Landman Gábor: holland állampolgárként is jogom van magyar ügyintézéshez
kérdezett: Kertész Melinda 2014. október 24. 17:15, utolsó frissítés: 2014. november 02. 19:41A hollandiai tolmácsot megbilincselték és megverték a marosvásárhelyi rendőrök egy éve, mert magyar ügyfélszolgálatot igényelt. A ma kezdődött perről kérdeztük.
Ma indult a tárgyalás abban a perben, amelyet Landman Gábor holland állampolgár indított a marosvásárhelyi rendőrség ellen. Landman Gábor tavaly december 24-én hivatalos holland-magyar fordítóként egy holland újságíró számára próbált szerződéses megbízás alapján tolmácsolni az önkormányzatnak alárendelt marosvásárhelyi rendőrségen. Amikor magyar ügyfélfogadást igényelt, a rendőrök megverték, megbilincselték, és jogtalanul fogva tartották - állítja. Interjúnkban Landman Gábor - aki egyébként a European Committee Human Right Hungarians Central Europe Alapítvány elnökeként több tucat pert indított a romániai hatóságok ellen a nyelvi jogok betartásának elhanyagolása miatt - elmeséli, milyen visszaéléseket követett el ellene a rendőrség.
Miért éppen most beszélsz a tavaly decemberben történtekről?
- Azért, mert ma kezdődött el a per. Egyébként erről az ügyről egy évvel ezelőtt a holland sajtóban nyilatkoztunk. Ez az ügy a holland sajtóban már korábban meg volt vitatva.
Ott milyen visszhangja volt a történetnek?
- Igazából semmiféle visszhangja nem volt, mert ez a történet teljesen beleillik abba a képbe, ami Hollandiában Romániáról van kialakulva. Romániát nagyon rossz színekben látják, a közvélekedés szerint nem jogállam. Számomra meglepő, hogy a román hatóságok teljesen agyonhallgatják ezeket az ügyeket, nem reagálnak rájuk.
Romániában miért nem kapott eddig sajtónyilvánosságot ez a történet?
- Azért, mert ez elsősorban egy holland ügy. Holland vagyok, Hollandiából jövök, diplomás magyar-holland tolmács vagyok, tehát ezért szóltam először a holland sajtónak.
A rendőrség is azzal védekezett, hogy ön holland állampolgár, és nem tartoznak önnek a nyelvi igényeit kielégíteni. Úgy fogalmaztak, hogy nem kötelesek kirgiz nyelvű fordítást biztosítani valakinek, ha ez az igénye.
- Ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy egy európai állampolgár vagyok, az útlevelemre rá van írva, hogy Európai Unió. Tehát nekem EU-s állampolgárként ugyanolyan jogaim vannak Romániában, mint egy román állampolgárnak, ugyanúgy, ahogy Hollandiában egy román állampolgárt is ugyanazok a jogok illetik meg, mint egy holland állampolgárt. A holland állam nem mondhatja azt, hogy a román állampolgárokat másképp kezeli, mint saját állampolgárait. Súlyos hiba és oktalanság a rendőrségnek ez az állítása.
Az európai jogban létezik már egy – Cowan ítéletként elhíresült – bírósági ítélet arról, hogy egy adott EU-s állampolgárt ugyanazok a nyelvi jogok illetik meg, mint a saját országa lakóit. Ez a per arról szólt, hogy egy ausztriai német Dél-Tirolban ugyanazokat a nyelvi jogokat használhatja, mint a helyi német nyelvű olasz kisebbség. Az Európai Bíróság kimondta tisztán: ilyen szempontból nem szabad az egyik állampolgárt a másiktól megkülönböztetni. Ezt az abszurditást a marosvásárhelyi rendőrség szerintem azért hozza fel, mert tisztában van azzal, hogy az emberek nagy többsége nem ismeri a jogait.
Hogyan zajlottak le az események?
- 2013 decemberében egy holland újságíróval voltam Marosvásárhelyen, az újságíró egy interjút akart készíteni a helyi rendőrséggel egy korábbi üggyel, Lakó Péterfi Tünde megbírságolásával kapcsolatosan. Nekem magyar-holland tolmácsként kellett volna fordítanom az újságírónak, tehát szerződéses munkaviszonyom volt vele. A rendőrségen azért kértem, hogy szolgáljanak ki magyarul, mert sem angolul, sem németül, sem franciául, sem hollandul nem tudtak, így az újságíró nem tudott velük kommunikálni. Az alkotmányra, a törvényekre hivatkozva mondtam nekik, hogy egy olyan településen, ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20%-ot, nekem a magyar kiszolgáláshoz jogom van. Az, hogy nem tudnak angolul, az mindennek a teteje, Hollandiában egyetlen egy rendőr nincs, aki ne tudna angolul. Abszurdum, hogy ott vagyok egy ilyen nagy városban, mint Marosvásárhely, és egy ember sem tud angolul az őrsön.
Gyakorlatilag 15 percig álltunk a bejáratnál, kértem a portást, hogy segítsen magyar ügyfélszolgálathoz. Majd kijött valaki, románul mondott különféle dolgokat, amit megint csak abszurditásnak tartok, mert nem tudok románul. Megtagadták a magyar nyelvhasználatot, erről hangfelvételt is készített az újságíró.
Ezután teljesen váratlanul egy három-négy főből álló rohamegység elhurcolt egy szobába, megbilincselt, majd egyikük megkérdezte, hogy forradalmat akarok-e csinálni. Nálam volt egy kötet a nyelvi jogokra vonatkozó törvényekkel, és angolul meg magyarul mondtam, hogy be kell tartaniuk a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó Strasbourgi Keretegyezményt, a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, az 1906-os kormányhatározatot, Románia alkotmányát. Agresszívak voltak, és a könyvet megpróbálták eltépni, de a vastag borítója miatt nem sikerül. Utána bezárták az ablakot, elsötétítették a szobát, és az egyik rendőr, aki mögöttem állt, a hátamba jó erősen beleütött vesetájékon. Majd megnézték a mobilomat és a fényképezőgépemet, hogy készítettem-e hangfelvételt vagy fényképeket.
Utána jött három idősebb rendőr, az egyik tudott magyarul, az egyik igazi rendőr volt, nem városi rendőr, és a harmadik az őrs egyik főnöke. Ekkor mondtam, hogy megvertek. A magyarul tudó rendőr azt mondta, hogy ha egy jegyzőkönyvvel (Lakó Péterfi Tünde megbírságolására vonatkozó jegyzőkönyvről volt szó, szerk.) kapcsolatos információkra vagyunk kíváncsiak, akkor nyújtsunk be egy erre vonatkozó igénylést, és 30 napon belül választ kapunk rá.
Akkor nézték meg a személyigazolványomat és kérték számon, hogy holland állampolgárként honnan tudok magyarul. Aztán kiengedtek, az újságíróval pedig azonnal elmentem a törvényszéki orvoshoz, de ő nem tudta alátámasztani azt, hogy megütöttek, mert nem volt látható sérülésem. Büntető feljelentést is tettem.
Valentin Bretfelean rendőrfőnök azt mondta, hogy nem jogos a panasza, mert a Diszkriminációellenes Tanács is elutasította az ön panaszát, amikor hozzájuk fordult.
- A Diszkriminációellenes Tanács azt mondta ki, hogy nem jogos a panaszom, mert nem vagyok a magyar kisebbség tagja. Nagyon furcsa, hogy a Diszkriminációellenes Tanács olyan döntést hoz, amely ellentmond a korábbi döntéseinek és a Cowan ítéletnek. A tanács döntése tehát nem professzionális. Azonban a legfurcsább az, hogy a Diszkriminációellenes Tanács egy folyamatban levő bűnügyről hozott döntést anélkül, hogy megvárta volna a végleges bírósági döntést. Ráadásul a Diszkriminációellenes Tanács egy hamis jegyzőkönyv alapján hozta a döntést, ugyanis hamisítottak a rendőrök.
Ezt a döntést meg fogod támadni?
- Már megtámadtam a bíróságon a tanács döntését, ezt természetesen nem említette Bretfelean úr. Nemcsak az a probléma, hogy megvertek és nem szolgáltak ki magyarul, hanem még ennél is súlyosabb, hogy ők utólag egy hamis jegyzőkönyvet állítottak ki, és nyolcan hamis vallomást tettek. Én azt tudom bizonyítani, hogy gyakorlatilag 13 perc alatt történt minden onnantól, hogy megbilincseltek, addig, amíg elengedtek. Ezt a jegyzőkönyvet 13 perc alatt ki sem lehet állítani, hiszen 200 sorból áll, és van benne 80 mondat. Tanúm is van a holland újságíró személyében, további bizonyítékként szolgál a hangfelvétel.
A ma kezdődő per tárgya az önt ért atrocitások. A nyelvi jogok védelmében ön a European Committee Human Right Hungarians Central Europe Alapítvány elnökeként számos pert indított a román hatóságok ellen. Szándékozik pert indítani azért, mert a rendőrség nem biztosította a magyar ügyfélszolgálatot annak ellenére, hogy a város etnikai arányai alapján erre kellett volna legyen lehetőség?
- Persze, de most ez a ma kezdődő büntetőjogi per élvez prioritást. Szimbolikus összegű kártérítést is kértem, amiatt, hogy nem tudtam a munkámat végezni. Remélem, hogy a bíróság igazat ad nekem, és bízom abban, hogy Romániában érvényesül a jogállamiság.