2018. április 20. péntekTivadar
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vincze Loránt: a FUEN-nek vissza kell térnie a gyökerekhez

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2016. május 25. 11:23, utolsó frissítés: 11:23

Hogyan gondolja újra az őshonos kisebbségek szervezetét az első közép-kelet-európai elnök? Lesz-e folytatása a MinoritySafePacknek? Mit hoz a menekültválság?


Vincze Lorántot, az RMDSZ jelöltjét választották meg az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) új elnökévé szombaton, a szervezet Boroszlóban tartott kongresszusán. Vincze a FUEN-ben alelnöki tisztséget töltött be korábban, alelnöki mandátuma alatt készült el a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomag, amelynek összeállításában aktívan részt vett. Vinczét a három éves elnöki mandátumában tervezett munkájáról kérdeztük, illetve arról is beszélgettünk, hogy az őshonos kisebbségek és a menekültek, bevándorlók milyen védelmi jogi keretre számíthatnak az EU-ban, amely folyamatosan hárít, amikor a kisebbségi jogi szabályozás a téma.

Miért fontos a FUEN elnöksége egyrészt az RMDSZ számára, másrészt ön miért tartja fontos tisztségnek?

– Azt gondolom, hogy nemcsak az RMDSZ-nek, hanem az erdélyi magyarságnak is rendkívül fontos az, hogy a legnagyobb európai kisebbségi szervezet elnökét adja. Ezáltal az eddiginél nagyobb eséllyel jelennek majd meg az erdélyi magyarság törekvései, a jogfosztásaink, a különböző gondjaink abban az európai keretben, amelyet a FUEN nevében való fellépés tesz lehetővé. Ugyanakkor összmagyar érdek is, a kárpát-medencei magyarság témáinak brüsszeli képviseletét jelenti. Végül a közép-kelet-európai térség kisebbségei számára is fontos, hogy a FUEN vezetésének kiválasztásában hangsúlyeltolódás történt, immár innen származik az elnök – erre a szervezet fennállásának 67 évében nem volt példa, ez ráirányítja a figyelmet, hiszen itt van Európa legtöbb megoldatlan kisebbségi kérdése. A térség szervezeteinek összezárásának is köszönhetem a megválasztásom: a közgyűlésen a viták során, majd a választáson mögém álltak.

Szerepet játszott elnökké választásában az a tény, hogy a magyar kisebbség a legnagyobb kisebbség Európában?


– Leginkább az számított, hogy az RMDSZ-t aktívnak látták, sőt, proaktívnak. Mi javasoltuk a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést. Ebben aztán a Dél-Tiroli Néppárt volt stratégiai partnerünk, és végül a FUEN kisebbségi szolidaritása alatt valósítottuk meg, és sok más európai partnerrel együtt. Szakértelemben, anyagi hozzájárulással is sokat befektettünk ebbe a munkába. Az RMDSZ részéről mindvégig én koordináltam ezt a területet, és már a 4. kongresszusnál tartunk, amikor ebben a témában hallanak beszámolni a küldöttek. Ugyanakkor azt is tudják, hogy nemcsak egy ügynek vagyok a támogatója, nemcsak az erdélyi magyarság és általában a magyarság ügyeinek támogatását tartom fontosak, hanem brüsszeli, európai keretbe helyezem minden közösség törekvéseit. Hiszen közös érdek, hogy létrejöjjön egy európai kisebbségi keretszabályozás. Az RMDSZ-nek is ez a legfontosabb külpolitikai célkitűzése. Tehát ezek a dolgok mind arrafelé mutattak, hogy érdemes volt belevágni a FUEN elnöki tisztségéért zajló megmérettetésbe.

Milyen súllyal, képviseleti erővel rendelkezik, rendelkezhet a FUEN az uniós erőtérben, hogyan tud eredményeket elérni egy olyan közegben, amely nem ismeri el a kisebbségi közösségekhez tartozó személyek kollektív jogait, és ezen felül - bár nyilván, más jellegű, de mégis egy kisebbségi vonatkozású - migrációs problémával is szembesül?

– Válságok mindig vannak. Az Európai Unió folyamatosan bukdácsol egyik válságból a másikba. A mostani válságnak az a sajátossága, hogy igencsak mély érzelmeket kavar fel, hiszen emberekről, embertömegekről van szó, ebben a tekintetben más, mint mondjuk a gazdasági válság. Felfokozott hangulatban tartja ez a kérdés a teljes Európát, elég, ha megnézzük az ausztriai elnökválasztás által felkorbácsolt érzelmeket. Az őshonos kisebbségek kérdésköre soha nem volt a legelső a listán az EU-ban, és valóban nem is várható az, hogy legelőre kerül, nekünk az a dolgunk, hogy megtaláljuk a módját, hogy figyeljenek ránk, megoldandó kérdésnek tartsák. Vannak erős régiók az EU-ban – például dán, német tartományok, amelyek autonóm jogkörökkel bírnak, olyanok, amelyek fellépnek a nemzetközi porondon, például a belgiumi németek, a német-dán határvidék vagy a dél-tiroliak. Az ő pozitív példájuk által lehet elérni, hogy csatornákat nyissunk a többség felé, hiszen a többség részéről kell meggyőzni a politikusokat, döntéshozókat, szakértőket, civileket, hogy álljanak mellénk, hiszen csak így törhetjük meg az európai közönyt, amely az őshonos kisebbségek védelmének kérdését övezi.

Nem csupán a kollektív jogokat utasítja el az unió, hanem minden egyebet is, ami az őshonos kisebbségek védelmével kapcsolatos. Erre való hivatkozással utasították el a Minority SafePack polgári kezdeményezést is, mondván, nem uniós kompetencia. Ezt nem tudjuk elfogadni, a mi dolgunk az, hogy meggyőzzük az uniót, hogy érdemben foglalkozzon az őshonos kisebbségek ügyével, hiszen évszázadok óta élnek Európa különböző területein, és nem az ő döntésük volt az, hogy a határok a fejük fölött folyamatosan változtak. Megilleti őket a védelem, megérdemlik, hogy az asszimilációs törekvésekkel szemben a fejlődéshez és a növekedéshez, a biztos léthez való jogot biztosítsák számukra. Ezt jelentené az EU védelme, amennyiben legalább a meglévő jogok betartását elvárja a tagállamoktól akár egy jogi ellenőrzési mechanizmus keretében. Hasonló eszközről egyébként más vonatkozásban már régóta szó van az unióban.

Az unió emellett a jó gyakorlatok bátorításával is segíthet, hiszen sok helyen jó helyzetben vannak a kisebbségek, főként észak-nyugat Európában, ahol a kisebbségeknek autonómiájuk van, és megbecsülés övezi a közösségeket a társadalomban. De vannak olyan országok, ahol el sem ismerik a kisebbségeket, Franciaország és Görögország ennek klasszikus példái. Másutt vannak jogok, de óriási problémák is. Erdélyben megvannak ugyan a törvény által biztosított jogok, de ezeket sok esetben nem alkalmazzák, vagy bármikor elveheti egy politikai többség, egy bírósági döntés, és a közösség biztonsága kerül veszélybe. Tehát a védelem nyújtása és a jó gyakorlatok bátorítása lenne fontos az EU-s intézmények részéről.

A kisebbségek jogainak betartása kapcsán az Európa Tanács két dokumentum alapján monitorizálja az országokat. Az egyik a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény, a másik a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Romániának is országjelentésekben kell beszámolnia arról, hogy betartja-e ezeknek a ratifikált dokumentumoknak az előírásait. Azonban láthattuk, hogy ezek a dokumentumok csúsztatásokkal, ködösítésekkel vannak tele. Vannak-e olyan eszközök, amelyek segítségével a FUEN felhívhatja a figyelmet ezekre a pontatlanságokra, és ráhatással lehet az Európa Tanácsra?

– A FUEN mind az Európa Tanácsnak, mind az ENSZ-nek konzultatív testülete, tehát óriási lobbilehetőség van a kezünkben Strasbourgban is. Az egyik feladatunk természetesen az, hogy folyamatosan, főként a forró témákról tájékoztassuk a döntéshozókat. Túl azon, hogy európai szinten, a különböző intézményeknél hogyan jelenítjük meg a kérdéskört, rendkívüli fontos az is, hogy a kétoldalú viszonyban tudunk-e segíteni. Például tavaly Felvidéken, amikor a nemzeti kerettantervben csökkenteni akarták a magyar órák számát az ott tanuló kisebbségi diákok esetében, a felvidéki kollégák a FUEN segítségét kérték. Levelet írtunk a tanügyminiszternek, a tanügyi tárca pedig egy részletes válaszban fejtette ki álláspontját. Végül a kérdés úgy oldódott meg, hogy az új kerettanterv végső változata kedvezőbb lett az eredeti tervezethez képest a magyar kisebbségre nézve. Azt gondolom, hogy ebben egy kis szerepe a FUEN-nek is volt. Tehát, ha a különböző országokban a tagjaink kérik a segítségünket, akkor az ismertségünk, történelmi hátterünk, megbízhatóságunk révén hatni tudunk ilyen helyzetekben.

Ön szerint van különbség az őshonos kisebbség és a bevándorló/menekült jogai között? Lehet európai jogi, vagy emberi jogi tekintetben ilyen különbséget tenni? Milyen irányba mozdulhat el az unió ebben a tekintetben?

– Nekem az az álláspontom, hogy az őshonos kisebbségek illetve a bevándorlók két külön kihívást jelentenek, amelyeket külön kell kezelni. A bevándorlóknak teljesen más távlataik, céljaik vannak, hiszen ők maguk választották azt, hogy a maguk és a családjuk számára egy jobb megélhetés reményében otthonukból Európába költöznek. Az illető országoknak szükségük volt munkaerőre, befogadták őket, és ők többé-kevésbé beilleszkedtek a társadalomba, ahol magánkörben őrzik anyanyelvüket, esetleg vannak saját kulturális intézményeik.

Az őshonos kisebbségek viszont Európa alkotórészei, a többségi nemzetekhez hasonlóan hozzájárulnak Európa kulturális hagyatékához és az európai nyelvi sokszínűséghez. Ilyen módon az őshonos kisebbségeket minden közösségi és egyéni jog megilletné a védelmük érdekében. Tehát, mivel az őshonos kisebbség és a bevándorlók távlatai nem közösek, az eszközök és a megoldások sem lehetnek azok.

Tovább bonyolítja a képet a menekültkérdés, hiszen a menekültek egy harmadik kategóriát képeznek, ők a háború elől menekülnek. Az érvényes nemzetközi egyezmények értelmében meg kell találni a módját annak, hogy fedelet kapjanak a fejük fölé, Európa befogadja őket arra az időszakra, míg hazájukban véget ér a háború, amikor biztonságban hazatérhetnek. Egyértelmű, hogy ha ideiglenes időszakról van szó, akkor ismét nem merül fel annak a lehetősége, hogy hasonló nyelvi vagy kulturális jogokat kapjanak, mint az őshonos kisebbségek.

Én hamisnak is érzem, amikor ez a felvetés elhangzik, hiszen azok, akik ezt erőltetik, elkendőzni próbálják az őshonos kisebbségeknek azt a jogát, hogy ők maguk javasolják azokat a megoldásokat, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy identitásukat, nyelvüket, kultúrájukat megőrizzék, hogy oktatási intézményeik és teljes intézményrendszerük legyen és a saját dolgaikról maguk rendelkezzenek, és ne valamilyen egyéb keretbe próbálják meg beszorítani őket.

A FUEN elnöki székfoglaló beszédében a prioritások átrendezését említette, valamint a szervezet átláthatóságának és ismertségének a növelését is. Kérem, fejtse ki, hogyan kellene átrendeződniük a FUEN eddigi prioritásainak, illetve milyen tervei vannak a FUEN ismertségének növelésére?

– A szervezet átépítésére van szükség, mint ahogy egy ilyen jelentős váltás után annak lennie kell. Hiszen gyakorlatilag évtizedek óta a német-dán határvidék adta az elnököt, azelőtt Svájc, illetve Dél-Tirol, amely egyfajta dinamikát jelentett a szervezet életében. Azóta nagyon sok minden átalakult Európában, új intézményrendszerek épültek fel. Ennek a kihívásnak kell a FUEN-nek megfelelnie. Át kell értékelni a prioritásokat, ezalatt én azt értettem, hogy vissza kell térni a gyökerekhez, és a FUEN-nek hangsúlyosan kell az őshonos kisebbségek jogainak kivívásával foglalkoznia, nem volna szabad elvesznie apró, párhuzamos projektekben, amire egyébként volt példa az elmúlt években. A szervezet láthatóságát is növelni kell. Azt szoktam mondani a tanácskozásainkon, hogy akkor jó a FUEN médiája, amikor a kisebbségek ügyeiről FUEN-es keretben számol be az Euronews. Nem elég az, hogy a különböző régiókban jelen vagyunk a sajtóban, hanem be kell kerülnünk az európai média fősodrába, hiszen csak ezáltal növekszik a mi ügyeinknek a láthatósága.

Belső átalakításra is szükség van, közelebb kell hozni a tagszervezeteket a FUEN titkárságához, illetve elnökségéhez. Eddig az volt a jellemző, hogy évente egyszer találkoztak a FUEN szervezetei az éves kongresszuson, és közben nagyon kevés kapcsolat volt a központ és a szervezetek között. Ezen alapjaiban kell változtatni, egyrészt azzal, hogy el kell vinni a régiókba a szervezetet, felajánlani a segítséget, regionális rendezvényeket szervezni a nagyobb, jelentősebb, évente egyszer megszervezett európai konferencia mellett. Össze kell hívni ötletelni a szervezeteink elnökeit, hogy megtaláljuk a hatékonyságunk növelésének módját. Egy új fejezet, intézményépítés kezdődik a FUEN életében, de a 67 éves történetére, a hagyományaira és a meglévő értékekre építve.

A Minority SafePacket az Európai Bizottság ezelőtt három évvel elutasította, mert úgy ítélte meg, hogy a kisebbségi jogok szabályozása nem tartozik jogalkotási hatáskörébe. A FUEN megtámadta az elutasító döntést az Európai Unió Bíróságán. Milyen előrelépési lehetőségek vannak ebben az ügyben?

– Sajnos éppen hétfőn lett volna a Minority SafePack kapcsán a fellebbezésünk tárgyalása a luxembourgi bíróságon, viszont az ügyvédünk betegsége miatt halasztást kellett kérnünk. Noha most objektív okokból érveink előterjesztésére nem került sor, de így vagy úgy következni fog ez a pillanat, és a bíróságnak döntenie kell a csomag sorsáról. De mindettől függetlenül egyrészt bízunk abban, hogy a tartalma bármikor megállja a helyét, másrészt más, hasonló horderejű eszközök után kell néznünk, hogy az európai kisebbségi keretszabályozás felé tegyünk újabb lépéseket. Úgy gondolom, hogy a nyár előtt nem lesz kitűzve újabb időpont, mert a bíróság is nyári vakációra megy. Mivel az Európai Bíróság elég nagy volumenű munkát folytat, talán akár egy év is eltelhet az új tárgyalási időpontig.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS