2019. április 20. szombatTivadar
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Winkler: a kötelező kvóták bevezetése nem lehet megoldás a menekültkérdésre

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2016. május 11. 10:25, utolsó frissítés: 10:25

Az EP-képviselő szerint azonban mielőbb dönteni kell, hiszen másképp 40-50 év múlva nemcsak a gazdaságunk, hanem a társadalmunk sem lesz fenntartható.


Az európai szintű menekült- és migránsválság, illetve a romániai választások közepette az erdélyi magyar közösséget ért támadások és jogsértések nem feltétlenül ütik meg az uniós tagállamok ingerküszöbét. A kvótákról továbbra sincs megegyezés. A menekültválság megnyugtató rendezésének hiánya Európa legfontosabb egyházainak elöljáróit is foglalkoztatja, akik áprilisban Leszbosz szigetére látogattak. Kérésük, hogy a nemzetközi közösség adjon "méltóságteljes" választ a menekültválságra. Winkler Gyula EP-képviselővel, a Hunyad megyei RMDSZ elnökével arról beszélgettünk, hogy milyen eséllyel rendeződnek a kisebbségek problémái, legyen szó akár menekültekről, akár őshonos kisebbségekről.

Milyen irányba mozdulnak el az EU szintjén a menekültek, bevándorlók helyzetéről szóló tárgyalások?

Winkler Gyula: – Összefoglalásra van szükség, hogy hogy is állunk most, illetve arról, hogy mi történt az elmúlt hetekben. Elsősorban fontos megemlíteni, hogy a 2016-os év legfontosabb fejleménye az Európai Unió és Törökország között megkötött egyezmény. Ez a dokumentum úgy akarja kezelni a migránsválságot, hogy Törökország bevállalja azt a szerepet, amelyet többé-kevésbé az elmúlt 3-4 évben is betöltött. Több millió menekült tartózkodik most Törökországban. Továbbá kiemelendő, hogy az Európai Uniónak léteznek szabályai, létezik egy Dublini Egyezmény, amelyet az unió 2015-től kezdődően nem alkalmazott. Emellett létezik egy határvédelmi rendszer, amely szintén többé-kevésbé van csak érvényben jelenpillanatban. És végül, létezik egy schengeni egyezmény, amely részben felfüggesztett állapotban van, és a vezetők most arra törekednek, hogy év végéig hozzák rendbe az egyezmény betartását, működését.

Ezek a dokumentumok, egyezmények megalkotnak egy olyan keretet, amely révén meg lehet hozni a menekültkérdést rendező intézkedéseket. Ha migrációról beszélünk, akkor ki kell alakítani ennek törvényes formáját, ha menekültügyről beszélünk, akkor tartsuk be a nemzetközi egyezményeket, úgy, hogy mindkét esetben az emberi jogokat helyezzük előtérbe.


Winkler GyulaWinkler Gyula


Ugyanakkor egy olyan komplex helyzet alakult ki, amelyben mindenki jogokra hivatkozik. Helyezhetjük előtérbe az emberi jogokat, de beszélhetünk a nemzetek, államok jogairól is, hiszen azok, akik Európa jövőjét féltik a migránsoktól, szintén jogokról beszélnek, olyan jogokról, amelyek alkotmányokba vannak rögzítve. Bukarestben elhangzott az, hogy Románia alkotmánya tiltja a népcsoportok betelepítését az országba. Ez véleményem szerint kicsit túlzott megközelítés. Most EU-s szinten ott tartunk, hogy nincs egyezség, és két megközelítés érvényesül, amelyek között mély szakadék húzódik.

Az egyik megközelítés az, hogy Európának szüksége van a migrációra – nem a menekültkérdésről, hanem migrációról beszélek. Az északi, illetve nyugati államok ezt gazdasági és demográfiai okokkal magyarázzák. A másik, a keleti álláspont az, hogy a kulturális identitás, a nemzetközösségnek a joga mindennél előbbre való. Én azt gondolom, hogy mindkét oldalról túlzott megállapításokról van szó, és tulajdonképpen vissza kell tekinteni az Európai Unió 50 éves történetére, ahhoz, hogy megoldást találjunk. Nem ez az első válság az Európai Unió történetében. Voltak még válságok, 1989-ben hatalmas válságban volt az EU, amit a bővítés, Európa, Németország egyesítése oldott meg, és erősebben került ki az unió a válságból, mint amilyen előtte volt. Beszélhetünk továbbá gazdasági válságokról, egyebekről, amelyek ezt az 50 évet végigkísérték, és mindig azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy az unió megkapta a közös megoldást a kihívásokra. Most is ez fog történni. Hogy ez miként fog megtörténni, nagyon nehéz megmondani, minthogy azt is, hogy kinek van igaza. De meg kell találni azt a középutat, amely ismét egy asztal mellé hozza az európai országokat, és amely mindenkinek megfelel.

Visszautalnék arra, hogy a Frontex, Schengen, a Dublini szerződés alkalmazása nem igazán működik. Milyen távlatok vannak, hogyan lehet innen továbblépni?

– Ebben az évben sem lesz megoldás. A Törökországgal kötött egyezmény és az ezzel járó kifizetések beindultak, elkezdődött a menekültközpontok felépítése Görögországban, Olaszországban, de elsősorban Törökországban. Hatalmas pénzforrás áll majd rendelkezésre annak érdekében, hogy emberi körülmények között lehessen elhelyezni a menekülteket, ezzel együtt még nem jutottunk oda, hogy felvállaljuk: külön témaként kell kezelni a menekültkérdést, és ismét külön témaként kell kezelni a migrációt.

A migráció az EU napirendjén lesz a következő hosszú-hosszú években, és erre olyan megoldást kell találni, amely a szubszidiaritás elvére épül. Ez nem az a kérdés, amelyet európai szinten kell megoldani, ez az a kérdés, amelyben meg kell adni minden tagállamnak a nemzeti kompetenciát, hogy a migráció kérdésére válaszoljon.

A kötelező kvóták bevezetése nem lehet megoldás erre a kérdésre, mert például a romániai társadalomban - beleértve az erdélyi magyar társadalmat is - nem volt vita arról, hogy hogyan képzeljük el a jövőnket, hogyan képzeljük el a választ arra a problémára, hogy 40-50 év múlva nemcsak a gazdaságunk, hanem a társadalmunk sem lesz fenntartható. Nem tudom, hogy erre mi a mi válaszunk, de egy dologban biztos vagyok, hogy meg kell találni az erdélyi választ, a romániai választ, és Budapestnek is meg kell találnia a választ erre a kérdésre. Brüsszelnek a feladata pedig az, hogy összehangolja ezeket a válaszokat, mert nekünk sincs jogunk fölülbírálni azt, hogy hogy dönt a holland, a svéd vagy a belga társadalom ezekről a kérdésekről, a saját gyarmati múltjából kiindulva hogyan találja meg a válaszokat, hiszen még demográfiailag is más helyzetben vannak ők. A demográfiai felmérések ugyanis azt mutatják, hogy amennyiben a nyugati társadalmakban nem születnek meg a válaszok a migrációs kérdésekre, akkor esetükben 25-30 év múlva következik be az a roppanás, amiről az előbb beszéltem.

Hogyan illeszkedik bele ebbe az európai kontextusba őshonos kisebbségként az erdélyi magyar közösség?

– Indítanék a "koppenhágai dilemmával", azzal az ellentmondással, amely a csatlakozás előtt teljesítendő 33 tárgyalási fejezet egyike, a politikai kritériumoknak a dossziéja kapcsán merül fel.

Ennek a dossziénak a keretében volt szó az etnikai őshonos kisebbségekről, ezen közösségek jogainak biztosításáról. Itt hangsúlyoznám, hogy az EU nem ismeri el a közösségi jogokat, a kisebbségi közösségekhez tartozó személyek jogait, és ez egy gyenge pontja az uniónak. De mindennek ellenére a csatlakozás előtt Románia azzal a nyomással szembesült, hogy többek között biztosítsa a kisebbségeinek az anyanyelvhasználathoz, az anyanyelvi oktatáshoz, a hagyományhoz, a kultúrához való jogot, és az igazságszolgáltatás előtti egyenlőséget. Ez a nyomás a csatlakozás napján megszűnt. És nemcsak Románia, hanem a többi tagállam esetében is, hiszen az EU-n belül nincs egy elfogadott kisebbségi védelmi rendszer.



Ez a dilemma: csatlakozás előtt van elvárás, a csatlakozás után ezek az elvárások megszűnnek. A skála pedig nagyon széles az EU tagállamai között, gondoljunk csak arra, hogy vannak olyan államok, amelyekben működő kisebbségi autonómiák vannak – kulturális, önkormányzati vagy területi autonómiák.

A példákat jól ismerjük Finnországtól, Svédországtól kezdődően Dél-Tirolig. A skála másik végén pedig ott vannak azok a cseppet sem jelentéktelen államok - mint például Franciaország, amely egyike az unió alapító államainak -, amelyek jogrendszerükben nemhogy nem ismerik el a kisebbségek létezését, de nem is ismerik a kisebbség fogalmát. Nem ismernek nyelvi, őshonos, kulturális vagy nemzeti kisebbséget, mindenki egyformán francia. Ugyanez a helyzet Görögországban és Ciprusban. Ezen a széles skálán mozogva elég nehéz az erdélyi magyarság számára eredményt elérni. Most még nehezebb, mint ezelőtt pár évvel, hiszen a migrációs vita, a migrációs válság nagyon sokak fejében összekapcsolódik a kisebbségek kérdésével. Nem sikerült szétválasztani a nyugatiak megközelítésében azt, hogy egy őshonos kisebbség és egy gazdasági okokból bevándorló kisebbség két teljesen különálló kérdés.

De egyáltalán lehet különbséget tenni a menekültek, bevándorlók jogai és az őshonos kisebbségek jogai között?

– Az én véleményem szerint lehet ilyen különbséget tenni, és ezt korábban megpróbáltuk törvényerőre emelni az Európai Parlamentben, de nem sikerült.

Öt évvel ezelőtt volt egy határozattervezet-javaslata a kisebbségi Intergroupnak, amely arról szólt, hogy három kategóriát kell definiálni a kisebbségek esetében: az első kategóriába tartoznak azok az őshonos kisebbségek, amelyek jelen voltak az adott állam területén, amikor az létrejött, a másik a bevándorlók kategóriája, és a harmadik a roma kisebbség, amely véleményünk szerint teljesen jellegzetes eset, és egy olyan kihívás, amire a helyzethez szabott eszközökkel kell válaszolni.

Nem sikerült ennek a dokumentumnak az elfogadtatása, mert az azt ellenző Franciaországhoz, Görögországhoz azonnal csatlakozott Románia, Szlovákia, ki-ki a saját okai miatt. Tehát itt a vita tovább folytatódik, mert most nincs alap, amire hivatkozhatnánk a kisebbségeket illetően. Csak utalások vannak kisebbségekre: például a Lisszaboni Szerződés is a teljesen tágas értelemben vett kisebbségeket fedezi, tehát ott kapaszkodót kapnak a nyelvi, a kulturális, etnikai, vallási, de akár szexuális kisebbségek is, hiszen ezen csoportok mindenike kisebbségeket jelent a lisszaboni szerződés megközelítésében.

Ellenszélben vagyunk az unióban, a migrációs válság ellenszele kevesebb esélyt jelent az etnikai kisebbségek jogainak érvényesítésére. De semmi sem tart örökké, és én bízok abban, hogy valamilyen megoldást találunk ezekre a válságokra, és ebből a mostani vajúdásból megszületik egy új Európai Unió, ami a közösségek uniója lesz, amiben erdélyi magyar közösségként tovább tudjuk építeni a jövőnket.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS