2018. július 19. csütörtökEmília
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Románia mostohagyermekei: egyelőre csak papíron prioritás a hajléktalanság kezelése

B. D. T. 2017. február 09. 16:23, utolsó frissítés: 2017. február 13. 09:41

Még koherens statisztikák sincsenek. Feltérképeztük a hajléktalanellátást: több megyében egyetlen éjszakai szálló sincs, és a szociális konyhák hálózata is hiányos.


Ismét beköszöntött a téli időjárás Romániában, bár korántsem olyan intenzitással, mint decemberben és januárban. A mínusz fokok, a havazás vagy havas eső azonban továbbra is fenyegető körülmény mindazok számára, akik az utcán, aluljárókban vagy kapualjakban élnek. A kihűlés (hipotermia, azaz ha a testhőmérséklet tartósan 35 Celsius-fok alá süllyed) akkor is bekövetkezhet, ha enyhébb az idő: pl. 20 Celsius-fokos melegben a 40 km/h erejű szél olyan hatást vált ki, mintha -3 Celsius-fok lenne szélcsendben (a hipotermia négy stádiumáról és az alkalmazható elsősegélyről bővebb információk itt). Ha kihűlés veszélye állhat fenn (pl. magatehetetlen, földre leesett személyt látunk az utcán, hidegben), hívjuk az 112-t. Ugyanakkor egy kevésbé látható, de annál inkább veszélyeztetett kategória azoké, akiknek ugyan van (valamilyen) fedél a fejük fölött, ám nincs tüzelőjük/fűtésük.

2011-ben, a népszámláláskor Romániában több mint 162 ezer embert azonosítottak be kvázi hajléktalanként: állandó jelleggel az utcán élő kiskorúak, a hatóságok vagy civil szervezetek által biztosított szállásokat igénybe vevő emberek, a nem megfelelő körülmények között, elhagyott épületekben, sátrakban, felhagyott területeken épült hajlékokban élők, valamint a kórházakban lakó hajléktalanok kategóriái számolhatóak ide, áll ebben a 2014-es, a FEANTSA honlapján elérhető összefoglalóban.

A hajléktalan emberekkel dolgozó szervezetek európai ernyőszervezete egy friss dokumentumban élesen kritizálta Romániát, amiért nincs megbízható országos adatgyűjtés a hajléktalanság mértékéről. Az Eurostat adatai szerint az ország az EU 28 tagállama közül a 24. helyen áll a 2016-os Lakhatási Kirekesztés Index (European Housing Exclusion Index) szerint, amelyet öt, lakásköltségekkel, a lakások minőségével és körülményeivel számoló mutató alapján állítanak össze. Ugyanakkor ami a túlzsúfolt lakások arányát illeti, az ország az utolsó pozíciót foglalja el a lakások 52,3%-ával, miközben az uniós átlag 16,9%. Ugyanezen mutatók szerint a „súlyos lakhatási depriváció” 21,5%, szemben az EU-s átlag 5,1%-kal.

A 2015-2020-ra kidolgozott Társadalmi Befogadási és Szegénységcsökkentési Nemzeti Stratégia keretében elfogadott stratégiai akcióterv tételesen tartalmazza azt is, hogy fel kell becsülni és folyamatosan monitorizálni a hajléktalan személyek számát országos szinten és a nagyobb településeken, és hogy a civil szervezetekkel, kutatóintézetekkel és más szereplőkkel együttműködve kidolgoznak egy országos és helyi szintű monitoring rendszert, a társadalmi befogadás mutatóinak mérését, követésének mikéntjét. Ez azonban még nem valósul meg teljes mértékben – bírálta Romániát a FEANTSA.


Nincs külön a hajléktalanok integrációjára kidolgozott országos stratégia sem, a hajléktalanok csupán egy alcsoportját képezik a szociálisan hátrányos helyzetű, sérülékeny személyek körének. Még 2006-ban a 197-es kormányrendelettel elfogadtak egy országos érdekeltségű programot, ami hajléktalanok számára sürgősségi központok létrehozását célozta. 2005-ben pedig hároméves programot fogadott el a kormány, amely összesen 50 hajléktalanszálló létesítését irányozta elő a megyékben és Bukarestben.

A FEANTSA szerint 2011-ben 55, a hajléktalanoknak valamilyenfajta szolgáltatást nyújtó központ működött, ám azoknak a felnőtteknek, akik elveszítették a lakásukat, a 41 megyéből csupán 19-ben biztosítottak szolgáltatásokat, és a 19 megyében is összesen csupán 26 városban volt hozzáférhető ez a segítség. Az 55 központból nem mindegyik biztosít szállást, sokan csak tanácsadással és információkkal szolgálnak, és nincs arról információ, hogy jelenleg hány működik belőlük – írja a FEANTSA a 2017 januárjában frissített, Romániáról szóló leírásában (fact sheet). Ugyanakkor hajléktalanokkal foglalkozó romániai civil szervezetek véleményét idézi, miszerint az ellátottság jóval alatta marad az igényeknek.

A hajléktalanok csoportja nem jelent prioritást a szociális lakásokat odaítélő hatóságok számára. Mintegy 28-29 ezer szociális lakást tartanak nyilván a hatóságok, miközben több mint 67 ezer igénylő van.

A FEANTSA szerint ráadásul a hajléktalanság megelőzése és kezelése céljából biztosított állami segítségnyújtás hiányos: a gyermekvédelmi intézmények figyelmen kívül hagyják az utcán élő, elhagyott gyerekek egy részét; a gyermekotthonokból kikerülteket nem segítik megfelelően, hogy beilleszkedjenek; a kórházakban nincs kapacitás, vagy csak nagyon kevés a mentális betegségek kezelésére; a hajléktalanok legtöbbször csak sürgősségi orvosi ellátást kaphatnak; a családon belüli erőszak jelenségét nem kezelik megfelelően, sok nő emiatt kényszerül elmenekülni otthonról; a börtönviselteket nem segítik megfelelően a szabadon bocsátásuk után; a kórházakból kiengedett személyekre ugyanígy nem fordítanak kellő figyelmet; a szenvedélybetegek számára nagyon behatárolt lehetőségek léteznek a kezelésre; a szociális lakásokból vagy egykori államosított, de visszaszolgáltatott épületekből kilakoltatott személyek sem kapnak támogatást.

Bukarest: ötezer hajléktalan, 1244 hely a szállókon

Bukarestben a Samusocial civil szervezet a hideg hónapokban járőrözik az utcákon, és az azt igénylő hajléktalanoknak meleg teát, forró levest és meleg ruhákat, takarókat osztogat.

Fotók: SamusocialFotók: Samusocial


A szervezet honlapján közölt információk szerint a fővárosban a hivatalos becslések 2010-ben mintegy ötezerre tették a hajléktalanok számát. A szervezet nappali reintegrációs központot is működtet, ahol többek között munkát is próbálnak szerezni a munkaképes személyeknek, műhelyt működtetnek, ahol szakmát lehet tanulni, emellett orvosi/pszichiátriai/pszichológiai ellátáshoz, szociális szolgáltatásokhoz (segélyek, szociális lakás igénylése) való hozzáférésben, valamint szükség esetén a személyazonossági iratok beszerzésében is segítenek. 2012-ben a hozzájuk forduló 1763 hajléktalan 65%-ának nem voltak személyazonossági iratai, aminek hiányában sem segélyt nem igényelhettek, sem hivatalos munkahelyet nem kaphattak.

A Transindex által kikért, a Munkaügyi és Szociális Ügyek Minisztériumától kapott adatok szerint a fővárosban 14, a hajléktalanoknak szállást és/vagy valamilyen reintegrációs szolgáltatást nyújtó intézmény működik, amelyek összesen 1244 férőhellyel rendelkeznek. Ezek a létesítmények a főváros 1., 2., 3., 4. és 6. kerületében találhatók. Ezen kívül 12 szociális kantin/konyha is van (az 1., 2., 5. és 6. kerületben), amelyek összesen 2952 személynek biztosítanak ingyenes étkezést (közülük nyilván nem mindenki hajléktalan).

A Casa Jurnalistului alábbi, 2016 decemberében készült videójában bukaresti hajléktalanok szólalnak meg. Sokan ódzkodnak a kerületi éjszakai szállóktól, ahol szerintük élősködőket, tetűt, poloskát lehet összeszedni, lopnak, sőt fizikai erőszak is előfordul, ráadásul ha sokan vannak, úgyis csak a földön jut hely. Ezért még a decemberi mínusz húsz fokban is inkább alszanak az utcán, állomáson, híd alatt. Azon a szállón, ahol jók a körülmények és tisztaság van, mindig nagyon hamar betelnek a helyek, főleg ha ilyen hidegek járnak – mesélte egyikük.



Országos helyzetkép-kísérlet a hivatalos adatok alapján

Mivel minden stratégiát megelőzően először az aktuális helyzettel kell tisztában lenni, a következő adatokat kértük ki a minisztériumtól: a hajléktalanokra vonatkozó legfrissebb országos statisztikákat, a legutolsó, a hajléktalanok helyzetére vonatkozó hivatalos jelentést, a hajléktalanokat megcélzó országos projektek, programok listáját, a hajléktalanszállók listáját tételesen (elérhetőséggel, férőhellyel), illetve az országban működő szociális konyhákét. Utóbbi két kérésünknek egy-egy méretes táblázattal tettek eleget, ez alapján készültek az alábbi térképek, amelyeken az erdélyi, bánsági és partiumi intézmények nevét magyarul tüntettük fel (helyszűke miatt a kétnyelvűségről le kellett mondanunk, de kárpótlásul itt letölthető mindkét román nyelvű Excel-file eredeti formájában).

Összesen 95 intézmény szerepel a hajléktalanszállók listáján, ám ez kissé megtévesztő lehet, mert vannak köztük olyan nappali központok, tanácsadást vagy egyéb szolgáltatást nyújtó intézmények is, amelyeknél nem tüntettek föl férőhelyet (összesen nyolcnál), tehát feltehetően nem is rendelkeznek szállással. Olyan is előfordul, hogy ugyanazon cím alatt több intézmény működik, tehát van mondjuk nappali központ, sürgősségi elhelyező és éjszakai szálló is ugyanazon fedél alatt. Ennél a térképnél az intézménynév után zárójelben esetenként szerepel a működtető neve vagy jellege (jellemzően akkor, ha nem önkormányzati/állami intézményről van szó, hanem civil szervezetről vagy egyházról), illetve a férőhelyek száma.

Összesen 4132 férőhelyről van szó országos szinten. Vannak megyék, ahol egyáltalán nincs ilyen szolgáltatás (Vaslui, Olt, Mehedinti, Constanta, Calarasi). Kovászna megyében egy, Hargita megyében négy, Maros megyében három, Kolozs megyében öt létesítmény szerepel a listán; Bukarest után a legtöbb hajléktalanszálló Bihar megyében működik, összesen hat.



A szociális konyhák listáján 161 intézmény szerepel, ebből 64 magánintézmény, 97 pedig közintézmény, és a hajléktalanszállókhoz hasonlóan túlnyomó többségük városokban található. Két megyében, Mehedintiben és Doljban egyetlen ilyen létesítmény sem működik. Ezen a térképen nem tüntettük fel az ellátottak számát külön. Összesen 24309 személyről van szó. Kovászna megyében kettő, Hargita megyében négy, Maros megyében hat, Kolozs megyében hét szociális konyha működik, a legtöbb (Bukarest után) Temes megyében létezik, összesen kilenc.



Hivatalosan 2601 hajléktalant regisztráltak 2015-ben

A minisztériumtól kapott válaszból kiderül, a legfrissebb adatok, amelyeket a Munkaügyi és Szociális Ügyek Minisztériuma birtokol a hajléktalanság helyzetéről, 2015-ösek. Ezeket az adatokat az Országos Kifizetési és Szociális Ellenőrzési Ügynökség (Agenția Națională pentru Plăți și Inspecție Socială – ANPIS) gyűjti össze. Eszerint abban az évben összesen 6175 olyan személy volt lakóhely nélküliként nyilvántartva az országban, aki szociális segélyre jogosult, ebből 1227 idős ember, 2172 kiskorú, illetve 2168 roma.

A hatóságok 2015-ben csupán 2601 hajléktalant regisztráltak, ebből idős ember 585, kiskorú 246, roma etnikumú 614.

A két kategória csak részben fedi egymást, hiszen vannak olyan hajléktalan emberek, aki valamilyen okból nem kapnak szociális segélyt (például nincsenek irataik vagy nem laknak menhelyen). Egyik kategóriába sem kerülnek be azok a hivatalos lakhely nélküli emberek, akik improvizált hajlékokban vagy gazdátlan épületekben élnek, és a hatóságok radarjának hatósugarából valamilyen oknál fogva kimaradnak. És ők vannak többen. Úgy tűnik, a FEANTSA bírálata a naprakész és hiteles statisztikák hiányával kapcsolatban teljes mértékben indokolt.

A hajléktalan emberek romániai helyzetéről készített legfrissebb jelentés – amely a társadalmi kirekesztés megelőzésére és felszámolására vonatkozó aktuális fejleményeket összegző jelentés része a 2002/116-os törvény alkalmazása értelmében – a 2014-es évre vonatkozik, és 2016-ban készítették el. A dokumentum szerint 2014-ben a polgármesteri hivatalok 91%-a (2903) küldött adatokat az országos összesítésbe, és 20%-uk (625) számolt be arról, hogy lépéseket tett a társadalmi kirekesztés megfékezése érdekében. Az érintett személyek beazonosítása érdekében a hivatalok szociális munkásai összesen 191 022 szociális ankétot készítettek el, ezek nyomán marginalizált helyzetűként 42683 egyedülálló személyt, valamint 76039 családot kategorizáltak. (Megyékre lebontva az ezzel kapcsolatos statisztikák itt érhetőek el.)

Marginalizált személy definíció szerint az, aki szociális segélyben részesül (azaz garantált minimáljövedelemben, VMG – venit minim garantat), vagy olyan családba tartozik, amely kap ilyen juttatást, ugyanakkor a következő nyolc helyzetleírásból legalább kettő illik rá: nincs munkahelye, nincs a tulajdonában vagy a használatában lakás, nem megfelelőek a lakáskörülményei, egy vagy több gyereket gondoz (vagy sokgyerekes családba tartozik), idős és nincs támasza, fogyatékkal vagy megváltozott munkaképességgel élő, 1. vagy 2. fokozatú súlyosságú fogyatékkal élő személyt gondoz, illetve börtönviselt.

Hajléktalanként azokat a személyeket definiálja a 2011/292-es törvény, akik egyedül vagy családjukkal társadalmi, egészségügyi, pénzügy-gazdasági, jogi vagy rendvédelmi okokból az utcán élnek, vagy ideiglenesen barátoknál, ismerősöknél laknak, nem tudnak fenntartani egy albérletet vagy a kilakoltatás fenyegeti őket, vagy olyan intézményben vagy börtönben laknak, ahonnan megvan a kockázata annak, hogy 2 hónapon belül kirakják vagy szabadon engedik őket, és nincs lakóhelyük.

Közpolitikák, nemzeti prioritások a szegénység elleni stratégiában

A 2015-2020-as stratégiából és akciótervből a minisztérium kiemeli: a szociális szolgáltatások terén olyan cselekvési irányokat jelöltek ki, amelyek helyi szinten javítanának a szolgáltatások működésén, megerősítenék azokat, illetve javítanának a sérülékeny csoportok hozzáférésén is ezekhez. Az utóbbi években és jelenleg is közpolitikai téren a szolgáltatások integrált jellegének és személyre szabottságának megerősítésén dolgoztak a minisztériumban – áll a Transindexnek elküldött dokumentumban.

A megvalósítások között elsőként említik a jogi háttér javítását (bekerült a szociális szolgáltatások hivatalos listájára több olyan szolgáltatás, amelyet kifejezetten hajléktalan embereknek dolgoztak ki, például a hajléktalan gyermekek éjszakai szállója, különböző típusú nappali központok, mozgó, terepi szolgáltatások, mint amilyen a „szociális ambulancia”); kidolgozták a hajléktalan embereknek szóló szolgáltatások minőségi standardjait (ezt a 2014/2126 rendelet szabályozza); kidolgozták minden, szociális közszolgáltatást nyújtó adminisztratív-területi egység esetében a szervezet-működési szabályzatokat (ezek egy kormányhatározat-tervezetbe vannak belefoglalva).

Második tételként a szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek, alapítványok állami támogatását említik (ezek listája ezen a linken elérhető); harmadikként egy országos érdekeltségű program kidolgozását, amely azokban a megyékben, ahol még nem jöttek létre a szükséges szociális szolgáltatások, technikai segítséget nyújtana ezek beindításához (tehát azokban a területi-adminisztratív egységekben, ahol nincs még „szociális gondozási közszolgáltatás, azaz Serviciu Public de Asistenta Sociala – SPAS, ott segítenek megalakítani).

Említik még egy integrált közösségi szolgáltatások megtervezését és elindítását célzó projekt kidolgozását és megpályázását a POCU 2014-2020 keretében (ennek keretében integrált intervenciós munkacsoportok alakulnának kifejezetten a szegény és marginalizált közösségekre szabva; száz településen indulna el pilot programként az integrált közösségi szolgáltatás, erre az egészségügyi és oktatási minisztériummal közösen kér finanszírozást a tárca a PO Capital Uman 2014-2020 keretből); az „Első szoba” pilot program kidolgozását és megpályázását ugyanebből a keretből, amely a gyermekvédelmi rendszerből kikerült fiatalok társadalmi és szakmai integrációját célozza; a szociális szférában gyakorlatba ültetett közpolitikák és stratégiák monitorizálását (éves jelentések és statisztikák révén, amelyeket itt tettek közzé).

Hasonló célok a kormányprogramban is szerepelnek, hívja fel a figyelmet a minisztérium. Példaként a helyi szolgáltatások lefedettségének növelését, a létező szolgáltatások leltárának elkészítését, azok spektrumának bővítését, minden területi adminsztratív egység éves szociális akciótervének kidolgozását, a polgármesteri hivatalok szociális irodáiban a családi konzultációk szolgáltatásának fejlesztését említi a dokumentum. Továbbá a 2017-2020-as időszakra prioritás lesz a helyi hatóságok számára az integrált szociális szolgáltatások ügye, közösségi szociális diagnózist kell felállítaniuk, és a rizikócsoportok (kis jövedelműek, jövedelem nélküliek, hajléktalanok, emberkereskedelem áldozatai stb.) számára a szegénység és társadalmi kirekesztés megelőzését és leküzdését szolgáló intézkedéseket kell hozniuk. A sérülékeny csoportok aktív társadalmi befogadását kell segíteniük, munkaerőpiaci integrációjukat támogatniuk, anélkül, hogy a szociális segítségnyújtástól való függőséget bátorítsák – idézett a kormányprogramból a minisztérium.

A lakás-depriváció területén számos intézkedést terveznek: fejlesztenék a szociális lakások hálózatát, állapotát, hozzáférhetőségét; biztosítanák a sürgősségi lakástámogatást és növelnék a beavatkozási kapacitást (teljesen fel akarják számolni az utcagyerek-jelenséget, az összes nagyvárosban felmérnék a hajléktalanok pontos számát, növelnék a hajléktalanszállók és férőhelyek számát, javítanának az utcán, sürgősségi jelleggel biztosított, igény szerinti élelmezési és egészségügyi ellátáson; programokat fogadnának el a szegénytelepek problémájának megoldására; megelőznék és leállítanák az illegális kilakoltatásokat; megelőző programokat dolgoznának ki a rizikócsoportokra (börtönviseltek, volt gyermekotthonosok, családon belüli erőszak áldozatai, függők, idős egyedülállók stb.)

Az egészségügy területén a fertőző betegek ellátásán javítanának elsősorban, külön költségvetési forrást szánnak a szegénységben élő, kockázati csoportok (utcagyerekek, droghasználók, hajléktalanok, börtönviseltek, romák és mások) TBC-szűrésére, kezelésére.

A fentieken túlmenően fontos pontosítani, hogy a hajléktalanokat megcélzó szociális szolgáltatások létrehozása, megszervezése és működtetése a 2011/292 törvény értelmében a helyi hatóságok feladata, kötelességük a saját területi egységükön belül a hajléktalanok szükségleteinek megfelelő szolgáltatásokat biztosítani – zárja válaszát a minisztérium.

A térképeket Kicsid Attila készítette

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS