2017. aug. 23. szerdaBence
15°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

6 év egy kötetbe sűrítve arról, hogy hogyan él több tucat család a Pataréten

Kertész Melinda 2016. október 05. 14:35, utolsó frissítés: 14:35

Tanulmánykötetet mutattak be arról, amikor valaki úgy válik kiszolgáltatottá, hogy nem tett semmit azért, hogy erre rászolgáljon.


Pata – a kolozsvári lakosoknak Patarét, a szeméttelep és környéke. De románul akár foltként is lehet értelmezni, mert a kontextus hozza az áthallásokat: egy szégyenfolt a kolozsvári közösség becsületén, amely hagyta, hogy a város szélén, a szeméttelep szomszédságában kialakuljon Románia legnagyobb gettója. Ezekkel a gondolatokkal vezették fel a Pata című tanulmánykötet bemutatóját a szerzők, akik közel hat éve kísérik a Coastei utcából 2010. decemberében, karácsony előtt néhány nappal kilakoltatott személyek életét, és próbálják különböző projektekkel segíteni a város erőforrásaitól nagy mértékben elszakított közösséget.

A kötet a tisztességes lakhatási körülmények védelmében végzett aktivizmusról szól, személyes hangvételű mélyinterjúk, tanulmányok és emberi történetek gyűjteménye, amely végigkíséri mindazt, ami a szociális lakásokba beköltöztetett személyek és a rajtuk segíteni kívánók megéltek, és egy átfogó képet nyújt arról, hogy hogyan járultak hozzá a hatóságok a gettó kialakulásához.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem egyik épületében, az Echinoxban megszervezett beszélgetésen az egyetemi káderek mellett, akik a kötetet bemutatták, számos személy jelen volt azok közül, akik a szociális lakásokban élnek – a hatóságok szerint ideiglenesen, azonban az azóta eltelt hat év ezt meghazudtolja, ugyanis a hatóságok hátat fordítottak az ott élőknek, és előzetes ígéreteiket megszegve nem segítették egyetlen családnak a városba való visszaköltözését sem.

Erre a kétszínű hozzáállásra világítottak rá a Pataréten lakók. Linda Greta traumaként beszél arról a decemberi napról, amikor a hatóságok kamionokra pakoltatták az ingóságaikat és a szemétteleptől kőhajításnyira költöztettek több tucat családot, majd a Coastei utcai házaikat lebuldózerezték.


Személyes vallomás következett: attól a naptól fogva lett belőle aktivista. Míg ki nem költöztették a Patarétre, nem is tudta, mi az, hogy aktivizmus, nem volt érzékeny a szociális problémákra, más embereknek a gondjaira. Amikor kilakoltatták, megérezte a saját bőrén, hogy milyen az igazságtalan bánásmód, milyen az, amikor úgy kerül valaki kiszolgáltatott helyzetbe, hogy nem tett semmit azért, hogy erre rászolgáljon. Rádöbbent a mások problémái iránt érzett szolidaritás fontosságára, az azokért a jogokért folytatott küzdelem imperativuszára, amelyek mindenkit megilletnek, de a társadalom egyesektől önkényesen megtagad.

Adrian Dohotaru, Linda Greta, Vincze Enikő, Ernest Greta és Harbula Hajnalka (Fotó: Sebastian Florian)


Gabriel Bădescu, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem politológia karának tanszékvezetője szerint a könyv kiváló, kérdés, hogy hogy ültethető gyakorlatba. Bár Románia a mutatók alapján növekvő pályán van, növekszik az átlagbér, azonban ha az adatokat jobban szemügyre vesszük, kiderül, hogy óriási a bérszakadék, a lakosság 80%-ának a jövedelme átlagbér alatti, vagy alig éri el az átlagbért. Jobban megérthetők a társadalmi folyamatok, ha nemcsak a lakhatásról, a marginalizált, rossz lakhatási körülmények között élők és a kolozsvári luxusnegyed lakói közötti különbségekről beszélünk, hanem azt is tematizáljuk, hogy miért történik meg például az, hogy az egyetem, amelynek a termében zajlik ez a könyvbemutató, iskolapéldája lehet a bérszakadék valóságosságának. A BBTE-n a hierarchia csúcsán levő tanárok sokszor tízszer többet keresnek az egyetem friss tanárainál. A problémára a megoldás a társadalmi szolidaritásban és a javak újraelosztásában keresendő.

Vincze Enikő antropológus, Pata-szerkesztő azon tűnődött, hogy mennyire tud ő hiteles lenni ebben a projektben résztvevőként, mint egy olyan személy, aki egy privilegizált pozícióból érkezik. Azonban úgy érzi, hogy a Pataréten végzett munkája által meghaladta az egyetemi káderi, társadalomkutatói minőségét, részévé, aktív szereplőjévé vált annak a témának, amit tanulmányoz. Elmondta, ez a kötet megváltoztatta emberként, egyetemi tanárként, azzal, hogy megismerte a Patarét lakóit, megértette, hogy nem tud úgy beszélni a pataréti problémákról, anélkül, hogy ne implikálódna.

Ernest Creta a pataréti lakások egyikében lakik, 2011 óta aktívan képviseli a közösséget. Elmondta, őket nem kell integrálni a társadalomba, hiszen ők egy eleve integrált közösség voltak már akkor, amikor a Coastei utcában laktak. Gyerekeik iskolába járnak, jelenleg hárman közülük egyetemen tanulnak. Azonban nem megoldás az, hogy a szeméttelep mellett maradnak, ahol arra is van példa, hogy 12 négyzetméteren 12-14 személy tengeti az életét. Szerinte a polgármesteri hivatal már akkor is hazudott, mielőtt a szeméttelep mellé költöztette volna. Kifejtette: azt mondták, hogy több lépésben elköltöztetik a családokat a kiutalt pataréti szükséglakásokból, azonban 2010 óta nem történt semmi. „A gyerekeknek nem tudunk jövőképet biztosítani egy olyan ingerszegény környezetben, ahol csak barakkokat és szemetet látnak” - mondta.

Harbula Hajnalka antropológus, a kötet szerkesztője elmondta, hogy bár a könyv beleillik a tudományos kutatás kategóriába, mégis inkább egy dokumentarista kiadvány, amelyben egy változásról van szó: a szerzői, és az alanyok is ez alatt az időszak alatt változáson mentek keresztül. A könyv hozzá akar járulni és egy eszköz kíván lenni a téma kapcsán a közvita megnyitásához.

Adrian Dohotaru civil aktivista, a kötet harmadik szerkesztője szerint fontos kérdés, hogy miként lehet eljutni az áldozat-szerep levetkőzéséhez, arra összpontosítva, hogy az érintettek önbecsülése és cselekvési képességébe vetett hite megerősödjön, elősegíteni a polgári szerepvállalást és a problémát érdemben kezelő közpolitikák kialakítását.

A kitörési lehetőségeket is megpróbálták vázolni a könyvbemutatón, itt elsősorban az oktatás merült fel, mint a társadalmi mobilitást elősegítő tényező. Gabriel Bădescu elmondta, össztársadalmi problémát jelent az is, hogy Kolozsváron nullához közelít a munkanélküliségi arány, ezért a képesítés nélküli személyek számára még nehezebb belépni a munkapiacra. Romániában strukturális gondok vannak az oktatás terén, elterjedt a funkcionális analfabetizmus. A szegényebb réteg szubvencionálja az elitiskolákat: a város központjában levő iskolákban tanítók magas fizetést kapnak, a városszéli iskolákban és a faluhelyen tanító pedagógusok a „büntetettek”, vagy fiatalok, akik alulfizetettek, és ezt itt az oktatás is megsínyli.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS