2020. január 23. csütörtökZelma, Rajmund
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Autonómia: teljes egyetértés nélkül nem megy

tudósító:Sipos Géza 2004. július 20. 11:35, utolsó frissítés: 11:33

Hasznos volna átfogó szakmai, és nem politikai vitát folytatni az önrendelkezésről – mondja a #b#konkurens erdélyi#/b# autonómia-tervezetekről a szakértő; mert a nemzetközi jogban nincs általános modell a kérdésről.





– Hogyan értékeli azt a tényt, hogy a romániai magyarok autonómiája kapcsán két, többé-konkurens és nem teljesen kompatibilis elképzelés készült? A Csapó-, illetve a Bakk Miklós-féle tervezet egyaránt parlament elé kerül-került, s nem kizárt, hogy ott kioltják egymást.

Orbán Balázs: – Az autonómia kiépülésének folyamatában igenis pozitív hatást gyakorolhat, ha több tervezet jelenik meg. A nézőpontok ütköztetése mindenképp kedvező, a két tervezet máris vitát gerjeszt az értelmiségi és politikai rétegben egyaránt.

Két, részben ellentétes szemléletről van szó. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) tervezete egy EU-elvárásra, vagyis a regionalizmusra, a Csapó-féle terv a belső önrendelkezés elvére alapoz. Ebben a fázisban én a szakértői jellegű, a működőképesség szempontjából hasznos vitát szorgalmaznék, és nem a politikai polemizációt.


– Folyik-e egyáltalán ez a szakmai egyeztetés? Mert ennek kívülállóként nem sok jelét látni.

O. B.: – Az EMNT által kidolgozott statútum kapcsán folyik a vita a testületen belül. A Csapó-féle tervről tudni kell, hogy az egy 1995-ös elképzelés átdolgozott változata, melyet nemrég a parlament visszautasított. Úgy látom: középtávon sokkal erőteljesebb szakmai vita kéne kibontakozzon, amelyhez romániai magyar politikai körökben a támogatást meg kell szerezni.


– Mi az oka annak, hogy a személyi elvű autonómia kapcsán 1990-től semmi előrelépés nem történt? Pedig nagyon úgy tűnik, lehetett volna.

O. B.: – A székelyföldi területi autonómia megvalósítható és jogos követelés, mert ugyebár ott a magyarság tömbben él. Ezért valószínűsíthető, hogy az egyes autonómia-formák között versengés léphetett fel, továbbá a területi önrendelkezés igénye mindig hangsúlyos volt. Ezért a másik megoldás nem kapott megfelelő teret.


– Ennek nem az az oka, hogy a rendszerváltozás után mindenki kizárólag RMDSZ-ben gondolkodott, s tulajdonképpen nem voltak konkurens megoldási javaslatok?

O. B.: – Világos, hogy 1995 végéig az autonómia-koncepciók az RMDSZ keretében készültek. A szervezet kormányra kerülésekor más érdekérvényesítési eszközök kaptak teret. Emiatt háttérbe került az önrendelkezés kérdése, az autonómia ügyének promoválása megszakadt.



Az új szervezetek megjelenése dinamizálta a kérdéskört – ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükséges az összmagyar egyetértés. Világos, hogy ezt csak úgy keresztülvinni, ha egységes támogatást talál az ügy.


– Vagyis meg kéne haladni a jól begyakorolt Partium-Kolozsvár, vagy Kolozsvár-Székelyföld ellentéteket...

O. B.: – Nem érzékelek különösebb ellentéteket: a székelyföldi autonómia kiépülésével ez a térség egyfajta "belső anbyaországként" működhetne a szórványban élők számára is. Nem lehet kijelenteni, hogy az egyik önrendelkezési forma kiépítése a másik rovására menne, a különböző, párhuzamos formák összekapcsolása adhat nagyon jó megoldást.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS