2018. november 18. vasárnapJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Illyés Gergely: rendkívül feszült és ideges évet várok jövőre

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2015. december 21. 10:34, utolsó frissítés: 10:53

A jövő évet a választások fogják meghatározni: az RMDSZ biztosan bejut a parlamentbe, azonban más magyar politikai alakulatnak nem lesz esélye.


Illyés Gergely politológus kérésünkre kiértékelte a 2015-ös évet, és arról is beszélgettünk, hogy az idei történések milyen évet vetítenek elő. Szerinte 2016 egy feszültségektől terhelt év lesz, amelyet a helyhatósági és parlamenti választási kampány hangulata határoz majd meg.

A napokban járt le Johannis államfő mandátumának első éve. Mennyire váltotta be a hozzá fűződő reményeket?

Illyés Gergely: Tavaly ilyenkor egy nagy eufóriát élt át az ország, olyanok is szavaztak, akik ezt soha nem tették. Meglepő módon Klaus Johannis nyerte el az államfői tisztséget, hiszen nem sokan hittek benne, hogy sikerül neki. Győzelme óriási várakozásokat idézett elő a társadalomban. Klaus Johannis magasan a legnépszerűbb politikus volt egy évvel ezelőtt. Ezt a népszerűségét még ma is tartja olyan értelemben, hogy ma is ő a legnépszerűbb romániai politikus, de messze nem olyan népszerű, mint ezelőtt egy évvel.

Azt gondolom, hogy a megválasztását övező várakozások irreálisan magasak voltak alkotmányos jogköreihez képest. Az ország átformálását remélték, kérték tőle azok, akik a két forduló között is az utcára vonultak, majd azok is, akik ünnepelték az ő megválasztását. Már akkor is sokan mondták azt, hogy az államfő nem lesz képes arra, hogy egyedül átformálja az országot, sőt még arra sem lesz képes, hogy egy ilyen folyamatot elindítson, főleg, hogy a regnáló kormánnyal a viszonya már akkor sem volt felhőtlen. Ezek miatt a magas és felfokozott várakozások miatt nagyon sok a csalódás Klaus Johannisszal kapcsolatban, de ha megnézzük, hogy mit tett meg ahhoz képest, hogy jogköréből adódóan mit tehetett, a kontraszt már nem olyan éles.


Sokan a kommunikáció hiányát vetik az államfő szemére, bár azt mindenki tudta már a megválasztásakor is, hogy nem egy jó kommunikátor. Ebben a tekintetben nem lehet sem a volt államfővel, sem a volt miniszterelnökkel összehasonlítani, mégis a vártnál sokkal kevesebbszer szerepel a médiában. A közösségi oldalon való megnyilvánulása gyakori, szinte minden jeles évfordulón küld egy üzenetet. Én viszont azt gondolom, hogy a társadalom széles rétegei számára ez nem elég. Egy elnöktől azt várják, hogy a társadalom életét befolyásoló kérdésekben igenis gyakran és közérthetően szólaljon meg és olyan platformon, amely a társadalom széles rétegeihez elér. Egy elnök esetében a kommunikáció fontos dolog, és ebben a tekintetben el lehet marasztalni Johannist.

Ha a konkrét cselekedeteit nézzük, akkor megint felemás a képlet, egy államfőnek bizonyos tekintetben erős a szerepe, bizonyos tekintetben viszont gyenge. Azt el kell fogadni, hogy a romániai alkotmányos berendezkedés értelmében mégiscsak a miniszterelnök az, aki az országot vezeti.

Ha megnézzük, hogy Klaus Johannis miben ért el eredményeket, akkor látványos volt az, ahogy a politikai pártokat egy asztalhoz ültette és bizonyos témákban közös álláspontot alakítottak ki. Ilyen téma volt a védelmi költségvetés megnövelése. Ez a mai helyzetben egy nagyon fontos téma, és Románia, mint az Egyesült Államok szoros szövetségese, a védelmi költségvetés növelését igyekszik minél hamarabb, két éven belül teljesíteni, ebben a témában érte el Johannis, hogy a pártok konszenzusra jutottak. Viszont nem valósult meg a parlamenti pártok hozzáállásának megváltozása a korrupcióellenes harchoz abban a tekintetben, hogy bizonyos markáns pártvezetők és hozzájuk köthető politikusok mentelmi jogát nem vonták meg, ez a kérdés le is került a napirendről. Tehát ebben a tekintetben nem volt túl sikeres az elnök.

Változást hozhat, hogy ennek az évnek a végén egy új kormány alakult Dacian Cioloș vezetésével, ezt sokan Johannis kormányának nevezik. Most már az államfő megmutathatja, hogy mit is akar az országgal. Most már nem hivatkozhat arra, hogy a hivatalban levő miniszterelnökkel nem tud megfelelően együttműködni. Ha ez a kormány rosszul teljesít, annak közvetlen kihatása lesz Johannis megítélésére, természetesen a Cioloș-kormány szerepvállalása pozitív irányba is elsülhet. Azonban mostantól már egyértelműen Johannishoz kötnek mindent, ami ezzel az országgal történik.

2015-ben megsokasodtak a magyar közösség és vezetőik elleni támadások, elég csak Antal Árpád "terroristaügyére", vagy a közösségi szimbólumok, a székely zászló, a magyar feliratok ellen indított hadjáratra gondolni. Számos bírósági eljárást indítottak a székelyföldi prefektusok, a hangulat a kézdivásárhelyi történetben csúcsosodott ki. Mit akarhat a kézdivásárhelyi üggyel elérni a DIICOT és a SRI?

– Sokan mondják a kézdivásárhelyi terrorista vádra, hogy a román elhárítás, a különböző szolgálatok megpróbáltak felmutatni valamit. Persze, lehet ebben valami, részben amiatt, mert nagyobb büdzsét akartak maguknak szerezni, ami a jövő évi költségvetés adatai szerint sikerült is nekik, részben pedig azért, mert ezzel próbálják legitimálni azt, hogy a romániai titkosszolgálatokban dolgozók száma Európa-szerte az egyik legmagasabb, noha az utóbbi időszakban a nyugat-európai kollégáiknak hozzájuk képest sokkal több a feladatuk. Elképzelhető, hogy egy nemzetközi szinten is nagyot durranó dolgot szerettek volna felmutatni. Emellett egyre több hivatalos dokumentumban megjelent az, hogy a területi autonómia valamilyen szinten veszélyezteti Románia belbiztonságát.

Ezekkel a lépésekkel, azt gondolom, hogy megpróbálják a teljes erdélyi magyar politikát eltolni egy olyan irányba, amiben egyre több embernek jut eszébe a terrorizmus az erdélyi magyarságról. Másrészt a román mainstream médiában nagyon kevés szó esik az erdélyi magyarságról. Tehát egyre inkább párhuzamos társadalmak élnek ebben az országban, és román oldalról magyar irányba ez még inkább így van. Mi még tudunk dolgokat a román társadalomról, követjük az ország dolgait, azonban visszafelé ez egyáltalán nincs így. Nagyon könnyű befolyásolni a román közvéleményt és azokat a fiatalokat, akik életükben soha nem láttak vagy beszéltek magyar emberrel. Ez lehetett a célja valakiknek, és én ezt nagyon veszélyes dolognak tartom.

Ugyanennyire veszélyes dolognak tartom, ha ma az egész erdélyi magyar politikát összemossák a szélsőjobboldali szervezetekkel. Ez nem jó a magyar közösségnek, ellehetetleníti az érdekképviseletet belföldön és külföldön egyaránt, ezért kényes a dolog, és ezért az erdélyi magyar politikusok sincsenek könnyű helyzetben.

Nem volt túl jó éve a politikusoknak, románoknak és magyaroknak egyaránt, a DNA erőteljes tevékenységétől volt hangos egész évben a sajtó. Ezek a történések hogyan érintették a közhangulatot?

– A 2015-os évben a korrupcióellenes harc folytonosságot mutatott. Külföldi sajtóorgánumok szoktak érdeklődéssel tekinteni a romániai helyzetre, hogy mégis hogyan lehet az, hogy egykori miniszterelnököt, neves politikusokat, európai viszonylatban is óriási vagyonnal rendelkező médiamágnásokat zárnak börtönbe. Ez más országokban is nagyon szokatlan dolgok, nálunk nincs olyan hét vagy akár nap, hogy ne történne valami ilyesmi, sőt, a bukaresti televíziók külön stábokat tartanak fenn a korrupcióellenes ügyészség székháza előtt. Ez azért nem szokványos dolog, és emiatt elég sok bírálat is éri Romániát, és a romániai igazságszolgáltatást, hogy ellehetetleníti a teljes közigazgatás működését. Emiatt a korrupcióellenes hadjárat miatt félnek a döntéshozók döntéseket hozni, lebénul az ország.

Azonban azt is kell látni, hogy a társadalomnak betelt a pohár a forradalom óta. A DNA hozzáállását lehet populizmusnak nevezni, de azt láthatjuk, hogy most, év végén is, decemberben, tetten érnek embereket, akik óriási összegű csúszópénzeket vesznek át, olyan összegeket, amiket egy átlag romániai egész életében nem fog egy helyen látni. Persze, attól még hibás és általánosító magatartás, hogy minden politikus bűnös, de az elmúlt 25 év sajnos éppen elég okot ad az embereknek, hogy ezt így érezzék. Ezért kommunikációs szempontból is nagyon nehéz néhány embert kiválasztani és azt mondani, hogy ők ártatlanok.

Valószínűleg vannak és voltak túlkapások, és kiemelhetnénk néhány esetet, amikor a vádhatóság eltúlzott vagy koholt vádak alapján indított eljárást, de hol lehet meghúzni a határt és egy átlagembernek megmondani azt, hogy ez az ember bűnös, ez pedig nem. Amúgy sem a politika feladata ez, hanem az igazságszolgáltatásé, egy végleges bírói döntés kellene legyen az a választóvonal, ami után nincs helye kommentárnak. Sajnos a román igazságszolgáltatási rendszer nem áll a közbizalomnak ezen a szintjén. Bár voltak és lesznek hibák, ez a korrupcióval leszámoló folyamat hasznos a társadalomnak, amely annyira korrupt, hogy valamilyen lépésre mindenképpen szükség volt.

Új választási törvényekkel vágunk neki a 2016-os választási évnek. Az új jogszabályok mennyire kedveznek a magyar politikai képviselet folytonosságának, mit jelent a magyar érdekképviselet számára az új alternatív küszöb, megőrzi-e a súlyát az RMDSZ a parlamentben?

– A helyhatósági választások esetében egy fontos módosítás lép érvénybe, éspedig a megyei tanácselnököket nem közvetlenül választjuk meg, hanem a tanács tagjainak soraiból ők maguk választanak elnököt. A közvetett megyei tanácselnök-választással, azt gondolom, hogy megnő az esélye annak, hogy Székelyföldön kívül is magyar tanácselnököt sikerül megválasztani ott, ahol a magyarság számottevő erőt tud felmutatni: például Maros és Szatmár megyében. Emellett a magyar helyi képviselőcsoportok ereje felértékelődhet, mert befolyással lehetnek az új tanácselnök megválasztására. Tehát ez egy pozitív változás a magyar érdekképviseletet szempontjából.

A parlamenti választást illetően is vannak változások, például az alternatív küszöbre vonatkozóan. Az előző választási törvényben is volt egy alternatív küszöb, amely szerint bejutott a parlamentbe minden olyan 5% alatt teljesítő politikai alakulat is, amely legalább 6 képviselői és 3 szenátori választókerületben mandátumot szerzett. Mivel most megszűntek az egyéni választókerületek, és megyei pártlisták lesznek, az alternatív küszöb is átalakul. Az új törvény szerint minden olyan párt bejut a parlamentbe, amely ugyan nem éri el azt 5%-ot, de legalább 4 megyében 20%-ot szerez. Ez azt eredményezi, hogy az RMDSZ teljesen biztosan részt vesz a következő törvényhozásban.

Amíg ez a bizonyos alternatív küszöb benne marad a törvényben, addig az RMDSZ parlamenti részvételét nem veszélyezteti semmi. Ez az alternatív küszöb egyébként azt is kizárja, hogy az RMDSZ-en kívül más magyar szereplő bejusson a törvényhozásba, mert ezt az etnikai arányok egyszerűen nem teszik lehetővé. A törvény fogalmazásából az következik, hogy ez az alternatív küszöb választási koalíciókra nem érvényes. Ezt azért mondom, mert valószínűleg fel fog merülni a 2016-os év folyamán az összefogás kérdése. Más kérdés az, hogy ha az RMDSZ nem éri el az 5%-os küszöböt, akkor az a parlamentben befolyáscsökkenéssel jár majd, ami már most is megfigyelhető, azonban a 5% alatti teljesítés mindenképpen felgyorsítaná ezt a folyamatot.

Milyen kihatással lesz a helyhatósági választási törvény a helyi érdekképviselet alakulására?

A jövő év első választása a helyhatósági választás, valamikor június elején. Bár a magyar nyelvű sajtóban a viták miatt leginkább Marosvásárhely merül fel, de vannak még olyan települések, ahol visszaszerezheti a magyarság a vezetést, például Szatmárnémetiben, ahol már meg is szervezték az előválasztást.

Azért említem Szatmárnémetit és Marosvásárhelyt, mert nagy a kontraszt a két város között. Míg Marosvásárhely esetében a viták határozzák meg a közhangulatot, ami óhatatlanul kihat a szavazókra is, addig Szatmárnémeti egy pozitív példa. Ott a jelenlegi regnáló román polgármester ellen is olyan felhajtóerőt érzek, ami reálissá teszi azt, hogy vissza lehet szerezni a városvezetést. Egyébként ezt Marosvásárhelyen is érzem, hiszen a jelenlegi etnikai arányok mellett reális az, hogy vissza lehet szerezni a polgármesteri tisztséget, csak ehhez első sorban ezt el kell, hogy higgyék azok a szervezetek, aki ezt el szeretnék érni, másodsorban ezt el kell hitetni a választókkal is. Másik kérdés az, hogy Dorin Florea indul vagy sem a választáson, illetve az, hogy hány komoly román kihívója lesz. A legutóbbi választáson ugyanis Floreának a győzelméhez az is hozzájárult, hogy a másik román jelölt rendkívül gyenge eredményt ért el. Tehát van esély megszerezni a várost, de ehhez még sokat kell dolgozni.

Marosvásárhely esetében fontos vitatéma az is, hogy a közös polgármesterjelölt mellett legyen-e közös helyi vagy megyei tanácsosi lista. Ennek kapcsán úgy látom, hogy az álláspontok nem kristályosodtak ki teljesen, de választói szemszögből a közös polgármesterjelölt mellett két külön kampány két külön listára biztos, hogy megzavarná a választókat, és biztos, hogy demobilizálna. A választók mobilizációja nélkül még egy kedvező konstelláció esetén is nagyon nehéz lesz visszaszerezni a marosvásárhelyi polgármesteri tisztséget.

Milyen mozgások várhatóak a parlamenti politikai pártokat illetően? Hogyan nézhet ki a parlament összetétele jövő évben, ilyenkor?

A legtöbb párt vagy pártszövetség megszűnt a legutóbbi választások óta. Klaus Johannis tavalyi győzelme a PNL számára egy felhajtóerőt jelentett. Az addigi PSD-s fölényt már felváltotta egy kiegyensúlyozott helyzet, a bal- és a jobboldal – bármit is jelentsen ez – pártjait nagyrészt kiegyensúlyozott erőviszonyok jellemzik, e mellé próbálnak feltörekedni azok a kisebb pártok, amelyeket az egyik vagy másik nagy pártból kiszorult politikusok alapítottak és próbálnak felfuttatni.

Ilyen például a Călin Popescu-Tăriceanu által alapított ALDE rövidítésű párt, amely a Konzervatív Pártot is magába olvasztotta, vagy a Monica Macovei volt igazságügyi miniszter személyes krédójára épülő M10 nevű párt. Egyelőre mindkét párt nagyon alacsony támogatottságú, nem úgy a Traian Băsescu pártja, a Népi Mozgalom, ennek a pártnak a volt államfő népszerűségét kihasználva jó esélye van arra, hogy átlépi az 5%-os küszöböt és bejut a következő törvényhozásba.

Elsősorban azért, mert a román politika kommunikáció tekintetében kezd kiüresedni, nincsenek érdekes politikusok, Klaus Johannis sem egy érdekes politikus, ezt azért valljuk be. Márpedig a választók egy szegmensének van egy ilyen igénye. A volt államfő viszont egy nagyon is érdekes politikus és érdekes témákat feszeget, például a migrációs válságot is, ami egyelőre elkerüli Romániát, de Băsescu egyre többször kezd erről beszélni, és a lakosság elsöprő többségének véleményével megegyezik az álláspontja. Azt gondolom, hogy a volt államfő még talál témákat, amelyek hasonlóképpen lehetőséget adnak arra, hogy bizonyos szintig növekedjen az ő pártja.

Nyilván, a pártja növekedési potenciálja korlátozott, ennyi év után a választók széles tömegei nem fognak rá szavazni, viszont egy komoly középpártot stabilizálni tud a volt államfő. Aztán ebből tovább lehet építkezni, hiszen a kérdés az, hogy az év végi parlamenti választások után ki fog kormányt alakítani. Akkor pedig a PSD széles bázisa miatt lehet, hogy a PNL-nek éppenséggel Traian Băsescura is szüksége lehet a parlamenti többség biztosításához. Ebben a képletben Traian Băsescu pártja valamilyen szinten versenytársa is lehet az RMDSZ-nek.

2016-ban megkaphatjuk a választ arra a kérdésre, hogy Dacian Cioloș szakértői kormánya jó megoldást jelent-e az országnak, vagy mit jelent az, hogy ők technokraták. Technokrata kormány ilyen értelemben nincs, hiszen egy parlamenti demokráciában a lényeges döntéseket a parlament hozza, a parlament összetétele nem változott, ugyanazok a pártok vannak most is benne, ezek a pártok szavazták meg széles többséggel a kabinetet, és ugyancsak ők szavazták meg a költségvetést.

Ennek ellenére ennek a kormánynak a mozgástere igencsak korlátozott, inkább úgy látom, hogy a parlamenti pártok menekülnek a felelősség elől, mindenki a jövő évi választásokkal szeretne foglalkozni, a kormányzással járó feladathalmaz egyik pártnak sem volt most az ínyére. Így találtak egy megoldást, ami mindenki számára jó, az államfő számára is jó, mert ez már a „saját kormánya”.

Álkérdés és álprobléma az, hogy mennyire szakértő a kormány és mennyire nem az, hiszen egy politikus is lehet jó szakértő. Viszont az lenne az ideális, ha egy politikus mindig reagálna a társadalomban beálló változásokra, és mindig a társadalom javát tartaná szem előtt, hiszen ő politikai pályát tervez, a bizalom számára fontos, egy szakértő számára nem biztos, hogy az. Persze, a szakértői kormány tagjai is léphetnek politikai pályára, ezt meglátjuk a parlamenti választásokhoz közeledve.

Ha ez egy népszerű kormány lesz, és Dacian Cioloș fel tudja magát építeni politikusként, akkor a román politikai pártok számára nagy fegyvertény lesz őt megszerezni. Elsősorban a PNL-nek van arra esélye, hogy a kampánya élére állítsa. De ezekre a kérdésekre a 2016-os év adja meg a válaszokat.

Az biztos, hogy egy rendkívül feszült és ideges évet várok jövőre, hiszen a választási kampányokra rá fog épülni a korrupcióellenes harc, ez jelentősen befolyásolja a pártok jelöltállítási procedúráját is. Azt látjuk, hogy az összes nagy román párt egy kritériumrendszert készített, az első számú kritérium pedig az, hogy a korrupciónak a gyanúja sem vetülhet a jelöltekre. Nem könnyű jelölteket találni, a politikai pálya már nem annyira vonzó, mint pár évvel ezelőtt, és ez a DNA tevékenységének tulajdonítható. Kérdés, hogy a kampány mennyire zajlik majd a politika szabályai szerint, és mennyire fog ebbe a folyamatba beleszólni az igazságszolgáltatás.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS