Akár le is állíthatják a romániai restitúciós folyamatot?
F.J. 2015. március 26. 13:00, utolsó frissítés: 13:48Bányai József ügyvéd szerint a közösségi érdek rovására menő egyéni érdekérvényesítés miatt kerülhet erre sor.
A Mikó Imre Szakkollégium meghívottjaként Bányai József ügyvéd a természetbeni ingatlanrestitúció lehetséges kiegészítési formáiról beszélt. Előadása után kérdésünkre kifejtette, hogy a közösségi érdek rovására menő egyéni érdekérvényesítés miatt akár az is előfordulhat, hogy a romániai restitúciós folyamatot leállítják.
Elmondása szerint már az egyik ezt szabályozó törvényben is jelzik, hogy elvi szinten a restitúció folyamán figyelembe kell venni azt, hogy az egyéni érdek tiszteletben tartása mellett a közösségi érdek ne sérüljön.
Emellett Bányai arról is beszélt, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán 2010-ben hozott irányadó, az Atanasiu vs. Románia határozatban vannak utalások arra, hogy amellett, hogy senki nem szabta meg Romániának a restitúció pontos mikéntjét, kimondja, hogy a fent vázolt érdekek közötti egyensúlyt figyelembe kell venni. A közösségi érdek nem sérülhet az egyéni érdek érvényesítésekor.
Szerinte számítani lehet arra, hogy ha az események egy olyan irányt vesznek, hogy emiatt a román gazdaság is túlságosan leterhelődik, valamint az állami költségvetésen is jelentősen meglátszik, akkor előbb-utóbb akár meg is állíthatják ezt a folyamatot.
Miért is beszélünk ingatlanrestitúcióról?
A román törvények meghatározása szerint 1945. március 6. az a dátum, amikor Romániában beindul egy programszerű, tömeges és törvényellenes, valamint alkotmányellenes ingatlanelkobzás. Ez különböző jogcímeken történik, és általában államosításként hivatkozunk erre a folyamatra.
Az államosítási eljárás hangsúlyosan folytatódik a kommunizmus évtizedeiben, és eltart egészen 1989-ig.
„Jellemzője az, hogy annak ellenére, hogy Románia mindenkori alkotmánya szavatolta a tulajdonjog sérthetetlenségét, ezt a jogot nem tartották tiszteletben – speciális jogszabályokkal sértve azt meg” – magyarázta Bányai.
Bányai felvázolta, hogy az 1989-es fordulat után megjelent, jogorvoslásra irányuló igény nyomán 1990-től kezdve folyamatosan hoztak törvényeket visszaszolgáltatásokról. Elmondása szerint 1995-ben született meg az első olyan jogszabály, amelyik ingatlanokkal volt kapcsolatos, ezt továbbiak követték a kétezres években.
Bányai elmondása szerint nagyjából 2008-ra derült ki az, hogy amellett, hogy a restitúció csak részben és leginkább papíron valósult meg, egyben rengeteg ellentmondást és problémát is okozott. A Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is egy óriási panaszcsomó halmozódott fel az ingatlanrestitúció visszásságai miatt.
Bányai értékelése szerint sem a 165/2013, sem az azt kiegészítő 383/2013 törvény nem vitte előre lényegében a restitúciót, sőt, a kérdésünkre kifejtett okok miatt azzal is kell számolni, hogy annak ellenére, hogy közel sem fejeződött be, megtörténhet, hogy annyiban is marad.
Elmesélt egy konkrét példát is, amellyel azt illusztrálta, hogy ingatlanrestitúció esetén adott feltételek teljesülésekor különböző kiegészítéseket lehet kérni az érvényes törvényekre hivatkozva.
„Tapasztalataim szerint azok az intézmények, amelyek megkapják a visszaszolgáltatási felkérést, érdemben nem foglalkoznak az épületek állagának megóvásával. Kivételnek számít, ha valamilyen egészségügyi intézmény működik az adott ingatlanban, mivel az ilyen intézményeknek szigorúbb és gyakrabban ellenőrzött normáknak kell megfelelniük.
Ezért akár az is előfordulhat, hogy hosszas pereskedés után az ingatlanok kvázi-romhalmazként kerülnek vissza a visszaigénylőhöz. Jó tudni, hogy – habár nincs semmi garancia, hogy sikeres lesz egy ilyen ügy –, van lehetőség arra, hogy az épületállagra és annak a megőrzésére kötelező jogszabályra való hivatkozással megszerezhetjük a néhai vagyonkezelőtől a felújításhoz szükséges összeg egy részét. Van arra is lehetőség, hogy a visszaszolgáltatási folyamat beindítása után a jogszerűtlenül behajtott összegeket, amelyektől ilyen értelemben az ügyfeleinket megfosztották, legalább részben visszaszerezzük, és ezzel legalább részben kárpótoljuk az ügyfeleinket” – magyarázta Bányai, aki azt is elmondta, hogy ezekben az esetekben legtöbbször arra is van lehetőség, hogy az ügyben bélyegilleték-mentességet élvezzen a pereskedő.