2019. szeptember 16. hétfőEdit
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lehet-e Facebook nélkül élni? Idén lett 13 éves a közösségi oldal

Ambrus István 2017. február 08. 15:02, utolsó frissítés: 2017. február 10. 13:13

Mire lehet következtetni a lájkjainkból, hogyan manipulálnak bennünket, és mit árul el rólunk aktivitásunk a Facebook-csoportokban?


A kezdettekkor még a Thefacebook néven megjelent szolgáltatás bonyolult algoritmusok szerint működik, a felhasználókról pedig rengeteg adattal rendelkezik, ezért jobban ismer bennünket, mint mi saját magunkat. Ez a bonyolult hálózat a titkosszolgálatok és a szociológusok számára igazi aranybánya, ugyanis rengeteg dolgot megtudhatnak a felhasználók viselkedéséről.

Szász István Szilárd a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Hungarológiai Tudományok doktori iskolájának doktorandusza, aki a közösségi oldalon belül létrehozott csoportokban zajló aktivitást kutatja. Arra kíváncsi, hogy a virtuális térben zajló kommunikáció, a csoportokon belüli kapcsolati háló alakulása hogyan képződik le a valóságban. Szász István Szilárd szerint azért hasznos ezzel a jelenséggel mélyrehatóan foglalkozni, hogy közelebb kerüljünk a virtuális és a fizikai életben alakuló kapcsolatok leképződésének folyamatához.

A doktorandusz elmondta, az online kutatás eredményéből születő következtetéseket az offline közösségben végzett kutatás eredményeivel összehasonlítva felmérhető, hogyan viszonyul egymáshoz ez a két dimenzió. Jelenleg a munka online kutatási fázisánál tart, de már ebből is nagyon izgalmas dolgokra lehet következtetni. “A kutatásom eddigi eredménye az, hogy már az általam metaadatoknak nevezett információkból is komoly következtetéseket lehet levonni a közösség dinamikájával, működésével, lüktetésével kapcsolatban”.

Szász István SzilárdSzász István Szilárd


Milyen információkat lehet megtudni abból, hogy egy felhasználó mit lájkol?

Szász István Szilárd:
- A lájkokat egyfajta szimpátiagesztusként értelmezem, és elkészítettem a lájkok hálózatát, hogy ki kit lájkol és hányszor. Ebből a közösség kisebb egységeire, a baráti körökre lehet következtetni. De akár az is látszik, hogy az általam vizsgált közösség mennyire nyitott és demokratikus, amelyben az új tagok bármelyik kisebb csoportba bekerülhetnek.

A beszélgetések tartalomelemzése tovább finomhangolja ezeket az eredményeket, ebből megtudható, hogy milyen témák érdeklik a személyeket, kik a hangadók, milyen programokat szerveznek, milyen eseményeken vesznek részt. A sor hosszan folytatható. Az így kapott következtetéseket akarom összevetni majd azzal, hogy ugyanezekben a kérdésekben mit gondol saját magáról és működéséről az adott közösség.

Többször előfordult már, hogy egy előadásomat követő vitában felmerült a Facebook-tevékenységek hitelességének problémája, abból kiindulva, hogy egyfajta önreklámként (is) használjuk a közösségi oldalt. A PNAS folyóiratban megjelent kutatás választ ad erre a dilemmára. A vizsgálatban egy számítógép által végzett személyiségelemzés alaposabb és megbízhatóbb választ adott, mint az ember barátai és hozzátartozói. Már 10 lájk elég volt, hogy az algoritmus a személyiség megítélésében túlszárnyalja a munkatársakat, 70 lájk esetében már pontosabb volt, mint az adott személy barátai vagy lakótársai. 150 lájknál a családtagoknál, 300-nál már a partnereknél is pontosabb választ adott a gép. Ehhez vegyük hozzá, hogy naponta körülbelül négy és fél milliárd(!) lájk születik. Mi lehet, hogy másnapra már el is felejtjük, hogy mit lájkoltunk, de az adatok megmaradnak. Tovább lehet gondolni…

Manipulálnak-e a célzottan irányított Facebookos hirdetések?

- Jelenleg heves sajtóvita zajlik arról, hogy egyes cégek a Big Data, a felhasználók által előállított óriási adatmennyiség elemzésével nem csak, hogy a fentebb leírt személyiség-profilt készítenek, hanem ezekből kiindulva személyre szabott, célzott üzenetekkel próbálják befolyásolni az egyének döntéseit. Amennyiben ez beigazolódik, kiderülhet, hogy a Brexithez és Trump győzelméhez is hozzájárultak ilyen személyre szabott üzenetek. Természetesen könnyelműség lenne néhány algoritmusra fogni ezeket a történéseket, mert sokkal komplexebb folyamatokról van szó, de már a gondolat felvetése is megálljt parancsol a józan észnek.

Ha a Facebook manipulál, hogyan használhatják fel ezt módszert a politikusok?

- A Facebook-hírfolyam összeállító algoritmusának működése révén az emberek alapvetően egy információs „szűrőbuborékba” kerülnek. Az algoritmus egy idő után a korábbi tevékenységek alapján olyan tartalmakat jelenít meg az illető hírfolyamában, ami igazodik az ízlésvilágához, gondolkodásmódjához, előítéleteihez. Ez még inkább széttagolja a társadalmat. A The Wall Street Journal szimulálta, hogy néz ki egy demokrata és egy republikánus szimpatizáns hírfolyama. A két hírfolyam merőben eltérő valóságképet sugároz, ezeket Blue és Red Feednek nevezték a pártok színei alapján.

A Facebook egyik adatközpontjaA Facebook egyik adatközpontja


Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy ezt az amúgy is torzító buborékot célzott üzenetekkel befolyásolják, akkor talán még Orwell is elszégyellné magát zavarában. Az előbb említett vitából emelek ide egy példát. Az amerikai elnökválasztás előtt a célzott hirdetések során a neurotikus fegyvertartás-pártiak például viharos tájban amerikai zászlót égető, arabnak tűnő férfiakat ábrázoló fotót kapnak, a barátságosabbak és családközpontúbbak meg olyan hirdetést látnak, ahol apa és fia lőni tanul a naplementében, miközben a szöveg hozzáteszi, Clinton betiltaná a fegyvertartást. De már az is eredmény, ha az ellenjelölt szavazóit sikerül demobilizálni.

Milyen tanácsokat tudnál adni a Facebook felhasználóknak, hogy tudatosabban használjak az oldalt, hogy jobban védhessék magukat a nyilvános térben?

- A személyes tartalmainkat talán érdemesebb úgy beállítani, hogy csak a barátaink láthassák, így bizonyos nem kívánt támadásoktól, visszaélésektől kímélhetjük meg magunkat. Míg egy kocsmai „eszmefuttatást” többnyire csak néhány ember hall, addig a Facebookos hozzászólásaink és bejegyzéseink egy sokkal nagyobb nyilvánosság elé kerülnek, ami később is visszakereshető. Az, hogy például lehetséges állásokat bukhatunk el korábbi bejegyzéseink miatt, talán csak egy egyszerűbb, nem kívánt következménye lehet a nyilvános és magánszféra összemosódásának.

Védekezhetünk-e ezek ellen a manipulációs módszerek ellen?

- Szerintem nagyon nehéz nem beleesni a csapdába. Ebben az áradatban meg kell tanulnunk úszni, hogy el ne lepjen vagy magával ne sodorjon ez a hullám. Ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy ne adjuk fel a kritikai gondolkodásunkat, de legyünk nyitottak a másképpen gondolkodókra, egyszerűen a másik emberre.

Bár szeretjük racionális lénynek gondolni magunkat, többnyire nem tudunk elvonatkoztatni az érzelmi faktoroktól, és sok esetben azok által vezérelve hozzuk meg döntéseinket. Ha valaki „játszik” az érzéseinkkel, gondolatainkkal, előítéleteinkkel, annak fatális következménye lehet. Azt hiszem, hogy csak úgy tudunk védekezni az ilyen „támadások” ellen, ha alapvetően nyitottak vagyunk a másképpen gondolkodók véleményére is. Ez alatt azt értem, hogy nem tiltjuk le a barátainkat azért, mert nem a mi véleményünket osztják, hanem megpróbáljuk megérteni az ő álláspontjukat, és nem mondunk le a kompromisszum lehetőségéről. Vagy többet nem internetezünk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS