2017. június 26. hétfőJános
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Amikor énekelünk, megszűnik a szorongás”

Kertész Melinda 2015. december 28. 14:37, utolsó frissítés: 2016. január 07. 14:12

After school tevékenység másképp: zeneórákkal, hangszertanítással adnak önbizalmat a pataréti gyerekeknek Kolozsváron.


Teremnyi gyerek karácsonyi dalokat énekel, kicsit bátortalanul, bele-bele fulladva a köszöntőbe, de végigcsinálják, majd felragyog a szemük a tapsra és a dicsérő szavakra. „A legfontosabb önbizalmat adni a gyerekeknek” - mondja Connie Fortunato, majd odamegy egy-egy gyerekhez, megöleli őket, cinkosan hunyorítva kérdi tőlük, melyik volt a kedvenc daluk. A gyerekek boldogan felelnek neki, majd együtt eléneklik a refrént.



A kolozsvári Bukarest utcai kisegítő iskolában nem feltétlenül ünnepi előadást tartanak, más a motivációja az ünnepélynek. Mert ünnepély a javából: 36 gyerekek számára a Plus nevű program keretében tartanak after school, azaz órák utáni programokat, amelyek nem merülnek ki a lecke elkészítésében. Ennél sokkal többet kapnak ezek a programban résztvevő nehéz sorsú gyerekek. A program messziről indult, több évtizedes munka előzi meg.


Nemcsak egy after-school program


„Talán senki nem bizonyította be nekik, hogy képesek valamit megcsinálni, és bízhatnak saját magukban és képességeikben” – mondja Constance, a Plus nevű program egyik kitalálója, aki hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására vállalkozott több mint két évtizede. A program apropóját egy romániai árvaházakról szóló dokumentumfilm adta, amelyet az NBC közvetített 1992-ben, az Egyesült Államokban. Ez a dokfilm – amely miatt (?) Románia sokáig – vagy talán most sem – volt képes levakarni magáról az intézetekben, vasrácsok mögött „nevelt” árva gyerekek országimidzsét – több ezer amerikait arra késztetett, hogy Romániában látogasson, és örökbe vegyen egy árva gyereket.


Children of the Cradle - Documentary on Romanian Orphan Adoption 1991 - KTVK from Eric Blumer on Vimeo.




Connie-t is megérintette a dokfilm, de ő más megközelítésből állt a problémához: eldöntötte, hogy ő nem pontszerűen avatkozna be, hanem létrehoz egy olyan programot, amely megtöri a gyerekelhagyás, a nyomor és a kilátástalanság ördögi körét egy más modellt adva a gyerekeknek, és elősegíti a társadalmi felzárkózásukat.

Constance Fortunato, Connie


Mindezt a zene erejével: mint mondta, ez az az univerzális nyelv, amit nem kell megtanulni, hiszen ez minden gyerekben benne van. „Amikor énekelünk, akkor csak a zenével foglalkozunk, nincs idő a problémákon rugózni” - mondta.

Connie San Franciscoból figyelt fel a kelet-európai, a társadalom peremén élő gyerekek nehéz sorsára és eldöntötte, hogy tesz valamit. A Plus program a Music Camp International nevű programból ered. A Music Camp International Romániában és Ukrajnában működik már 14 éve non-profit szervezetként. A célja mélyszegénységben élő, hátrányos helyzetű gyerekek életében társadalmi szintű változást hozni. Azonban a program kigondolásakor az alapítók fontosnak tartották, hogy a gyerekekkel zajló tevékenység valós élethelyzetekbe ágyazva történjen, nem pedig elszigetelt körülmények között. Így a foglalkozásokban rendezett családokból érkező gyerekek is részt vettek.



14 év alatt mintegy 14 ezer gyerek vett részt a Music Camp programban és Connie szerint az eredmények meg is mutatkoztak: nemcsak a társadalmi változás terén, hanem a gyerekekben is végbement a változás azzal, hogy reményt önbizalmat és inspirációt kaptak, és megtanulták, hogy tehetségesek, hogy szabad nekik álmodni és ezeket az álmokat képesek is megvalósítani. A Music Camp adta a löketet, hogy a szervezői egy másfajta programban is elkezdjenek gondolkodni, amelynek segítségével hasonló eredmények érhetőek el, azonban a foglalkozások nem érnek véget egy néhány napos táborozás után, hanem egész évben bevonhatják a gyerekeket.

Connie szerint a legnehezebb áttörni azt a gyerekekben mélyen élő, generációk óta a családjukban, közösségükben jelen levő önbizalomhiányt, amit a mélyszegénység ültetett el bennük, megakadályozva őket a társadalmi felzárkózásban, és abban, hogy felelős tagjai legyenek a társadalomnak.

„Azt szerettük volna, ha ezek a gyerekek megkapják az eszközöket ahhoz, hogy egy jobb életet építsenek ki maguknak és jobbra forduljon a sorsuk. A zene erre a legalkalmasabb eszköz, amely az olvasásban és a tanulmányokban az előremenetelt észrevétlenül elősegíti. A zene megtanítja őket koncentrálni, együttműködni, és többet kihozni magukból, mint amennyire egyénileg képesek lennének. Ezért épül zenére ez a program” - mondta Connie.

A jelenlegi csoporttal 2014-ben kezdődött a tevékenység, amikor egy nyári tábort szerveztek a Pataréten élő négy közösség gyermekei számára. Connie szerint abban az évben valami hihetetlenül csodálatos dolog történt: a gyerekek sikere elemi erővel hatott a szervezőkre és a közösségre is. „A szülők elmondták nekünk, hogy erre a programra mindennap szükségük van, nem csak abban az öt napban, amennyit a tábor tart. Így 2014 augusztusában kitaláltuk azt az modellt, aminek az eredménye a Plus program lett”

A Plus program

A kolozsvári Speciális Iskola amfiteátrumába izgatottan jön be 30-nál is több gyerek. Tudják, hogy a közönség miattuk van ott, és ez némiképp zavarral tölti el őket. Azonban amikor feláll a kórus, megszűnik a lámpaláz és kezdődik a csapatmunka: ekkor már mindenki tudja, hogy mi a dolga.

A programba 11-15 éves gyerekek vesznek részt. Háromféle hangszeren tanulnak játszani a Plus programban. A legtöbb gyerek a nyári táborok alatt vett a kezébe először hangszert.

Antonela


Antonela is idén nyáron kóstolt bele a zenélésbe, a Music Campben találkozott első ízben az oktatókkal. A nyári tábor lejártával az egyik szervező, Péter Eszter pszichológus javasolta neki, hogy a tanév alatt is vegyen részt az órák utáni foglalkozáson. Most már ő is a Plus program résztvevője. „Eljöttem, de eleinte nem tetszett nekem túlságosan, ami itt történt. De a hangszerórák miatt végül annyira megszerettem ide járni, hogy ez az elmúlt két hónap volt a legszebb periódusa az életemnek. A nyári tábor alatt több hangszert is kipróbáltam, például a hegedűt is, de a rezonáns harangok hangját megszerettem, és most ezeken tanulok zenélni. De nemcsak hangszereken játszani tanulok itt: amióta idejárok, jobban megy az emberekkel a kommunikáció, és megtanultam komolyabb lenni” - mondja.

Péter Eszter


Péter Eszter pszichológus most már három és fél éve önkénteskedik a Pataréten, először az ottani gyerekekkel kezdett el dolgozni, most a Plus program igazgatójaként folytatja velük a munkát. A Music Campben 2014-től vesz részt. A Plusz programban is túlnyomó részt a pataréti gyerekekkel dolgoznak, a diákok zöme a Speciális Iskola tanulója.

A gyerekek 2 órakor érkeznek, ebédelnek. Párhuzamosan négy csoportban foglalkoznak az oktatók velük. A napi foglalkozás két és fél órát tart: míg két csoport házi feladatot készít, addig a másik két csoport hangszeren tanul játszani, vagy kórusban gyakorol, majd egy óra elteltével foglalkozást váltanak. „Bár az after school programról a házi feladat ugrik be mindenkinek, itt személyiség- és emocionális fejlesztés, és a kognitív képességek fejlesztése is zajlik. A foglalkozások során nem az volt a fontos, hogy melyik osztályba jár a gyermek, mert volt olyan negyedikes diák, akinek fogalmazásokat kellene írnia, holott neki a szótagolva írás is nehezen megy. Ezért azt néztünk meg, hogy a gyerek milyen szinten tart, és onnan próbáltuk meg továbbfejleszteni. Vannak, akikkel a betűket tanuljuk, vannak olyanok is, akikkel félévi vizsgára készülünk” - mondja Péter Eszter.

Az önkéntes szerint a gyerekek sokszor alapvető szociális készségeket sem sajátítanak el a családjukban, éppen ezért volt szükség az emocionális fejlesztésre. „Megtanulunk olyan helyzeteket kezelni, amire sajnos, otthon nincs módjuk a gyerekeknek. Kezdve onnan, hogy hogyan kérünk elnézést, vagy hogyan lépünk túl olyan helyzeteken, amikor szégyelljük magunkat” - mondja Péter Eszter.



Elmondja, a zene fontos tartozéka a programnak, mert amikor az ember énekel vagy zenél, akkor nem szorong, és, bár a kórus nem a gyerekek szíve csücske, a hangszerórát nagyon szeretik.

„Néhány gyereknek volt már tapasztalata a hangszerekkel, mert részt vett a nyári táborban, de olyan is volt, aki tényleg először vett például hegedűt a kezébe. A harangok teljesen új dolgot jelentenek nekik. Mivel élvezik, amit csinálnak, nagyon szépen lehet velük haladni. Ami a tanulmányi eredményeiket illeti, két hónap alatt nem lehet csodákat elérni, de ugyanakkor azon a téren is próbáljuk őket felzárkóztatni, hogy elérjék azt a szintet, amit az iskolában elvárnak tőlük” - magyarázza a pszichológus.



Hangsúlyozza, ez nem egy projekt, mert nem ér véget, a Plus egy program, aminek éppen a folytonosságban rejlik a segítő ereje. A vakáció után további 6 gyerek csatlakozik a programhoz, azt tervezik, hogy több csoportra osztják a gyerekeket, hogy mindegyikükre több figyelem jusson, és egy gitárcsoportot beindítanak.




ItthonRSS