Szilágyi Zsolt: nem Kelemen Hunorral szemben indulok
kérdezett: Kertész Melinda 2014. augusztus 13. 15:40, utolsó frissítés: 2014. augusztus 18. 12:31Az EMNP államelnök-jelöltje szerint több jelölt több magyart tud megmozgatni, tehát összességében az erdélyi magyarság fog nyerni a két jelölt indulásával.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Szilágyi Zsoltot, a párt alelnökét indítja a novemberi romániai elnökválasztáson. Az indulás tétjéről, a kampány témájáról beszélgettünk a jelölttel.
A hétvégén, amikor az Ön indulását bejelentették, Toró T. Tibor azt mondta, arra szeretnék a kampányt felhasználni, hogy végre érdemi vita induljon el a többség és a kisebbség között. Én úgy látom, hogy a román sajtó nagy része Tőkéshez köti és radikális pártként tartja számon az EMNP-t, így akár az is elképzelhető, hogy az indulását inkább provokációnak fogják tekinteni. Miért gondolja azt, hogy épp az államfői tisztségért való indulás lehet az az ideális pillanat, amikor elkezdődhet a román-magyar párbeszéd?
Szilágyi Zsolt: – Sokkal inkább a normalitás jele, mintsem provokáció, hogy egy erdélyi magyar pártnak az államelnök-választáson jelöltje van. Az, hogy az autonómiát képviselő EMNP államelnök-jelöltet állít, ez annak a jele, hogy hiszünk abban, hogy a politika által jobbá tehető az életünk. És ez a normalitás, az erdélyi magyarok érettségének a jele. Az államelnök-választás egy jó alkalom arra, hogy elképzeléseinket bemutassuk és az erdélyi magyarok véleményét képviseljük.
Mit gondol, nem fogja-e a román közvélemény a magyar közösség széthúzásaként értelmezni azt, hogy Kelemen Hunor mellett Ön is indul?
– Mindkét jelöltnek ugyanannyi az esélye, illetve esélytelensége. Szerencsére az 5%-os küszöbbel sem lehet riogatni a népet. Ugyanannyi esélye van Kelemen Hunornak a második fordulóba jutni, mint Szilágyi Zsoltnak. Egy laza, őszinte párbeszédre számítunk, és reméljük, hogy az RMDSZ is inkább egy nemes versenynek és nem egy fogvicsorgató harcnak tekinti a megmérettetést.
Hogyan határozná meg a Kelemen Hunor jelöltségével szembeni indulását? Kihívója lenne, vagy inkább kiegészíti azt, amit ő képvisel?
– Nem Kelemen Hunorral szemben indulok, én az erdélyi magyarok autonómia programját vállalom fel, mert ebben hiszek 25 éve. Nem valaki ellen, hanem valamiért indulok. Világosan, őszintén el lehet mondani, hogy milyen Romániában, Erdélyben, Európában szeretnénk élni. Éppen ezért azt remélem, hogy az eddiginél sokkal több magyar fog megmozdulni. Több jelölt több magyart tud megmozgatni, tehát összességében az erdélyi magyarság fog nyerni a két jelölt indulásával. Kettő több, mint egy!
Tudom azt, hogy két magyar jelölt indulása előzmény nélküli és bízom abban, hogy nem lesz igazuk azoknak, akik azt hiszik, hogy az RMDSZ keményvonalasai román állami segítséget fognak igénybe venni ahhoz, hogy esetleg megakadályozzák az indulásomat. Szomorú, de létezik erre precedens, ennek többéves hagyománya van. Nyilván, nem a mi oldalunkon, mi az üldözöttek oldalán voltunk. Ezzel együtt remélem, hogy 25 év után az RMDSZ keményvonalasai is belátják azt, hogy nem ez a módja a politikai viták rendezésének és nagyon káros a mobilizáció szempontjából, ugyanis nekünk alapvetően a demokratikus intézményekbe vetett hitet kell erősítenünk az erdélyi magyarokban ahhoz, hogy politikailag aktívak maradjanak. Akik a félelem eszközeivel el akarnak egyeseket riasztani, azok a távol maradók, passzívak, a politikától megcsömörlöttek táborát erősítik.
Azért kérdeztem, hogy Kelemen Hunorral szemben határozza-e meg az indulását, mert Toró a bejelentésekor azt is mondta, hogy amennyiben az EMNP nem állít jelöltet, „nem látja”, ki képviselheti a magyarság számára fontos témákat.
– Toró azt a tényt állapította meg, amit egy többórás elemzés után a pártunk országos választmánya is, mégpedig azt, hogy az erdélyi magyar autonómia programnak nincs hiteles képviselője Románia Parlamentjében. 25 év alatt egyetlen RMDSZ által szignózott autonómia-tervezet sem került Románia Parlamentje elé. Mi az autonómia képviseletéért, az autonómia programért indulunk. Az eddigi magyar államelnök-jelöltek kampányában szinte egyáltalán nem volt jelen az autonómia és még kevésbé volt jelen Székelyföld területi autonómiája. Én azt gondolom, hogy ha ezek a közösségünk jogos igényei, akkor ezeket nem szégyellni, hanem képviselni kell Bukarestben és az államelnök-választási kampányban.
Az autonómián kívül van-e olyan cél, amely az erdélyi magyarság számára fontos? Van ebben a témában valamilyen felmérésük?
– Van, a magyarság alapvetően a szociális kérdésekre is érzékeny, ugyanis gazdaságilag kiszolgáltatott. Olyan mértékben kerültünk a társadalom perifériájára, hogy minden sikerpropaganda ellenére a közösségünk legnagyobb része a szegénységi küszöb alatt él. A gazdasági, megélhetési egyenjogúság és esélyegyenlőség, tulajdonképpen szorosan összefügg a magyarokat sújtó társadalmi kiszorítottsággal, periferizációval.
A gazdasági felemelkedés nyilván függvénye az erdélyi és az országos gazdasági helyzetnek. A nyugati példák viszont azt igazolják, hogy az autonómiáknak gazdasági felhajtó erejük van, másrészt az otthonmaradást eredményezik az elvándorlással szemben.
Erre milyen tervük van?
– A program most készül, kellő időben be fogjuk mutatni. Első lépésként ezekben a napokban az aláírásgyűjtés kezdődött el.
Az utolsó romániai választáson az EMNP eredménye azt mutatta, hogy nem igazán tudta megszólítani a magyarságot. Miért gondolja azt, hogy államfőjelöltként meggyőző lesz?
– A kérdésben egy ténymegállapítás is elhangzott. Én úgy gondolom, hogy egy egyéves párt részéről az a szavazatszám, amit 2012 decemberében elértünk, az egy tisztes helytállásnak minősül. Az a tény, hogy a magyar politikai pártok összesen mintegy 400 ezer szavazatot gyűjtöttek be a 2012. decemberi választások alkalmával, és az RMDSZ-nek egyedül nem sikerült ezt a szavazatszámot hoznia, azt mutatja, hogy az elmúlt 25 év eredménytelenségei miatt egyre többen fordulnak el a közélettől. Ne feledjük el, hogy elviekben körülbelül egymillió szavazásra jogosult erdélyi magyarról beszélünk. Azt hiszem, közös feladatunk a mozgósítás. Több magyar fog elmenni szavazni, ha ez a verseny egy nemes, a magyarokért szóló versengés lesz, ha nem egy Bukarest-, hanem egy Erdély-központú logika mentén épülő kampányt fogunk lebonyolítani.
Nem válaszolt arra a kérdésre, hogy Ön szerint jelöltként meggyőző lesz-e?
– Ezt nyilván a szavazók döntik el. Van hitem és vállaltam a feladatot. Biztos vagyok abban, hogy az erdélyi magyarok fontosnak tartják az autonómiát. Igen, bízok benne, hogy meggyőző leszek.
A ténymegállapításomon valamilyen szinten Toró T. Tibor is osztozik. Tavaly decemberben, egy kolozsvári háttérbeszélgetésen a 2012-es parlamenti választások kapcsán elmondta, hogy az EMNP struktúráin belül volt egy általános kiábrándultság, amit a gyenge szereplés okozott. Milyen eredményt kellene elérni, hogy sikeresnek ítéljék meg a kampányt, illetve mi számítana vereségnek? Ha egy újabb vereségbe torkollna ez a vállalkozás, túlélné a párt?
– Azt hiszem, hogy erről még korai beszélni, a 2012-es eredményünket legtöbben tisztes helytállásként értékelték. Most nyereségnek tekinteném azt, ha több magyar menne el szavazni, mint 2012 decemberében, a parlamenti választások alkalmával. Az erdélyi magyaroknak nyereség lenne, és a néppártnak is. Nélkülünk annyi magyar sem megy el szavazni, mint 4 vagy 8 évvel ezelőtt. Ezt a legutóbbi EP-választások igazolták, amikor is az RMDSZ az eddigi három helyett csak két helyet kapott. Nincs teljes képviselet az Erdélyi Magyar Néppárt nélkül.
Ezt világosan bebizonyítja az, hogy egy különutas, csak a párt érdekeit szem előtt tartó, a közösség érdekeit mellőző politika a magyarságot károsítja meg. Az EP-választásokon az RMDSZ-nek fel volt ajánlva a koalíció lehetősége, a szövetség mégis azt választotta, hogy lemond az erdélyi magyarok igen nagy részének a szavazatáról, és ennek az lett az eredménye, hogy míg az előző két választásokkor három erdélyi magyar került megválasztásra, most csak kettő. Ez baj.
Tény az, hogy kevesebb szavazat volt, mint 2009-ben és mint 2012-ben. Egy nemes verseny a magyarok hangját felerősítheti ebben a kampányban, mi nem valaki ellen indulunk, hanem azért, hogy az erdélyi magyaroknak erősebb legyen a hangjuk.
Az utóbbi években háttéremberként tevékenykedett, miért vállalja ezt az előtérbe kerülést? Nem jelent-e hátrányt, hogy az utóbbi években csak szórványosan volt jelen a közéletben?
– Rendszeresen megjelentem az erdélyi magyar közéletben, ugyanakkor úgy gondolom, hogy erősebbé tett, hogy megismertem a brüsszeli Európa-politika kulisszatitkait is, nemcsak azt, ami az első sorban látszik, hanem azt is, hogy ez hogyan működik. Aki figyelte az elmúlt években az erdélyi magyar sajtót, az tudja, hogy aktívan részt vettem az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulásában, a székely nagygyűléseken, a székelyek menetelésén. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy háttérben lettem volna. Erdélyi vagyok, Nagyváradon is, ahol felnőttem, a Székelyföldön is, ahova családi, rokoni, és gyerekkori kapcsolataim fűznek, Bukarestben vagy Brüsszelben is. Ha akarnék, sem tudnék elszakadni Erdélytől.
Mi a garancia arra, hogy összegyűl a 200 ezer aláírás?
– Nagyon sok energiát adott az, hogy a néppárt területi szervezeteinek vezetői vállalták a 200 ezer aláírás rájuk eső részt. Nyilván, nem ugyanaz a helyzet a szórványban, mint a Székelyföldön. Az biztos, hogy a 200 ezer aláírás összegyűjtése komoly munkát igényel.