2018. június 18. hétfőArnold, Levente
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A rászorulókhoz jut-e a használt ruhád a konténerekből?

Főcze János 2014. szeptember 29. 13:44, utolsó frissítés: 13:53

Körülbelül 10% jut a Caritas nevével fémjelzett projekt keretében kihelyezett konténerek tartalmából a rászorulóknak. De mi lesz a maradék 90%-kal?


A. gondosan összecsomagolt pár nadrágot, blúzot. Ruhákat készült adományozni a rászorulóknak. A kislánya – miután megtudta, mire készül – betette a készülő csomagba néhány ruháját és egy pár gumicsizmát, arra gondolva, hogy úgyis jön az ősz, sok lesz az eső, biztosan jól fog jönni valakinek, akinek nem kell majd lyukas cipővel a sárban totyognia.

Konténer a Hajnal-negyedben KolozsváronKonténer a Hajnal-negyedben Kolozsváron


A. és a lánya beültek az autójukba, és elindultak a legközelebbi használt ruha adományozására kihelyezett "Caritasos" konténer fele.

Odaérve látták, hogy a konténer tele van, sőt még mellette is voltak szétszórva ruhák, zacskók.

A. még két közelebb eső konténerhez autózott el, de hiába, egyikben se volt hely a csomagnak. Végül otthagyta az utolsó konténer mellett.


Mi történhetett?

A kolozsvári görög-katolikus Caritas adta meg azt a számot, amelyet hívva az adományok gyűjtésével foglalkozó cég egyik képviselőjével tudtunk beszélni, miután A. megkeresett minket a problémájával.

Kiderült, hogy a konténerek tulajdonosa és üzemeltetője egy bizonyos cég, amelyik az összegyűlt ruhamennyiséget szétválasztja, kimossa, fertőtleníti és elosztja.

A Diana Miculașként bemutatkozó nő elmondta, hogy a konténereket hetente ürítik, és negyedekre lebontva gyűjtik be a ruhaneműt. „Általánosságban el lehet mondani, hogy az öt munkanapból négy alatt járnak a begyűjtést végző autóink. Tehát egy héten minimum egyszer kiürítjük a tartályokat, de, ha szükség van, akkor akár többször is” – mondta.

Miculaș elmondta, hogy Kolozsvárról mintegy 200-300 tonna használt ruhát gyűjtenek be egy évben, és a leadott mennyiség nagyrészt állandó, habár vannak szezonális fluktuációk is.

„Szerintünk nagyon jól le van fedve a város, és a rendszer is jól működik. A Monostor az a negyed, ahonnan a legtöbb ruha összegyűl, talán azért is, mert ott van a legtöbb lakos” – magyarázta.

Miculaș ezután a romániai adományozási kultúrára és az itt gyűjtött textil minőségére kezdett panaszkodni. „A rendszer nyugati ihletődésű, onnan vettük a példát. Azonban Romániában az összegyűjtött textilek nincsenek annyira jó minőségűek, mint nyugaton, ezért az összegyűjtött mennyiségnek csak az 5-10%-át tudjuk elajándékozni” – magyarázza.

„Ez a 10% a tökéletes állapotban levő adományozott ruhákat jelenti. Ezeket mi odaadjuk a Caritasnak. A Caritas majd a tiszta, jó minőségű ruhákat odaajándékozza a rászorulóknak” – mondta.


Mit csinálunk rosszul?

„A konténerek legtöbbször nincsenek tele, még ha úgy is tűnik. Romániában nincsen meg az ehhez szükséges kultúra: a legtöbben akkorára készítik a ruhákat tartalmazó csomagot, hogy nem fér be a konténer nyílásába. Ezután a nyílás eltömítődik, és a következő adományozók már nem tudják beletenni a saját csomagjukat” – magyarázta, majd hozzátette, hogy mindent megtesznek azért, hogy felvilágosítsák az embereket arról, hogy milyen méretű csomagok az ideálisak.

A nyílás eltömítődése a problémaA nyílás eltömítődése a probléma


„Azt javaslom, hogy kisebb zacskókba tegye az, aki adományozni akar, és külön a ruhákat, játékokat, cipőket. Így könnyebb ugyanis szétválasztani. Az, hogy zsákokban hoznak adományokat, mindent ömlesztve, sokszor nagyon megnehezíti a munkánkat” – mondta.


A rászorulókkal is csak a baj van

Miculaș arra a kérdésünkre, hogy jó ötlet-e a konténer mellé tenni az adományt, azt válaszolta, hogy semmiképp. „Amire mi odaérünk, már nem lesz ott a zacskó, elviszik a romák és a rászorulók. Ha a konténerben van, akkor is megpróbálják kivenni” – mondta.

Elmagyarázta, hogy szerinte a probléma azzal van, hogy ott kezdik válogatni, a konténer körül. „Ha csak elvinnék, akkor rendben lenne. De ott kezdik válogatni, szétszórják, s ha valaki ott elmegy, akkor azt látja, hogy szemét van a konténer körül. Ez azért értelmetlen, mert végül úgyis hozzájuk fognak kerülni az adományok” – mondta.


Mi történik a maradék 90%-kal?

Miculaș elmesélte, hogy az eladományozásra alkalmatlan ruhákat pre-reciklálják – újrahasznosításra alkalmas méretre vágják a szétválogatott, megtisztított textilt –, miután leszedték a gombokat, cipzárakat róla. Ezeket bálába rakják, majd exportálják olyan országokba, ahol megvan a textil-újrahasznosításhoz szükséges technológia.

Konténer a containeretextile.ro oldalrólKonténer a containeretextile.ro oldalról


„Úgy tudom, hogy több mint 3 millió tonna ruhát égetnek el Romániában, ami egy sokkoló adat, ugyanis a textilek elégetése rendkívül szennyezi a légkört. Ezzel szemben a újrahasznosítás környezetbarát” – mondta.


De mi a cég neve?

Miculaș többszöri megkérdezés ellenére sem volt hajlandó megosztani velünk a cég nevét, arra hivatkozva, hogy annak nem kell megjelennie a cikkben, hivatkozzuk egyszerűen Caritas-partner cégként.

Ez legkevesebb furcsa volt számunkra, ezért újra felhívtuk a kolozsvári görög-katolikus Caritast, azonban ott azzal utasítottak vissza, hogy már így is túl sok telefonszámot kaptunk meg tőlük. (Miculaș telefonszáma előtt a cég sofőrjének a számát adták meg, véletlenül.)

Végül rákerestünk a Google-en. Az egyik, a projektet népszerűsítő cikkben meg is találtuk: SECOND-TEXTIL Kft.

A SECOND-TEXTIL Kft.

A magyarországi Iszkaszentgyörgyön bejegyzett cég a leírása szerint a következő tevékenységi körök végézésére rendelkezik engedéllyel: hulladék újrahasznosítása (ezen belül használt ruha válogatása és csomagolása); vegyestermékkörű nagykereskedelem; saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése; használtcikk bolti kiskereskedelme; csomagküldő, internetes kiskereskedelem.

Konténerek a térképen 
<br />
Fotó: screenshot a containeretextile.ro oldalrólKonténerek a térképen
Fotó: screenshot a containeretextile.ro oldalról


Persze, ez nem jelenti, hogy mindezzel foglalkozik is, de mindenesetre ezen tevékenységek végzésére jogosult.

A cég ügyvezetője egy bizonyos Hunyadi József, akire, ha rákeresünk még találunk egy nevére bejegyzett, hasonló profilú vállalatot, a TEXTRADE Kft.-t.

A SECOND-TEXTIL Kft. fióktelepének a helye megegyezik a TEXTRADE Kft. hivatalos oldalán feltüntetett címmel (Székesfehérvár, Vásárhelyi út, 7.), de a székhelyük is ugyanott van (Iszkaszentgyörgy, Városkapu Üzletház, hrsz.: 622/1).

A cég a saját oldala szerint nyugatról importált használt ruha kereskedésével foglalkozik, de emellett nagyon hasonló konténerekbe Magyarországon is gyűjt használt ruhát.

Magyarországon mintegy 1000 konténert működtetnek, és évente mintegy 5000 tonna ruhát gyűjtenek össze.

A cég a hivatalos oldala szerint 2012-ben ebből 16 tonnát adományozott jótékony célokra.


A Gyulafehérvári Caritas is partnere a kezdeményezésnek

Miután a kolozsvári görög-katolikus Caritas „kikosarazott”, úgy gondoltuk, hogy fontos lenne megkérdeznünk még valakit, aki a projekttel foglalkozik, és hajlandó lesz beszélni velünk.

A Gyulafehérvári Caritas részéről Péterfi Attila a ruhagyűjtő és adományozó projekt felelőse. Ők csak májusban kötöttek partnerséget a céggel. Azt mondta: egyelőre meg vannak elégedve, működik a rendszer. Tudják ugyan, hogy a cég profitorientált, de nincs erőforrásuk elvégezni azokat a logisztikai feladatokat, amelyek végén tiszta, jó minőségű adományruhákat tudnának a rászorulóknak adni.

Péterfi legfőbb problémaként azt emelte ki, hogy nagyon kevés a gyerekruha-adomány, amire a legnagyobb igény lenne, és azt, hogy nyáron leginkább téli ruhákat, télen meg nyáriakat adományoznak. Az utóbbi esetben a tárolással van a probléma, hisz több tonnányi ruháról van szó.

Emellett szerinte a romákkal is baj van, ugyanis van, amikor hozzányúlnak a konténerekhez. „Rendőrségi eset is volt emiatt. Úgy gondolom, hogy hosszabb távon rá kellene nevelni őket arra, hogy ne igyekezzenek feltörni ezeket a kukákat, hisz, ha igénylik, akkor adunk nekik az adományokból” – mondta. Ezek mellett népszerűsítő kampányokban is gondolkodnak, amelyek arról is tájékoztatnának, hogy hogyan adományozzanak azok, akik szeretnének.

„Összességében reményen felül sikerült ruhaneműket összegyűjteni. A partnercég adja a konténereket, és megszervezi a gyűjtést. A ruhákat átválogatják, majd megtisztítják. Megbeszéljük, hogy milyen adományokra lenne szükségünk, és ezekre adnak ők ruhákat. Tőlük tudjuk ezeket a százalékokat is. Nekünk három logisztikai egységünk van: egy Gyergyószentmiklóson, egy Sepsiszentgyörgyön, és egy Csíkszeredában. Mi havonta 500-1000 kg mennyiségű ruhát kapunk a cégtől” – magyarázta.


Miért nem ők szervezik meg az adományozást?

Péterfi Attila
<br />
Fotó: FacebookPéterfi Attila
Fotó: Facebook
Kérdésünkre, hogy ha ekkora hajlandóságot tapasztaltak a lakosság részéről arra, hogy támogassák a rászorulókat, akkor miért nem ők szervezik meg a gyűjtést, több okot is felsorolt.

„Mi korábban megpróbáltuk ezt megszervezni. Csíkszeredában most is van ilyen központ, ahol időszakosan szervezünk gyűjtéseket. A legnagyobb probléma az, hogy tényleg nagyon sok volt az olyan adomány, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Ez a cég újrahasznosítja az adományok legnagyobb részét, így nagyon kevés lesz az utána maradó hulladék.

Tudjuk, hogy egy profitorientált cégről van szó. De mi már annak is örvendünk, hogy létezik egyáltalán a kezdeményezés. Amikor ilyen nagy mennyiségekről beszélünk, akkor rengeteg probléma merül fel: nincs, ahol raktározzunk, nem tudnánk a szükséges hatékonysággal megszervezni a ruha útját az ajándékozótól a rászorulóig, és így tovább. Emellett kár lenne, hogy a megunt vagy kinőtt ruhákat eldobják” - magyarázta.


A bizalom kérdése

Péterfi szerint, ha nem tudnának megbízni a cégben, akkor nem lenne partnerség köztük. „Nagyon sokat vacilláltunk a partnerség megkötése előtt, hogy mi legyen, aztán arra jutottunk, hogy ha ezzel csak tíz emberen is tudunk segíteni, akkor rendben van. Azzal szembesültünk, hogy nagy az adakozási kedv, de nem tudjuk hatékonyan megszervezni a gyűjtést.

Nincs kontrollunk afelett, hogy hogyan szortíroznak. Az együttműködési megállapodásban azonban benne van, hogy bármikor felnyithatjuk akármelyik konténert. Voltak kollégák, akik jelen voltak ilyen felnyitásnál, és arról számoltak be, hogy szeméttől elkezdve sok mindent beletettek az emberek” – mondta.

„Nagyon sok kérdés merült fel. Voltak negatív visszajelzések is, leginkább amiatt, hogy a cég nem kommunikál tapintatosan. Az ilyen visszajelzésekről értesítjük őket, de ennél többet nem tudunk tenni. Mi döntöttünk erről a partnerségről, és vannak ennek negatív és pozitív vonzatai is” – mondta.


Lezsebeli a cég az adományokat?

Péterfinek felvetettük, hogy végső soron a Caritas a nevét adja a projekthez, és azok, akik ruhákat adnak, abban a tudatban teszik ezt, hogy egy olyan intézménynek adják, amelyben megbíznak, és hisznek benne, hogy az adományok egyenesen a rászorulókhoz jutnak. Ehhez viszonyítva a rászorulók csak ezeknek az adományoknak a 10%-át kapják meg.



„Én reménykedem, hogy ez az arány fog javulni, de leginkább annak örülök, hogy tudunk segíteni. Ez a partnerség még fiatal, korai lenne mérlegelni, hogy jó vagy rossz. Mindössze három hónapja működik, így remélem, önök is belátják, hogy elhamarkodott lenne már most ítélkezni. Mi végezzük a dolgunkat. Ahol probléma van, jelezzük. Ez egy jó lehetőség szerintem, mert az emberek nem dobják el a fölöslegessé vált ruhadarabokat, hanem eladományozzák.

A partnerségi szerződésünkben benne van az is, hogy a partnercég fogja támogatni az általunk indított szociális projektek némelyikét is. Még meglátjuk, hogy mit fog ez jelenteni.

Gondolhatnánk azt, hogy a cég lezsebeli az adományokat, de valójában nem erről van szó. A visszajelzések sem ezt mutatják” – mondta Péterfi.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS