamatozással) 40 000 K-t jegyezvén, ezzel összes eddigi jegyzéseink névértéke 140 000 K-ra emelkedett.”
Háborús emberveszteségek
Az elhúzódó háborúval folyamatosan nőtt az elesettek, eltűntek, sebesültek és hadirokkantak, valamint ellenséges fogságba esett katonák száma. A háborús statisztikák szerint az 1910-ben 52 milliós Ausztria-Magyarország embervesztesége 1,2 millió fő volt (ez csak a harctereken elesett katonák száma, a polgári lakosság veszteségei ezen felül vannak). Számításaink szerint Szilágyságból 1914-1918 között legalább 35000 főt mozgósítottak, s ebből 5-6000 fő lehet a hősi halottak száma, míg a sebesültek, rokkantak, hadifoglyok és eltűntek száma legalább ilyen nagyságrendű. Minden településnek megvannak a hősi halottai.
Zilah esetében a református parókián egy külön nyilvántartást nyitottak a háborúban harcolók számára és ott a Hősi halált haltak jegyzékében 99 fő szerepel összesen. (Mindenkinek neve, életkora, mikor esett el, családi állapota, esetleges özvegyének neve és árváinak száma is szerepel az összeírásban.) Külön van a hadifoglyok jegyzéke, amelyben 38 név szerepel. A rokkantak jegyzékében 23 név szerepel, és 7 név van az eltűntek listáján. (Ha összegezzük, ez 167 fő a zilahi 5500 főnyi református lakosságból.) Ez az iratanyag az egyházi anyakönyvekkel együtt az Állami Levéltár Szilágy Megyei Igazgatóságának őrizetében van jelenleg.
(Az is a háborús nehézségekre utal, hogy az említett egyházi nyilvántartásokat nem saját formanyomtatványba vezették be, hanem korábbi iskolai célú nyomtatványok lapjaira írták be, ahol békeidőben az iskolaköteles tanulókat tartották nyilván!)
Az 1918-ban érettségizett zilahi diákok baráti szerződése
A háborús nehézségek és egyre rosszabbodó életkörülmények ellenére az emberek csak várták, hogy mint alagút végén a fény, egyszer a háború is véget fog érni. Az 1917-1918-as tanév folyamán Zilahon a Református Wesselényi Kollégiumban végzős/érettségiző diákok már előre néztek és a hagyományoknak megfelelően, remélték, hogy 10 év elmúltával ismét találkozni fognak, és akkor majd beszámolnak arról, hogy mire vitték az életben. Ennek érdekében 1918 márciusában baráti szerződést kötöttek, amelynek szövege a következő:
1918-1928
BARÁTI SZERZŐDÉS
Alulírottak hitünkre és becsületszavunkra fogadjuk, ha Isten is megengedi –
1928 JULIUS HÓ ELSEJÉN
Délelőtt 11 órakor a zilahi ref. Wesselényi-kollégiumban – érettségiztető tanárainkkal együtt – megjelenünk. (Ismertető jel: világos kék szallag a mellen.)
Erre vonatkozólag a következőket kötjük ki:
1.Mindenki köteles legalább öt héttel a találkozó ideje előtt egy az elnök nevére az intézetbe címzett levélben hollétét tudatni és a megjelenés iránt nyilatkozni.
2.A megjelenés, ha az illető családos, mindenestre a családjával együtt történik.
3.Az elnök esetleges költségeit a tagok egyenlő arányban kötelesek megtéríteni.
4.Ha valakinek a megjelenése a jelzett időben elháríthatatlan akadályok
következtében lehetetlenné válnék, úgy az tartozik a saját, illetőleg családja arcképét az elnök nevére az intézethez beküldeni.
Kelt Zilah, 1918. március 7.
Érettségiztető tanárok:
Igazgató: Kerekes Ernő
Osztályfőnök: Fóris Miklós
Nagy Sándor Bajkó Viktor …. …. Végh Samu
(Diákok:)
Korelnök: Kincs Elek; Elnök: Bécser István; Alelnök: Csávássy Alice; Alelnök: Porjesz Ferenc
Flanyek Béla Ajtay Zoltán Gogán Valéria
Tarpay György Markovits Béla Goldberger Adolf
Szabó János Nagy Irén Simig Kornél
Boheczel Sándor Chaboda György Kún Erzsébet
Lengyel Kornél Terner Blanka
Purpiger Ernő Baum Edit
A szerződés általunk ismert példánya nyomdában készült, ahová a tanárok és érettségizettek saját maguk kézzel írták be a nevüket, ezzel hitelesítve a szerződést, illetve a tanárok sorában a két kihagyott helyről, vélhetően két tanár neve hiányzik, amit pontok jelölnek.
(Az Erdélyi Múzeum Egyesület által szervezett XI. Szilágyság-kutatás tudományos konferencián Zilahon – 2014. május 9-én - tartott előadás bővített és szerkesztett változata. A tanulmány eredetileg a Hepehupa művelődési folyóirat számára készült, s annak a kiegészített változata a jelen írás. A mellékletek többsége a Szilágyság hetilap 1914-1918-as évfolyamaiból származik és a szerző felvétele.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!