Lucian Mîndruță dicséri az erdélyi kurázsit
2014. november 11. 09:50, utolsó frissítés: 2014. november 12. 10:37Erdély Románia szíve ezekben a napokban. Hallgassátok a szívverést, kedves mitikáim! - írja blogján a médiaszemélyiség.
"Négy év múlva a Regát és Erdély egyesülésének 100. évfordulóját ünnepeljük. A dolgok jelenlegi állása szerint az ünnepség meglehetősen szomorú lesz" - írja egy blogbejegyzésében Lucian Mîndruță, aki szerint a két országrésznek egy évszázad sem volt elegendő, hogy közelebb kerüljön egymáshoz. A véleményformáló a Regát és Erdély közötti életvitel, mentalitás és politikai kultúra közötti különbségek fényében magyarázza el, hogy miért vonultak az utcára nagyságrendekkel nagyobb létszámban az erdélyiek az államfőválasztás előtti héten.
Arra emlékeztet, hogy egy hete Craiova polgármestere, a PSD-s Lia Olguța Vasilescu bezzegelve mondta, hogy pártszervezeténél tömbházakra, sőt lakrészekre lebontott listákon tartják számon a szavazókat, sőt, a PSD-s szavazókról külön listát vezetnek.
"A hölgy azért méltatlankodott, hogy ezt a fajta sikeres szervezkedést a nyomorult erdélyi párttársai nem tudják felmutatni. Valóban – írja Mîndruță – nem képesek ilyesmire az erdélyiek. Mert náluk, ha összeül három ember, akkor három gondolat merül fel. Ehhez képest délebbre, ha három személy összeül, akkor általában van előttük három sör és egyetlen gondolat: hogy szerezhetnének további söröket, lehetőleg ingyen. Tudom, általánosítok.
Mindenhol léteznek jóravaló emberek, azonban ebben a tulajdonságukban sem egyformák. Blaga, aki azt mondta, hogy az örökkévalóság falun született, Gyulafehérvár mellől származik. Vajon ugyanarra a mélyenszántó következtetésre jutott volna, ha hozzám hasonlóan Argeș megyei, netán Teleorman megyei lett volna? Nagyapám, aki a háború előtt politizált, itt lenn, délen, Gogának, egy másik erdélyinek a gondolkodásmódját találta a magáéhoz közelinek. Iuliu Maniunál impozánsabb kiállású politikust nem találni azok között a tisztességes politikusok között, akik a Regát és Erdély együtt töltött száz éve alatt felbukkantak. A kommunizmus idején az erdélyiek messze magasabb számban voltak bebörtönözve, a görög-katolikus egyház a nép mellett maradt annak ellenére is, hogy a szabadságával játszott, míg a pópák egymással versenyezve siettek paktumot, sőt titkos egyezségeket kötni az új Caesarral" - írja a véleményformáló.
Rámutat, az utóbbi napokban utcára vonuló regáti tüntetők létszáma igencsak elmaradt az erdélyitől.
"Vajon miért történik meg az, hogy ugyanaz az ok – a szavazójog megtagadása – Erdélyben erőteljesebb reakciót vált ki? Vajon azért, mert Johannis vesztésre áll? Vajon – amint azt a déli televízióadók állítják – pártpolitika az oka, nem pedig a polgári öntudat? - teszi fel a kérdést Mîndruță, majd meg is válaszolja: Nekem más a tippem. Ennek a két országnak különbözik a történelme, különbözik lakóinak etnikai összetétele is. De ami a legjobban különbözik: történelmi vezetőik. Egyiknek császárai, másiknak fanariótái voltak. Lehet, innen adódnak az eltérések. A nemzeti öntudat kialakulásának idején a románokat kapzsi urak vezették, akiket külső erők neveztek ki. Olvashattatok róluk. A fanarióták mandátuma meghatározott ideig tartott, a tisztséget megvásárolták, pontosan úgy, ahogy a mai politikusok teszik. A mandátumuk idején azzal voltak elfoglalva, hogy a kifizetett összeget visszaszerezzék és növeljék a vagyonukat az ország adta lehetőségeket kihasználva, akárcsak a mostani politikusok.
Nézzetek szét: ez a modell 200 év után is fennmaradt, mert a társadalom immunrendszere nem tudta kiküszöbölni őket. Az emberek hagyják magukat lefizetni (olajjal vagy olyan hazugságokkal, amiktől jól érzik magukat), majd hagyják, hogy újabb fanarióták lopjanak tőlük.
Erdély története másképpen fest. Erdélyt nem kormányozta román fejedelem, lakói a legnagyobb harcokat pedig a kulturális identitásért vívták. Azonban a császári közigazgatás hosszútávon tervezett, a gazdasági növekedést támogatta, hogy megadózhassa, nem a szegényeket terhelte az adókkal, ahogy az a Regátban történt. Ez a berendezkedés a mai napig visszaköszön az erdélyiek attitűdjében: lassúbbak, azonban komolyabban állnak a munkához.
De térjünk vissza a jogokhoz: az erdélyi románok megszokták, hogy harcolniuk kell értük. Évszázadokon keresztül küzdöttek a tömeges asszimiláció ellen. Petíciókat fogalmaztak, felvonulásokat szerveztek, iskolákat építettek, és társadalmi mozgalmakat indítottak. Számukra fontosak a jogok, mert nem kapták soha tálcán őket" - írja a blogján Mîndruță.
Szerinte nagyon is elképzelhető, hogy az erdélyi emberek éppen ezért mennek ki az utcára, ahol nem egy jelöltet támogatnak, hanem egy elv mellett állnak ki.
"Lehet, éppen ezért olyan szomorú a két országrész története. Tudjátok, hogy néznek ki a dolgok Erdélyből szemlélve? Én elmondom: olyan, mintha egy ember teste és feje összebeszélne, hogy ne hallgasson a szívére. Mert Erdély Románia szíve ezekben a napokban. Hallgassátok a szívverést, kedves mitikáim! Ne sírjatok érte később, amikor már nem hallatszik át a dobogás a Kárpátokon" - zárja bejegyzését.