Kevés nő szerepel befutó helyeken az RMDSZ-listákon
kérdezett: Kertész Melinda 2016. április 14. 16:49, utolsó frissítés: 16:54Biró Rozália, a nőszervezet elnöke szerint ennek a mentalitásbeli elmaradás lehet az oka.
Megalakulása óta az RMDSZ Nőszervezete komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy bátorítsa a nők politikai, közéleti szerepvállalását, sőt, azt is előirányozta, hogy a 2016-os választásokon megduplázza a női önkormányzati képviselőinek, elöljáróinak a számát. A jelöltlisták még nem véglegesek sok településen, azonban nem úgy tűnik, hogy valóra válik ez a célkitűzés. Ezt jól példázza a marosvásárhelyi lista: ezen egyetlen nő szerepel, és ő sem került biztos befutó helyre. Biró Rozáliát, a Nőszervezet elnökét, az RMDSZ egyetlen női szenátorát erről a jelenségről kérdeztük, és arról is beszéltünk, hogy miként kezelhető ez a helyzet.
A nők közéleti szerepvállalását szerette volna elősegíteni a Nőszervezet akkor, amikor erre vonatkozóan felkészítő körutakat tartottak Erdély-szerte. Ennek a programnak az eredményei visszaköszönnek-e az önkormányzati jelöltlistákon?
Biró Rozália: – Ennek a felkészítőnek a hatása elsősorban abban mutatkozik meg, ahogy a női jelöltjeink viszonyulnak ahhoz a cseppet sem könnyű versenyhelyzethez, amivel szembetalálják magukat. Mivel a listák még nem véglegesek, ezért nem tudok számszerű adatokat mondani, de a célkitűzésünk mindenképpen az volt, hogy jelentősen növeljük a nők részarányát a helyi döntéshozatalban, tehát, hogy befutó helyen legyenek tanácsosaink, polgármestereink, alpolgármestereink. Nyilván, a listák véglegesítése után tudunk értékelni, de igazi értékelés csak a választások után születik.
Jelenleg azt tudom mondani, hogy a női jelöltjeink felkészültek. A szervezői, képviseleti munka terén eddig is felkészültek voltak, hiszen 10-15-20 éve dolgoznak a közösségért, a tréningjeink, felkészítőink inkább a jelölti időszakban való jó teljesítést hivatottak elősegíteni.
A Nőszervezet előzetesen meghatározott egy célt, hogy hány női jelölt szerepeljen az RMDSZ önkormányzati választási listáin?
– Nem volt számszerűsítve, de azt mondtuk, hogy 250 helyi és megyei tanácsosunk van az RMDSZ önkormányzati testületeiben a jelenlegi mandátumban, ezt a számot szeretnénk jelentősen növelni, jó esetben megduplázni. Valószínű, hogy megduplázásra semmiképpen nem fog sor kerülni, hiszen tagadhatatlan az a tény, hogy a magyar közösség – de nemcsak a magyar közösség, mert a román politikai alakulatoknál is hasonlít a helyzet – mentalitásában az szerepel, hogy akkor, amikor döntéshozatalról beszélünk, valahogy mindig a férfiak élveznek elsőbbséget.
Amikor a Nőszervezet megalakult, felvállalta, hogy a nőknek nagyobb láthatóságot, szerepvállalási lehetőséget biztosít a közéleti szerepvállalás terén is. Az azóta eltelt két és fél évre visszatekintve hogy látja, mennyire sikerült megkerülhetetlen tényezővé felépíteni a Nőszervezetet? Vagy az előzetes elképzelésekhez képest több időbe és erőfeszítésbe telik, míg a Nőszervezet eljut odáig, hogy kellő súllyal rendelkezzen az RMDSZ helyi, megyei szervezeteiben is?
– Az elmúlt két és fél év alatt elképesztően sokat dolgoztak a nőszervezetek. 23 területi, megyei szervezetből és 210 helyi szervezetből áll, ami egy hatalmas hálózat. A hálózati munkán belül, tehát úgy, hogy a Nőszervezet egy keretet adott az egész tevékenységnek, láthatóvá váltak azok a nők, akik rendkívül sokat tesznek helyi szinten a közösség erősítéséért, rendezvények szervezéséért, egyáltalán azért, hogy otthon, biztonságosan érezhessük magunkat. Ha így elemzem az elmúlt két és fél évet, akkor azt mondhatom, hogy igen, jelentős az a láthatóvá válás, ami bekövetkezett az RMDSZ nő tagjai életében a Nőszervezet által. Ha azt nézem, hogy mennyire sikerült a döntéshozatalban nagyobb szerepet vállalni, itt azt tudom mondani, hogy igenis határozott igény mutatkozik rá a női jelöltek és nőszervezeteink részéről, igenis, képesek vagyunk a versenyt megnyerni tudó női jelölteket állítani, viszont eléggé szorosak azok a korlátok, amik között maga a szervezet hagy bennünket mozogni.
Ezt kifejtené?
– Igen. Például olyasmiket észlelünk, hogy egy rangsoroláson, egy helyi szervezetnél, ahol mondjuk a jelölteknek a 20-25%-a nő, a titkos szavazás eredményeként ezek a nők a lista második felébe kerülnek, tehát kevésbé szavaznak bizalmat számukra. Magam is megtapasztaltam azt alpolgármesterként, hogy bár a Bihar megyei politikusok közül a legnépszerűbb politikus voltam, mégis, amikor a polgármester-jelöltségről beszéltünk, a közösség véleménye, – kimondottan vagy kimondatlanul, elgondolva vagy tettekben – hogy egy vezető szerepet egy férfi jobban be tud tölteni, mint egy nő.
Ön szerint ezek ellen a beidegződések ellen hogyan lehet fellépni, akár a helyi szervezetek, akár az RMDSZ országos vezetése szintjén, vagy a törvényhozás szinten?
– Az én véleményem az, hogy nem hiába látjuk az Európai Uniós tapasztalatot, hogy ahol a nők, ha nem is egyenlő, de legalább egy esélyegyenlőséget biztosító százalékban tudtak részt venni a vezető testületekben, ott kvótára volt szükség. Tehát arra volt szükség, hogy a választási törvény kimondja, hogy a bejutó helyen levők között X arányban – általában 30%-os arányban – kell nők legyenek.
Bár az RMDSZ Nőszervezete és az RMDSZ sem akart ilyen irányba menni, most mégis azt mondom, hogy majd az idei év eredménye fogja megmutatni, hogy szükséges-e a kvóta bevezetése, vagy sem. Tehát, ha tudunk jelentőset előrelépni azáltal, hogy a Nőszervezet két és fél éven át igen keményen dolgozott, közösséget épített, érdeket képviselt, és ez tud abban konkretizálódni, hogy több nő lesz befutó helyen és döntéshozatali szerepet kaphat ezáltal, akkor az egy lehetőség, és akkor az azt bizonyítja, hogy van nyitottság a férfi kollégák részéről és a közösség részéről erre, ha pedig nem, akkor valószínűleg le kell vonni a megfelelő következtetéseket.
Tehát utóbbi esetben a 2020-as önkormányzati választásokra már egy kvótarendszer bevezetését szorgalmaznák.
– A PNL-nek van egy törvénykezdeményezése, amelyet leadtak, és amely a következő választási ciklusra vonatkozik majd, ha elfogadásra kerül, és ebben a 30%-os kvóta van leszögezve.
Én most itt kiemelném Marosvásárhelyt, ahol már van egy lista, amire ugyan a Területi Állandó Tanács még nem bólintott rá, de sok változásra nem számíthatunk. Ezen a listán egyetlen nő szerepel, és ő sem biztos befutó helyen. Ez a lista például mintha azt sugallná, hogy még egy kicsinek nem mondható településen, Marosvásárhelyen sem lehetne jól képzett, az önkormányzati képviseletet ellátni tudó, rátermett nőket találni. De nyilván nem erről van szó, mit gondol erről?
– Kizárt dolognak tartom azt, hogy a nők nem elég képzettek vezető tisztség, a döntéshozatali szerep ellátására. Megjegyzem, nem szoktunk arról beszélni, hogy azok a férfiak, akik odakerülnek, elég képzettek vagy sem, mintha természetes lenne, hogy ők úgy születnek, hogy elég képzettek, és a nőknek képezniük kell magukat. Megjegyzem, hogy nyilván, a politikai karrierjét kezdő nőnek nincs annyi tapasztalata, mint annak a férfinak, aki mellette van a listán, de már 5-10 éve ellátja a tisztséget, de a férfi is elkezdte valahol azt az utat. Ha csak abból a 2015-ös statisztikából indulok ki, amely azt mutatja, hogy az EU-ban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 61%-a nő, innentől nem igazán beszélhetünk arról, hogy elég képzettek vagy sem a nők arra, hogy a döntéshozatali testületekben szerepet vállaljanak vagy vezetői szerepkört lássanak el, mert elég képzettek.
A marosvásárhelyi listával kapcsolatosan ilyen szempontból azért sem érthető a női jelenlét hiánya, mert a listán szereplő nevek többsége nem cseng ismerősen, ezeknek a jelölteknek a zöme új, eddig sokuknak nem volt politikai szerepvállalása. Tehát ilyen szempontból azt sem lehet mentségként felhozni, hogy tapasztalt személyek mellett döntöttek, ezért lett a jelöltek zöme férfi.
– A választási listák összeállítása kapcsán nagyon helyes az az RMDSZ-es álláspont, hogy a régiek mellé új emberek is kellenek. Az új embereknek pedig soha nincs kellő tapasztalata. Ilyen szempontól nem igazán értem a Marosvásárhelyen kialakult helyzetet, annál is inkább, mert a Maros megyei Nőszervezet a legaktívabb és a leginkább értékteremtő megyei nőszervezete az RMDSZ-nek. Úgyhogy a munkánk értékelése talán nem abban kellene konkretizálódjon, hogy a nem befutó helyre kerül a Nőszervezet jelöltje.
Ilyen kontextusban mit gondol arról, hogy a Nőszervezetnek mennyire sikerült egy olyan befolyást elérnie az RMDSZ-en belül, ami folytán meghatározó tényező lehetne?
– Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem egyszerű és nem rövid az a folyamat, amíg elérjük, hogy a nők jelentős számban töltsenek be vezetői tisztséget. Ez igazolódik be most is, amikor a jelöltállítások történnek. Bár a férfi kollégák elismerik azt, hogy nagyon komoly munka, szervezői és képviseleti készség áll a nők mögött, valahogy mégis úgy történik, hogy a lista második felére kerülnek a hölgyek. Bár nem hosszú az az út, amit bejártunk, a nőszervezet a megalakulása óta eltelt két és fél évben rengeteg munka árán erősítette a Szövetséget. Úgyhogy az út még hosszú addig, amíg arról tudunk beszélni, vagy a beszéden túl úgy tudunk cselekedni, hogy valós egyenlőséget biztosítsunk nők és férfiak között.
Visszatérnék a kvótákra, sokan ellenzik a bevezetésüket, mert azt mondják, hogy kevésbé rátermett személyek jelölését pártolja. Mit lehet a kvóták védelmében mondani?
– Az EU-ban van néhány olyan ország, amely kormányában a miniszterek közel fele nő, és a női EP-képviselőik aránya valahol 47% körül van. Meggyőződésem, hogy egy vezetői tisztség betöltésére ugyanannyi rátermett nő van, mint férfi. Viszont abban az esetben, ha milliméterről milliméterre kell araszolni ahhoz, hogy ezt elfogadják, ha a társadalmi és politikai alakulatokon belüli nyitottság hiányában csak 100 év múlva zárkózik fel ezekhez az EU-s országokhoz Románia, akkor szükségessé válik a kvóta. Ez egy olyan eszköz, ami lehetővé teszi azt, hogy a nők bebizonyítsák: igenis rátermettek és képesek is arra, hogy a döntéshozatali testületekben sikeresen szerepet vállaljanak.