Soós Zoltán polgármesterjelölt a közönyt tekinti a legnagyobb ellenfelének
Farkas István, Kertész Melinda 2016. március 08. 17:41, utolsó frissítés: 2016. március 09. 09:57Szerinte azok, akik abban érdekeltek, hogy Marosvásárhelyből nemzetstratégiai kérdést csináljanak, egy idő után elkezdenek majd sarat dobálni.
Soós Zoltán elsősorban egy olyan várost szeretne, amelyben lakói otthon érzik magukat. Ezért szerinte fel kell számolni azt a fajta fejetlenséget és cirkuszt, ami Marosvásárhely mindennapjait jellemzi. Soós elmondta, számos észrevétel érkezett a városházához ezzel kapcsolatosan, a hatóságok ezek fölött azonban rendre szemet hunynak. A magyar polgármester-jelölt szerint nem marad más választás, csak a júniusi helyhatósági választásokon rábírni a lakosságot arra, hogy vessenek ennek véget.
Elkészült az újabb, bővített változata az előválasztásokkor bemutatott programjának, ami már tartalmazza az ellenjelöltje, az EMNP-s Portik Vilmos és az MPP elképzeléseiből átvett részleteket, amelyek szervesen illeszkednek az általa elképzelt városfejlesztési koncepcióba, élhető Marosvásárhely képbe. Erről kérdeztük a jelöltet.
Mi az, amin változtatni kell Marosvásárhelyen?
Soós Zoltán: – Nagyon sok dolgon. Lényegében nincs olyan terület, amihez ne kellene hozzányúlni. Egy polgármesternek elvileg igazgatnia kell egy várost, új célokat, új irányokat szabni. Ám, aki júniusban nyer Marosvásárhelyen, elsősorban tüzet fog oltani, a káoszt fogja csillapítani. Nekem is ambiciózus céljaim vannak, de pontosan tudom, hogy el fognak lepni az olyan ügyek, mint a tömegközlekedés vagy a hulladékelhelyezés napi problémái – különben a várost fogja ellepni a szemét.
Az egyik legfontosabb probléma az átláthatóság hiánya - nem látszik, hogy jutunk el a döntéshozataltól a megvalósításig. Ennek szövevényeiből származik a mai problémák jelentős része.
A legfontosabb kérdés persze az, hogy mitől lesz élhető egy város. Ennek vannak nagyobb és apróbb komponensei. Először is munkahelyeket kell teremteni, hiszen a fiataloknak nehéz elhelyezkedni, és nehéz versenyképes fizetéseket kialkudni, ha kevés a befektető, és nem létezik valós konkurencia a piacon. Az élhető városhoz hozzátartoznak kevésbé súlyosnak tűnő kérdések is. Például az, hogy bicikliutakat kell építeni, hiszen a tanács hiába szavaz erről, ha a polgármester a döntést nem hajtja végre. Továbbá kellenek játszóterek, hiszen azok, amelyek mostanában készültek, legfennebb a látszat fenntartását szolgálják: néhány év alatt tönkremennek, mert gyenge minőségű anyagokból, gyakorlatilag kampánycéllal készülnek.
Stratégiai kérdés az oktatási hálózat fejlesztése. Sok pénzt költöttek már el fejetlenül a városban, de 30-40 éve nem cseréltek bútort az iskolákban. Ezt is meg lehet oldani, akár a városi költségvetésből is lehet erre keretet szánni, hiszen ma már az iskolák fenntartásáért az önkormányzatok felelnek.
További fontos célkitűzés a tömegközlekedés fejlesztése. Káosz van minden szinten. Az utolsó nagyobb közbeszerzés kilenc éve történt, azóta folyamatosan pusztul a járműállomány. Most a városi tanács nagy erőfeszítéseket tesz a kieső busztársaságok pótlására. Az erre vonatkozó EU-s pályázat egyik fontos feltétele, hogy az önkormányzat legyen a tömegközlekedési vállalat 100%-os tulajdonosa. Ezért addig fel kell bontani a társulási szerződéseket, csak ezt követően lehet lehívni ezt a támogatási összeget. Ehhez azonban működőképessé kell tenni a nagyvárosi övezetet. Marosvásárhely az egyetlen olyan nagyváros az erdélyi régióban, ahol ez csak papíron létezik. Dorin Florea konfliktusos személyisége mellett képtelenség volt konszenzusra jutni és működőképessé tenni, míg Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben, Gyulafehérvár sikeresen hívott le uniós összegeket, így a tömegközlekedéstől elkezdve az infrastruktúra fejlesztéséig számos előrelépés történt a nagyvárosiövezet-fejlesztés terén. Marosvásárhelyen ezek a folyamatok rendre elakadtak. És akkor még nem beszéltem arról, hogy milyen zsúfoltság van egyes járatokon, és milyen nehéz A pontból B pontig eljutni a városban.
Aztán ott van a szemétszállítás ügye. Marosvásárhelyen a szeméttelep egy ketyegő biológiai bomba, amivel a tavaszi felmelegedés után mindenki szembesül a Promenada bevásárlóközpont környékén. Itt is csapdában van a város, ugyanis a törvény értelmében köteles területet biztosítani a hulladéklerakáshoz. Jelen pillanatban nincs engedélyezett hulladéklerakója, viszont a Kerelőszentpálon elkészült lerakót három éve nem helyezték üzembe. Az új polgármester számára talán ennek a problémának a megoldása lesz az első teendője – nyilván a tömegközlekedés, az infrastruktúra-korszerűsítés, a munkahelyteremtés mellett.
Az a célom, hogy Marosvásárhely család- és gyerekbarát város legyen. Ma minden az autósok körül forog ebben a városban, minden beruházás úgy van kitalálva, hogy a forgalmat gyorsítsa vagy elősegítse. Sajnos, ennek az a kára, hogy ma már a belváros igencsak lehalt a közösség szempontjából, nem vonzó, az emberek nem ülnek be a hétvégeken a kávézókba, csak kismértékben tudják kihasználni a központot, a periférián zajlik az élet, például a Somos-tetőn vagy a Víkend-telepen. Ugyanakkor azt is látom, hogy amíg nem csinálunk rendet a káoszban, addig a hosszútávú fejlesztések alapjai sem biztosítottak.
Magyar jelöltként vagy marosvásárhelyi polgármester-jelöltként indul? Melyik minőségére erősít rá a kampány?
– A marosvásárhelyi magyarok jelöltje vagyok, a város minden lakójának polgármestere leszek. Erről szól a kampányom, melynek hangsúlyos része már ma is a román anyanyelvű választók megszólítása. Ugyanakkor illúzió volna azt gondolni, hogy – különösen a kampány hajrájában, amikor minden etnikai kérdésre egyszerűsödik – nem fognak támadások érni, nem fogják számon kérni magyarságomat.
Marosvásárhelynek egy jó városgazda kell. Kilenc éve vagyok intézményvezető, négy éve tanácsos. Tudok szervezetet vezetni, tudom, hogyan kell egy városnak működnie. Megnéztem más városokat is, amelyek, bár kisebbek, mégis sikeresebbek. Látom Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda példáját, de Marosvásárhely testvérvárosaival is tartjuk a kapcsolatot, így Zalaegerszeggel és Kecskeméttel is. A feladatok nem oldhatók meg pár hét alatt, hiszen évtizedes, görgetett vagy szándékosan meg nem oldott problémákról van szó. De el kell kezdeni a munkát gyorsan és határozottan, mielőtt ránk omlik az egész.
Ehhez pedig világos feltételeket kell teremteni. Ma nem látható sem a gazdálkodás, sem a közbeszerzések tényleges helyzete, működése. Gyakorlatilag ma Marosvásárhelyen a vállalkozók azt látják, hogy a polgármesternek van egy jól kiépített klientúrája, ebbe a körbe bejutni lehetetlen. A közbeszerzések kiírásakor olyan feltételrendszert támasztanak, ami szinte személyre szabott. Ha én hasonló módon járnék el a múzeum élén, akkor a bukaresti, közbeszerzéseket ellenőrző bizottság azonnal jelezné, hogy nincs rendben. De hát úgy látszik, kettős mérce van. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak valahogyan mégis sikerül.
Hogyan válik Marosvásárhelyből élhető város?
– Mint említettem, ennek számos eleme van. Az élhető város nem csak egzakt feltételeket teljesít, de van egy nehezen leírható közérzet is, amitől az emberek ilyennek gondolják. A teendőimből néhányat jeleztem már. További tervem, hogy a polgármesteri hivatal mellett működő várostervező irodát nyitok, amely a város építészirodáját egészítené ki. Ennek volna a dolga, hogy megalkossa az élhető város koncepciót, és felépítse azt. Mondok egy példát: a bicikliutakat alig egy év alatt meg lehet valósítani, a főtértől a Víkend-telepig. El kell indítani a város ez irányú fejlesztését, hogy tudjuk használni ezeket a tereket, ne csak az autókról szóljon ez a város, amelynek útjait a biciklisek csak az évente kétszer megszervezett Critical Mass alatt élvezhetik. Ez a kérdés például teljesen hidegen hagyja a jelenlegi városvezetést.
Hol és hogyan értesülhet a nagyközönség a programról?
– A program a körzetekben, a templomoknál lesz kihelyezve, mindenhol lesznek javaslatdobozok. Interneten keresztül rengeteg javaslat érkezett, viszont keveset tudunk arról, hogy a nyugdíjasoknak milyen hiányaik, milyen nehézségeik vannak. A jelenlegi városvezetés túlságosan sok programot nem szervez számukra. A mozgássérültekkel külön megbeszélést tartottunk, és velük folytatjuk az egyeztetést, főként arról beszélünk, hogyan lehet a város járdáit, tereit akadálymentesíteni. Közönségtalálkozókat is szervezünk, ez lesz az a fórum, ahol kiegészítjük a szakemberek javaslatait. Úgy gondolom, hogy az a program, ami összeállt, egy reális program, nem fantazmagóriákra épül, hanem megvalósítható megoldásokat foglaltunk bele. A programnak egy fontos része a lakóközösségek elnökeivel való találkozás. Ők ismerik a legjobban a lakóközösségek problémáit, így ők jelezhetik, hogy mi a sürgős megoldásra váró feladat. Márciusban megnyílik az az iroda, amelyben fogadom a közönséget, valahol a főtér közelében lesz a kampányirodám, és ez lesz a közönségkapcsolati helyszín.
Elmegy a székely szabadság napjára? Esetleg beszédet is mond?
– Természetesen ott leszek. Marosvásárhely polgármesterét a bíróság kötelezte arra, hogy helyt adjon a rendezvénynek. Jobban örülnék, ha Dorin Florea magától is belátta volna, hogy a rendezvény békés, Marosvásárhely közrendjét nem fenyegeti. Tekintettel arra, hogy a közvélemény egy része az eseményt pártrendezvénynek tekinti, nem fogok beszélni.
Történészként, politikusként fontosnak tartom azonban, hogy március 10-én Agyagfalván koszorút helyezzek el a székely nemzetgyűlés emlékművénél, a helyszínen emlékezve arra a dicső tettre, amelyet elődeink hajtottak végre.
Egyúttal arra kérem a székely szabadság napja résztvevőit, hogy őrizzék meg az esemény méltóságát, és ne dőljenek be semmiféle provokációnak. Semmilyen rendbontás nem szolgálná sem a székely autonómia ügyét, sem a marosvásárhelyi magyarok érdekét.
Milyen kampányra számít?
– Ha engem kérdez, én pozitív kampányt fogok csinálni. Arról beszéltem eddig is és fogok ezután is, hogy miképpen lehetne jó, élhető helyet csinálni ebből a remek városból. De nem vagyok naiv. Tudom, hogy mi lesz a vége. Tudom, hogy azok, akik abban érdekeltek, hogy Marosvásárhelyből nemzetstratégiai kérdést csináljanak, egy idő után elkezdenek majd sarat dobálni. Tudom, felkészültem rá.
A legnagyobb ellenfelem mégsem a sárdobálók, hanem a közöny. Az emberek belefáradtak a politikai vitákba és harcokba, innen fakad az apátia, ami jellemző mind a magyar, mind a román választókra. 16 év kudarcai után nehéz lesz felrázni a magyar közösséget, mégis ezt kell tennem. És bízom benne, hogy sikerülni fog. A politika már összefogott Marosvásárhely érdekében, így lehettem jelölt. Most az a dolgom, hogy a polgárok összefogása is megvalósuljon. Ha sikerül helyreállítani a bizalmat, akkor 16 év után ismét magyar polgármestere lehet Marosvásárhelynek.