2018. december 16. vasárnapEtelka, Aletta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Megoldódik-e a román nyelv oktatása a magyar diákok számára?

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2016. február 22. 15:03, utolsó frissítés: 15:03

Új tanügyi törvény előkészítésén dolgoznak Bukarestben. Az RMDSZ nem szeretné, ha ismét vita tárgyát képeznék a már kivívott oktatási jogok.


Gyermekközpontú oktatást és speciális tankönyveken alapuló román nyelvtanítást szorgalmazott az RMDSZ parlamenti képviselőiből álló küldöttség, amely az oktatási miniszterrel egyeztetett a készülő új tanügyi törvényről. A múlt héten lezajlott találkozóról Szabó Ödön képviselőt kérdeztük.

Milyen konkrét javaslatokkal fordult az RMDSZ az oktatási tárcavezetőhöz?

Szabó Ödön: - Több mindent szerettünk volna elérni ezzel a beszélgetéssel. Az elmúlt időszakban elindult két közvita is. Az egyiket maga a tanügyminisztérium indította el, és felügyeli az új 5-8-as kerettantervekre vonatkozó közvitát. A másikat az államelnök indította el, ennek az a célja, hogy 2017-ben egy új tanügyi törvény alapjait fektessék le, így ebben az évben egy eléggé széleskörű közvitában készítik elő ezt a törvényt. Az RMDSZ képviselőházi frakciója ezeket a közvitákat megelőzve igyekezett a miniszterrel két kérdésben beszélni. Az egyik, hogy ugyan tervezik az új tanügyi törvényt, vagy elindult egy ilyen folyamat, de eközben a jelenlegi tanügyi törvény sincs teljes körűen betartva.

Nyilván, nekünk a kisebbségi oktatás fáj elsősorban. A közvita kapcsán annyit mondtunk el, hogy ha indul is egy új folyamat az új törvényről, mi azt nem szeretnénk, hogy a kisebbségi oktatásban a már megszerzett jogainkról is elindulna egy közvita, hiszen az idevágó kérdéseket már megvitattuk. Nem szeretnénk, ha azzal kezdődne a tanügyi törvény közvitája, hogy miként alakul a kisebbségi oktatási rendszer, vagy miként tanítsák vagy ne tanítsák az összes tantárgyat a magyar nyelvű iskolákban. Azt szerettük volna tehát, hogy legyen kijelentve: a kisebbségi oktatásban szerzett jogok ne kerüljenek újra terítékre, legfennebb ezeknek a jogoknak a bővítéséről lehet szó.


Végigviszik a tantervreformot az új törvény megjelenése előtt?

- A tantervreform kérdésköréhez kapcsolódik a másik dolog, amit jeleztünk a miniszter úrnak, éspedig, hogy a magyar diákok számára a román nyelv oktatása megoldatlan ügy. A tanügyi törvény leszögezi, hogy a magyar diákoknak más módszerrel és más tananyagot kell tanítani, hiszen a román nem anyanyelvük. Ennek megfelelően készült el az előkészítő osztálytól 4. osztályig a kerettanterv.

Szabó ÖdönSzabó Ödön


Az első-másodikosoknak a tankönyv is megvan, hiányzik a 3-4-es tankönyv, de a tanterv a teljes alsó tagozatra vonatkozóan ki van dolgozva. Jeleztük a miniszternek, hogy a folyamatot szeretnénk felgyorsítani, de ez csak akkor fog célt elérni, ha pontosan tudjuk, hogy a tanügyminisztérium már most garanciákat nyújt arra, hogy a 8. és 12. végi záróvizsgák esetében ezen tantervekre épül a vizsgatétel- és követelményrendszer is, tehát különbözni fog a kisebbségi és román anyanyelvű diákok esetében. Ha a magyar gyerekek más tanterv alapján, más tankönyvből, más szinten tanulnak románul, akkor nyilvánvalóan nagyon nehezen tudnak 8. osztályra eljutni ugyanarra a szintre, ahova a román diákok anyanyelvűként eljutnak. Meg kell szabni, hogy hol zár össze ez a rendszer, hol kell nagyjából hasonló kommunikációs szintet elérni.

Miként oldható meg az, hogy az anyanyelvű és a kisebbségi románnyelv-oktatásból végül hasonló román nyelvi képességekkel rendelkező diákok kerüljenek ki?

- Két formában is lehet, egyrészt a román diákok számára sem egy elitista rendszert kell bevezetni, nem azt kell bebizonyítani, hogy senki nem tud jól románul, és nyilván, a magyar diákok hatványozottan hátrányos helyzetbe kerülnek egy ilyen mérésrendszerben. Azt kell elérni, hogy a kommunikáció szintjén, a mindennapi életben használni tudja a diák a román nyelvet. Nyilván, ehhez kell egy megfelelő kulturális ismeret is, tehát nem igaz az, hogy nem kell irodalmi és sok minden más tudást mérni, de a szakminiszterhez intézett kérésünk lényege az volt, hogy nagyon fontos rögzíteni a kimenetet, vagyis 8. és 12. osztály végi vizsgák követelményrendszerét.

Sokszor elhangzik, hogy a diákok túlterheltek, és csökkenteni kellene az óraszámot, illetve a tananyagot a valós igényekhez kellene igazítani. Ilyen téren tett-e javaslatot az RMDSZ a szaktárcavezetőnek?

- Igen, beszéltünk arról is, hogy véleményünk szerint egyszerűsíteni kell a kerettantervet. Valóban súlyos problémája a rendszernek, hogy túlterheltek a gyerekek. Mindenki be akar szuszakolni egy újabb tantárgyat, még egy plusz órát, de órákat kivenni nem könnyű, hiszen azok a tantestületi tagok, akiknek az óráit vágnák, foggal-körömmel ragaszkodnak óráikhoz, a katedravesztéstől való félelmük miatt. Nyilván, a pedagógusok átképezhetnék magukat, és így kerekíthetnének óraszámokat, de ez plusz erőfeszítés lenne. És nyilván, vannak olyan tantárgyak, amelyeket társadalmi igényből, kívülről szeretnének beszuszakolni. Nyomás van azért is, hogy akár választható tantárgyként például a digitális tudásra vonatkozó tantárgyakat, vagy akár közgazdaságtant, környezettudatossági, egészségügyi nevelést is tanítsanak. Emiatt kértük a miniszter úrtól, hogy merjen hozzányúlni a tantárgyakhoz, tananyaghoz, hogy a diákoknak ne legyen akkora teher a vállukon. Gyakorló apukaként is mondom, hogy a gyermekeim annyit dolgoznak, mint egy felnőtt. Azt kellene valamilyen formában elérni, hogy ezek a terhek csökkenjenek.

A jelenlegi oktatási törvény előírásainak betartása hibádzik, és akkor a MOGYE jut a leginkább mindenkinek eszébe. Történhet előlépés ez ügyben?

- A MOGYE-re vonatkozóan elmondtuk, hogy egy országban két intézmény betartja a törvényt, a BBTE és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, és a harmadik tételesen megnevezett intézmény az autonómiára hivatkozva megtagadja a magyar tagozat létrehozását.

Hogy viszonyult ehhez a miniszter?

- A miniszter elmondta, hogy érti ezt, és próbál nekünk segíteni a kérdésben. Ő viszont nem az első miniszter, aki megpróbálja megoldani a problémát. Mi azt kértük, hogy ugyanazok a jelzések jussanak el a helyi intézményvezetéshez, mint amiket a korábbi tárcavezetők üzentek, mert nagyon fontos a következetesség. Azt várjuk, hogy a miniszter úr avatkozzon be ebbe a kérdésbe, amennyire csak tud.

Az intézményeket érintő két kérdésből ez volt az egyik. A másik, hogy a törvény rendelkezik két másik intézményről is, amely minisztériumi hatáskör alatt van, az egyik teljesen, a másik részben. Az oktatási törvény előírja, hogy létre kell hozni a kisebbségi pedagógusképző központot. Évek óta működik német kisebbségi pedagógusképző központ, amit nem irigyelünk tőlük, de létre kell hozni a többi kisebbségek számára is a pedagógusképző központokat. A magyar pedagógusképző központ kiszolgálná a legnagyobb kisebbségi oktatási rendszert, a magyart, és ennek a helyszíne Nagyváradban lett meghatározva annak idején a törvényben.

Emellett a törvény előírja, hogy létre kell jönnie az oktatáskutató intézet keretében egy kisebbségi oktatást kutató osztálynak. Míg a pedagógusképző központ megalapításához egy kormányrendelet szükséges, amit a tanügyminisztérium készít elő, az oktatáskutató osztály létrehozását az intézet vezetője kell kérje úgy, hogy a saját szerkezeti felépítésének módosítását kezdeményezi. Mi azt kértük, hogy Csíkszeredában jöjjön létre ez az osztály, hiszen ott vannak olyan szakemberek, akik el tudnák látni ezt a feladatot.

Az RMDSZ egy 30 pontos listával érkezett a megbeszélésre. Milyen egyéb fontos tételek szerepeltek ezen a listán?

- Elég sok mindent felvetettünk, hiszen a lista tartalmazta a jelenlegi problémáinkat. Kiemelném az oktatási intézményekben dolgozó kisegítő személyzetnek a helyzetét és finanszírozását, hiszen sok esetben gondot jelent az oktatási hálózatot működtető önkormányzatoknak vagy az iskola vezetőinek. Utóbbiak a rendelkezésükre álló normatív finanszírozást nem használhatják minden esetben arra, hogy új személyzetet vegyenek fel, mert be kell férni a megyei keretszámokba. Minden megyére meghatároznak egy maximális pedagóguslétszámot és kisegítő személyzeti létszámot. Ez a személyzet és pedagógusszám azért más, mert térségenként, régiónként, földrajzi viszonyok függvényében változik. Arra kértük a miniszter urat, hogy a realitásokhoz adaptálja ezt a létszámot. Például Kolozs, Bihar és Temes megyében az oktatási hálózatban jelen levő diákok száma nagyjából azonos. Kolozs és Temes megyében a városon tanuló diákok létszáma meghaladja az összlétszám kétharmadát, durván egyharmad-egynegyed a vidéki környezetben tanuló diákok létszáma. Bihar megyében város-vidék viszonylatban fele-fele arányban oszlik a diákok létszáma. A három megye közül a kisebbségi diákok létszáma Bihar megyében a legnagyobb, 25%-os, ezt követi Kolozs majd Temes megye. Amikor a pedagógusi keretlétszámokat megállapították, Kolozs megyében ezerrel több pedagógus foglalkoztatását hagyták jóvá, mint Bihar megyében, és Temes megye is a második helyen van ebben a rangsorban, noha valamivel kevesebb diákja van, mint Bihar megyének.

Tehát itt kevesebb diákra több pedagógus jut, mint Bihar megyében. Ha megnézzük a településszerkezeteket, akkor azt látjuk, hogy ott kell több pedagógus, ahol vidékiesebb a tanulási rendszer, mert kicsi falvak vannak, és nem lehet összébb vonni a rendszert. Ott, ahol több diák tanul városon, ott össze lehet vonni oktatási intézményeket, viszont óvodát minden településen fenn kell tartani, még akkor is, ha létszám alatti, hiszen 3 éves gyerekeket nem lehet mikrobuszba ültetni és szállítani. Bihar megyében emellett vannak nyelvi szigetek, az Érmelléken a román közösség van elszigetelve, és az ő oktatási rendszerüket kell létszám alatti osztályokkal fenntartani, míg például Élesd környékén a magyar közösség van elszórványosodva. Mind a két oktatási hálózat fenntartása alkotmányos kötelezettség. Ezeket az alkotmányos kötelezettségeket csorbítja az a szabályrendszer, amivel nem engedik, hogy a megyék a realitásokhoz adaptálják ezeket a keretszámokat. Így jönnek létre olyan abnormalitások, hogy két azonos diáklétszámú megyéből egyikben közel ezer pedagógussal van több, mint a másik megyében. Ott, ahol bentlakás működik, sokszor a jelenlegi rendszerrel nem lehet biztosítani az éjszakai pedagógusi felügyeletet, vagy egyáltalán a portásokat, és az önkormányzatok finanszírozási lehetőségei is végesek.

Tavaly a pedagógusi béreket háromszor is emelték, ami örvendetes, de ezzel párhuzamosan nem történt meg a normatív finanszírozási számnak a növelése. Az iskolák bérköltségei 8-10% közöttiek, a normatív finanszírozás csak 4%-kal nőtt. Ez azt jelenti, hogy az iskolák büdzséjét terhelték, és utólag úgy próbálták ezt a hiányt rendezni, hogy arra kérték az iskolákat, hogy szűkítsék a keretszámokat.

Azt is kérjük, hogy az intézmények bürokrácia-mentesítése nőjön. Sok esetben egy kisebb vidéki iskolában több bizottság van, mint ahány pedagógus. Ha lehet, ne a papírmunka növekedjék az átláthatóság jegyében, hanem egyszerűsödjön, és az átláthatóságot más formában kell megvalósítani. A pedagógus ne azzal töltse el az időt, hogy papírmunkát végez, hanem azzal, hogy felkészül az órákra, hogy a gyerekek figyelmét tudja megfogni és a tudást átadni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS