“A helyieket be kell vonni a turizmusba, és nem elüldözni”
kérdezett:Bakk-Dávid Tímea 2014. november 06. 09:45, utolsó frissítés: 14:18Interkulturális iskola, roma közösségfejlesztés, természetvédelem és fenntartható turizmus: a Srita Egyesület missziójáról Jánosi Dalma elnök mesélt.
Háromnyelvű, Románia természeti és kulturális értékeit bemutató weboldalt indított a marosvásárhelyi Srita Egyesület. A visitromania.info.ro címen elérhető Tájoló - Ghidul României - Guide to Romania folyamatosan bővül, de máris számos turisztikai célpont, műemlék, védett faj adatlapja böngészhető rajta, a leírásokhoz minden esetben fotókat és térképet is kapcsolnak a készítők. Tematikus útvonalakat is ajánlanak, egyelőre 16 megye látnivalóira lehet rákeresni több típus és kategória szerint.
Az egyesület céljai ugyanakkor sokrétűek: az emberi és kisebbségi jogok védelme, a romák és más veszélyeztetett csoportok támogatása, tevékenységek kidolgozása és megvalósítása a hátrányos helyzetű közösségekben, hozzájárulás a vidék- és városfejlesztéshez, környezet- és természetvédelem.
“A Srita jelentése bizonyos romani nyelvjárásban: lépésről lépésre. A név egyrészt tükrözi azt, hogy lépésről lépésre szeretnénk megvalósítani a nemzeti kisebbségek védelmét, ezen belül pedig a hátrányos helyzetű roma közösségek társadalmi és gazdasági fejlődését célzó programjaink kiemelt fontosságúak, ugyanakkor lépésről lépére kívánjuk bemutatni Románia kulturális és természeti örökségét, mellyel Románia vidék- és városfejlesztéséhez szeretnénk hozzájárulni” – áll az egyesület bemutatkozó szövegében. Az egyesület elnökével, Jánosi Dalmával beszélgettünk.
A Srita egyesület “a kultúrák tiszteletéből és a természet szeretetéből született”. Ez a két elv néha konfliktusba kerülhet egymással, ha a népi kultúrának vannak olyan elemei, amelyek sérti a természetvédelmi elveket (pl. békacomb-vadászat, védett növények tömeges gyűjtése és árusítása stb.), az állatjóléti előírásokat (pl. hagyományos disznóvágás). Hogyan lehet mégis összehangolni őket? Hogyan oldhatók föl szerinted ezek a dilemmák?
- A két elv összehangolása az oktatással kezdődik, azzal, hogy ismerem-e, hogy mi számít értéknek abból, ami a környezetemben van. Inkább azt látom, hogy a hagyományok is kikopnak és a természetet sem védjük. A kisebbségeket is így védjük, kijelentjük, hogy mától védelmet élveznek a törvény szerint, aztán ha valahol nem tartják be az előírásokat, annak nincs következménye. Nincsenek szankciók, ha valaki nem a törvény szerint jár el, legyen az kisebbségvédelem, műemlékvédelem vagy természetvédelem.
A kultúrának egyébként vannak olyan elemei, melyek összeférhetetlenek a XXI. századdal. Ilyenek például a szülők előzetes megegyezése alapján kikényszerített gyermekházasságok. Ez a királyi családoknál is működött évszázadokon keresztül, a modern kor viszont erre nemet mond. Hasonlóan értelmezzük a kultúra olyan elemeit, melyek ellentmondnak a környezetvédelemnek. Elítéljük azokat, akik kultúrára hivatkozva medveepét használnak gyógyászati célra, és ezzel hozzájárulnak egyrészt az örvös medvék kipusztulásához másrészt a medvefarmokon való kínzásukhoz. Ugyanígy viszonyulunk azokhoz, akik itthon védett növényeket gyűjtenek be gyógyászati célokra, védett állatokat ölnek meg fogyasztási célra.
Másfelől azt tapasztalni, hogy pont azokban a térségekben, ahol a leginkább megmaradtak a természeti értékek, ahol a legmagasabb a biodiverzitás (pl. a Duna-deltában), ott sok esetben nagy a szegénység. Szerinted hogyan lehetséges úgy közösséget fejleszteni, nagyobb jólét lehetőségét biztosítani az embereknek, hogy közben a természeti erőforrásokra ne nehezedjen még nagyobb nyomás?
- A biodiverzitás és a szegénység között nincs ok-okozati kapcsolat. Valóban léteznek olyan területek, ahol nagy a biodiverzitás és nagy a szegénység is. Olyan turizmust kell kialakítani, ami egyrészt a helybeliek jövedelmét biztosítja, másrészt tekintettel van a környezetre.
A Duna-delta a lehető legrosszabb példa. Ma a turizmusból szinte teljes egészében ki vannak szorítva a helybeliek, s akik rátelepedtek a deltára, csak azt nézik, hogy a lehető legrövidebb idő alatt minél több pénzre tegyenek szert. Így fordulhat elő, hogy az egykori gyalogos madárnézőt felváltották a terepjáróval tengerre menő turisták Duna-Szentgyörgyön. A mi elképzelésünkben pont ellenkezőleg kell működjön a turizmus: a helyieket be kell vonni és nem elüldözni, s úgy kell ezt megszervezni, hogy a természetnek a lehető legkisebb kárt okozzon. A gyalogos turista kevesebb pénzt hoz, mint a terepjárós, de ha ez a kevés pénz a helybelinek jut, ő is jobban fogja tisztelni a természetet.
Mesélj a csapatról: kik vagytok, hányan vagytok, miért tartottátok szükségesnek egy ilyen egyesület megalapítását?
- Kis csapat vagyunk, hárman kezdtünk el dolgozni önkéntesen a programokon.
Két évvel ezelőtt, amikor romaprogramokban kezdtem el dolgozni, úgy gondoltam, hogy nem ismerem eléggé a terepet ahhoz, hogy jól végezzem a munkámat. Úgy gondoltam, hogy ha ezen a területen dolgozom, akkor nem engedhetem meg magamnak, hogy ne tudjam, milyen problémák vannak a roma közösségekben. Elsősorban adatokat kerestem, például a korábbi romaprojektek eredményeiről, de azt tapasztaltam, hogy nem készülnek referencia tanulmányok, sem kiértékelések, vagy ha vannak, ezek nem elérhetőek. Úgy ültetnek gyakorlatba programokat romáknak ebben az országban, hogy nem mérik fel a kezdeti helyzetet, és a végén sincs kiértékelés.
Ezen az úton jutottam el oda, hogy megkérdezzem Haller Istvánt (emberjogi aktivista, az Országos Diszkriminációellenes Tanács tagja – szerk. megj.), hogy ő hogy látja ezt a kérdést, ő pedig nemcsak válaszolt, de be is járt velem húsz roma közösséget Maros megyében. Itt igazán szembesültem a problémákkal, hátrányos megkülönböztetéssel, de főként azzal, hogy a problémákról csak beszélünk, sok az ujjal mutogatás, de valójában nem sok valós lépés történik.
Ez az előzménye a közös munkánknak, amit az egyesület keretében végzünk. Úgy gondoltuk, hogy ha bejártuk ezeket a közösségeket, és láttuk, hogy mennyi tennivaló van, akkor tartozunk azzal, hogy ne csak beszéljünk róla, de megpróbáljunk mi is tenni valamit. A csapatunkhoz csatlakozott egy környezetmérnök kolléga is, ő a honlap megvalósításában és a fordításokban nagyon sokat segít. Pár napja, amióta közzétettük a honlapot, egy biológus is jelezte, hogy segítene a honlap építésében, így már négyen vagyunk.
Eddig milyen konkrét programjaitok voltak?
- Másfél éve működünk. A roma közösségekkel kapcsolatos felmérésünket folytattuk, ez a kiindulópont azokhoz a pályázatokhoz, melyeket megírtunk. Ezen pályázatok elbírálása még folyamatban van.
Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának meghívására egy közös programot szerveztünk idén, Interkulturális iskola néven. Egy oktatási segédanyagot is elkészítettünk román és magyar nyelven, ez középiskolás tanároknak szól, akik játékosan tanítanák a kisebbségvédelmet is az órákon.
A marosvásárhelyi Aprilred felhívására 2013-ban pályázatot adtunk le a www.visitromania.info.ro honlap elkészítésére. A pályázat a közönségszavazáson is és a zsürizésen is első díjat nyert, így ők készítették el a honlapot számunkra, díjmentesen. A weboldal megírása, a design az ők érdemük.
A weboldalon román, angol és magyar nyelven mutatjátok be Románia természeti és kulturális örökségét. Elég nagy a kínálat most már turisztikai jellegű weboldalakból, a tietek miben különbözik ezektől?
- Az általam ismert ilyen honlapok nagy része reklámokat vagy turisztikai szolgáltatásokat ad el, tehát a pénzszerzésre épít. Másik részük önkormányzatok által működtetett honlapok, melyek az adott térséget, kistájat, megyét mutatnak be. Ahhoz, hogy a turista megtalálja őket, ismernie kell a térség, tájegység, a megye nevét, az ország vagy a helyi kisebbség nyelvét, vagyis inkább a helyieknek szól. Megint egy másik része az ilyen weboldalaknak nagyon részletesen mutatja be például a műemlékek történelmi leírását és művészettörténeti jelentőségét, amire véleményem szerint nagy szükség van, de egy szűkebb olvasóközönséget szólít meg. Azonban még ennyi lehetőség mellett is gyakran előfordul, hogy csak hosszas keresgélés után, nehezen találok meg adott térségben látnivalókat.
A visitromania.info.ro-val az a célunk, hogy ne csak a helyi, de a külföldi turistát is megszólítsuk, sokféle érdeklődésű embernek adjunk támpontokat és keresési lehetőséget, egy helyen találják meg mind a kulturális, mind a természeti érdekességeket és az élővilág bemutatását, mindezt a lehető leggyorsabban. Többféle szűrőt építettünk be a honlapba, így sokféle kategória mentén lehet keresgélni és kiválasztani azt, ami érdekel: keresni lehet például a kisebbségi közösségek épített öröksége szerint, amit máshol eddig nem láttam.
Önkéntesekkel dolgoztok, bővítitek a honlap tartalmát. Kovászna megyéből pl. egyetlen turisztikai célpont, műemlék, védett faj sincs az adatbázisotokban. Hogyan tervezitek hosszú távon bővíteni a tartalmat, a bemutatott értékeket, mivel tervezitek motiválni az embereket, hogy küldjenek képet, leírást különböző látnivalókról? Vagyis hogy lesz ebből valóban közösségi tartalom?
- Nemcsak Kovászna megyéből, hanem más megyékből is rengeteg látnivaló vár még feltöltésre. (Kovászna megyéből egyébként vannak fajok már az adatbázisban.) Gondolkodtam azon, hogy mikor mondható az oldal késznek, vagy pontosabban mikor lesz olyan állapotban, hogy már bemutatható legyen. Késznek valószínűleg sosem lesz mondható, ezért végül kitűztünk egy határidőt, és azt mondtuk, 2014. november 3-án közzétesszük, annyi látnivalóval, amennyit addig sikerül feltölteni.
Úgy gondolom, hogy éppen attól lesz érdekes, hogy folyamatosan bővül majd, és mások is hozzájárulhatnak a bővítéséhez, hiszen a meglevő fényképek, dokumentumok nagyon kis töredéke került még csak fel az oldalra. Úgy tervezzük, hogy havonta 40-50 látnivalóval bővül az oldal. Önkénteseket várunk, bárki megkereshet úgy, ahogy a már említett biológus kolléga tette, hogy őt ez a téma érdekli, és hozzájárulna az oldalhoz, de lesznek pályázati felhívásaink, fotópályázatok is.
Számos további ötletünk is van az oldal bővítésére, úgy, hogy a közösségeket és a turistákat is bevonjuk. Aki bekapcsolódna, az már most írhat az office.srita@yahoo.com címre.
Másik területetek a közösségfejlesztés Maros megyében. Milyen településeken terveztek programokat indítani, és hogyan választottátok ki ezeket? Mit tapasztaltatok az előzetes felmérés során, melyek lennének a közösségek igényei, mik a legnagyobb problémák?
- A települések látogatásakor a népszámlálási adatokból indultunk ki. Arra gondoltunk, hogy a nagy szervezetek általában nagy létszámú roma közösségeket céloznak meg a programjaikkal, nekünk pedig, induló szervezetként érdemesebb feltérképezni a kisebb közösségeket. Így, ahol a népszámlálás szerint 70 és 130 közötti roma él a településen, azokat látogattuk meg.
Alig találtunk olyan közösséget, ahol volt már előzetesen valamilyen program. A legjelentősebb probléma mindenhol az, hogy nincsenek munkahelyek és hiányos az oktatás. Ezen kívül vannak olyan problémák, amelyek adott közösségekre jellemzőek. Felsőrépán például a polgármester minden választási időszakban megígérte a romáknak, hogy bevezeti az áramot az utcájukba, ha rá szavaznak. Már a harmadik mandátumánál tart, de a gyermekek azóta is gyertyafénynél tanulnak.
Gyakran előfordult az is, hogy amikor tanárokkal vagy éppen iskolaigazgatókkal beszélgettünk, ők azt mondták, hogy a roma gyermekeknek bőven elég, ha megtanulnak írni és olvasni, nekik többre nincs szükségük. Ilyen hozzállással nincs miért csodálkoznunk azon, hogy generációk nőnek fel úgy, hogy nem tudnak munkába állni.
Programjainkban kizárólag azokra a dolgokra fektetjük a hangsúlyt, amit a roma közösség is problémának lát, illetve az együttműködést keressük a helyi önkormányzattal, iskolával, szervezetekkel, ahol erre nyitottak. Két pályázatot tettünk le eddig, megítélésünk szerint a pályázatba bevont közösségeknek van a legnagyobb szükségük segítségre, ezért esett rájuk a választás. Mindkettőben integrált programokat javaslunk: egyik közösségben oktatás és munkahelyteremtés a két fő komponens, a másik közösségben ezek mellett egészségügyi komponensünk is van, mivel a közösség a szeméttelepen dolgozik, és sok az egészségügyi probléma.
A közeljövőben ezen a területen mik a konkrét terveitek? Kikkel működnétek együtt? Honnan szereztek támogatást?
- Fontos a támogatás, de nagyon fontos az önkéntes munka is. Romániában rosszul értelmezik a civil szervezeteket, melyek valójában sokszor intézmények, melyek kimondottan a pénzért és nem elvekért dolgoznak. A Srita elsősorban elvekért küzd, önkéntesen, s akkor pályáz, ha valaminek olyan nagyok a költségei, hogy azt már nem tudják az önkéntesek felvállalni. A pályázatok a kitűzött elveink megvalósításának az eszköze, és nem fordítva, tehát nem a pályázati kiírás szerint formáljuk az elveket.
Egy másik megoldás az állami intézményekkel kötött partneri kapcsolat. Az intézményeknek van pénzük, tevékenységet kell felmutatniuk, de sokszor nincs ötletük vagy nem tudják azt megfelelően kivitelezni. Mi jövünk az ötlettel és a kivitelezéssel.
Miről szól és milyen céllal indult az interkulturális iskola projekt? Mi lesz a folytatása?
- Az Interkulturális iskola projekt éppen az imént említett állami intézményekkel kötött partneri kapcsolat kiváló példája. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala azzal keresett meg minket, hogy van-e ötletünk olyan oktatási program megvalósítására, mely a kultúrák közötti párbeszédet mozdítja elő. Az Interkulturális iskolán középiskolás diákok vettek részt. Az EKH minden évben díjazza a kisebbségi anyanyelvű olimpiász nyerteseit, így a résztvevők fele az olimpikonok közül került ki, másik fele egy esszépályázat keretében nyert helyet.
A diákok az ország három különböző részében élő kisebbségekkel ismerkedhettek, de minden alkalommal emellett más témája is volt az iskolának: a kisebbségek jogai, a hátrányos megkülönböztetés és az aktív részvétel. Nem számítottunk ekkora sikerre: a diákok értékelései alapján nagyon hasznos volt közös tábort szervezni kisebbségi és többségi diákoknak, többük állította azt, hogy nem került korábban kisebbségiekkel kapcsolatba, és nem gondolta, hogy össze tud barátkozni velük, vagy könnyen általánosított egy egész közösségre az alapján, amit egyetlen emberrel kapcsolatban tapasztalt.
A magyar résztvevők azt hangsúlyozták, hogy kihívás volt számukra románul kommunikálni, és jó volt felismerni, hogy más kisebbségek is élnek az országban. Pont ilyen eredményekben reménykedtünk és jövőre is folytatnánk ezt a programot. Emellett környezetvédelmi nevelésben is gondolkodunk, de kaptunk meghívást iskoláktól is hasonló program megvalósítására.