2017. aug. 17. csütörtökJácint
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

2016 legjei a Transindex szerint: súlyos év volt

2016. december 23. 14:20, utolsó frissítés: 2016. december 27. 17:09

Sok mindent el lehet mondani erről az évről, de azt, hogy jó lett volna, nehezen.


Bár a közvetlen környezetünkben nem történt sok súlyos katasztrófa, terrortámadás, mégis mintha az öndestruktív hajlamokról és a gyászról szólt volna leginkább az idei év. Meg, nyilván, a választásokról. De mintha mindez összefüggne.

AZ ÉV EMBERE: Gyerő Dávid


A melegházasság alkotmányos tiltására indított aláírásgyűjtés körül (később még lesz szó róla) sokféle hangot hallottunk. A többség - minimum a hárommillió aláíró - hangosan azt követelte, hogy még csak fel se merülhessen annak a lehetősége, hogy két azonos nemű ember valaha is egybekelhessen. Voltak óvatos nyilatkozatok, mondhatni nemnyilatkozatok. És volt Gyerő Dávid, aki unitárius főjegyzőként akkor írta meg rendkívül emberi és empatikus állásfoglalását, amikor már a református egyház is kvázi-csatlakozott az aláírásgyűjtéshez.

Ilyen hangokra lenne talán a legnagyobb szüksége az erdélyi melegeknek, akik a homoszexualitást hagyományosan elutasító intézmény - jelen esetben egy egyház - tagjaként, ha nem is az intézmény nevében, de elmondják, hogy igen, titeket is megillet ugyanaz a méltóság, mint bármilyen más embert. És mivel eddig Gyerő Dávid volt az egyetlen, aki ezt meglépte, őt tartjuk az év emberének Erdélyben.


Mellette felsorolunk néhány személyt, akit még szintén szerettünk idén: Horváth Anna, Bernie Sanders, az aleppói fehér sisakos mentőcsapat, Király Gábor, Hosszú Katinka. Bárcsak hosszabb lehetne ez a lista.

ITTHON

Az év bemelegítése – helyhatósági választások

Június 5-én tartották meg Romániában a helyhatósági választásokat. A román politikában is hozott változásokat, azonban a magyar közösség esetében elmondható, leszámítva Marosvásárhely elveszítését szép eredményt ért el az RMDSZ, és megalapozta a parlamenti választások kapcsán az összefogást a Magyar Polgári Párttal.



A helyhatósági választások eredményeként 5 megyében nyert megyei elnöki tisztséget a szövetség, és visszaszerezte Szatmárnémetiben a polgármesteri tisztséget.

Az év színe: piros

Túlnyerte magát a PSD a parlamenti választásokon, ezáltal elvágva a lehetőséget a kétpólulsú parlament kialakítása előtt. Ez a felállás az RMDSZ-nek sem kedvez, mert elesett a mérleg nyelve szereptől. A PNL hiába lett a második erő a parlamentben a maga 20%-ával, a szakértők arra számítanak, hogy a liberálisok vesztesége nemcsak a választáson elért alacsony szavazatszámban lesz kimutatható: várhatóan a parlamenti átülések miatt tovább gyengül a párt.


Az év kisebbségije: Sevil Shhaideh

Dragnea azt ígérte, hogy egy meglepetésjelöltet javasol a miniszterelnöki tisztségre. Ezt az ígéretét be is tartotta, és az ország (mit ország, a nemzetközi sajtó is) rendesen meg is lepődött. A PSD vezetője a politikában halmozottan kisebbséginek számító személyt jelölt: egy török-tatár kisebbségi (!) muszlim vallású (!!) nőt (!!!). A kritikák meg is érkeztek azonnal: Dragnea nem éppen az a következetes politikus, hiszen a kampány nem szűkölködött az „idegenek” elleni lózungokban. A még kritikusabb hangok pedig azt kifogásolták, hogy Shhaideh Dragnea strómanja lesz, aki melegen tartja húsvétig a helyet a PSD-vezérnek.


Az év bűncselekménye: a karaktergyilkosság

Sorra vette az RMDSZ legkarizmatikusabb önkormányzati vezetőit idén a DNA. Az év elejére és végére is jutott az ügyekből. Előbb Antal Árpád, majd Horváth Anna került célkeresztbe. A vádhatóság nem bízik a véletlenben: valamilyen fogást akkor is akart kapni, amikor nem tudott volna egyébként: Horváth Annát például már a nyomozás elkezdését megelőzően lehallgatták, és a lehallgatás anyaga alapján állították össze a nyomozati anyagot.


Pedig ennek a procedúrának pont fordítva kellett volna történnie: a törvény szerint megalapozott gyanú esetén kérhetik a lehallgatást. Antal Árpádot azzal gyanúsítják, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel egy olyan hitelt, amelyet közpénzből kell visszafizetni. Antal a Transindexnek az ügy kapcsán azt mondta, a pénzt nyújtó Európai Fejlesztési Bank is azt állítja, hogy minden összeg rendeltetésszerűen volt felhasználva.


Az év búcsúja: az UNESCO-listás szabotázsakció

Kelemen Hunor kulturális minisztériumi mandátuma idején kezdeményezte, hogy a Csíksomlyói búcsú kerüljön fel az UNESCO szellemi örökségi listájára. Az UNESCO december elsején Etiópiában megtartott bizottsági ülésén a román kormány megbízottja elszabotálta a kérelmet: a romániai előterjesztés ellen beszélt, sőt, meggyőzött még három államot, Ciprust, Mexikót és Ausztriát, akik szintén a dosszié ellen beszéltek. Ezt követően a bizottság elutasította a csíksomlyói búcsú felvételét a szellemi világörökségi listára, és az államtitkár megköszönte a döntést. Az eset után Kelemen Hunor Corina Șuteu miniszter lemondását kérte.


Az év iskolapéldája: a marosvásárhelyi katolikus líceum

A politológusok nem tartják kizártnak, hogy a marosvásárhelyi katolikus iskola megalapításának körülményeit vizsgáló DNA-intézkedés is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar közösség magasabb számban vegyen részt a parlamenti választásokon. A DNA a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium törvénytelennek vélt 2014-es létrehozása miatt november elején eljárást indított Tamási Zsolt-József iskolaigazgató és Ștefan Somesan főtanfelügyelő ellen.

A marosvásárhelyi katolikus líceum épülete


Az ügyészség szerint a két gyanúsított annak ellenére járult hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában a tanintézet nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az eset szimpátiatüntetéseket indított el, Marosvásárhely mellett több erdélyi városban is megszervezték ezeket.


Az év időutazása: aláírásgyűjtés a melegházasság ellen

Bár Romániában a jelenlegi polgári törvénykönyv szerint nem engedélyezett az azonos neműek házassága, a Koalíció a családért nevű egyesület – jókora ortodox hátszéllel – úgy gondolta, elejét veszi annak, hogy valaha is lehetséges legyen ez hagyományos, "normális" kicsiny hazánkban. Még tavaly karácsony körül bele is vágtak az aláírásgyűjtésbe, s áprilisra hárommillió aláírást szedtek össze amellett, hogy módosuljon az alkotmány úgy, hogy a házasságot egy férfi és egy nő közötti szövetségként határozza meg. Ezzel elejét vennék a polgári törvénykönyv minden olyan esetleges módosításának, amely később engedélyezhetné az azonos neműek házasságát.

Mindez olyankor történik, amikor Európa számos országában házasodhatnak (de legalábbis bejegyzett élettársi kapcsolatban élhetnek) a melegek. Ilyen körülmények között az a két férfi sem számíthat sok jóra, aki megpróbálja elismertetni a külföldön kötött házasságát az alkotmánybírósággal.

Ha volt valami pozitív hozadéka is ennek az egésznek, az mindenképpen az, hogy elkezdtünk végre beszélni a témáról, és olyan emberek is megszólaltak és mondtak egészen meglepőket, akikre nem számítottunk - lásd fennebb az év emberét.


Az év félrecsúszott kampányüzenete: Mentsük meg Erdélyt Bukaresttől

"Mentsük meg Kolozsvárt/Nagyváradot/... Bukaresttől. Azt akarjuk, hogy a mi adóink, amelyeket itt helyben termelünk, ne a fővárost, hanem a mi településeinket gazdagítsák" - így hangzott az RMDSZ idei választási kampányának egyik legfontosabb üzenete. Ez volt az a téma, amelyet az RMDSZ bedobott a román médiának, és amely kampányidőszakban a legnagyobbat szólt, napokig mindenki erről beszélt. Ha már provokáltak, akkor viszont fel is készülhettek volna, elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ-nek nincsenek még friss adatai sem a témában. Sőt, a diskurzus annyira félrecsúszott, hogy nem is azt emelték ki fő problémaként, hogy a nagy- és közepes vállalatok Bukarestben és regionális szinten adóznak, hanem inkább ősrégi, a megyék befizetéseit tartalmazó 2011-es adatsorokat emlegettek fel. Amikor pedig közérdekű adatigényléssel kikértük a megyék befizetéseit tartalmazó legfrissebb adatokat, gyakorlatilag ugyanazoknak a friss verzióját, amelyeket korábban az RMDSZ is használt, akkor Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, és Miklós Zoltán szenátorjelölt minket kritizált azért, mert egy ilyen elemzésnek a nagyobb adófizetők miatt tulajdonképpen értelme sincs.


Legelsők az áldozathibáztatásban

Románia és Magyarország lakossága egy friss Eurobarométer közvélemény-kutatás szerint a leginkább hajlamos az EU többi tagállamának polgárai közül, hogy a bántalmazást vagy nemi erőszak megtörténtét az áldozat viselkedésének, öltözködésének számlájára írja. Romániában a megkérdezettek 55%-a, Magyarországon a 47%-a azt mondta, hogy bizonyos körülmények között – például ha az áldozat kihívóan öltözködött, drogozott/ivott/részeg volt, önként felment az elkövető lakására, vagy nem mondott egyértelműen érthető nemet/nem védekezett a támadás ellen stb. – a nemi érintkezés a másik fél beleegyezése nélkül is elfogadható. Emlékszel még a 2014-es vaslui csoportos nemi erőszak esetére? Ma is megtörténhetne. Idén egy sepsiszentgyörgyi eset kapcsán vitte el a rendőrség nőkhöz címzett „figyelmeztetése” az áldozathibáztatás felé a diskurzust. Pedig olyan egyszerűen és tömören meg lehet fogalmazni az alapelvet, mint Kertész Melinda kolléganőnk tette: a nemi erőszak nem természeti csapás, ergo a „potenciális áldozatok” viselkedésének kontrolljáról végre át kellene térni a potenciális elkövetők mentalitásának megváltoztatására, annak megértetésére, hogy a beleegyezés nélküli szex bűncselekmény, és nem felmenteni őket különböző mondvacsinált okokkal.


Az év fenyegetése: bajban vagy, pocegér!

A székelyudvarhelyi közbiztonság kérdése egyáltalán nem vicc, de azon, hogy Boldizsár "Cinciri" Béla a Facebookon a fenti fenyegetést címezte Szőke Lászlónak, azóta is mosolygunk. Pláne, mert az egyik legviccesebb magyar szót tartalmazza. Az összetűzésről és a közbiztonságért szervezett menetelésről itt írtunk.


VILÁG

Az év “mi a fene történt?!” reggele: a Brexit és Trump megválasztása

2016-ban kétszer is megesett az, hogy lefeküdtünk nyugodtan, reggel pedig kávé sem kellett, a hírek bőven felébresztettek: egyszer júniusban, amikor Nagy-Britannia az EU-ból való kilépésre szavazott, és egyszer novemberben, amikor kiderült, hogy Donald Trump lesz Amerika új elnöke.

A Brexit-népszavazás előtt a közvélemény-kutatások a maradás győzelmét vetítették ugyan előre, de a két tábor között olyan szoros volt a különbség, hogy elméletileg bármilyen kimenetelre számíthattunk volna. Mégis nehezünkre esett elhinni, hogy bekövetkezett, és csoda-e, ha még a maradáspárti politikusok is wtf-fejjel néztek bele a kamerákba. Pánikhoz közeli hangulat alakult ki az első napokban, ma is kérdés még, hogy mi lesz ennek a népszavazásnak a következménye.

Trump győzelmét már sokkal kevésbé jósolták meg, volt ugyan 1-2 felmérés, amely szoros versenyt mutatott, de a többségük szerint Hillary Clintonra voksoltak volna az amerikaiak. Plusz nem igazán hittük, hogy egy, a politikával teljesen párhuzamos figura trollkodással képes nyerni. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a győzelemhez szükséges elektorok száma a szükséges minimum fölé kúszott Trump oldalán.

Már csak azért is adott aggodalomra okot például Európa számára ez a fejlemény, mert a megválasztott elnök szélsőséges nyilatkozatokba bocsátkozott a kampánya során a NATO fenntartásával kapcsolatosan is. Tételesen azt nyilatkozta, hogy a NATO a jelenlegi formájában elavult, és Amerikának csökkentenie kellene azt az összeget, amit jelenleg a katonai szervezet finanszírozására áldoz.


Az év "mi a fene történt?!" estéje

Ez a szomorú este alig néhány nappal ezelőtt, december 19-én volt. Először meggyilkolták az ankarai orosz nagykövetet. Aztán Zürichben lövöldözés volt egy iszlám imaközpontban, három sebesülttel. Utána Berlinben teherautós gázolásos merényletet követett el egy valószínűleg tunéziai férfi, amelyben 12-en életüket vesztették, és majdnem ötvenen megsebesültek. Majd Brüsszelben hajtóvadászat után elfogtak egy fegyveres férfit. Mintha egész 2016 egy napba sűrűsödött volna össze. És az csak reggelre derült ki, hogy az ankarai USA-nagykövetségnél is lövöldözés volt...

Sajnos nem ez volt az egyetlen nap 2016-ból, amikor terrortámadásokat követtek el szerte a világban. Európában március 22-én három robbanás történt Brüsszelben, kettő a repülőtéren, egy pedig a Maelbeek metróállomáson. A merényleteket, amelyekben 32 civil és 3 támadó veszítette életét, az Iszlám Állam terrorszervezet vállalta magára. Szintén teherautóval követtek el merényletet Nizzában is a francia nemzeti ünnepen, 84 ember vesztette életét. Amerikában Orlandóban egy melegbárban ötven embert gyilkolt le egy ámokfutó.

Szíriában pedig az egész év ilyen volt.


Az év kísérlete: törökországi puccskísérlet

Törökország modern kori történelmében egyáltalán nem szokatlan, hogy a katonaság puccsal távolítja el a kormányt, ha veszélyesnek ítéli meg annak politikáját a szekularizációra, demokratikus berendezkedésre nézve. Csakhogy míg 1960-ban, 1971-ben, 1980-ban és 1997-ben ezek a kísérletek sikeresek voltak, az idei próbálkozás miatt még rosszabb ma török állampolgárnak lenni.

Július 15-én éjszaka a közösségi médiában egyre több helyen jelent meg, hogy Törökországban katonai járművek zárták le a Győzedelmes Mehmed szultán- és a Boszporusz-hidat, repülőgépek köröznek a főváros felett. A puccsisták elfoglalták az állami tévé épületét, és bemondatták, hogy új alkotmányt fognak előkészíteni. A külföldön tartózkodó Recep Tayyip Erdoğan még aznap visszarepült Isztambulba, bejelentette, hogy a a lázadás csak a hadsereg egy kis részének műve, amit az emigrációban élő Muhammet Fethullah Gülen, volt imám és ellenzéki politikus támogatásával történt. Az elnök mozgósította az őt támogató civileket, azok meg majdhogynem meglincselték a hidakat tartó katonákat, az összecsapásban több mint negyvenen veszítették életüket.

Erdoğannak a puccsisták remek alkalmat adtak arra, hogy befejezze a hadseregben már folyamatban levő tisztogatásokat, bezárassa az ellenzéki lapokat, tanárokat bocsásson el állásából, iskolákat zárathasson be. A puccs nemhogy elbukott, hanem a jogállam még gyorsabb leépítését segítette közvetlenül elő.


Az év negatív kampánya: Tudta?

Itt most nem a Cioloș Soros gyermeke álhírre gondolunk, hanem a határon túli plakátkampányra. Azokra a kékekre. Tudta, nem? Mindenki látta, ha máshol nem, a magyarországi köztévé gondoskodott róla, hogy a foci-eb alatt villanjanak fel a tévéképernyőn. A jó szaftos migránsozás következtében jól meg is ugrott a magyarság körében az idegenellenesség, de a sikeres gyűlöletkeltést a magyar kormány mégsem tudta kellő mértékben kamatoztatni: nem lett érvényes ettől a kvótaellenes népszavazás. De mi itthon legalább jót derültünk a Kétfarkú Kutyapárt változatain, főleg, amikor itthon is megjelentek.


Az év szava: migránssimogató

Már több mint hatezer találat van rá Google-ben rákeresve, de nagy jövőt jósolunk még neki. Elsődleges jelentése kiderül a következő címekből: „Külföldről importálja a migránssimogató aktivistákat a Soros-hálózat”, „A Kossuth téren tüntettek a migránssimogató idióták”, „Megsérült több migránssimogató, amikor az Allah akbározók rájuk támadtak”. Álhírekkel, gyűlölet- és félelemkeltéssel, ellenségkép-konstrukcióval (sorosozás, „migráncs”-ozás, libsizés stb.) nézettséget vadászó zugportálok kedvenc kifejezésévé vált az utóbbi időszakban. A magyar szélsőjobb szóalkotása egyszerűen hibátlan, egyből megragad a fülben, és következőkor már észre sem veszed, kimondtad, leírtad, megszeretted, magadénak érzed. Használata előtt azonban érdemes tájékozódni az újabb jelentésárnyalatokról, illetve annak íratlan szabályairól, ki, mikor, kire és milyen kontextusban mondja ki.


MÉDIA

Az év sajtóeseménye: a Népszabadság bezárása

„Kedves követőink! A Népszabadság szerkesztősége a nyilvánossággal egyidőben értesült róla, hogy a lapot azonnali hatállyal bezárták. Első gondolatunk, hogy ez puccs. Hamarosan jelentkezünk” - október 8-án ezt az üzenetet tette ki a Népszabadság szerkesztősége a Facebook-oldalára. A kormányellenes véleményét véka al nem rejtő baloldali lapnál akkor már tudták, hogy kár volt pizzapartyt szervezni annak megünneplésére, hogy visszaköltöznek a Bécsi úti régi székházukba. Már a buli előtti reggelen futár kézbesítette a lap munkatársainak a munka felfüggesztésére vonatkozó értesítést. A döntést azzal indokolta a tulajdonos, hogy a lap veszteséget termel.

Eltávolítják a feliratot a Népszabadság volt székházáról (Forrás: Népszabi szerkesztőség/Facebook)


A lap eltűnését hiába követték tüntetések és a sajtószabadság miatt aggódó nemzetközi fórumok és szervezetek nyilatkozatai, múlt héten betetőzött a kormánypropaganda: a Népszabadság-feliratot a Terror háza múzeumba szállítják, és ott majd a Kádár-kor jelképeként fogják bemutatni.

Az év (meg nem jelent) interjúja

A téma: a kampányhajrában elfogadott béremelések a közszféra több szektorában.
Mivel nem kapott először választ arra a kérdésre, hogy miért szavazta meg a politikus a bérfejlesztésekre vonatkozó törvényt, ha a kiadások fedezésére nincs konkrétan elkülönítve költségvetési pénz, az újságíró másodszor is rákérdez a finanszírozási lehetőségekre.

Politikus az újságíróhoz: – Úgy hallom, hogy egy nagyon jó pénzügyi szakemberrel tárgyalok, nem tudom, kinek az érdekeit képviseli.
Újságíró a politikushoz: – Mit mondana azoknak, akik a fizetésemelésben kampányfogást látnak?
Politikus: – Egyre inkább gyanús nekem az ön kérdésözöne. Gyanítom, hogy ön milyen oldalról kérdezhet.
Újságíró: – Újságírói minőségemben.
Politikus: – Számomra egyértelmű, hogy kampányfogás volt, arra sem vennék mérget, hogy ebből alkalmazott törvény lesz. Ezt különben többször lenyilatkoztam más újságíróknak, lehet, hogy ez nem jelent meg, lehet, hogy nem annyira érdekes, lehet, hogy elkerülte az újságíró figyelmét abból kifolyólag, hogy lehet, nem innen kapja a fizetését, hanem máshonnan.
Újságíró: – Legyen szíves, ne személyeskedjen, és térjünk vissza a témára.


Az év híre: az álhír

Amikor a 35 éves Eric Tucker feltöltött 40 követőt számláló Twitter-fiókjába három fotót valami buszokról, nem is sejthette, mi lesz ebből. Az austini férfit bosszantotta, hogy Trump győzelme után városában is több tüntetést szerveztek (egyébként ő maga sem Trumpra szavazott), és amikor egy parkolóban meglátott több egyforma buszt, lefotózta őket, és megírta: nocsak, a tüntetők mégsem maguktól mentek az utcára, hanem pénzt kaptak ezért, és máshonnan buszoztatták őket Austinba. Hiába cáfolta másnap a busztársaság, hogy köze lenne a tüntetők buszoztatásához,és hiába derült ki rá egy napra, hogy a mintegy 40 busz a Tableau (egy, a Transindex által is gyakran használt adatvizualizáló szoftver) konferenciájának résztvevőit szállította, a baj már megtörtént: az előbb konzervatív blogok, majd a mainstream média által s átvett bejegyzés 16 ezer Twitter-megosztást és 350 ezer Facebook-megosztást generált, és még Trump is utalt rá a Twitterén.

A közösségi oldalak megjelenésére és erősödésére sokan a média demokratizálódásaként tekintettek. Eljött az a kor, amikor már nem a médiatermékek, hanem maguk az olvasók dönthetik el, mi a hír, mi a fontos. Szép ábránd, csakhogy a közösségi média logikája kicsit más. Gondoljunk csak bele, ha egy egyszerű felhasználó nem szándékos tévedése több százezer ember véleményét képes befolyásolni, mire lehetnek képesek a szándékosan álhíreket, félrevezető információkat gyártók? Például az a nagyváradi, 23 éves fiatalember, akinek szimpi volt Trump, ezért aztán kicsit besegített a kampányába néhány kacsával – például azzal, hogy Ferenc pápa is a republikánus jelöltet támogatja. Négy kacsája is hatalmasat durrantott, honlapját többen látogatták, mint a New York Times-t, és több százezer embert vezetett félre eközben.

Az amerikai kampányban több mint 200 milliószor kattintottak álhírekre, számos bizonyíték utal arra, hogy ezek nagy részéhez oroszoknak is közük volt, de például macedón tinik is büszkén meséltek arról, milyen jól meg lehet élni ebből.

Tény, hogy az álhírek kontrollálatlan terjedése drasztikusan befolyásolta 2016-ban a világ sorsát. És nehogy azt higgyük, hogy a kacsa csak Amerika problémája. Magyarország legolvasottabb és legnépszerűbb tartalomszolgáltatója ma nem az Index vagy az Origo, hanem a Mindenegyben blog, amely rendszeresen közöl leellenőrizetlen infókat és másolt baromságokat, de ne feledkezzünk meg a számos (leginkább a menekültekkel kapcsolatos) rémhírről sem, amelyek a semmiből felbukkanó honlapokon jelennek meg, és ismerőseink válogatás nélkül osztják őket.

2016 végén a közösségi média sajnos nem a demokrácia, hanem a népbutítás fő eszköze. Nem arról van szó, hogy álhírek eddig nem léteztek volna, hanem arról, hogy azáltal, hogy a világ egyik legnagyobb (és emiatt megbízhatónak vélt) brandje tálalja őket, ráadásul ismerőseink közvetítésével (az ember meg ugye többnyire megbízik a saját ismerőseiben), sokkal láthatóbbá és hihetőbbé váltak, miközben a közösségi oldalak megváltoztatták olvasási szokásainkat is.

2017 nagy kihívása az, hogy milyen választ tudnak adni a Facebook és társai arra a kérdésre, miként akadályozhatják meg az álhírek terjedését? A legvalószínűbb válasz, hogy sehogy.


THINK OUTSIDE THE BOX

Az év rekordja: 2016 lesz az eddigi legmelegebb év

Bár még a decemberi globális adatsorokat nem számolták bele, de a novemberi alapján egyre biztosabb, hogy 2016 is bekerül a legmelegebb évek közé. Ez történt eddig a 21. század szinte összes évével, különös tekintettel a 2011-2015-ös időszakra, amikor minden egyes évben megdőlt a melegrekord, és következő év januárjában az elmúlt évet kikiáltották az addigi legmelegebb évnek. Legutóbb 2015 kapta meg a címet, de valószínűleg nem tarthatja meg sokáig.

Hogy lokálisan lehetnek a globális felmelegedés folyamatának ellentmondó tapasztalataink, pl. most épp itt hideg van, az nyilván túl sokat nem bizonyít, de egy időben menő volt „ilyen kemény telet nagyapám se látott, még hogy globális felmelegedés, menj ki inkább, hozz bé egy kis fát”-szerű sztorikat terjeszteni, és kényszeredett poénokat gyártani. Csak szólunk, hogy most már ez gáz, még egy amerikai elnöknek is.



Az év mumusa: a medve

Idén sem maradt el a médiahadjárat az emblematikus csúcsragadozó ellen, ezúttal még azzal a hírrel is megspékelve, hogy a környezetvédelmi minisztérium vadászati tilalmat rendelt el a ragadozókra, elismerve, hogy a jelenlegi, vadásztársaságok által szolgáltatott állománybecslések alapján megállapított kilövési kvóták túlzottak lehetnek (az ügyben az ügyészség is vizsgálódik többek között hivatali visszaélés gyanújával). A WWF és számos természetvédelmi civil szervezet évek óta hangoztatja, hogy a medvék, farkasok, hiúzok számát reálisan föl kellene mérni, és a ragadozó-ember konfliktusokat a rendelkezésre álló eszközökkel megelőzni (villanypásztor felszerelése, „medvebiztos” kukák, a zavarás csökkentése az állatok élőhelyein stb.), illetve, ha kár történik, azt gyorsan rendezni, kárpótolni a gazdákat. A technokrata kormány megszabott egy irányt, de a kárpótlások megoldása és a konkrét intézkedések a következő miniszter és apparátusa prioritásaitól függnek. Mindenesetre a Nagyszeben belvárosában lelőtt medvebocs esete óta egyetlen döntéshozó sem engedheti meg magának, hogy ignorálja akár nyilatkozatok, akár közpolitikai kezdeményezések terén azt a szignifikáns tömeget, akiknek elegük van az inkompetenciából, az állati élet semmibe vételéből, a rendszerszintű cinizmusból, és ehelyett profi, problémamegoldó, felkészült, hasonló ügyekben, támadásveszély vagy vadkárok esetén azonnal riasztható intervenciós csapatokat szeretnének minden régióba, ahogyan azt a Cristina Pasca-Palmer vezette környezetvédelmi minisztérium ígérte.
A Milvus Csoport egyik nyakörves nyomkövetővel felszerelt medvéje. 2015. május 26-án az M2-nek keresztelt, hétéves hím barnamedvét orvvadászok lelőtték Hargita megyében. 2012-ben a WWF nyakörvezett medvéjét ölték meg orvvadászok Máramarosban

Az év környezetvédelmi részgyőzelme, hazai kiadás:

a Schweighofer fenntarthatósági tanúsítványát felfüggesztő Forrest Stewardship Council (FSC) belső vizsgálata megállapította, az osztrák fafeldolgozó romániai gyáraiban súlyos törvénytelenségekre volt példa, és miután ezt már számos civil szervezet és oknyomozó csoport jelezte, az FSC szakértői is arra a következtetésre jutottak, hogy a Schweighofer illegálisan kitermelt fát is feldolgozott. Ennek ellenére nem vonták még vissza véglegesen az FSC-tanúsítványt, hanem próbaidőt adtak a Schweighofernek februárig, a következő FSC-igazgatótanácsi gyűlésig. Addig a mamutvállalatnak átlátható, meggyőző és őszinte módon javítania kell a nyersanyag-ellenőrzési rendszerén. Sokan kételkednek azonban abban, hogy ez ténylegesen bekövetkezhet, és túl enyhének tartják az FSC viszonyulását az ügyhöz; egy petícióban már több mint tízezren kérik, az FSC azonnali hatállyal vonja vissza a tanúsítványt. Folytatódik a bojkottra való felhívás is, amelyet a nagy építőanyag-forgalmazó áruházaknak címeztek; egyelőre a Hornbach volt az, amely bejelentette, megszakítja üzleti kapcsolatait a Schweighoferrel, és januártól másik beszállítót keres. A Schweighofer-ügy egyre szétágazóbb bugyraihoz tartozik, hogy a rétyi gyáruk engedélyeztetésével kapcsolatban hat bírósági per van folyamatban, illetve hogy a közvélemény előtt olyan felemás sikerű PR-akciókkal próbálják jó színben feltüntetni a vállalatot, mint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban szervezett „Építsd meg álmaid iskoláját a Holzindustrie Schweighoferrel!” című diákvetélkedő, amely eléggé kiakasztotta a nagy múltú háromszéki gimnázium volt diákjait.

2014 óta a maksai Órisápince-tetőn szervezett Székely Vágta arra is remek alkalom, hogy újabb fotókat készítsünk a Schweighofer rétyi gyártelepéről


Az év környezetvédelmi részgyőzelme, nemzetközi kategória:

a Dakota Access olajvezeték építésének leállítása, a sziú indiánok rezervátuma mellett tervezett nyomvonal újratervezésének szorgalmazása. A szövetségi kormány védelmi minisztériumához tartozó, a vízkészletek biztonságáért és környezetvédelmi kérdésekért felelős Army Corps of Engineers lépése jó esetben hónapokra vagy akár évekre is leállíthatja az építkezést, ugyanis hosszadalmas környezetvédelmi ellenőrzést is szükségessé tesz.



Ugyanakkor kérdéses, hogy az Obama-adminisztráció utolsó napjaiban hozott döntés mennyire lesz végleges. A januárban hivatalba lépő új elnök, Donald Trump ugyanis egyértelműen támogatja az 1883 km hosszú olajvezeték mielőbbi befejezését, adminisztrációja végül dönthet úgy, hogy ezt a döntést semmissé nyilvánítja, és az eredeti nyomvonalat hagyja jóvá. Mindenesetre az ügy 2017-es fejleményei várhatóan jól jelzik majd azt is, milyen irányt követ majd az új elnök környezetvédelmi kérdésekben; mindenesetre az a tény, hogy egy klímaszkeptikus, korábban a fosszilis energiaipar érdekében fellépő ügyész lesz az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal vezetője, nem biztat túl sok jóval. De csakazértis következzen egy ikonikussá vált Bernie Sanders-fotó, amelyen a legszimpatikusabb amerikai elnökjelölt kiáll az őslakosok mellett:




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS