2019. szeptember 23. hétfőTekla
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Erdélyben van a legtöbb cigánytelep

B. D. T. B. D. T. 2016. június 22. 09:57, utolsó frissítés: 11:41

Mintegy kétezer roma szegregátum létezik Romániában, lakóik száma kb. 600 ezer – derült ki a SocioRoMap kutatás részeredményeiből.


Míg Magyarországon már a múlt század hetvenes éveiben – igaz, vitatott eredményességgel, de – elindult a mélyszegény romatelepek, szegregátumok felszámolása, Romániában máig nem született ilyen irányú közpolitikai kezdeményezés, sőt összegző jellegű országos felmérés sem volt arról, pontosan hol vannak ezek a helyszínek. Tavaly a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet koordinálásával elindult Romániában is egy szegregátumok feltérképezését célzó kutatási projekt SocioRoMap címmel. A projekt 24 hónapos lefutású, és a Norvég Alap támogatja. A projekt címében és rövid leírásában ugyanakkor a szegregátum kifejezést nem is említik, a deklarált cél a romániai roma közösségek szociográfiai feltérképezése, olyan megbízható szociális-gazdasági adatgyűjtés, amely a továbbiakban alapul szolgálhat a társadalompolitikai beavatkozások irányának, és közvetve hozzájárulhat a romák társadalmi kirekesztésének csökkentéséhez. Nincsenek ugyanis releváns és megbízható lokális szintű adatok a közösségek helyzetéről, szükségleteiről és prioritásairól, márpedig a romániai romastratégia gyakorlati megvalósítása és az implementáció ellenőrzése sem igazán lehetséges szisztematikus, összehasonlíthatóságot is biztosító adatgyűjtés nélkül.

Az Európai Bizottság 2011 nyarán döntött úgy, hogy szükséges egy európai szintű, összehangolt keretstratégia a romák integrációjának előmozdítása érdekében. Ezt megelőzően Járóka Lívia volt fideszes EP-képviselő készített jelentést egy roma keretstratégiát javasolva. A jelentést a kérdést egyik prioritásának tekintő magyar EU-elnökség idején fogadta el az Európai Parlament. Minden tagállamnak ki kellett dolgoznia és 2011 végéig be kellett nyújtania az Európai Bizottsághoz a saját területén élő romákat célzó stratégiát vagy integrált programcsomagot. Nem feltétlenül stratégiákat vártak, hanem olyan intézkedéseket, amelyeket több területen összehangolva léptetnének életbe az adott országban. Románia parlamentjében 2011. december 14-én fogadták el a romastratégiát. A romániai szakpolitikai dokumentumot kiértékelő Európai Bizottság kiemelte, fontos lenne beazonosítani a mélyszegénységben élő közösségeket, majd egyedi intézkedéscsomagokat dolgozni ki ezekre a helyszínekre. Mégis, eddig néhány helyi, illetve részleges országos szintű kutatás kivételével nem készült kimerítő és átfogó országos vizsgálat.

A SocioRoMap ilyen szempontból hiánypótlónak is mondható kezdeményezés. A most körvonalazódó eredményeken túl a projekt másik fontos hozadéka egy nyomonkövetési rendszer kialakítása is; adatgyűjtési modellek, adatgyűjtői hálózatok kialakítása és kiképzése, hogy a továbbiakban folyamatosan biztosítva legyen a városok és falvak roma közösségeire vonatkozó, közpolitikailag hasznosítható adatok aktualizálása. A SocioRoMap előzményének tekinthető egy olyan kutatás, amely a nagyobb közösségeket próbálta feltérképezni, Dumitru Sandu vezette, 8-9 éve látott napvilágot, tehát egy évtizede készült adatfelvételről van szó – mondta el a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Horváth István, a kutatás vezetője.

“Az a Világbank felkérésére készült, ám a jelen projekttől eltérően, nem vizsgált végig szisztematikusan minden romániai közigazgatási egységet. Illetve más, részleges próbálkozások, kezdeményezések is ismeretesek (pl. csak a községekre koncentráló adatfelvételek). Közös bennük, hogy nem voltak átfogóak, nem voltak szisztematikusan minden közigazgatási egységre koncentráló felmérések. Félreértés ne essék, az adatfelvételek csak részlegesek, nem tévesek, nagyrészt támaszkodtunk is ezekre a kutatási eredményekre” - hangsúlyozta.

A szegregátumok rendszerezett leírását illetően több nemzetközi próbálkozás ismeretes. Kutatói fórumok próbálnak ilyen módszertani konvergenciát elérni, kialakítani egy európai összehasonlításra valamelyest lehetőséget adó módszertani minimumot. Ebben az irányban az egyik kezdeményező egy európai ügynökség, a bécsi székhelyű Fundamental Rights Agency (FRA), amely partnerként működik együtt a kolozsvári intézettel.

"Többek között ők is szorgalmazták és aktív módon támogatták az intézetünket, hogy kezdeményezzen egy romániai szintű átfogó felmérést. Nem volt véletlen az érdeklődés, hiszen itt él a legnagyobb európai roma népesség. Például a FRA szorgalmazta a kapcsolatot egy hasonló, Szlovákiában elvégzett projekt képviselőivel. Megjegyezném, ott viszonylag könnyebb dolguk volt a kutatóknak, hiszen kisebb a népesség, és a közigazgatási struktúra is eltérő (egy falu egy közigazgatási egység), illetve a roma népesség zöme Dél-Szlovákiában él. Romániában 12 ezernél több településről beszélünk, amely 3182 közigazgatási egységbe szervezett, és a roma népesség az ország minden régiójában jelentős mértékben van jelen. Nos, nemzetközi mintából is tanultunk, részesei vagyunk egy nemzetközi hálózatnak, amelynek célja egy módszertani konvergencia kidolgozása (ám amely szakmailag is támogat), ám saját terepen, sajátos közigazgatási struktúrákon belül dolgozva, nagyságrendileg nagyobb népesség felülvizsgálatára vállalkoztunk. Tehát sok szempontból továbblépésről, nem premierről van szó, nem a zéróról indultunk, sem a módszertant, sem az előzetes kutatásokat illetően. Az átfogó jelleg a mi vállalásunk" - hangsúlyozta Horváth.

"A mi kutatásunkkal párhuzamosan zajlik egy másik szegregátumkutatás is: a Világbank a népszámlálási adatokból kiindulva megpróbálja beazonosítani azokat a településrészeket, ahol rosszabb a lakásminőség, zsúfoltak a lakások, alacsony az iskolázottság stb. Ugyanis a népszámlálási eredmények hozzáférhetőek településnél kisebb felbontásban is (ha jól tudom, 120 háztartás a legkisebb népszámlálási alegység). Ez elvben azt jelenti, hogy nagyobb települések esetében beazonosíthatóak azok a településrészek, amelyek, bizonyos mutatók szerint, marginálisnak minősülnek. Igaz, mi képesek vagyunk az 5-6 családból álló marginális, és kompakt módon élő csoportok beazonosítására, a Világbank csak a több tíz családot tömörítő településrészeket tud beazonosítani. Ez statisztika alapú, fentről lefele történő megközelítés. A SocioRoMap viszont helyi szakértőket kérdezett meg, tehát lentről felfele próbálja rekonstruálni a marginális kompakt településrészek térképét. A kollégák minden marginális településrészt beazonosítanak, mi csak azokat, amelyek etnikailag („cigánytelepként”) definiáltak. Persze együttműködünk ezzel a kutatással is, hiszen látható: a nagy összkép több árnyalatból, több kezdeményezés szinergiájából alakul ki” - magyarázta Horváth István.

A SocioRoMap keretében négy típusú kérdőívet küldtek ki az intézet munkatársai. Első lépésben megkeresték az önkormányzatokat, majd ahonnan jelezték, hogy van cigánytelep, oda kiküldték a roma közösségi adatlapot. Már az elején egyértelmű volt, hogy a falvakon ez eredményes lehet, de nagyvárosokban nem minden esetben, ezért szükséges volt, hogy 62 nagyvároson terepmunkával derítsék föl ezeket a telepeket. A dedikált intézmények kutatásának – egészségügyi és oktatási mediátorok –, valamint külön a romaprojektekkel és közösségfejlesztéssel foglalkozó civil szervezetek feltérképezésének is szenteltek egy-egy kérdőívet. Utóbbiak esetében az utóbbi egy évben szervezett programjaikra voltak kíváncsiak. A kapott adatok mindegyikét térképre vezették, így a különböző felmérések eredményeiből leszűrt adatok átfedéseiről, összefüggéseiről kapnak adatokat. Például kiderül, hogy milyen településeken vannak kétszáz fősnél nagyobb telepek, ahol a családok zsúfolt háztartásban élnek, és ugyanakkor van-e helyi egészségügyi mediátor, illetve vannak-e olyan projektek, amelyek erre a csoportra fókuszálnak. Hargita megyében például több ilyen településen nincs mediátor, pedig a körülmények indokolnák, hogy alkalmazzanak legalább egyet.

Ezek az egymásra tevődő adatok közpolitikai szempontból hasznosak elsősorban – és most nem feltétlenül állami beavatkozásokra kell gondolni, hanem nyugati támogatással rendelkező civil szervezetek vagy magánadományozók célzott, egy-egy helyi probléma megoldására fókuszáló hozzájárulásaira, miniprojektjeire. A Norvég Alap is érdekelt abban, hogy az információk birtokában ilyen specifikus, célirányos pályázati kiírásokat tudjon kidolgozni. A kutatók például arra is rákérdeztek, az adott településen hány családot fenyeget kilakoltatás, mennyire jellemző a rendezetlen ingatlanviszony, van-e telekkönyv, van-e építkezési engedély a házra stb. - és ha jön egy donor, egy adományozó, aki ezeknek az iratoknak a beszerzésében segíteni kíván, akkor eléje lehet tenni a listát, hogy hol van szükség ilyen jellegű segítségre – magyarázta Horváth István.

Környezeti kockázatban élők esetében például prioritás a beavatkozás: a pataréti szeméttelepen élőkről inkább hallott a közvélemény, de az országban még több tucat (hetven körüli) ilyen jellegű telep van – hívta fel a figyelmet a szociológus. Szintén prioritásként kellene kezelni a kutakkal, tiszta ivóvízforrással sem rendelkező szegregátumok vízellátását is.

A pataréti szeméttelep mellett lakók. Fotók: Kulcsár ÁrpádA pataréti szeméttelep mellett lakók. Fotók: Kulcsár Árpád


Az önkormányzatoknak kiküldött kérdőíveket a helyi szociális munkások töltötték ki. Kérdés, mennyire megbízhatóak ezek az adatok, hiszen sok esetben, főleg falvakon nincs szakképzett alkalmazott erre a munkakörre, illetve terepre sem igazán jutnak el, így nem biztos, hogy naprakész információik vannak a közösségekről, munkájuk főleg adminisztrációs ügyek intézésében merül ki. Horváth István szerint azonban mivel a szociális munkásoké egy elvileg egységes, országosan működő intézményrendszer, és a munkaköri leírásukban szerepel, hogy családi ankétokat kell készíteniük, illetve rendszeresen terepre is kijárniuk, emiatt kell legyen terepismeretük, ugyanakkor ismerik a törvénykezést, jártasak az adminisztrációs nyelvezetben.

Amennyiben egy településről jelezték a szociális munkások, hogy létezik szegregátum, az terepen is kisebb-nagyobb eltérésekkel, de visszaigazolódott. Egyik Kovászna megyei városban például három telep is van. Hogy mennyire tudják felbecsülni, hogy hányan laknak egy ilyen telepen, az más kérdés, de a szociológus szerint megközelítő jellegű adatokat kaptak. Van azonban olyan eset is, amikor olyan településekről, ahol a kutatók korábbi adatok alapján tudták, hogy van telep, az az információ jött vissza, hogy márpedig nincsen. Például az egyik Maros megyei városhoz tartozó faluban egyértelműen van telep, a helyi köztudat is így tartja nyilván, mégsem „vallották be”, hogy létezik. Egy másik, Kolozs megyei kisvárosban három telep is van, többségében romák lakják, de arra hivatkozva, hogy nem mind romák, nem annak vallják magukat az ott élők, a hatóságok nem jelölték be ezeket telepeket a kutatók által küldött kérdőíven. Ilyen esetekben az is lehet az oka az elhallgatásnak, hogy az önkormányzatok attól tartanak, valamilyen szankció vagy bírálat érheti őket például a szegregált oktatás miatt, vagy valamilyen politikai megfontolásból, esetleg puszta lustaságból ódzkodnak a telepek regisztrációjától, helyzetének a leírásától. Ezért a kutatás eredményei torzulhattak.

"Mondhatni, a végső adatok minimális számok lesznek. Legkevesebb ennyi romatelep van. Ezek a számok további korrekciókra szorulnak majd. Tudunk amúgy időszakos, idényjellegű munkához kötött ideiglenes roma „településekről” is (például hegyvidékeken erdei gyümölcsök gyűjtésére kialakult rögtönzött menedékek), amelyek valami okból hosszabb ideig, akár évekig nem szűnnek meg, ám adminisztratív szempontból nem léteznek. Tehát nem kerültek bele az adatfelvételbe” - tette hozzá Horváth.

A kutatásnak ebben a fázisában a felmérés készítői nem korrigálták az adatokat akkor sem, ha tudomásuk volt „fel nem vállalt” telepekről. „Azért döntöttünk így, hogy a kapott adatoknak egységes legyen a státusa. Azaz az önkormányzatoktól kapott információt tekintjük alapnak, de elképzelhető ezek későbbi szisztematikus felülvizsgálata. Például a prefektúrák keretein belül működő megyei roma irodák munkatársainak megmutattuk az adott megyében összegyűjtött adatokat, ők jelezték a különböző irányú eltéréseket, elhallgatásokat. Egyelőre a problematikus helyszínek esetében jeleztük, hogy a helyi szakértői és a megyei szakértői vélemény eltér. A kutatás következő szakaszában terepen ellenőrizzük a helyzetet” - magyarázta Horváth.

Az összes telep adatlapját valójában egy online platformra töltötték fel, amely egyelőre egy korlátozott szakmai nyilvánossághoz jutott el, és crowdsourcing módszerrel bővítik és korrigálják az adatokat, ahol szükségesnek mutatkozik majd. A platform és az interaktív térkép nyilvános lesz, de valószínűleg pontos helyszínt és utcaneveket például nem fognak ezen közölni. A nagyvárosok telepeinek leírásait is publikálják, illetve harminc kiválasztott település mikroleírását is, amelyek kutatása most tavasszal kezdődött el. Ezeket a közösségi tanulmányokat is csatolják az érintett települések adatlapjához – mondta el Horváth. Ezen kívül az érintett településekről rengeteg korábbi statisztikai adat is felkerül ugyanoda: népszámlálási adatok 1977-től, jelenlegi infrastruktúra, fejlettségi mutatók, a roma pártok választási eredményei stb., amelyek összehasonlíthatók, pl. a népszámlálási adatok összevethetők a kutatás keretében végzett becslésekkel.

A közösségi tanulmányokat főleg olyan településeken végzik, ahol a népszámlálási adatok között nagy eltérések mutatkoznak évtizedről évtizedre; a sajátos, távol eső, nagyon szegregált teleppel rendelkezőket; illetve azokat, ahol nagyon nagy lakosságszámot becsült a kitöltő, illetve ahonnan a terepről olyan visszajelzés érkezett, hogy az kvázi egy „no-go” zóna, tehát ahová mondjuk nehezebb bejutni egyszerű kérdezőbiztosként, és nem árt mondjuk az antropológusi tereptapasztalat. Ezeknek a településeknek a listájáról választottak ki harmincat. Telepleírás Erdélyben sok van, Délen és Moldvában kevesebb, utóbbiakról kevesebbet is tudunk, ezért elsősorban az utóbbi két régióra koncentráltak – hangsúlyozta Horváth.



Az alapkérdőívet online egyébként az önkormányzatok képviselőinek hatvan százaléka ki tudta tölteni, kis telefonos segítséggel, a többiek esetében valójában telefonon történt a teljes lekérdezés; ez azért fontos információ, mert az önkormányzati alkalmazottak digitális kompetenciáira nagy szükség lesz a későbbiekben, amikor a folyamat nyomon követés formájában folytatódik, és rendszeres időközönként frissíteni kell majd az adatbázist.

Az adatbázist lezárták, rendszerezik, a feldolgozáshoz szükséges mutatókat készítik elő (például rákérdeztek arra, árvízveszélyes helyen van-e a romatelep, szeméttelep vagy ipari épületek közelében fekszik-e stb. - ezek bekerülnek a környezeti kockázat mutatóhoz; a nyelvhasználatnál a beszélt nyelvekre és a beszélők becsült számára is rákérdeztek – főleg Románia déli részén ugyanis vannak teljes falvak, ahol kizárólag roma nyelven beszélnek a lakosok – de különleges esetként merül fel a magyar anyanyelvű cigányoké stb.)

A becsült adatok alapján egy összkép alakult ki, beleértve azt is, hogy hány ilyen telep van, ezeken a lakóházak mennyire vannak rossz állapotban (omladozik, strukturális problémái vannak, beszakadt a tető stb.), vagy mennyire férnek hozzá közszolgáltatásokhoz (messze van az iskola, a községközpont stb.), és aztán ezen adatok alapján a projektfinanszírozók dönthetnek beavatkozásokról, projektekről, pl. iskolabusz beszerzéséről, lakhatási stratégia készítéséről, vagy arról, hogy adott telep kiemelt projekthelyszín legyen – magyarázta Horváth István.

Egyébként gyakori és jelentős a migráció már a szegényebb közösségekben is, erre is rákérdeztek a kutatók, főleg hogy a trendeket, irányokat feltérképezzék. A magyar anyanyelvű székelyföldi romák is már nemcsak Magyarországig mennek, hanem tovább is; még mindig a külföldi vendégmunka számít a gazdasági felzárkózás leginkább hozzáférhető stratégiájának. A személyazonossági igazolvány, keresztlevél hiánya a kutatás alapján már csak nagyon kevés helyszínen probléma, nem domináns jelenség.

Országosan 65-70 olyan település van, ahol 80-90%-os többséget alkotnak a romák; Erdélyben kevés ilyen falu van, ez a jelenség inkább Dél-Romániára jellemző. Összegezve elmondható, Dél-Romániában a cigányság helyzete valamivel jobb, mint Erdélyben, hiszen ott a földtulajdon teljesen más szerkezetű volt, a változás után a kilencvenes években ők is földtulajdonhoz jutottak, míg Erdélyben sok esetben az állami szövetkezetek felbomlása után a falvakban ottragadt idénymunkások hirtelen kívül találták magukat a renden – mondta el Horváth István.

Több mint 2000 romatelep, szegregátum létezik Románia-szerte, Erdélyben több van, mint Románia többi régiójában (Erdélyben a középkorban már létező falustruktúrák csak a perifériákra költözést tették lehetővé a beköltöző cigányoknak, míg Dél-Romániában a történeti településszerkezet másképp alakult ki, sok helyen csak a 19. század végére alakultak ki falvak, kis farmok laza szövetségéből, és könnyebb volt ezekbe betagozódni a cigány közösségeknek is). Erdélyben főleg Fehér, Brassó, Szatmár, Szilágy megyében sűrűsödnek a szegregátumok.

Legalább 600 ezer embernek van ilyen helyen az otthona, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy ennyi roma él az országban, hiszen nemcsak szegregáltan laknak a különböző településeken. A becslések alapján körülbelül még kétszer ennyi romát azonosítottak be, aki nem telepen él, ugyanakkor ebben a becslésben nem jelennek meg akár egész települések sem, ahol nagyon alacsony a romák száma, vagy ahol szociálisan kevésbé láthatóak. Ha beleszámoljuk a migráció okozta csökkenést is, Románia-szinten valós egy körülbelül 1,6-1,8 milliós roma kisebbségről beszélni – összegzett Horváth.

A kutatás eredményeit október végén-november elején tervezik bemutatni, addigra kiadványokat is készítenek a strukturált adatok, eredmények publikálására.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS