2017. október 21. szombatOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Újpalotán jártunk a sváb közösségnél

Kertész Melinda 2015. június 26. 10:37, utolsó frissítés: 13:25

"Mindig az fájt a legjobban, hogy bár fiatalság mindig is volt a faluban, de ahányan voltak, annyifelé húztak szét" - mesélte Tencuț Angela Melinda, a Német Demokrata Fórum helyi elnöke.


Újpalota, Bihar megye. Péntek délután van, a faluközpont impozáns temploma előtt Római Katolikus Püspökség rövidítést kiadó számtáblájú kocsi áll meg. A templom kertkapujának kilincsét többnyire idős nők adják egymásnak, a délutáni misére érkeznek. Újpalota lakosságának közel fele sváb, de csak nemrég sikerült ismét egy németül prédikáló papot hozni a faluba.

Kötting Ilona római katolikus vallástanár és Tencuț Angela Melinda, a Német Demokrata Fórum helyi elnöke köszönt a templom udvarán. A templomról beszélünk, nagyon büszkék a nemrég befejezett felújítási munkálatokra, bár elmondják, a falu népe nem örült annak, hogy a fákat kivágták a templomkertből. Tencuț Angela Melinda legyint, minden változást elleneznek az idősebbek, de a templom így jobban érvényesül.

A falu és a templom is kereszt alakú, de nemcsak ez a rendkívülisége a helynek: a megye teljes német lakosságának egyharmada itt lakik.

Kötting Ilona elmondja, az itteni németek 1786-ban kerültek ide először, előbb csak 25 család, az akkori osztrák-magyar korona alatt hozták ide ezeket a családokat, hogy serfőzdét működtessenek. Később, 1810-ben a falut egy gróf, Frimont János Mária kapta meg. Mivel Dél-Olaszországban levert egy nápolyi lázadást, nagyon sok pénzt kapott onnan, hercegi címmel is kitüntették. Akkor építette a falu központjában álló templomot. A legenda úgy tartja, hogy egy harcban kilőtték alóla a lovát. Abban a pillanatban megfogadta, hogy ha a harcban a többi ló nem tapossa agyon, és fogolynak sem hurcolják el, akkor épít egy templomot a környéken isten dicsőítésére. „Ha a templomnak az alaprajzát megnézzük, akkor láthatjuk, hogy kereszt formája van, akárcsak annak a katonai érdemkeresztnek, amelyet a németektől kapott” - mondja Kötting Ilona.

Kiderül, a német közösség száma a kommunizmus alatt csappant meg, sokan visszamentek Németországba. A helybéliek nagyon sokáig féltek felvállalni a németségüket, de családi környezetben beszélték az anyanyelvüket és megtartották szokásaikat. Az oktatás nyelve a román lett, de Nagyváradon van német iskola, sokan a gyerekeiket oda vitték, most is oda viszik, mert szeretik, hogy a gyerekek megtanuljanak németül.

„Kétszáz éven keresztül Újpalota német lakói magyarokkal, románokkal keveredtek, mivel más, német nyelvű falu nincs a környéken. Így nyitni kellett, most az a jellemző, hogy a gyerekek nem nagyon beszélik a régi német dialektust. A deportálás, az elvándorlás az idős generációkra rányomta a bélyegét, és ők sokszor nem vállalják a németségüket, mert rengeteget szenvedtek az identitásuk miatt. Viszont nagyon jó a kapcsolat a magyarokkal és a románokkal is, nem alakult ki az ellentét, amit egyesek szítanak” - mondja a hittantanár.

Tencuț Angela Melinda (Fotó: Jánosi Dalma)


Tencuț Angela Melinda számára az identitása megőrzése nem magánprojekt. Ő az, aki a politikai képviselet mellett kultúraszervezőként, táncoktatóként is tesz a fiatalság sváb identitásának megőrzéséért. Elmondja, három nyelven beszél, németül, románul és magyarul, de magyarul nem tökéletesen. Végül mégis kötélnek áll, és magyar nyelvű interjút ad arról, hogy milyen svábként élni Újpalotán.

Tencuț Angela Melinda: – Milyen megélni itt a sváb identitást? Van, amikor könnyen megy ez, van, amikor nehezebben. Azért harcolok, hogy maradjon meg a sváb identitás a gyerekekben. 20 éves korom óta oktatok néptáncot, azóta több generáció átment a kezeim között. Legtöbben azt mondják, hogy csak svábnak tarom magam, de én úgy érzem, hogy valóban az is vagyok. A sváb identitásért úgy is harcolunk, hogy ragaszkodunk a német misékhez. Az utóbbi időszakban sok papcsere volt nálunk, miután a papbácsi, aki már rég itt szolgált, valamiért megharagudott, és elment. Azóta csak problémáink voltak, most végre kaptunk egy papbácsit, aki tart nekünk német misét egyszer egy héten, és a hónap minden utolsó vasárnapján.

Nekünk ez nagyon sokat számított. Például a feldíszített karácsonyfa számomra csak annyit jelent, hogy ez a divat, én a karácsonyt a templomban élem meg igazán, azáltal, hogy eljövök és németül énekelek. A templomban mindig van betlehemes játék, az anyák napját is próbáljuk német nyelvű műsorral megtartani. A gyerekek nem nagyon tudnak németül, ezt szeretném megváltoztatni, és azon dolgozom, hogy Szentandráson, a községközponti iskolában, akármilyen keveset is, de azért tanuljanak németül a gyerekek.

Az anyanyelvű oktatás egyelőre elég nagy probléma itt nálunk. Sok gyereket írattak be Nagyváradon a német iskolába, de többségük Szentandráson jár iskolába, és nem németül, hanem franciául tanul. Én nem mondom, az is egy szép nyelv, de mi németek vagyunk. Tehát többnyire a gyerekekkel és a gyerekekért dolgozom, az öregek a templommal vannak, ők ott élik meg identitásukat, az ünnepek alkalmával. Például májusban, minden délután volt litánia nálunk, és körbehordtuk a Szűz Máriát, népviseletben. Most a népviseletről letettünk egy kicsit, mert kevés volt a lány.

Orgonavirág-koszorút fontak májusban a gyerekek, ezzel díszítették fel a templomkaput (Fotó: Tencuț Angela Melinda/Facebook)


Sváb szokás szerint májusban, a templomban koszorút is szoktunk díszíteni a gyerekekkel, hogy éreztessem velük a szokásaink fontosságát és hogy azokhoz is ragaszkodjanak. Ha a tánccsoporttal meghívnak valahova, általában megpróbálunk mindent megtenni, hogy elmenjünk. Például itt, Bihar megyében Monospetriben is van Német Demokrata Fórum, és a tánccsoportjukkal is tartjuk a kapcsolatot, úgy, ahogy a nagyváradi tánccsoporttal is.

A népszámlálási adatokból az derült ki, hogy 2002 óta a szórványban jelentősen megcsappant a magyarok száma az asszimiláció, a kivándorlás eredményeként. Az itteni sváb közösség számára mennyire fontos az identitásukhoz való ragaszkodás?

– 2011-ben 221 személy vallotta magát németnek az 565 lakosból. Én végeztem el a népszámlálást, volt olyan ház, ahova bementem, és tudom, hogy német az ott lakó néni, de ő ennek ellenére magyarnak vallotta magát. Németül beszéltem vele, és amikor azt mondta, hogy ő magyar, akkor én azt feleltem neki, na jól van, akkor beszéljünk magyarul. Ő erre azt felelte, hogy „nem” és folytatja németül. Mondom, értse meg, Böske néni, beszéljünk magyarul. Azt kérdezte, hogy miért beszéljünk magyarul, hiszen mi tudunk svábul, mondom neki, azért Böske néni, mert maga magyarnak vallotta magát. Én svábul beszélek vele, amióta az eszemet tudom, például nekem nagyon fájt, hogy ő magyarnak vallotta magát. Azt mondta, hogy az ő apukája Szentkuti volt és akkor ő magyar. Én nem bánom, tartsa magát magyarnak, de akkor nem beszélünk svábul, beszélünk magyarul. Rossz voltam.

Ezzel együtt nincs probléma a magyarok és a németek között, mikor nekem problémám van, nem a közösséggel, hanem az emberekkel van. A románokkal is nagyon jó a kapcsolatunk, Újpalota a román többségű Szentandrástól anyagilag függ. A templom, kultúrház renoválására a községházától kapunk támogatást, és nagyon jó viszonyban vagyunk velük. A tánccsoportba románok is járnak, nemcsak németek. Van egy német fiú, aki elvett egy román lányt, és ő nem jár táncolni, de a lány nagyon szereti, és beleéli magát a táncolásba.

A fiatal generációra jellemző az elvándorlás?

– Volt elvándorlás, most csak dolgozni mennek külföldre. A legtöbbnek van itt háza, a külföldön megkeresett pénzből renoválja, akinek nincs, az házat épít. De vannak olyan családok, akik külföldön is maradnak. Egy lány tavaly hagyta itt a tánccsoportot, a húga idén megy el, és mindketten Németországba költöznek, mert azt remélik, hogy lehet, a gyermekeiknek ott jobb lesz.

Én azért remélem, tudom folytatni a közösségszervező munkámat, a kistánccsoportban nagyon kicsi gyerekek vesznek részt, nulladikosoktól harmadik osztályosig. Remélem, ők látják, hogy van összetartás, mert nekem mindig az fájt a legjobban, hogy bár fiatalság mindig is volt a faluban, de ahányan voltak, annyifelé húztak szét. Az én korosztályom esetében, a harminc év körüliekben nincs összetartás. Gondolom, más faluban sem jobb a helyzet, de Palota kicsi falu, és remélem, hogy a mostani kicsik később jobban össze fognak tartani, mint a fiatalok az én időmben.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS