Mit tudunk a belső egyenlőtlenségekről a székelyföldi településeken?
B. D. T. 2016. január 19. 13:07, utolsó frissítés: 2016. március 03. 11:15Vannak települések, amelyekhez szegregátumok is tartoznak, mégsem tekinthetők szegény falunak, és elvileg a szegénységproblémát saját maguk is meg tudnák oldani.
Előző cikkünkben bemutattuk a három székelyföldi megye leghátrányosabb helyzetű településeit feltérképező kutatás főbb eredményeit. A „United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért” című projekt keretében a Maros, Hargita és Kovászna megye húszezernél kevesebb lakosú kistelepüléseiről a hivatalok, intézmények által gyűjtött legfontosabb adatokat gyűjtötték össze és interpretálták a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének munkatársai. A Norvégia és az EGT (európai gazdasági térség) 2009-2014 közötti időszakra vonatkozó támogatásából finanszírozott projektet a Gyulafehérvári Caritas – partnerségben a Babeş-Bolyai Tudományegyetemmel, valamint Maros, Hargita és Kovászna megye Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóságaival – 2015 májusában indította el. Időtartama 12 hónap, 2016. áprilisában zárul.
Annak megállapításában, egy község szegénynek mondható-e, a több mutatót szintetizáló, munkanélküliség és alacsony jövedelem által jellemzett településeknél magas értékeket elérő deprivációs indexet tekintették mérvadónak, valamint a lakáskörülményekből kikövetkeztethető szegénységet.
Ez székelyföldi viszonylatban egy relatív szegénységi mutató, ugyanakkor ezekkel valóban csak az átlagokat lehetett megnézni, a belső különbségeket nem, ahhoz terepkutatás kellene, amelyre ebben a kutatásban az egész Székelyföldre nem volt lehetőség – magyarázta Veres Valér szociológus, a kutatási jelentés egyik szerzője.
Egy-egy község a saját fejlesztési terve kidolgozása előtt rendelhet ilyen felmérést, ami így külön nem olyan drága, viszont egy teljes székelyföldi lefedettségű felmérés horribilis összegbe kerülne.
“A kutatás hatalmas hiányossága, hogy nem mértük a településeken belüli egyenlőtlenségeket, vagyis azt, mennyire polarizált a helyi lakosság” - hangsúlyozta Raţ Cristina szociológus, kutatásvezető. Viszont ennek volt egy politikai üzenete is, mégpedig az, hogy ha egy közösségben vannak gazdagabbak is, szegényebbek is, mégiscsak egy közösséghez tartoznak, és ha átlagban van elég bevétel, erőforrás, potenciál a településen, akkor annak képesnek kell lennie megoldani a saját problémáit.
“Vannak települések, amelyekről tudjuk, hogy mélyszegény telepek, szegregátumok is tartoznak hozzájuk, például Korond vagy Galambfalva, ám ezek létezésére a mi adataink nem mutatnak rá, hiszen az egész községhez viszonyítva az elszegényedett, szegregált lakosság aránya viszonylag alacsony. Ezek a települések nem depriváltak, és ha lehet elvárásokat fogalmazni, akkor megkockáztathatjuk, hogy a szegénységproblémát saját maguk is meg tudják oldani” - magyarázta a kutató.
Másik kérdés, hogy ténylegesen mennyire működik a belső szolidaritás egy-egy ilyen mély belső egyenlőtlenségekkel terhelt közösségben, mennyire érzik “kötelességüknek”, felelősségüknek a viszonylagos jólétben élők a szegregált, mélyszegény rétegek integrációját.
A United Networks kutatásának a szegregátumok feltérképezése nem volt célja. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézetnek van egyébként egy erről szóló projektje, ami egy teljesen más típusú, költséges és rengeteg terepmunkával járó kutatást kíván meg, hiszen pont hogy a hivatalos adatokból nagyrészt kimutathatatlan belső egyenlőtlenségekre, mélyszegénység-gócpontokra fókuszál.
Regisztrált munkanélküliség: mennyire mutatja a valós helyzetet?
A United Networks keretében a kutatók abból dolgoztak, ami rendelkezésre állt. Fontos hozadéka lett ily módon az is a kutatásnak, hogy kiderült, a közintézmények sokszor nem mérnek olyan kulcsfontosságú adatokat, amelyek valós képet nyújtanának például a munkanélküliségről.
A nemzetközi mérések, az International Labour Office adatai olyan nagy háztartásfelméréseken alapulnak, amelyekből sokkal pontosabban meg lehet állapítani a tényleges munkanélküliséget. Romániában a munkaügy nem dolgozik ilyen adatokkal, csak a náluk regisztrált munkanélküliekről tudnak. Az adatok hiányossága pedig voltaképpen gátolhatja a munkanélküliség csökkentésére vonatkozó közpolitikákat – hívja fel a figyelmet Raţ Cristina.
A regisztrált munkanélküliek közül valószínűleg pont a két véglet esik ki (egyrészt azok a jól képzett, megfelelő társadalmi tőkével rendelkező, főleg fiatalabb személyek, akik nem bajlódnak regisztrációval, mert amúgyis gyorsan kapnak munkát, másrészt a legeslegszegényebb, nagyon alacsonyan képzett, idénymunkából élő, stabil munkahellyel soha nem rendelkezett, elszigetelt térségben élő személyek, akiknek esetenként az iratai sincsenek rendben – ők az a réteg, akik szociális segélyt sem kapnak, annak ugyanis feltétele a regisztráció a munkaügynél).
Ugyanakkor azt sem lehet elvárni, hogy bonyolult, költséges adatgyűjtést végezzenek rendszeresen a közhivatalok. Raţ Cristina elmondta, rengeteg módszertani kompromisszum van a kutatásban, hogy aztán a módszert és az eredményeket be lehessen építeni a hivatalok gyakorlatába, és vizsgálni lehessen, hogyan változik a helyzet. A fenti példa, a munkanélküliségi mutató ilyen szempontból megteszi a dolgát: a többi mutatóval összevetve ha nem is patikamérleg-szerű pontossággal, de azért indikátorként funkcionál a szegénység felmérésében.
Helyi költségvetés, egy főre eső földterület nagysága: a fejlődési potenciál jele
A kutatók ugyanakkor a mostani kutatásban azt is megnézték, egy-egy településen mekkora a helyi költségvetés, milyen arányú az állandó fizetéssel rendelkező alkalmazottaké, mekkorák a céges bevételek, és fejenként átlagosan mekkora mezőgazdasági földterület esik egy lakosra. Annyiféle szempontból rávilágítottak a települések helyzetére, hogy végül is a különböző, önmagukban pontatlanságokat tartalmazó indikátorok kiegyenlítik egymást.
A helyi költségvetések méretének ismerete azért is volt fontos, mert a három céltelepülés (Mezőpanit, Siménfalva és Ozsdola, ahol részletes felmérések is voltak) kiválasztásánál figyelembe vették azt is, az önkormányzatnak mennyi anyagi erőforrása van ténylegesen arra, hogy változtatni tudjon a helyzeten. A projekt kis költségvetésű, és felmérték ugyan a legszegényebb és legdepriváltabb településeket, de a továbbiakban nem ezek közül választották ki a helyszíneket, hanem azok közül, ahol vannak ugyan problémák, de vannak helyi erőforrások is, amelyeket mozgósítani lehet a megoldás érdekében.
Hogy a mezőgazdaság ténylegesen mekkora plusz bevételeket hoz a lakosságnak vagy annak egy részének, azt nem lehetett pontosan tudni, viszont feltérképeztük, hol van egyáltalán akkora mennyiségű földterület, ahol a mezőgazdaságra mint fontos fejlesztési tényezőre alapozni lehet – magyarázta Veres Valér. Ennek révén némileg korrigálni lehet a deprivációs index eredményeit, ugyanakkor csak néhány olyan településről derült ki, hogy azokban a mezőgazdaság jelentős plusz jövedelmeket jelenthet a lakosságnak. Fontos megjegyezni azt is, hogy ezekben az esetekben a plusz bevételek csak a többségi lakosság helyzetén javítanak, a földtulajdonnal általában nem rendelkező romákén nem – hívta fel a figyelmet a szociológus.
Kovászna megyében a helyi költségvetés mérete, a fizetéssel rendelkezők aránya és az egy főre eső mezőgazdasági terület szempontjából Előpatak, Gelence, Zabola és Kommandó van a legrosszabb helyzetben. Nagybacon és Nagyajta annak ellenére, hogy kicsi a költségvetés, alacsony a foglalkoztatás és a cégek profitja, jól áll az egy főre eső földterületek nagyságát illetően. Árkoson és Kökösben kevés a földterület, de a községek jövedelmeiket másból szerzik, hasonlóan a kisvárosokhoz. A több cég és vállalat telephelyének helyszínt adó Esztelnek pedig teljesen kilóg a sorból a nagy költségvetésének köszönhetően – áll az összegzésben.
Hargita megyében a fenti szempontok szerint a legrosszabb helyzetben Galócás, Lövéte, Újszékely, Csíkszentsimon, Csíkszentdomokos és Korond található. Ugyanakkor ezek a települések sokkal jobb helyzetben vannak, mint a Kovászna megyeiek: a Hargita megyei átlagok, amelyekhez viszonyították őket, magasabbak, mint a szomszédos székely megyében. Kászonaltízben ugyan alacsony a költségvetés, az alkalmazottak aránya és a cégek bevételei, ám a mezőgazdasági területek esetében kedvezőbb a helyzete, Csíkszentkirályon más bevételekből egészítik ki az alacsony jövedelmeket, Borszék község pedig a Kovászna megyei Esztelnekhez hasonlóan kivételnek számít.
Maros megyében ebből a szempontból a legnehezebb helyzetben Nyárádkarácsonyfalva, Magyaró, Fehéregyháza, Mezőcsávás, Gyulakuta, Dózsa György és Mezőpanit van. Ugyanakkor itt is érvényes az, hogy a Kovászna megyei legszegényebb településekhez képest kicsit jobban állnak ezek a községek. Kozmatelkén a legmagasabb az egy főre eső mezőgazdasági területek nagysága, Maroskeresztúr és Marosszentkirály viszont a kisvárosokéhoz hasonlóan tudja kiegészíteni községi jövedelmeit más forrásokból. Maros megyében a Marosvásárhellyel összeépült Koronka esete jelenti a kivételt.