2017. március 24. péntekGábor, Karina, Ders
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Válságba kerülhet az otthoni beteggondozás fenntarthatósága Romániában

B. D. T. 2017. február 15. 14:11, utolsó frissítés: 14:11

A civilek programjainak állami támogatását drasztikusan csökkentette vagy teljesen megszüntette a minisztérium. Precedens nélküli, hogy az év végén elfogadott finanszírozási keretet január végén megváltoztassák.


Szinte teljesen megvonta a támogatást a civil szervezetek és alapítványok által működtetett otthoni idősgondozási programoktól a Munkaügyi és Szociális Ügyek Minisztériuma februárra. A január 31-én kibocsátott, 109. számú miniszteri rendelet (Ordinul 109/31.01.2017 pentru aprobarea subventiilor de la bugetul de stat, amelyet online egyedül a Iasi megyei ANPIS oldalán találtunk meg valamilyen furcsa okból kifolyólag) gyakorlatilag felülírja azt az előző, technokrata kormány által kiadott, december végi rendeletet, amely a támogatandó programok között még tartalmazza az otthoni beteg- és idősgondozást számos helyszínen, és költségvetési forrást is rendel hozzájuk. Az érintett szervezetek januárra meg is kapták a havi támogatást, februárra azonban az új rendelet értelmében nagyon sokan nem kaptak pénzt. Ha még egy hónapról lenne csupán szó, azt valahogy ki lehetne húzni, gondolhatjuk. Ám úgy tűnik, ennél súlyosabb a helyzet: a szervezetek ugyanis nem hivatalosan olyan információkat kaptak, miszerint egész évre ugyanez a megszorítás lesz érvényes.

Románia lakosságának 15%-át teszik ki az idős emberek (azaz a 65 éven felüliek), és számuk, ahogyan a lakosság egyre inkább elöregszik, csak nőni fog. Becslések szerint 2050-re az idősek aránya eléri az ország lakosságának 30%-át. A Caritas Konföderáció – azaz az egyházmegyei Caritas-szervezetek hálózata – még 2014-ben megalapította a SenioriNet hálózatot, amely az országban működő 53 civil szervezetet tömöríti, akik a maguk területén otthoni idősgondozással (is) foglalkoznak. Egy akkori sajtóközleményben publikálták egy felmérésük eredményét is, miszerint országosan 750.000 idős embernek lenne szüksége napi segítségre valamilyen szinten, és az idősek legkevesebb 20%-a igényelne rendszeres gondozást a saját házában. Mindössze 0,23%-uk kapja ezt meg, és a minisztérium mostani döntésével arányuk tovább csökkenhet.

Az erdélyi magyarlakta településeken az idős- és beteggondozás oroszlánrészét végző Gyulafehérvári Caritas és Diakónia Keresztyén Alapítvány otthoni beteggondozással foglalkozó programjaiból egyetlenegy sem szerepel az új rendelethez csatolt listán.

Miről is van szó?


Az új rendelet február hónapra vonatkozik, és összesen 1 205 414 lej értékben irányoz elő finanszírozást szociális szolgáltatást nyújtó civil szervezeteknek és alapítványoknak. Ezek listája a nem egészen kétoldalas rendelethez csatolt mellékletében található. A listában pontszám szerint rangsorolták a szervezetek programjait, azon belül megyék szerint, betűrendben sorolják föl a szervezeteket, a táblázatban külön oszlopban szerepel, hogy milyen szolgáltatásuk van, hány személynek szól, mennyi pénzbe kerül egy évre a kiértékelés szerint, és mennyit kapnak februárra. A 80 ponton alul teljesített pályázatok az új rendelet értelmében nem kapnak pénzt a minisztériumól, de olyan is van, hogy az egyik 80 pontot kapott program még kap, a másik már nem részesül finanszírozásban.

A korábbi kormány által 2016. december 29-én kiadott, Dragos-Ioan Pislaru miniszter által aláírt 2324. számú rendelet még rendelkezik az otthoni gondozási programok finanszírozásáról is. Az ahhoz csatolt mellékletben felsorolt, 60 ponton felüli értékelést elért szervezetek (összesen 155) közül nagyon sokan, így az otthoni idősgondozást biztosítók is gyakorlatilag megkapták azt az összeget, amit kértek támogatásként. A rendelet januárra összesen 2 019 898 lejt irányzott elő a programokra. A dokumentum szerint amennyiben a 2017-es költségvetés elfogadását követően csökken a büdzsé, az új kormány szintén miniszteri rendeletben rendelkezik az új, csökkentett keretekről. Addig is havonta újrakötendő ideiglenes szerződést írnak alá a szervezetek a minisztériummal.

Az új rendelet drasztikusan csökkentette a keretösszeget, ezen belül úgy tűnik, az otthoni gondozás az a terület, ahol a legtöbbet akarnak spórolni. Számos ilyen program nemhogy csökkentett keretet nem kap, hanem teljesen megvonták tőle az állami támogatást. A megmaradt programok között böngészve a különböző egyházmegyei Caritas-szervezetek otthongondozói szolgálatainak helyszínei közül csak nagyon keveset találunk a táblázatban, amely egy szkennelt .pdf dokumentum, így nehezen kereshető. Egy kisebb településen, ahol tíz kedvezményezett van – pl. Tasnád – a februárra előirányzott összeg 1200 lej (ez a Szatmári Caritas programja). Egy Iasi megyei szervezet otthongondozó szolgáltatására 4800 lejt irányoztak elő, de mielőtt etnikai diszkriminációt vizionálnánk, az ellátottaik száma 40 (tehát az összeg is, az ellátottak száma is négyszer annyi, mint Tasnád esetében).

A Gyulafehérvári Caritas programjai esetében a januárra kötött ideiglenes szerződés még egy sor szolgáltatást és programot sorol föl és különböző összegeket (nyilván nemcsak otthoni idős- és beteggondozással foglalkozó programokról van szó, hanem az összes szociális programról). Összesen 268 320 lejt kaptak januárra, 1916 gondozottra. Ezzel szemben februárra csupán 86 600-at, 415 kedvezményezettre (olyan más programokra, mint pl. szeretetkonyha, nappali központ stb.). Az otthoni idősgondozási és betegápolási programjaik állami támogatásának teljes megszüntetése azt jelentené, 20%-kal kellene csökkenteniük a kedvezményezettek arányát, és elbocsátások is lennének.

Jelenleg a Gyulafehérvári Caritas szakemberei 6593 idős, beteg embert látnak el (3451-et Hargita, 557-et Kovászna, 2298-at Maros, 144-et Fehér, 72-t Brassó és 71-et Hunyad megyében), valamint 260 alkalmazottat, szociális munkást, asszisztenst, gondozót foglalkoztatnak ezekben a programokban. (A Hargita, Kovászna és Maros megyei programjaikra egyébként tavaly sem kaptak állami támogatást, így amennyiben szükség lesz csökkentésre, az ezeket a megyéket kevésbé érinti majd, hiszen eddig is főleg a helyi és megyei önkormányzatok finanszírozták a szolgáltatást.) Több mint 120 önkormányzattal működnek együtt (ez sokkal több települést jelent, hiszen több faluból álló községekről is szó van).
A SenioriNet hálózat weboldalán elérhető az otthoni beteggondozást nyújtó szolgáltatások térképe

Járni jár, de nem jut

Húszéves idén a Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozási programja; decemberben még tervezgették, hogyan fogják megünnepelni a jubileumot. Péter György, a Gyulafehérvári Caritas szociomedikális részlegének igazgatója a Transindexnek elmondta, teljesen érthetetlen számukra és az ezen a területen dolgozó többi szervezet számára is az otthoni beteggondozás finanszírozását lenullázó minisztériumi rendelet, főleg hogy egy olyan programról van szó, amely lényegesen betegbarátabb és költséghatékonyabb más betegápolási formáknál. Korábbi években voltak is rá ígéretek, hogy a területet fejleszteni kell, kibővíteni a hozzáférhetőséget, sőt Románia szociális stratégiájában is szerepel ez az elv. Most mindez megkérdőjeleződik, és az eddigi eredményeket is válságba sodorhatja.

A Gyulafehérvári Caritas számára a csökkentés gyakorlatilag havi 181 ezer lejes hiányt okoz a januárihoz képest. Leginkább az otthoni betegápolást érintette az új rendelet, mert ezt a tevékenységet teljesen kizárták a finanszírozásból. A program költségvetésének 20%-át tette ki az állami szubvenció, így a következő lehetőségek adódnak: ennyivel kell csökkenteni az ellátást, vagy a gondozottak fizetik a kieső összeget (ami elég kétséges, mert többnyire azok az emberek részesültek szubvencióban, akik anyagilag is eléggé gyengén álltak), vagy hogy az önkormányzatokat kérik meg arra, hogy járuljanak hozzá többel a program költségeihez. Ám már így is a helyi önkormányzatok biztosítják saját forrásokból a költségek 55-60%-át, illetve további 10-15%-ot a megyei önkormányzatok adnak. A gondozottak jelenleg 10%-kal járulnak hozzá a költségekhez, jövedelem függvényében, tehát van olyan, aki ingyenesen kapja a szolgáltatást, és van, aki 50-70%-át fizeti az ápolási költségnek.


„Ebben a helyzetben teljesen újra kell gondolnunk, hogyan is fogjuk működtetni, hiszen egy havi 181 ezer lejes kiesés bármilyen szervezetnek nagy érvágás lenne” – összegzett. Ekkora összeget szponzorizációból, cégektől is nehéz lenne összegyűjteni.

Törvény szerint egyébként minden, 60 pont fölötti értékelést kapott program jogosult az állami szubvencióra. Járni jár, de nem jut – jegyzi meg keserűen az igazgató. A szociális szolgáltatásokat nyújtó egységeket egyébként minden megyében külön elbíráló bizottságok pontozzák. A pontozás kritériumai elvileg ismertek, törvény szabályozza azt, mégsem igazán tudják a szervezetek, adott esetben mi alapján kaptak kevesebb vagy több pontot. Fellebbezni lehet, de eddig, ahányszor megóvták a döntést, amikor valamelyik programjuk a megfelelő pontszám ellenére nem kapott szubvenciót, soha nem változott az eredmény.

Az viszont eddig egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy az év végén jóváhagyott finanszírozási keretet következő évben megváltoztassák. Ez legalább kiszámíthatóságot eredményezett, egy szervezet év végén már tudott tervezni következő évre. „Szociális szolgáltatásokat így nem lehet felépíteni, a működtetéshez kiszámíthatóság, tervezhetőség kell. Nem egy termék gyártásának a leállításáról van szó, mert az kit érdekel? Hanem emberekről, akik ápolásra szorulnak. És ők nem tudnak kimenni tüntetni, hogy kérjék a jogaik betartását. Felfoghatatlan számomra, hogy egy magát szociáldemokratának nevező kormány hogy hozhat ilyen rendelkezést” – mondta Péter György.

„Az állam feladata lenne, hogy gondoskodjon az időseiről, betegeiről” – szögezte le. Egy ország költségvetésében a most visszavágott összeg minimális, főleg ha más területek tételeit nézzük, nem a leginkább rászorulókon kellene spórolni; érthetetlen, miért vágták vissza ennek a területnek a finanszírozását – vélte.

„Hosszú távon mindenképpen el kellene kerülni, hogy ennyire miniszterfüggő legyen a szociális ágazat, és miniszterváltáskor így el lehessen lehetetleníteni egyes területeket. Rendeletek helyett egy normatívát kellene létrehozni, az emberek beteggondozáshoz való jogára alapozva. Nem szervezetekhez kellene kötni a támogatást, hanem az emberekhez, tehát függetlenül attól, hogy milyen szervezet látja el ezt a feladatot, az kapja meg az ellenértékét. Akkor tudna a rendszer fenntarthatóvá és tervezhetővé válni. Ha van egy stratégia, amit egy előző kormány alatt fogadtak el, azt a következő kormány ne tekintse semmisnek, hanem az országos stratégiák mögé álljon be mindenki” – fejtette ki Péter György.

Az érintett szervezetek nem hagyják annyiban a dolgot, és keresik a közös fellépés lehetőségeit. A Caritas-szervezetek már egyeztettek, és megfogalmaztak egy átiratot a minisztérium felé, amit még nem küldtek el, mert előbb egyeztetnek az idősgondozó szervezetek hálózatának többi tagjával is. Úgy tűnik, megvárnák vele a 2017-es költségvetés jóváhagyását, akkor már világosabban lehet látni a helyzetet. A szervezetek a szkeptikus és kiútkereső várakozás és az óvatos reménykedés között oszcillálnak; ha születik egy újabb miniszteri rendelet, miszerint a februári keret marad egész évre, akkor már elég kevés ok marad a reményre. A Caritas ugyanakkor több parlamenti képviselővel is kapcsolatban áll, és úgy tűnik, a szociális rendszer finanszírozása az egyik fontos téma az RMDSZ és a kormányzó PSD közti tárgyalásokon.


"Ne végezzenek ki"

A Diakóniának mind az öt, otthoni gondozással foglalkozó, állami szubvencióra jogosult fiókja teljesen kimaradt az új költségvetésből (összesen amúgy hét van). A december végi rendelet szerint a sepsiszentgyörgyi Diakónia Alapítvány otthoni gondozási szolgálata még 498 600 lejt kapott volna a 2017-es évre, összesen 340 személynek nyújtanak szolgáltatást Kovászna megyében. A Maros megyei, szászrégeni Diakónia hasonló szolgáltatásának 360 000 lej volt előirányozva, ők 250 személyt látnak el a megyében. A kolozsvári (plusz a nagyváradi és a marosvásárhelyi) Diakónia otthongondozásra 360 000 lejt kért, ebből 172 800 lejt hagytak volna jóvá, 250 helyett 120 személy ellátására. Az új rendelethez csatolt listában azonban ezek a szolgáltatások már nem is szerepelnek: egyszerűen törölték őket.

A Diakóniánál már február eleje óta tudják, hogy februárra nincs állami támogatás ennek a programnak a költségeire, és hogy hosszú távon is kérdéses, kapnak-e támogatást a továbbiakban. Vannak olyan gondozottjaik, akik teljesen magányosak, falvakon élnek, és minden reggel a Diakónia munkatársa gyújt be a kályhába náluk. 12000 személyt látnak el.

2015-ben a minisztérium még 666 ezer lej támogatást adott a Diakónia fiókszervezeteinek 433 gondozottra; 2016-ra 877 200 lejt adott 610 gondozottra.

„Az Erdélyi Református Egyházkerület által létrehozott Diakónia Keresztyén Alapítvány Operatív Tanácsa folyó év február 14-re, Parajdra összehívta az alapítvány fiókszervezeteinek az igazgatóit, hogy az új felállású Szociális Minisztérium által, szeretetszolgálatunkat hátrányosan érintő határozatokat megvitassa. A Diakónia Keresztyén Alapítvány Otthoni Betegápolói szolgálatát és a gyerekprogramjait érintő, teljes támogatásmegvonás létében fenyegeti alapítványunk tevékenységének a fenntarthatóságát. 15 évre visszatekintő szolgálati múltunk eddig is évről évre meg kellett küzdjön a folyamatosan útjába gördített akadályokkal. Az idei minisztériumi döntés okozta csapás, az állami szervekkel való együttműködésre nézve könnyen végzetes is lehet. Szolgálataink, amelyek eleddig nemre, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül minden, minket megkereső rászorulóhoz egyformán eljutottak, a jézusi önzetlen szeretet kifejezői voltak. Ezen az alapon állva tudtuk csak megvívni harcainkat a nemegyszer érzéketlen állami szervekkel. Ezen az alapon állva reméljük szilárdan azt, hogy a mostani akadályt is legyőzhetjük. Ehhez kérjük egyházaink elöljáróinak, hazai politikusainknak, vállalatok vezetőinek és az egész társadalmunk jóérzésű, segítőkész egyéneinek a támogatását” – áll hivatalos nyilatkozatukban.

Hegedűs Lajos, a Diakónia országos igazgatója a Transindexnek elmondta, a minisztériumi rendeletnek nagyon súlyos következményei vannak az egész éves tevékenységükre. Különösen azt sérelmezik, hogy 15 éves együttműködés után az állami szférával oly módon bánt el velük a minisztérium, ami nélkülözte a transzparenciát. „Teljes titok, köd és némaság borít mindent, azt sem tudjuk, mibe kapaszkodjunk, hogyan tervezzünk a jövőre nézve. Van egy stratégiai tervünk – azt a semmire alapozva hogyan változtassuk meg?” – vázolta az elkeserítő bizonytalanságot Hegedűs.

A tegnapi megbeszélésen megszövegeztek egy levelet a minisztériumnak, amelyben kérik a helyzet orvoslását. „Ebben azt kérjük, legyenek tekintettel az eredményeinkre, és ne végezzenek ki.”

A fizetések és a működés került veszélybe

A 2015-ös évben a Diakónia több mint 50 munkaponton, több mint 170 helységben, 8 megyében, 105 alkalmazottal és 45 önkéntessel 11 762 személyt látott el otthonában, ez azt jelenti, hogy 150 060 otthoni látogatást tettek, 396 ezer szolgáltatást nyújtottak. 539 személy huzamosabb ideig tartó palliatív (terminális) ellátásban részesült, ez a haldoklók ápolását jelenti. 846 orvosi eszközt osztottak szét; 49 ellenőrzésen estek át az állammal kötött szerződésnek megfelelően, az állami szervezési és rendszabályozási törvények értelmében – emelte ki Hegedűs.

Az állami szubvenciót fizetéstámogatásra és működésre fordították eddig. „Ezek híján nagyon lecsökken a kapacitásunk, hogy szolgáltatásokat nyújtsunk otthon. Az otthoni beteggondozás területe azt fedi, hogy a szolgáltatást a modern nyugati trendnek megfelelően az azt szolgáltató civil szervezet házhoz szállítja. Egy olyan szolgáltatásról van szó, amelyet egy ideig az állami intézmények biztosítottak, ám mivel gyakorlatilag jónéhány évvel ezelőtt, még az uniós csatlakozás éveiben rájöttek arra, hogy egy civil szervezet ugyanazt a munkát ugyanazon a minőségi szinten, de az állam szempontjából 25-30%-kal olcsóbban végzi el, ezért egy nyugati mintájú törvényt léptettek életbe, amely nagy mértékben kiszervezi ezt a tevékenységet az alapítványokhoz és egyesületekhez” – magyarázta Hegedűs Lajos.

Idős, magányos, beteg emberek életminőségét próbálják javítani elsősorban falvakon. „Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert amúgy a legtöbb alapítvány és egyesület Romániában városon végzi a munkáját. Mi azért megyünk ki falvakra, mert tudjuk, amit egyébként mindenki tud, hogy falun a közszolgáltatásokhoz való hozzájutásnak az esélye többszörösen kisebb, mint városon. Nehezebben lehet szolgáltatáshoz jutni, ezért mi kimegyünk falura, és házhoz visszük a szolgáltatást.”

Ha az idén nem kapnak egyáltalán állami támogatást, a tevékenységeik fele megszűnhet, és veszélybe kerül az alkalmazottaik állása is. A keddi tanácskozáson eldöntötték, a munkahelyeket mindenképp meg kell őrizni, az ellátottakat is megtartani és ellátni, a költségvetésükben keletkezett hiányt pedig elsősorban külföldi adományozók bevonásával remélik pótolni.

A 800 ezer lejes állami szubvenció a 30%-át tette ki az otthoni beteggondozásra fordított összegnek – tájékoztatott Hegedűs. Ezt tudták működési költségekre és fizetésekre fordítani. Vannak olyan adományozók, amelyek kifejezetten fejlesztésekre adtak pénzt, nem működésre és fizetésekre, tehát a saját költségvetési forrásaik átcsoportosítása sem olyan egyszerű. A helyi tanácsok egy része is hozzájárul a költségekhez, ezen felül a gondozottak – amennyiben anyagi helyzetük megengedi – szintén fizetnek jelképes összeget, 1-2 lejt vizitenként.

Kérdésünkre, miszerint felmerült-e, hogy az alapító egyház segítse ki a bajba kerül alapítványt, Hegedűs elmondta, az egyháznak is ugyanúgy van egy elfogadott éves költségvetése, mint bármelyik közintézménynek, és év közben nem lehet csak úgy átcsoportosítani összegeket. Év végén lehetett volna, de az év végét úgy zárták, hogy a minisztérium támogatását rendelet garantálta, és annak értelmében meg is kötötték januárra a szerződést, és meg is kapták arra a hónapra a pénzt. Semmi sem mutatott arra, hogy ez veszélybe kerülne, precedens nélküli, ami most történt – erősítette meg.

Olyan eset ugyan volt, hogy valamelyik fiók nem kapott szubvenciót, vagy nem annyit kapott, amennyit kért, de ezeket a döntéseket mindig kísérte hivatalos indoklás, akkor is, ha annak tartalmával nem mindig lehetett egyetérteni. „Olyankor az adott fiókot természetesen kisegítettük, minden ilyen alkalommal. De a mostani helyzet, hogy senki ne kapjon semmit, precedens nélküli.

Gondolnak a jövőre, vannak belső átszervezési elképzelések, és az egyháztól is kilátásban van egy olyan pénzügyi segítség, amely a túlélésüket remélhetőleg lehetővé teszi. De mindaddig, amíg bizonytalanság uralkodik az állami támogatások ügyében, ebben az irányban sem tehetnek lépéseket. Ha már biztos lesz, hogy az államtól nem várhatnak szubvenciót, akkor a külföldi és belföldi adományozók, az egyház és a tehetősebb gondozottak hozzájárulásával remélik folytatni az otthoni beteggondozást.

Jogilag egyébként az első, december végi rendelet alapján a minisztériummal kötött megállapodásukat továbbra is érvényesnek tekintik, azt ugyanis a január végi rendelet nem írhatta fölül. Abban pedig szerepel egy olyan kitétel, hogy azzal a szervezettel, akivel januárban ideiglenes szerződést kötött a minisztérium, az országos költségvetés elfogadása után 30 nappal végleges szerződést fog kötni. Ennek megfelelően megvárnák az országos költségvetés elnöki kihirdetését (annak Hivatalos Közlönyben való megjelentetését) követő 30 napot, és ha nem történik változás, „minden lépést mérlegelni fogunk, a jogi lépéseket is”, fogalmazott az igazgató.

Amennyiben a ma elküldött levélre nem kapnak záros határidőn belül választ a minisztériumból vagy annak kifizetésekkel foglalkozó ügynökségétől (MMANPIS), a továbbiakban szövetségeseket és a közös fellépés lehetőségeit is keresik az állami szubvenciók megvonása ügyében.




ItthonRSS