2018. június 23. szombatZoltán
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Péter László: szerintem Trump már elfelejtette az emberek gondjait

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2016. november 11. 13:49, utolsó frissítés: 2016. november 14. 17:42

A szociológus szerint Trump győzelme nem redukálható le a "sznobok és parasztok" valamint a "tojásfejűek és a skacok" küzdelmére.


Az amerikai sajtó, bloggerek, véleményformálók egy része már a választások előtt Trump népszerűségének társadalmi okait találgatta, most pedig arra próbálnak rávilágítani, hogy milyen társadalmi folyamatok vezethettek az elnökválasztáson való győzelméhez. Sok szó esik ezekben az elemzésekben a társadalmi rétegek és a vidék-város közötti, illetve az iskolázottság miatti törésvonalakról, valamint az ezekből a tényezőkből és a társadalmi mobilitás megrekedéséből adódó frusztrációkról.

>> Az amerikai elnökválasztás számokban: a Washington Post infografikája >>

Volt szó arról, hogy sok lehetett az establishment-ellenes protest-szavazat is, sokan beszélnek a kisemberek lázadásáról, és arról, hogy a kampány során a politika show-vá degradálódott, ahol a tehetségesebb "műsorvezető" lesz a népszerű. Péter László szociológustól kértünk helyzetértékelést.

Péter LászlóPéter László


Miért nyerhetett Trump? Trump nyereségéről, vagy Clinton vereségéről kellene inkább beszélni, ha azt vesszük figyelembe, hogy Clinton kb. 6 millió szavazattal kapott kevesebbet, mint Obama, viszont Trump és Mitt Romney szavazatai között nem volt figyelemreméltó a különbség. 

Péter László: – Első látásra és nagyon felszínesen azt lehetne mondani, hogy Trump győzelme a sznobok és parasztok valamint a tojásfejűek és a skacok közötti állandó küzdelem tragikus és világraszóló állomása ezennel – sajnos – pocsék amerikai rendezésben. Vagy éppenséggel a fehér huligánforradalom pillanatnyi győzelme. Más szavakkal, egyfajta népi-urbánus vita, illetve a városi iskolázott rétegek és a vidéki iskolázatlan rétegek, a fehér versus kék gallérosok osztályharca.

De ez az értelmezés – bár van benne egy fikarcnyi igazság – nem teljesen áll, az okok, mint rendszerint, jóval bonyolultabbak; értelmezésem természetesen csak ezek egy részére térhet ki. Arra, amire van némi rálátásom. Véleményem szerint Trump történelmi jelentőségű győzelmének okait – amelynek káros hatását szerintem mi magunk is hamarosan érezni fogjuk – két szinten lehetséges keresni.

Az egyik szint a globalizáció (post-fordista fordulat, deregularizáció, tőke- és tudásintenzív ágazatok előtérbe kerülése a hagyományos ipari ágazatokkal szemben, relokalizáció, vagyis a munka kiszervezése) és a gazdasági válság negatív hatásai környékén kell keresni. Az előbbi elvitte a hagyományos termelőipari munkahelyek jó részét, az utóbbi pedig nem csupán megélhetési gondokat okozott – ez a jóval kisebbik baj – hanem akut bizalmi és legitimációs válságot okozott. Mindenhol a világon! A politikai elitekbe vetett bizalom mértéke nagyon megroggyant, függetlenül attól, hogy országonként az milyen orientációjú, legyen az szocialista, liberális vagy konzervatív vezetés. Ez egy anómikus helyzetet teremtett, ami gyakorlatilag a rendszerellenes érzelmeket korbácsolja/korbácsolta fel, ami szabad teret engedett a lassan féktelenné váló populizmus, etnicista-demagóg és vallási-autochtonista, bezárkózó és valamiféle messianisztikus megváltást propagáló erőknek, mozgalmaknak, figuráknak.

Ennek a felfutó ágban lévő globális trendnek a szerves része Trump győzelme is, amit a kétpárti rendszerben normálisnak számító ingamozgás is (a két párt váltja egymást a hatalmon) segített. A Brexit is ennek a jelenség-csomónak tudható be, mint az év másik megrázkódtatása. S vigyázó szemeink Bécsre vessük, ahol megismétlik az elnökválasztást jövő hónapban. Amerika megfáradt a különböző háborúkban, ennek társadalmi költsége is ide adódik, de ezek csak közvetett okok.

Természetesen az elitek ezekre a kihívásokra a lehető legrosszabbul reagáltak, elvesztették – ha valaha volt is – közös hangjukat a választókkal, rosszul vagy sehogy sem kommunikálták a problémákat és azok lehetséges megoldásait (lásd a Brexit várható következményeit, vagy éppenséggel a hazai fizetéslevágások szükségességét 2010-ben, Obama a gazdasági növekedést, a geopolitikai kockázatokat), tehát nem teremtettek megfelelő fórumokat a széleskörű konstruktív társadalmi vitára, sajnos nem voltak képesek tematizálni a lényeges kérdéseket sem: a leszakadást, az egyenlőtlenségek növekedését, a lehetséges megoldásokat. Még egyszer, ez máig tartó, sőt erősödő legitimációs és bizalmi válságot generált (ez nem gazdasági természetű probléma, de annak egyenes és még súlyosabb következménye!), amibe Clinton is belebukott, ahogy egyébként Cameron is, és vélhetőleg Hollande is bele fog.

E tekintetben igazad van, Hillary Clinton veszített, és innen a szavazatbeli különbség is.

A kisemmizett kisemberek lázadása, establishment-ellenesség volt ez a szavazás? 

– Az is. Ugyanis a Trump siker (vagy Clinton kudarc) másik oka valahol lokális, tehát az amerikai társadalom belső és régebbi problémáiban lakozik. Egy ideig Amerikában éltem, relatív gyakran járok vissza, relatív szoros az ottani barátaimmal a viszonyom, így az előbb elmondottak mellett a következőket gondolom:

Egyfelől, Amerikában nem túl gyors, de társadalmilag annál nagyobb láthatóságot produkáló racial shift folyik. Magyarán változik a demográfiai szerkezet. Ez az erősen tradicionalista, rasszista rétegben ellenérzéseket generál, amit a fentebb említett bizalmi és legitimációs válság, a döntéshozó elitek „távolsága” a napi problémáktól csak akutizált. Így egyes problémák etnikai-faji jelleget (is) kapnak. Erre utal az, hogy a fehér férfiak durván négyötöde Trumpra szavazott. Ez volt a fejemben, amikor a fehér huligánforradalom kifejezést használtam.

De a dolog itt is sokkal bonyolultabb. Ugyanis míg a szegényebbek – az évi 50 000 dollárnál kevesebbet keresők, tehát a gazdasági vesztesek csoportja – testületileg a szociálisan érzékeny Clintonra szavaztak, addig a középrétegek többsége – az évi 50 és 100 000 dollár között keresők – Trumpot preferálták, köztük szép számmal élnek a kertvárosokban. Véleményem szerint nem csak gazdaságiak Trump győzelmének az okai. Ez a középréteg – bár nyilván rájuk is jellemző az egzisztenciális félelem, de a kockázat-társadalomnak is nevezett jelenlegi világban kire nem? – inkább a gyarapodása vártnál lassúbb ütemével elégedetlen. Amerika kilábalt a válságból, a munkanélküliség jelenleg nagyon alacsony, a munkahelyek száma növekszik, de nagyon erős az, amit a szociológia relatív depriváció érzetnek nevez: amit az emberek úgy élnek meg, hogy „a helyzetünk átlagban sokat romlott, most javul ugyan, de lassan, másoknak jobban, s egyébként is itt van egy csomó idegen, aki ebben akadályoz bennünket”.

Tehát, én azt gondolom, hogy a kérdés a gazdasági vetülete mellett hangsúlyosan kulturális természetű is: egy nagyon keserű életérzés szabta át, hatotta át az amerikai társadalom széles rétegeit, s ami érdekes, vertikálisan: magyarán mindegyik társadalmi osztályban, rétegben ha úgy tetszik, nagyarányúvá vált egy negatív életérzés, nagyfokú elégedetlenség. Más miatt volt elégedetlen a sok kisvárosi csőszerelő és a nagyobb városban élő hispán tanár, vagy metropolisban irodai dolgozó nő, de közös volt bennük a szubjektív életérzés, düh, harag, félelem. Ennek lett céltárgya a trumpisták szemében az elit, szimbóluma Hillary. Trump és stábja – a Tea Party által korában kitaposott politikai szocializációs ösvényen is túllépve – erre épített, ezeket a sokféle szubjektív érzéseket aknázta ki, majd gerjesztette ezt a kvázi-frusztrált érzelmet gyűlöletté, mutatott fel bűnbakokat. Ide tartoznak még az egyes populáris kulturális termékek hatásai is, mint a reality-show-k, big brotherek, survivorok, Kardashian-féle celebeket futtató műsorok, a banalitás kultúráját kultiváló programok negatív, valóságtorzító következménye, mert ezek fogyasztói hozzájuk mérik saját helyzetüket, ami tovább növeli a frusztrációikat és a bűnbakkeresési szükségleteiket. Nem beszélve a 140 karakteres Twitter kommunikációról, amiről kiderült (ha esetleg nem tudtuk volna), hogy milyen kiváló eszköz a gyűlölet terjesztésére, de teljesen alkalmatlan a konstruktív vitára.

Tehát, itt egy heterogén választói sokaságról beszélünk, akiket nem lehet(ett) szegmentálni, megszólítani a klasszikus politikai marketing és kommunikáció eszköztárának kellékeivel, mert egyszerre vannak jelen különféle szocio-demográfiai jellemvonásokkal leírható csoportokban, s ugyanakkor nem alkotnak egy önálló kategóriát: csupán a harag érzete, az elidegenedettség tapasztalata, a kívülállósság, a kívül rekedtség a közös bennük. Őket csak érzelmekre alapozva lehet mobilizálni, e tekintetben Trump érzelmi-affektív kommunikációs gyakorlata hasznosnak bizonyult. Éppen annyira, hogy nyerjen ott, ahol kellett.

Egyes twitteres bejegyzések keserű humorral jegyezték meg, hogy Trump számos szexuális zaklatásos ügye ellenére győzött, és ez az amerikaiak nőgyűlöletének és kisebbségellenességének, rasszizmusának a tünete. Ha komolyra fordítjuk a szót, van ennek a megállapításnak valóságalapja?

– Persze. Erről beszélek. Ezeket a dolgokat felülírta a gyűlölet, irrelevánssá váltak az olyan piti ügyek, mint a nőügyei, amikor a választói szemében az „ellenség-leleplezése”, a „hatalmi összeesküvésről való leplek lerántása”, az odamondás és a fricskázás volt a „nagy közös tét”.

A karizmatikus fellépés mennyire volt fontos az amerikaiaknak? Meghatározó tulajdonság volt?

– Igen, a karizma nagyon fontos volt, mert gyakorlatilag szükségtelenné tette a tartalmat. Trump, amíg mondott valamit, csupán megjelenítette és a végtelenségig felerősítette ezt a negatív életérzést, az emberek egy jó részének a dühét. Amit sajnos a hagyományos elit, lehet, nem is ért! Ez nekem sajnos Hannah Arendt A totalitarizmus gyökerei című könyvében leírt tömeg és megmentő messiás-vezér kapcsolatát juttatta eszembe...

Társadalmi szinten hozhat-e valamilyen pozitívumot Trump elnökké válása a leszakadó régiókban (rust-belt), megmarad-e Trump a "kisemberek" problémáinál, és vajon próbál azokra valamilyen megoldást találni? Vagy csak biztos nyerési receptet követett, amikor az ellenérzésekre építette a kampányát?

– Hogy mit tud megoldani? Nem tudom, nem vagyok jós, majd kiderül. Szerintem már el is felejtette ezen emberek egyébként valós gondjait. Az elmúlt két nap sajnos kisebbségek elleni támadásokat eredményezett, sokszor nyílt formában. Én, mint erdélyi magyar kisebbségi, erre érzékeny vagyok, és őszintén, nem sok jót várok Trumptól, főleg, ha az emberi jogok doktrínája lekerül a külpolitikai napirendjéről. Attól meg egyenesen félek, ha valamiféle kiegyezés lesz Oroszországgal, ami ezt a régiót illeti. De nem tudom, ezt majd meglátjuk.

Milyen változás állhat be Trump megnyilvánulásaiban? A választások megnyerése után elmondott első beszédében már nem azt a képet mutatta, mint a kampány alatt, egy sokkal megfontoltabb, a felelőssége tudatában (?) levő Trumpot láttunk, aki nemzetegyesítésről beszélt.

– Ez egyelőre csak egy nyilatkozat volt. A piacok megnyugodtak egyelőre, ami jó jel, de ezt nagyon korai megítélni.

Szubjektív véleményem az, hogy Donald J. Trump hű marad eddigi önmagához.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS