2017. február 22. szerdaGerzson
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hogy és miért lett Soros György Romániában is bűnbak?

kérdezett: Ambrus István 2017. február 16. 10:09, utolsó frissítés: 10:09

A román civil szférát is a milliárdos üzletember nevével próbálják hitelteleníteni. Van-e köze ennek egy új magyarellenes retorika kialakításához? Péter László szociológussal beszélgettünk.


A korrupcióellenes tüntetések kapcsán erőteljesebbé vált a román sajtóban az a narratíva, mely szerint az utcára vonuló tömegeket Soros György mozgósítja azzal a céllal, hogy destabilizálja Romániát, veszélybe sodorva annak területi egységét is. Magyarországon már évek óta bűnbakként használják a filantróp Soros Györgyöt, aki 50 országban működtet társadalmi szervezeteket támogató alapítványokat. Erről a jelenségről, manipulációról, a tömeges megmozdulásokról Péter László szociológust, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem szociológusát kérdeztük.

Mi az oka annak, hogy az utóbbi időben megjelent a román sajtóban is az a narratíva Soros György kapcsán, ami a magyarországi sajtóban már hosszú ideje létezik? Miért jellemző különböző jelenségek összeesküvés-elméletekkel való megmagyarázása?

Péter László: – Az emberek mindig szerették volna megérteni a világot, ami őket körülveszi. A modern társadalom komplexitását tekintve azonban ez nem egyszerű, és ezért maguk az emberek és az elitek is mindig törekedtek egy egyszerűsítő, világos magyarázatra. Ebben az államok is érdekeltek, többnyire a belső és külső ellenségkép felmutatásával. Így születnek olyan eszmék, mint az antiszemitizmus, amely a "titkos erők", "társaságok" leleplezését mutatja fel. Egy másik tényezőként jelen van a poszt válság béli kontextus, az államok számos problémára választ kell találjanak - szegénység, egyenlőtlenség, morális válság, egészségügy, oktatás - amit nem képesek megoldani, ezért marad az ellenségképekkel való operálás.

Péter László


Soros György lett az egyik ilyen főellenség, ami azért érdekes, mert Romániában Soros nem volt egy ismert személy, nem volt mélyen beágyazott a román társadalomban ez a fajta ellenségkép, de a média által diktálta diskurzusokon keresztül föl lehet futtatni. Köztudott, hogy Soros György származását tekintve magyar zsidó családban született. A nacionalista Romániában a magyarok megítélése sem feltétlenül pozitív ilyen szempontból a román többség egyes köreiben. Soros esetében ehhez még az is társul, hogy zsidó származású, ennek tematizálása pedig az antiszemitizmus föléledését is jelzi. Itt az a forgatókönyv, mint a harmincas években, amikor a globális kapitalizmus kritikája és az antiszemitizmus összekapcsolódott.

Ez azt jelenti, hogy olyan ellenségképet próbálnak kialakítani, aminek van magyar vonatkozása is, tehát a többségiekben kiváltja a magyarellenes reflexeket?

– Azt hiszem, hogy itt a magyar közösség megint belső ellenségként jelenik meg a politikai diskurzusok egy részében. Ez kötődik a nagy egyesülés 2018-as centenáriumához, másrészt akut problémák vannak, tehát egyszerű ezt valakire ráfogni: az ellenségkép felmutatása másodlagossá teszi a tényleges problémát. Másrészt meg a kapitalizmus problémái okozzák ezeket a befogadó attitűdöket egyesek részéről. Szisztematikus bűnbakképzés zajlik, a politikai diskurzusokban magyarok, zsidó összeesküvők, részben pedig a nagy korporációk, a globális finánctőke jelenik meg néha szó szerint is.

A PSD választási kampányban folytatott retorikája megpendített nacionalista szálakat a hazai tőke támogatásának retorikája, a román nemzeti öntudat aláhúzása mentén, amiben volt egy rejtett euroszkepticizmus, és voltak egyre nyilvánvalóbban megjelenő korporációellenes elemek is.

Ez a retorika, ha úgy tetszik, felosztja a valóságot a jókra és a rosszakra, rámutat azokra a szimbolikus jelentéssel is felruházott emberekre, intézményekre - mint például a korporációk, magyarok, zsidók, bankok - akik "a szálakat mozgatják". Ezek ebben a diskurzív keretben az ellenséget sugallva jelennek meg.

Ugyanakkor ezeknek az álláspontoknak az ellensúlya is megjelent a civil szféra, a tüntetések kapcsán az utcára vonuló tömegek részéről. Ide sorolhatóak a Román Akadémia tagjainak állásfoglalása ellen megfogalmazott nyilatkozatok is. Voltak olyanok, akik nyilvánosan azt mondták, hogy nem értenek egyet ezzel a nacionál-kommunista hangvételű állásfoglalással, amely szerint veszélyben az ország egysége, veszélyben Erdély.

Most meg úgy tűnik, hogy a PSD, vagyis a baloldal veszi át ezt a narratívát, tehát gyakorlatilag ők azok, akik kettészakítva a társadalmat, azt idézik elő, amitől a narratívájuk szerint meg akarják menteni az országot.


Ebben egyértelműen vesztesként jelenünk meg, az viszont érdekes fejlemény, hogy ezt az antikapitalista retorika egy részét átveszi a mai kormányzat, ezáltal ellentmondásos helyzet jelenik meg, mert egyrészt hátszelet ad a radikálisabb elemeknek, ugyanakkor pedig a nacionalista diskurzusnak a másik vonulata ezek ellen a radikális elemek ellen szólal fel. Jelenleg még a diskurzív mezőben az álláspontok nem kristályosodtak ki, és ezért zavaros ez az álláspont.

Úgy tűnik egyébként, hogy a sorosozás, mint gyakorlat, a nyílt társadalom mellett való kiállás fokmérője lesz abban az értelemben, hogy valaki populista vagy nem, Európa-párti, modernista, nacionalista, vagy pedig autochtonista ebben a felállásban. Van annak reális esélye, hogy a sorosozás az tulajdonképpen átmenete a magyarozásnak, vagy a magyarellenes retorikának. Első lépésben Soros mint a globális kapitalizmus zsidó képviselője jelenik meg, aki megrontója a nemzetgazdaságnak, megrontója a helyi tőkének és a helyi igazi kulturális viszonyoknak. Másrészt részben ez a jól megerősödő, lényegében antikapitalista szimbólum egy erőteljes magyar etnikai színezetet nyer, majd egy következő lépésben Soros, a magyar anyanyelvű és származású filantróp tulajdonképpen a magyar közösség elleni érzelmeknek a szimbólumává válik. Ez egy reális kockázat. Ráadásul Soros esetében változó lehet a kettősség, ami a zsidó-magyarságból adódik, és változó lehet, hogy éppen melyik “negatív” elem van kinagyítva.

Ne feledjük, a kisebbségellenes magatartásnak erős politikai vonzata van abból fakadóan, hogy a mostani államelnök német nemzetiségű. A kisebbségellenes retorika egy jó eszköz arra, hogy lejárassák politikai értelemben a jelenlegi államelnököt, és előkészítse a 2019-es választás véleményklímáját, amelyben az idegenség és otthonosság mentén alakulhatnak ki a nagy szekértáborok.

A kormány és a PSD azt mondja, hogy ez egy manipulált tüntetés. Ez a delegitmációs eszköztárak része, a Soros által támogatott civil szféra a mindenkori kormánnyal ellenpontjaként megjelenő szereplőként tűnik fel; sikerült a civil szférát úgy láttatni a közönség szemében, mint amely nem becsületesen szerzi a pénzét, gyanús helyekről kap finanszírozást, és így ennek a civil szférának a politikai állásfoglalása, a politikai véleményei, céljai delegitimálódnak. Ne feledjük, hogy Sorosnak egy másik dimenziója ebben a tekintetben az a civilitás, ami mindig szemben áll az állammal. A valóság újraértelmezése zajlik, ami tulajdonképpen azért érdekes, mert ugye itt valóban látszik az, hogy a szó veszélyes fegyver.

Értjük a viccet, de azért elgondolkodtató:A Timesnewroman pamfletújság szerint Soros nem fizet többet, mert a tüntetők összekeverték a magyar lobogó színeit a románéval.


Úgy tűnik, hogy ebben a témában Románia és Magyarország narratívája ugyanaz, ami Sorost illeti, azzal a különbséggel, hogy Romániában a magyarság ellen fordulhat ez a történet.

– Érdekesség, hogy a baloldali román kormány és a jobboldali magyar kormány közt semmiben nincs egyetértés, kivéve azt, hogy mindkettő egyre inkább a populizmus irányába csúszik el, és a közös nevező az a Soros-ellenesség, ami néhol civil és zsidó, és néhol magyar elemeket erősít. Ilyen szempontból akár azt is mondhatnánk, hogy a jelenlegi romániai pártvezetés helyileg adaptálta a már Magyarországon sikeresen működő modellt, és ez nem egy jó dolog.

Adrian Ţuţuianu,a SRI-t ellenőrző bizottság elnöke a România TV-nek azt nyilatkozta, hogy a tüntetőket manipulálják, 85%-uk el sem olvasta a 13-as sürgősségi kormányrendeletet.

– Ez is egy számháború része. A tüntetések alkalmából 270 ezer ember gyűlt össze kormány épülete előtt, a Győzelem (Victoriei) téren, ezért egy másik nagy számot kell ezzel ellensúlyba helyezni. Ennek fényében van 270 ezer ember, akinek a 80 százalékának fogalma sincs arról, miért tüntet, nem olvasta a törvénytervezetet. Ez tartalomtól függetlenül a retorikai ellendiskurzusnak a logikája.

Ezeknek a tüntetéseknek nagyon sok eredménye volt. Elég, ha arra gondolunk, amikor Emil Boc volt a miniszterelnök, és őt buktatta meg a mostaninál sokkal kisebb tömeg, vagy a Colectiv-tragédia után bekövetkezett tüntetéshullám, amikor 30-35 ezer ember emelte fel a hangját Victor Ponta miniszterelnök ellen, aki akkor bele is bukott a kormányzásba. Napjainkban nagyságrendileg nagyobb tömeg volt az utcán, ami azt jelenti, hogy ez a hatalom tulajdonképpen nem legitim.

Ne feledjük, a hatalom is tudja, hogy hiteltelenné vált. Próbálja minimalizálni a veszteségeket a következő 4 évet illetően. Mindenképpen tanulság a társadalom számára, hogy létezik egy olyan kritikus tömeg ebben az országban, amely ellensúlyként jelenik meg mindenféle hatalmi túlkapással szemben. Ennek a mozgalomnak megvan az a pozitív hozadéka, hogy létezik egy társadalmilag aktív, kritikus és a politikai ellenzék helyett ellensúly és fékként működő réteg, ami a környékbeli országok esetében nem biztos, hogy elmondható. Az a szomorú jövő körvonalazódott, hogy egy nagy passzív réteg alakul ki ebben a társadalomban, amelyet csak a maga személyes boldogulása érdekel, hogy passzív és kevésbé kritikus lesz a bármikori hatalom bármilyen döntésével szemben. Ehhez képest a 2010-es évek elejétől kialakult egy olyan kritikus, iskolázott, városi, felfelé mobilis réteg, amely, ha úgy érzi, hogy szükség van rá, akkor tulajdonképpen kimegy az utcára és állást foglal. Emil Boc, Gabriel Oprea, Victor Ponta a megmondhatója, hogy ennek konkrétan van eredménye. Ez a Verespatak-mozgalomnak is a terméke, hiszen az volt az az ügy, ami mellé rengetegen felsorakoztak, és ami kitermelte azt a réteget, amely kimegy az utcára.

Egyes sajtóorgánumok szerint a tüntetőket Soros György fizeti.


Egyes vélemények szerint a tüntetők az utca hangja, olyan embereké, akik az érzelmeikre hallgatnak, de ezeket a problémákat racionális párbeszéd útján kell megoldani.

– Itt a probléma az, hogy a kettőt gyökeres ellentétként állítják be. Valójában úgy van, hogy a képviseleti demokráciában a társadalom hallathatja a hangját úgy, hogy figyelembe is veszik, és ezekre az üzenetekre a hatalom folyamatosan reagál. Amikor nem, az emberek radikálisabb eszközökhöz nyúlnak, és a radikálisabb eszközök közé tartozik nyilván a tüntetés is. A működő demokráciában a formális érdekképviseleti rendszer keretein belül kell a politikai játszmákat és a politikai vitákat lehetőség szerint konszenzusos módon megoldani.

Ugyanakkor pedig az érzelmek természetes velejárói ezeknek az állapotoknak. Az való igaz, hogy az emberek jelentős része dühös, és érzelmektől vezérelten megy el tüntetni. De ne feledjük el, hogy ha megkérdezik a tüntető embereket, akkor azok racionális terminusokban el tudják mondani, hogy mi bántja őket. Azért érzelmesek ebben a felállásban, mert a politikum nem akarja ezt meghallgatni.

A másik probléma, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség és a román hírszerző szolgálat, a SRI is túllépte a hatáskörét.

– Ennek tematizálása akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a SRI operatív igazgatója kétes ügyekbe keveredett. Coldeát visszahívták január 16-án, és az államelnök egy számomra nagyon sokatmondó tévényilatkozatban arra kérte a politikai eliteket, hogy üljenek le és tárgyalják át annak a kérdését is, hogy Romániában hogyan működik az igazságszolgáltatás. Azt mondta, véget kell vetni annak, hogy a politikum a titkosszolgálatok működésébe beavatkozzon, és fordítva is. Megerősítette legmagasabb szinten, hogy a titkosszolgálat gyakorlatilag illegális módon beleszólt a politikai játszmákba. A titkosszolgálat pedig szorosan együttműködött a Korrupcióellenes Ügyészséggel.

Tulajdonképpen arra hívta az elnök a pártokat, hogy konszenzusos módon próbálják megoldani az igazságügy problémáit, és ezt a PSD elszalasztotta azáltal, hogy személyes önös érdekeket követve a Btk.-módosító sürgősségi kormányrendeletet és a közkegyelemről szóló törvénytervezetet végül január 31-én elfogadta.

Ezzel minden konstruktív vitát ellehetetlenített. Társadalmi szinten szétválasztotta a tömegeket DNA-párti tüntetőkre, valamint a másik oldalon ott a kormányzat és a PSD. A társadalom elszalasztott egy olyan esélyt, ami ennek a viszonyrendszernek az átbeszélését és konszenzusos alapon történő újraindítását eredményezte volna. Azt hiszem, a PSD saját maga ellen követte el elsősorban a legnagyobb hibát. Baráti társaságban mondogattuk is egymás közt, hogy az idei parlamenti választási kampány után a tanácsadók a munkájukat befejezve továbbálltak, és ennek következtében az óvodások óvónéni nélkül maradtak és elkezdtek rongálni, betörték az ablakokat és az ajtót. Hasonló történik a PSD háza táján, ami tarthatatlan, hiszen kicsúszott a társadalmi ellenőrzés alól.




ItthonRSS