2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kisebbségvédelmi konferenciát tartottak, meg nem is

Sólyom István 2015. április 30. 17:19, utolsó frissítés: 2015. május 01. 10:44

Kolozsváron úgy dicsőítették a hazai kisebbségvédelmi modellt, hogy egyetlen magyar szervezetet sem hívtak meg.


Egészen bizarr konferenciát szervezett csütörtökön a BBTE és a román külügyminisztérium Kolozsváron annak tiszteletére, hogy 20 éves a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény. Előzetesen ugyanis annyit lehetett tudni a rendezvényről, hogy azon tiszteletét teszi Gianni Buquiccho, a Velencei Bizottság elnöke.

A rendezvényről szóló beharangozóban még azt lehetett olvasni, hogy a konferencián az akadémiai szféra képviselői, a nemzeti kisebbségek képviselői és politikusok történelmi, jogi és társadalmi-kulturális nézőpontból fognak beszélni a történelmi kisebbségek jogainak védelméről, valamint a kisebbségvédelem romániai modelljéről, amelynek alapvető célja az interkulturalitás és a kisebbségek aktív képviseletének ösztönzése a közéleti döntési folyamatokban.

A konferencia nagy hangsúlyt fektet erre a nemzetközi jogi eszközre a kulturális sokszínűség, a multikulturalitás, a békés együttélés és a társadalmi tolerancia népszerűsítésében – fogalmaztak a közlemény írói. A konferenciára ugyanakkor sem az RMDSZ-t, sem a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet nem hívták meg.

Indulásból érdekesnek ígérkezett az esemény, ezért idejekorán ott voltunk a BBTE-n, ahol a szokásosnál nem volt nagyobb forgalom. Ám az Aula Magnához közelítve egyértelműen kiderült, hogy itt nagy horderejű eseménynek lehetünk részesei. A folyóson teremszolgák és szigorú tekintetű, öltönyös úriemberek vették szemügyre az érkezőket. A teremszolga kitűzőt kért tőlem, én sajtóigazolványt adtam. Miután rendben találta az iratot javasolta, hogy a hátsó ajtón menjek be és lehetőleg az utolsó sorokban foglaljak helyet. Gondoltam, sokan vannak, ezért a javaslat, de a teremben alig lézengtek néhányan.


Azt előzetesen is sejteni lehetett, hogy túlsúlyban lesznek a nagyotmondások és a bulshittek, de így utólag kijelenthető, hogy kizárólag ezekből álltak össze az előadók beszédei. A külügyminisztérium és a BBTE kirakatrendezvénye negyedórás késéssel indult. Házigazdaként Ioan-Aurel Pop rektor nyitotta meg a PR-eseményt, és három nyelven, köztük magyarul is köszöntötte a résztvevőket.

Rövid felszólalásában arról értekezett, hogy jobb helyet nem is találhattak volna a konferencia lebonyolítására, hisz nincs még egy olyan felsőoktatási intézmény, amelyik annyira kisebbségbarát lenne, mint a BBTE. Mivel már tombol a multikulturalitás a többnyelvűség, és a különböző felekezetű egyetemisták is egész békében megvannak az intézmény keretein belül, így már csak az interkulturalitás megvalósítása van hátra, de az már igazán csak hab a tortán.

A rektor, hogy nyomatékosítsa mondandóját felidézte, hogy az egyetem pozitívan diszkriminálja a kisebbségi hallgatókat. Na de még mennyire! Képzeljük el, hogy egy magyar nemzetiségű hallgató kétszer, míg egy német nemzetiségű hallgató két és félszer többe kerül a román adófizetők számára, mint egy román nemzetiségű hallgató. Ha román nemzetiségű adófizető lennék, azon nyomban a nyakába ugrottam volna a legközelebbi magyar egyetemistának és közöltem volna vele, hogy ó, hát ez igazán semmiség, mit tehetnék még érted?


A rektor ezt követően lefutotta a szokásos köröket, majd átadta a szót a sztárvendégnek, Gianni Buquicchiónak, aki közel félórán keresztül, kegyetlen monotonsággal képes volt arról értekezni, hogy a Velencei Bizottság tapasztalata szerint Romániának a kisebbségvédelemhez való viszonya pozitív és építő jellegű. Mondta ezt úgy, hogy a szeme sem rebbent, és egész végig azon gondolkodtam, hogy volt képes mindezt röhögés nélkül megállni.

Mondanám, hogy rutinos politikusról van szó, de Gianni Buquicchio egy független alkotmányjogász, bár kétségtelenül rutinos. A szakember kijelentette, hogy az általa vezetett bizottságnak ugyan nem feladata az országok kisebbségvédelmének monitorizálása, de úgy tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására.

Ezt a kijelentést már Toró Tibor, az EMNP alelnöke sem bírta ki mosolygás nélkül és hátrafordult Izsák Balázshoz, aki még épp időben érkezett, így nem maradt le a poénról. Volt, akinek nem volt humorérzéke, vagy egyszerűen kinyúlt az éjszaka, és emiatt békésen végigszundikálta az előadást.

Buquicchio végül arról is beszélt, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez, majd megköszönte, hogy mindezt elmondhatta. Végre jöhet a bulika – dőlt hátra elégedetten, hisz az egész felhajtás után díszdoktorrá is avatják.

A sorban következő előadó Bogdan Aurescu külügyminiszter volt, akinek az angolját sokkal élvezetesebb volt hallgatni, ezért jobban is figyeltem a mondandójára. Az amúgy szimpatikus Aurescu kevésbé szimpatikus dolgokat mondott, már ami a területi autonómiát illeti. Szerinte a magukat elszigetelő kultúrák nem képesek a fejlődésre, ezért az etnikai alapú területi autonómia minden, csak nem jó megoldás a kisebbségvédelemben.

Megjegyezte, hogy Románia kialakította a saját kisebbségvédelmi modelljét, ami ugyan nem tökéletes, nem is lehet az, hisz folyamatosan kell fejleszteni. A modell alapja a kisebbségek bevonása a politikai döntéshozatalba, és jobb megoldásokat kínál a kisebbségi kérdések rendezésére, mint más megközelítések. Zárszóként hozzátette, hogy a kultúrák közötti párbeszéd a társadalmi fejlődés motorja, így ne vesztegessük a szót, dialógusra fel!

Bizonyára kiskorától megrögzött bélyeggyűjtő a következő előadó, Cristina Popescu. Pályáját a nyolcvanas években a külügyi hírszerzésnél (SIE) kezdte, míg 1990-ben már a SRI Antiiredentism osztályán, az irredenták hétköznapjairól szóló jelentések olvasása közben gondolkodhatott azon, hogy ezt a fajta munkát mégse neki találták ki, lehet, váltani kéne. Az átszakosodás sikerrel járt, hisz Popescu ma már a Romfilatelia, a bélyegkibocsátó vállalat igazgatója, akit ráadásul meghívtak egy kisebbségvédelmi konferenciára. A kitűnő angolsággal beszélő igazgató szakszerűen mutatta be a nagyérdeműnek a bélyegkibocsátó által tervezett, a román nemzet és a nemzeti kisebbségek békés együttélését népszerűsíteni kívánó bélyegeket, taps.

Ezt követően a Velencei Bizottság elnöke és a külügyminiszter elhagyták a termet, amelynek fele egy csapásra kiürült, hisz a sajtó kint tehette fel a kérdéseit. A teremben megkezdődött a konferencia érdemi része, ahol elméletileg a meghívóban foglaltak szerint az akadémiai szféra képviselői, a nemzeti kisebbségek képviselői és politikusok történelmi, jogi és társadalmi-kulturális nézőpontból fogják jól megvitatni a történelmi kisebbségek jogvédelmének tárgykörét. Mindezt egy óra alatt. Na de ilyesmin egyáltalán nem szabad fennakadni, hisz mindenki azt kérdezgette a folyosón, hogy mikor jön a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport aktivistáinak a performansza. Kiderült, annak a teremben kellett volna jönnie, mégpedig kérdésfeltevés formájában, ám erre nem találtak alkalmat, hisz senki sem akarta bevonni a hallgatóságot a stand up comedybe. Van ilyen.

Bethlendi András, a Musai-Muszáj csoport aktivistája végül a folyosón, a sajtónak számolt be arról, hogy két kérdést tettek volna fel a Velencei Bizottság elnökének. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy ironikusnak tartja-e a keretegyezmény huszadik évfordulójának Kolozsváron való megünneplését, hisz az egyezmény harmadik paragrafusát, a többnyelvű tábla kihelyezését figyelmen kívül hagyják a városban. A második kérdés azt firtatta volna, hogy a Velencei Bizottság jelzi-e a városvezetésnek, hogy a keretegyezményben foglalt vállalások kötelező erejűek, és ezek nem betartása egyet jelent egy nemzetközi szerződés megszegésével.

Bethlendi András elmondta: Gianni Buquicchio értesülései nem feltétlenül állják meg a helyüket, ezért tűnhet úgy számára, hogy a romániai valóság sokkal pozitívabb, mint ahogy azt a mindennapokban tapasztalni lehet. Romániában valóban sok kisebbségvédelemre vonatkozó törvényt elfogadtak, de ezeket nem alkalmazzák – zárta az aktivista.

Mivel a teremben Izsák Balázs sem szólalhatott fel, így ő is a sajtónak mondta el, hogy szerinte Románia ezzel a konferenciával tulajdonképpen azt ünnepli, hogy húsz éve folyamatosan megszegi az egyezmény előírásait. Ezzel mi se nagyon tudunk vitatkozni. Izsák hozzátette: a keretegyezménynek alig van olyan előírása, amelyet Románia folyamatosan ne sértene meg. Szerinte a legsúlyosabb a Ponta-kormány régiósítási terve, amely megváltoztatja a nemzetiségi arányokat. „Ezen a konferencián sok szép dolgot mondtak, épp csak a valóságról nem esett szó” - fogalmazott Izsák.

Legvégül Bogdan Aurescu állta a sajtó ostromát, akit arról kérdeztek, hogy miért nem kapott hivatalos meghívót az RMDSZ a konferenciára. A külügyminiszter szemrebbenés közölte, hogy a konferenciára bárki bemehetett, különben is a magyar, a német és a török kisebbség képviselőit is látta a teremben. Visszakérdeztek az RMDSZ-re, de Aurescu megismételte válaszát, majd hangsúlyozta, hogy a romániai kisebbségi modellt Európa szerte elismerik. A marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák ügyére vonatkozó újságírói kérdésre a miniszter azt mondta, hogy az ilyen problémákat mindig külön kell megvizsgálni, és az erre vonatkozó törvénykezést tiszteletben kell tartani.

A szigorú tekintetű, öltönyös úriemberek továbbra sem tágítottak a folyosóról, és többeket is arról kérdeztek, újságírói minőségben vannak itt, vagy, hogy? A sajtósok miközben arról tanakodtak, hogy nyílik-e lehetőség a Velencei Bizottság elnökével is beszélni, felcsendült a Gaudeamus igitur, az egyetem szenátusa érkezett talpig tógában. A teremszolgák szélesre tárták az Aula Magna ajtaját, a szenátus tagjai mosolyogtak, Gianni Buquiccho egy pillanatig a fotósnak is pózolt, majd kezdetét vette a ceremónia.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS