Sabin Gherman: két külön ország van Románia határain belül
2014. november 12. 17:39, utolsó frissítés: 19:16Erdély és az ország többi része között a határvonalat pedig Ponta húzta meg, olyan élesen, mint ahogy eddig senkinek sem sikerült - állítja.
A Kárpátokon túl váltott csak pirosra Románia térképe, Erdélyt és a Bánságot nem győzte meg a PSD-s jelölt. A diaszpóra szavazási körülményei miatt pedig ugyancsak ebben a két régiókban vonultak tömegesen utcára az emberek. A jelenség kapcsán Sabin Gherman kolozsvári újságíró, az Elegem van Romániából röpirat szerzője azt nyilatkozta, hogy senkinek sem sikerült olyan határvonalat húznia Erdély és az ország többi része között, amint Victor Pontának.
Az adevarul.ro által készített interjúban az újságíró a jelenséget értelmezte a maga nyers, szókimondó, helyenként populista stílusában. Kivonatoltuk.
Sabin Gherman: Akár viccelünk, akár komolyan beszélünk, a kormány diaszpóraként tekint az erdélyiekre és a bánságiakra. Ezek a kormányzók képtelenek megérteni azt, hogy a demokrácia etika nélkül nem létezhet. A szavazati jog gyakorlásának ellehetetlenítése mellett egy másik ok is utcára vonulásra késztette az ittenieket: a külügyminisztérium által tanúsított lekezelő attitűd, amivel a tárca a diaszpórában élőkhöz viszonyult. Amikor a GDP megmentéséről van szó, akkor senkinek sem jut eszébe a diaszpórát lekezelni, azonban amikor választásra kerül sor, akkor a kormány mélyen megalázza azokat, akik más országban próbálnak boldogulni. Erdélyben és a Bánságban nem játszhatsz kettős játékot, nem teheted meg azt, hogy egyik nap megalázod az embereket, másnap pedig a kebledre öleled őket, mintha mi sem történt volna.
Az államfőválasztás első fordulójának eredményéről
Feltette vajon valaki magának azt a kérdést, hogy miért mondják Erdélyben, hogy eredményes munkát kívánok, miközben délen a jókívánság másképp szól, éspedig úgy, hogy könnyű szolgálatot (serviciu usor)? Erdélyben és a Bánságban szégyen alamizsnát elfogadni. Brukenthal báró, amikor a szegényeknek adományokat osztott, elvárta, hogy Nagyszeben főterén a levegőben kaszáljanak, csakhogy egyértelművé tegye, munkával kell rászolgáljanak arra, amit kapnak. Ez a hozzáállás pedig a kollektív memóriában rögzült, mondhatni beleivódott a DNS-be. Nálunk is kopogtatnak a koldusok a kapun, de nem kérnek azonnal szalonnát és kenyeret, hanem megkérdezik, hogy nem kell fát vágni, vagy begyűjteni a szénát? Munkát kérnek. A Kárpátokon túl – és kérdezzék meg Dragneát – hogyan érte el azt, hogy a mezőgazdaság tekintetében a legjobb minőségű földekkel rendelkező megye az ország legszegényebb régiójává vált. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy a legszegényebb megyékben laknak a leggazdagabb helyi bárók. Ezért vált a térkép kék-pirosra: Erdélyben és a Bánságban az emberek azt szeretnék, ha jobbá válna az életük, Moldvában és Havasalföldön pedig az az közvélekedés, hogy „csak rosszabb ne legyen”.
Mit akarnak Gherman szerint az erdélyiek és a bánságiak
Remélhetőleg egy kis őszinteséget akarnak – én ezt kívánom. Nem számít, hogy baloldaliak vagy jobboldaliak kerülnek kormányra, kellene léteznie egy sor olyan szabálynak, amelyek nem képezhetik alku tárgyát. Nem herdálhatod el ennek az országnak a vagyonát úgy, mint egy részeges, aki egy kis alkoholért hajlandó eladni bútorait a házból. Eladták az országot, csak azért, hogy biztosítsák maguknak a hatalmat, eladták a rezet 17 milliárd dollárért, százszorosan alacsonyabb áron a valódi értékénél. Eladták a kőolajat és nem csodálkoznak azon, hogy Bécsben olcsóbb a benzin, mint Ploiești-en. Mindent el fognak adni, hogy bebiztosítsák maguknak a hatalmat.
Innen Erdélyből és a Bánságból tisztábban látjuk ezeket a dolgokat, mert itt kevés az olyan ember, aki nem járt külföldön: a határon túlról vásároljuk a gyógyszereket, mert olcsóbbak, ugyancsak a szomszédos országban, olcsóbb és tisztább kórházakban szülnek a feleségeink, ugyancsak a határon túlról vásároljuk a füzeteinket, az autóinkat, és nagyjából mindent. Nem folytatódhat így a végtelenségig, nem lehet, hogy a határon túl emberszámba vesznek, a hazádban meg nem vagy több egy rabnál.
Ha Victor Pontából államelnök lesz...
Ha a választások korrekt módon zajlanak le, a többség akaratának elfogadása ugyanolyan fontos, mint maga a szavazati jog gyakorlása. Azonban kétlem, hogy a diaszpórának lesz lehetősége szavazni. Például Madridban 200 ezer embernek mindössze 7 szavazóiroda állt rendelkezésére, Ibiza környékén nem volt egy sem. Olaszországban a nagyszámú román közösségek a helyzet megoldására konkrét javaslatokkal fordultak a külügyminisztériumhoz, azonban senki nem vette számba ezeket. Párizsban, Berlinben az Egyesült Államokban a szavazókat megalázták. Ha ez a megaláztatás folytatódik, akkor az erdélyiek és a bánságiak kint maradnak az utcán.
"Két külön ország van Románia határain belül"
Ez a választás világosan megmutatta, hogy Románia két külön országra tagolódik. Az egyik adományokat vár, és a baloldalra szavaz, a másik azt kéri, hogy kevesebbet vegyenek el tőle, és a jobboldalra szavaz. Az egyik ország függ az államtól és az alamizsnáitól, a másikat annyiszor vágják falhoz, ahányszor nagyobb fokú decentralizációt kér.
És mivel Ponta azt mondja, hogy Románia legnagyobb ellenségei a diaszpórában élő románok, én azt válaszolom neki, hogy Romániában eddig még senkinek sem sikerült ennyire éles határvonalat húzni Erdély és Románia között, mint neki, a miniszterelnök úrnak.
A Bánságot évek óta kirabolják. 1928-ban az állam költségvetésének 86%-át Erdély és a Bánság adta, Moldva és Havasalföld együtt 14%-ot biztosított. Megértem azt, hogy abban az időben Moldva és Havasalföld a csőddel küzdött, így annak kellett fizetnie, akinek volt miből. Azonban az a baj, hogy az erdélyiek és a bánságiak pénze nem a regátiakhoz és a moldvaiakhoz jutott el, hanem politikusaik zsebelték be. Így sem Moldva, sem a Regát nem fejlődött, a pénz pedig elfolyt. Az általunk kért adóügyi és közigazgatási decentralizáció a szolidaritást szabályozza és fegyelmezi: az erdélyiek valószínűleg bőkezűbben adakoznának a moldovaiaknak, ha árvízveszély miatt gátakra lenne szükségük, minthogy befizessék a pénzt Bukarestbe, ami aztán elmegy papírra rajzolt és papíron maradt projektekre.
Erdély, a Bánság és szimbólumai
A múlt heti tüntetésekre a tiltakozók erdélyi és bánsági zászlókkal mentek ki az utcára. Ez nagyon jó, hiszen az identitást tiszteletben kell tartani, és csak a szolgálatos nemzetféltők látnak a regionális identitásban valamiféle fenyegetést, és azonnal felszöknek, ha valahol meglátják Erdély zászlóját, de ugyancsak ők azok, akik bóbiskolnak, amikor Ponta az ortodox egyház felsőbbrendűségéről beszél a kampányban.