2019. november 21. csütörtökOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Johannis és a németbarát érzelmek Romániában

F.J. 2014. november 26. 16:53, utolsó frissítés: 16:53

Az a logika, hogy Johannis azért jó, mert szász, nem relevánsabb a büszke vagyok, hogy román vagyok logikájánál - véli Cristian Cercel.


Klaus Johannis államelnökké választásának a kontextusában a mellette szóló érvelések meghatározó részében azzal találkozunk, hogy Johannis a romániai németekhez társított pozitív tulajdonságok megtestesítőjévé válik, sőt, a szász származása önmagában pozitív jellemzővé válik, írja Cristian Cercel nemzetközi kapcsolatok szakértő a criticatac.ro portálon.

Fotó: Klaus Johannis Facebook-oldalaFotó: Klaus Johannis Facebook-oldala


Cercel egy sor elemzést és véleményanyagot hoz fel, hogy ezt alátámassza: Caius Dobrescunak az Observatorul culturalban megjelent szövegét, amely a szász republikánus multikulturalizmus szellemét méltatja; Mariana Gorczyca írását, amely szerint a szászok várakat emeltek, utakat aszfaltoztak, hidakat építettek és komlót termesztettek, miközben az 1918-as egyesülést is teljes szívvel támogatták; valamint, ahogy ő nevezi, az Adevărul hírportálon megjelent „ódát”, amit Petre Carp, a Bukaresti Egyetem Politikatudományok karának a dékánhelyettese jegyzett, és a szöveg alapján az ACL jelöltje egyszerűen a jó jelöltje, akire megéri a pecsétet ütni.

Cercel szerint ezek az elemzések vagy elsiklanak tények felett, vagy hamis állításokat állítanak be igazként. Cercel ezután sorra veszi a szászok és ezzel implicite Johannis mellett felhozott érvek sorát, és leépíti azokat.

Így például a szászok támogatták ugyan az 1918-as egyesülést, de ezt legfőképpen pragmatikus okok miatt tették, ugyanis kész helyzet elé állították őket.

A szászok kommunitarizmusa, amit Carp annyira nagyra értékel, egyben kapcsolatban van azzal is, hogy a romániai szászok és svábok körében a hitlerizmus meglehetősen népszerű volt, és tömegesen álltak be az SS-be a második világháború idején, mondja Cercel. A cikk szerint ez némiképp más megvilágításba helyezi a kommunizmus áldozataként bemutatott szászokat. Cercel itt kiemeli, hogy ez semmilyen formában nem legitimizálja a világháború után Romániában maradt szászok tömeges deportálását.

Carp azt is értékeli, hogy a szászok sosem törekedtek etnikai kritériumokon alapuló területi autonómiára. A két világháború közötti időszak Romániájában a szászok igenis törekedtek ilyenre, a gyulafehérvári nyilatkozatban ígértekre hivatkozva, írja Cercel. A szászok Cercel szerint 1940. novembere után egyenesen etnikai kritériumok alapján létrejött autonómiát élveztek a Romániai Német Etnikai Csoport keretében.

Carp azt is mondja, hogy senki nem kért bocsánatot tőlük a kommunizmus idején történt eladatásuk miatt. Cercel ezzel szemben azt mondja, hogy ez megtörtént: 1997 áprilisában Adrian Severin akkori külügyminiszter megtette ezt a gesztust.

Cercel ezek után a románok németbarátságát elemzi röviden. Szerinte elsősorban a szászokat, de a romániai németeket úgy általában úgy látják, mint egy felsőbbrendű kultúra hordozóit, akik a románokat házépítésre, földművelésre, stb. tanították. Ezen képzet szerint a felsőbbrendű németek emancipálják az alsóbbrendű románokat. Cercel itt Tamás Gáspár Miklós filozófusra hivatkozik, akinek a meglátása szerint a románok hajlandóak magukat lustának, rendezetlennek, korruptnak, kaotikusnak látni, akiknek szükségük van egy felsőbbrendű elmére, amely szervezettebb, egy olyan személyre, aki annak ellenére, hogy ugyanolyan állampolgár, mint ők, mégis nyugatiasabb.

Ezt Cercel Alexander Kiossev filozófusra és Ovidiu Țichindeleanura hivatkozva öngyarmatosításnak és önkeletiesítésnek nevezi.

Mivel a mai Romániában a szászok nagyon kevesen vannak, mintegy 36 ezren, a két világháború közötti 800 ezres számukkal szemben,


a németek egyfajta kiveszőfélben lévő fajként lesznek értékesek a többség számára.

Annak ellenére, hogy a romániai németek tömegesen vándoroltak ki a Német Szövetségi Köztársaságba, a mi németjeink maradtak, véli a szerző. A románok Cercel meglátásában nem nagyon tudnák ezt a birtokos jelzőt társítani más kisebbséghez.

Klaus Johannis önéletrajzi könyvét dedikálja
<br />
Fotó: Klaus Johannis Facebook-oldalaKlaus Johannis önéletrajzi könyvét dedikálja
Fotó: Klaus Johannis Facebook-oldala


Cercel szerint mindezek mellett ahhoz nem fér kétség, hogy ez a németbarátság még mindig jobb, mint a németellenesség és autohtonizmus, amivel a „pszeudo-baloldal” jelöltje, Victor Ponta élt. Azonban Cercel úgy véli, hogy ez a németbarátság is kritikára és dekonstrukcióra szorul.

Szerinte erre leginkább azért van szükség, mert ez a németbarátság nem jelenti kötelező módon a különbözőség elfogadásához és a nyitottsághoz vezető utat.

Cercel úgy látja, hogy a hazai németbarátság szorosan kötődik Románia európai identitásához. „Itt akár annak a hagyományos és vidéki Európának az idealizált képéről is szó lehet, amely alig várja, hogy Károly herceg újra felfedezze (...).”

„Románia hiper-leegyszerűsített, kettéosztott térképe is ennek a gondolkodásnak a lecsapódása, amelyen Erdély úgy szavaz, ahogy kellene, míg délen és keleten rosszul szavaznak, mert ott hülye emberek laknak.” Itt Cercel Lucian Mîndruță szövegét is felhozza példának, amit pszeudo-érvelésnek, valamint diszkriminatívnak és rasszistának nevez.

Cercel szerint Románia német öröksége, amely leginkább Erdélyre és a Bánságra jellemző, olyan félreértelmezésekhez vezet, mint hogy attól vagyunk európaiak, mert voltak az országban szászok és svábok, vagy azért vagyunk európaiak, mert egy szászra szavazunk. Ilyen félreértelmezés Cercel szerint az is, hogy azért, mert Erdélyben és a Bánságban voltak szászok, polgári és demokrácia-leckéket vagyunk jogosultak adni az ország többi részének.

„Ezt a történetet jobb rágatlanul lenyelnünk, de abban semmilyen polgárias szellemiség nincs, hogy nyugatiakra és regátiakra osztjuk az országot, és abban sincs, hogy lenézzük azt, aki nem Johannisra szavazott. Az a logika, hogy Johannis azért jó, mert szász, amit annyi követője használt érvként, nem relevánsabb a büszke vagyok, hogy román vagyok logikájánál.”

Cercel következtetésként úgy véli, hogy mielőtt a romániai németekről és Klaus Johannisról beszélnénk, nem ártana kevésbé mitologizálni őket.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS