2017. december 17. vasárnapLázár, Olimpia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kelemen Hunor: egyik román pártnak sem vagyunk a függeléke

2017. február 27. 09:53, utolsó frissítés: 16:50

„A parlamenti együttműködés nem azt jelenti, hogy mi vigyázzban állunk, és várjuk, hogy a koalíció mit tesz”. A tüntetésekről, minisztercserékről és a többnyelvű táblákról is beszélgettünk A politika belülről műsorában.


A Btk. sürgősségi kormányrendelettel való módosításának kísérlete a feje tetejére állította nemcsak a politikai osztályt, hanem gyakorlatilag a teljes országot. Természetesen ez volt a kiindulópontja A politika belülről friss kiadásának is, amelyben az RMDSZ elnökével, Kelemen Hunorral a Transindex felelős szerkesztője, Balázsi-Pál Előd beszélgetett. A műsor vasárnap 18 órától nézhető meg az Erdélyi Magyar Televízióban, hétfőn hallgatható meg az Erdély FM-en, átirata pedig az alábbiakban olvasható.

Műsorvezető: Az elmúlt egy hónap legfontosabb történése a nagy léptékű utcai tüntetések voltak. Hogy éli meg egy politikus belülről az ilyen szintű társadalmi felháborodást? Mi az, ami először átfut a fején?

Kelemen Hunor: – Először is próbálja megérteni, hogy miért mennek ki az emberek az utcára, és miért tüntetnek, még akkor is, ha nem közvetlenül őellene tüntetnek. Mert ugye a kormány ellen tüntettek, és aki nincs a kormányon, az akár örülhetne is, hogy a kormány ellen tüntetnek.

Próbálja megérteni, miért tüntetnek. Azt gondolom, hogy itt a legerősebb és legegységesebb üzenet az volt, hogy tisztességes kormányzást akarnak, és nem olyan döntéseket, nem olyan intézkedéseket, amelyeket közvita nélkül hoznak meg, azt a látszatot keltve, hogy bizonyos személyeket favorizálnak. A látszat és a valóság két különböző dolog, de a politikában sokszor a látszat fontosabb, mint a tartalom, mint a valóság. És én azt gondolom, hogy azokkal az emberekkel, akik ezért mentek ki tüntetni, akár Bukarestben, akár Kolozsváron, akár más városokban, teljes mértékben egyet tudunk érteni.


De nyilván, amikor százezres tömegekről van szó, akkor más üzenetek is megfogalmazódnak és elhangzanak. Csak egy példát mondok: azon a bizonyos csúcsvasárnapon, amikor a legnagyobb tüntetés zajlott, az egyik hírtelevízió riportere bemegy a százezres tömegbe, és megkérdezi a polgárt, hogy miért ment ki tüntetni, ő meg elmondja, hogy azért, hogy ne legyen a 18 kisebbségnek meg a magyaroknak képviselete a parlamentben, mert az sokba kerül, meg egyáltalán, micsoda dolog, hogy beleszólnak a politika alakításába. Én is voltam újságíró, de ha nem lettem volna, akkor is teljesen távolinak tartom az élettől és a valóságtól azt, hogy berohanok egy százezres tömegbe, és megtalálom azt az embert, aki azért jött ki, hogy a kisebbségek ellen tüntessen – szóval egy nagyon célzott és fontos üzenet volt ez. Vagy azokkal sem tudok azonosulni, akik a Radu Gyr legionárius-vasgárdista költő verseit énekelték a tereken. De ez a törpe kisebbség, ahogy mondani szokták.

És nyilván azt is próbálja megérteni az ember, de nem gondolom, hogy csak a politikusok, hanem mindenki, aki ezt figyeli, hogy mi az, ami kivált egy ilyen tüntetést. És azért azt látni kell, vagy legalábbis én úgy érzékeltem, hogy a sok évtized alatt felgyűlt feszültség, düh az emberekből, főleg az urbánus húszas, harmincas, negyvenes korosztályból ma már egyre gyakrabban előtör. Jó, hogy kijön ez az emberekből, és jó, hogy elmondják, mit gondolnak.

Másrészt a kormány tévedett. Azt az első pillanattól tudtuk, hogy tévedett, és bíráltuk is. Amíg a sürgősségi kormányrendelet szövegét nem olvastuk, addig csak a formáját bíráltuk – élesen, egyébként, mert azt mondtuk, hogy sürgősségi kormányrendelettel módosítani a Btk.-t és a perrendtartást nem szabad. 2009-től errefelé minden kormány belematatott a büntetőtörvénykönyvbe vagy sürgősségi rendelettel, vagy felelősségvállalással, és mindig bajt okozott. Az Alkotmánybíróság több mint 50 döntése tulajdonképpen azt bizonyítja be, hogy ha a parlamentet megkerülve hoznak döntéseket, és a közvitát megspórolják, akkor nyilván bele van kódolva a sok-sok hiba, sok-sok tévedés. És ezt nem szabad elfogadni. Másrészt ha a parlament súlyát, felelősségét vissza akarjuk adni egy demokratikus berendezkedésű jogállamban, akkor a törvénykezés mégiscsak a parlament dolga kell, hogy legyen. A kormány mindenhol kezdeményez törvényeket, de nem az fogadja el, hanem a parlamentnek kell megvitatnia.

Ez volt a formai része. Amikor elolvastuk a tartalmi részt, akkor abban is sok-sok olyan probléma volt, amit alaposan át kellett volna tárgyalni. Ezeket most nem sorolom, mert most már az egészet hatályon kívül helyezték.

A lényeg az, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült a választás eredményét szinte lenullázni. Racionálisan nem lehet elmagyarázni, hogy hogy lehet ide eljutni. Vagy arrogancia, vagy hozzá nem értés, vagy sietség, pökhendiség, azt hiszi az ember, hogy megnyerte a választásokat, és bármit megtehet. Ezek lehet, hogy mind együtt voltak, és én azt gondolom, hogy volt benne diverzió is, amit nagyon nehéz bizonyítani. És ha most a másik oldalról nézném a dolgokat, egy sürgősségi kormányrendeletet nem fogadsz el úgy, hogy tíz nap múlva lép életbe, mert ezzel eleve azt mondod, hogy nem volt sürgős. Tehát nem kellett volna elfogadni, vagy ha elfogadtad, nem kellett volna tíz napot adni. Ez minden sebből vérzett, az első pillanattól a nyaka véres volt ennek a történetnek.

A lényeg az, hogy a társadalomból érkező őszinte üzenetet kell megérteni. Ami az, hogy tisztességes, hatékony kormányzást akarnak az emberek.

Azt mondta, hogy ha egy politikai párt nincs kormányon, akár örvendhet is a tüntetéseknek. Most az RMDSZ nincs is kormányon, de nincs is ellenzékben, hanem egy parlamenti támogatásról állapodott meg a PSD-ALDE kormánykoalícióval. Örvendett az RMDSZ a tüntetéseknek, vagy sem?

– Én a tüntetéseknek különösebben nem örvendek, és nem is bosszankodom miattuk. Akkor sem bosszankodtam, amikor mi kormányon voltunk, és 2011 telén-2012 kora tavaszán tüntettek, és megbukott a kormány. Én akkor sem voltam pánikban, és nem is örültem. Én azt gondolom, hogy ’89 decemberében megszerezte ezt a jogot a társadalom. Egy szabad társadalomban mindenkinek joga van véleményt mondani, ilyen formában, tüntetések formájában is. Tehát se nem örültem, se nem aggódtam. Azt gondoltam, hogy aki kormányon van, aki hibázott, annak kell a hibát korrigálnia.

Mi a 13-as sürgősségi kormányrendelettel kapcsolatosan abban a helyzetben voltunk, hogy bennünket nem kérdeztek meg. Ha megkérdeztek volna, azt mondtuk volna, hogy ne fogadják el sürgősségi kormányrendelettel a Btk. módosítását. Nekünk nem volt semmiféle részünk, semmiféle hozzájárulásunk a kialakult helyzethez, ezért is bíráltuk és bíráljuk a mai napig nagyon őszintén azt, amit a kormány tett.

A parlamenti együttműködés nagyon egyértelműen azt mondja, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben egyeztet a kormánykoalíció velünk, vagy mi egyeztetünk a kormánykoalícióval, és kialakítunk egy közösen képviselhető álláspontot, ott együtt szavazunk a parlamentben. Ahol nincs egyeztetés, ott nincsen semmiféle kötelezettségünk. És ott elmondtuk, hogy milyen területeken kívánunk egyeztetni: kisebbségi jogok, nyelvi jogok, decentralizáció, fejlesztések, régióátalakítás, infrastruktúra stb. És ha nincs semmiféle egyeztetés, akkor nincs semmiféle kötelezettség. Ez a parlamenti együttműködés nem azt jelenti, hogy mi vigyázzban állunk, és várjuk, hogy a kormányzó koalíció mit tesz, és mi úgy viselkedünk. Mint ahogy az ellenkezője sem igaz, hogy az ellenzékre nézünk, és azt várjuk, hogy az ellenzék mit tesz, és mi is kötelezően úgy viselkedünk.

A román pártoknak egyébként hagyományosan volt és van egy olyan elképzelése, egy olyan szándéka – bár nem minden időben volt ez egyformán érezhető , az intenzitása ennek változott –, hogy a kisebbik koalíciós partnerüket (sok esetben az RMDSZ-t, de ez néha az ALDE-re is, és más kisebb pártokra is igaz volt) úgy tekintik, mint valamiféle utánfutót, ami hozzájuk van kapcsolva, és az arra megy, amerre ők mennek, függetlenül attól, hogy az irány jó-e, a sebesség megfelelő-e. Ezt nem fogadjuk el egyik oldalról sem, ezért mi a saját profilunkat megőrizve és megerősítve jártunk el, viselkedtünk ebben az esetben is, és ezután is így fogunk eljárni. Egyik román pártnak sem vagyunk mi a függeléke.

Ebben az esetben, ami kialakult, az volt a mi álláspontunk, hogy értékekhez és elvekhez kell ragaszkodni. Itt nincs lehetőség érzelmileg dönteni, illetve az lenne a rossz döntés, hogyha ideológiai alapon vagy csak az érzelmek által vezérelve döntenénk. Azt gondolom, hogy más politikai alakulatokra is igaz lehet ez, de a mi esetünkben hatványozottan igaz. Ezért ebben a kérdésben mi értékekhez – a jogállamiság értékeihez, a parlamentáris demokrácia értékeihez – ragaszkodva hoztunk döntéseket. Bízom benne, hogy meg is tudtuk ezeket magyarázni, amennyire ilyen pörgős események alatt egyáltalán meg lehet egy-egy ilyen döntést magyarázni.

A parlamenti együttműködésről azt mondtuk, hogy a puding próbája az evés, most készül a puding, ezt elkezdjük egy adott pillanatban kóstolgatni, és a tavaszi ülésszak végére kiderül, hogy meg tudjuk-e tartalommal tölteni vagy sem. Megint csak észszerű döntést kell hozni. Föl lehet mondani egy parlamenti együttműködést, ha nem tudod megtölteni tartalommal. De úgy fölmondani, hogy ki sem próbáltad, hogy működik-e, az egy nagyon éles érzelmi döntés, és ugyanakkor azt a kérdést is föl kell tennie egy politikusnak ilyen esetben – főleg a mi esetünkben a 6,6 százalékunkkal –, hogy oké, de mihez kezdek másnap? Mert másnap is kell valamit tenni. Az ellenzék ma szétesőben van, a saját maga belső problémáival foglalkozik, nem is ajánlott semmit, de azt elvárja időnként, hogy mi fél szemünkkel rájuk figyelve úgy viselkedjünk, mint ők. Ilyen értelemben egy át nem gondolt döntés nagy kockázata, hogy ott maradsz a légüres térben. Utána lehet keményeket és jókat nyilatkozni, de attól semmi nem oldódik meg.

Kelemen Hunor és Balázsi-Pál ElődKelemen Hunor és Balázsi-Pál Előd

Nagyon sok embertől hallottam azt az utóbbi periódusban, hogy kiábrándultak az RMDSZ-ből amiatt, hogy nem lépett fel keményebben ebben a kérdésben, és nem bontotta fel a parlamenti együttműködési megállapodást. Hogy látja, ezeket az embereket még meg lehet győzni arról, hogy mégiscsak érdemes az RMDSZ-ben bízni?

– Ezt magyarázom, hogy érzelmi döntést nem lehet hozni. Megértem azokat, akiknek nincs politikai felelősségük, hogy érzelmi döntéseket várnak el, illetve érzelmi alapokon közelítenek, és azt várják, hogy ezt így végig kell vinni. Egyrészt a kormány nem bukott volna meg, sem akkor, ha mi felbontjuk a parlamenti együttműködést, sem így, hogy megtartottuk, mert nélkülünk is megvan az 54 százalékuk, és mondom, hogy valamit el kell képzelni, hozzá kell rakni a 6,6 százalékodhoz. Én az obstruktív, nagyon erős ellenzéki szerepnek akkor lennék és akkor vagyok a híve, (ami egyébként számomra egy szimpatikus megoldás lehetne) hogyha tudnám, hogy a 6,6 százalékból lesz 35-40 százalék négy év múlva, és én képes leszek az általam vezetett politikai alakulattal váltani az éppen kormányzó koalíciót. Ez nem életszerű ebben a pillanatban, hogy az RMDSZ 40 százalékra tudjon nőni.

Azoknak, akik akkor érzelmi felindultságukban azt mondták, hogy a PNL vagy az ellenzék mellé kell állni, azt javasolom, nézzék meg, hogy a Bogdan Diaconu-törvény esetében, amely az RMDSZ betiltását kérte, illetve a Titus Corlatean Trianon-törvénye ki hogy szavazott. Az elektronikus szavazás előnye, hogy a rendszer megőrzi, hogy ki hogy szavazott. És meg fogják látni, hogy a legtöbb szavazat arra, hogy betiltsák az RMDSZ-t, a liberálisoktól érkezett. Volt néhány az ALDE-tól, volt egy a PSD-től, vagy kettő a PMP-től. Az egyetlen alakulat – most minden egyéb szubjektív értékelést félretéve – amely egyértelműen az RMDSZ mellett szavazott, az az USR volt, ott nem volt hiba, ők mindkét törvényt egyhangúlag elutasították.

Nem szabad nekünk – legalább magunk között – azt a látszatot kelteni, hogy vannak olyan román pártok, amelyek jobban szeretnek bennünket, mint más román pártok. Nincs ilyen, ezt el kell feledni. Nekünk vannak érdekeink, és vannak értékek, amelyekhez ragaszkodni kell. Azt akarom ezekben a hetekben is észszerű érvekkel, nyugodtan elmondani, és annyiszor elismételni, ahányszor szükséges, hogy a mi döntésünk az elmúlt hetekben nem arról szólt, hogy a PSD mellett foglaltunk állást, hanem néhány olyan érték mellett foglaltunk állást, amely nélkül – mindegy, hogy a PSD vagy a PNL kormányoz – nincs jogállam.

Nem létezik a hatalmi ágak szétválasztása, és nincs törvényesség. Ha ez nem létezik, akkor először és elsősorban a kisebbségek fogják megérezni, a nemzeti kisebbségek vagy más nyelvi, vallási kisebbségek, és utána megérzi a társadalom más szegmentuma is. Lehet, hogy mi kisebbségként érzékenyebbek vagyunk a jogállam sérülésére, de én most nagyon határozottan állítottam azt, hogy Romániában 2017-ben jogállamiságról beszélni luxus, nagy felelőtlenség, akár.

Az utóbbi öt évben, azt lehet mondani, hagyománya van annak, hogy az utcára kivonuló emberek kormányokat tudnak buktatni. A parlamentben hogyan élték meg a képviselők és szenátorok ezt az állapotot, mennyire voltak arra felkészülve, hogy akár meg is bukhat a kormány, mert most voltak a legnagyobb tüntetések a forradalom óta.


– Két hónappal a választások után a választások eredményét tüntetésekkel fölülírni nem lehet, mert akkor miért tartanak választást? Most mindegy, hogy ki nyerte meg a választást; én is szerettem volna, ha kiegyensúlyozottabb helyzet van, és nem ilyen nagy arányban nyernek a szociáldemokraták. Tessék vitatkozni a román választókkal, hogy ez lett az eredmény, de én nem vitatkozom. De az nem lehet, hogy kéthavonta fölülírjuk a választások eredményét, mert az nem képviseleti demokrácia, az valami más.

Hogy a képviselők és szenátorok aggódtak-e, ezt nem tudom. Én nem aggódtam. Én azt mondtam, egyébként, hogy ez a kormány bizalmatlansági indítványon keresztül nem tud megbukni, mert megvan a többsége a PSD-ALDE-nak. De ez a kormány így, ebben a formában nem fog tudni már hatékonyan, eredményesen kormányozni, mert elveszítette a bizalmat, és mert olyan dolgok történtek, amely miatt a jó kormányzást szinte kizártnak tartom. Nem mondom, hogy nem lehetséges még a csoda, de általában nem szokott megtörténni.

Mi nem aggódtunk, hogy a kormánnyal mi lesz. Hogy más pártokban aggódtak-e, azt nem tudom, de azt is látni kell, hogy az 54%-os többség a parlamentben működött, és a kormányfőt visszahívni csak ők tudják, ha akarják. Másik oldalon, azért nagy gondban lennék, ha rá kellene mutatnom most arra, aki mondjuk a PNL-ből miniszterelnökként előállhatna, és vezethetne egy kormányt, ha lenne hozzá többsége. Persze, miniszterelnököt mindig találtak, ezután is fognak találni, de decemberben voltak a választások. Azt el kell tudni fogadni, hogy négyévente azért tartanak választást, hogy azok, akik részt vesznek a választáson, megmondják, hogy kinek adnak többséget, kire bízzák a kormányzást. A többiek véleménye ugyanolyan fontos, de ha nem mentek el szavazni, akkor nem tudták a szavazatukkal befolyásolni a választást.

Két hónappal a választások után sor került néhány minisztercserére az új kormányban, és ön a héten azt nyilatkozta, hogy lehet szükség lett volna még több minisztercserére. Meg tudná mondani, hogy kire gondolt?


– Nem ez a dolgom, de legalább három-négy olyan miniszter van, akiket azonnal cserélnék, ha én lennék a miniszterelnök. Akik követik a politikát, tudják, mi történik a kormányban, de mivel nem a mi felelősségünk, nem akarok személyekre javaslatot tenni. Az biztos, hogy még van néhány olyan tárca, amelynek az élén olyan miniszter van, aki biztos, hogy jó ember, biztos, hogy sok mindenre alkalmas, de nem arra, amit most csinál.

Nekem eszembe jutott egy tollvonás, amely miatt sok civil szervezet került nehéz helyzetbe. Az otthoni beteggondozással foglalkozó szervezetekre gondolok, amelyektől a munkaügyi minisztérium egyik pillanatról a másikra megvonta a támogatást.

– Arról a tárcáról is szó van, de akár a mezőgazdaságról is beszélhetünk, mert az is egy gyenge vicc kategóriába tartozik. Még tudnék mondani 2-3-at, de anélkül is, hogy én mondjam, rögtön tudja mindenki, hogy hol vannak a gyenge pontjai ennek a kormányzásnak.

Egyébként mennyire működőképes a parlamenti együttműködés? Tudom, hogy kevés idő telt el az ülésszak kezdetétől, de például ott van a költségvetés, amely kapcsán az RMDSZ elég sok javaslatot tett.


– A költségvetés vitája előtt volt egy egyeztetésünk, és azt tudom mondani, hogy bizonyos keretek, határok között ez az egyeztetés és ennek eredménye rendben volt. Nyilván, mi többet szerettük volna, de a politikában mindig így szokott történni. De azt láttuk, hogy nyitottak az érveinkre, megfontolják, és nagyon sok mindent el is fogadtak. Tehát az indítás nem volt rossz.

Jövő héten kezdődik a frakcióvezetők között az egyeztetés, jó lett volna, ha ezt elkezdjük ezelőtt 2-3 héttel, de a koalíció éppen elfoglalt volt, és én értem, hogy volt dolguk elég, az elmúlt heteket nézve ezt nem kell magyarázni.

Mi március végére elkészítjük a 215-ös törvény módosító javaslatait, és akkor ülünk le a koalícióval, hogy olyan ügyekről beszéljünk, amelyek a kisebbségi jogok és nyelvi jogok gyakorlásához kapcsolódnak. Mert a 215-ös törvényben nemcsak a 20 százalékos küszöböt kívánjuk csökkenteni, hanem ki akarjuk terjeszteni a nyelvi jogok alkalmazásának területeit. Másrészt a több mint egy évtizedes tapasztalatból leszűrve el akarjuk végezni azokat a korrekciókat, amelyek szükségesek. Itt azokról a problémákról van szó, amelyekkel szembesültünk, akár bírósági ítéletekről van szó, akár a prefektusok által hozott adminisztratív intézkedésekről. Mert 2001-ben a törvényhozó szándéka nem az volt, ami egy-egy prefektusnak az intézkedéséből leszűrődik, és ahogy egy-egy bíróság – szerintem nem helyesen – dönt. A bírói döntést el kell fogadni, azzal nem tudsz mit kezdeni: egy jogállamban, vagy bármely politikai rendszerben a bírói döntést végrehajtják. De nem az volt a jogalkotónak a szándéka, hogy azon településeken, ahol 20%-nál kevesebb arányban él kisebbség, ne lehessen a nyelvhasználatot érvénybe léptetni. Azt mondta a törvényhozó, hogy ahol 20%-nál magasabb a kisebbség aránya, ott az anyanyelvhasználatot kötelező bevezetni a közigazgatásba. Nem mondta, hogy ahol nem éri el a 20%-ot a kisebbség aránya, ott tilos. Ez a bírói döntés szerintem egy rossz jogelvre épül. Ilyen dolgokat is tisztázni kell, és akkor ki fog derülni, hogy kisebbségi jogok tekintetében a koalíció mennyire nyitott.


Mikor lesz Kolozsvár határában többnyelvű helységnévtábla, ha már a 20%-os küszöbről beszélünk?

– Erről Emil Bocot kell megkérdezni. De az én meglátásom szerint holnap már lehet, mert a bírósági döntés ezt kimondja. És én abban szeretnék bízni, hogy a városháza nem támadja meg a fellebbviteli bíróságon ezt a döntést. Ugyanis politikailag teljesen értelmetlen megtámadni. Nem tudnak azzal érvelni, hogy meg kell támadjuk, mert itt van az ellenzék, és a PSD azzal fogja támadni a városvezetést és a liberális pártot. Ez a helyzetnek az érdekessége, hogy most Kolozsváron éppen a liberálisokkal vagyunk koalícióban, és velük van ilyen problémánk, miközben a PSD és az USR állt mellénk ebben a kérdésben. A PSD és az USR azt mondta, hogy Emil Boc most már fejezze be a feszültségkeltést, és a bírósági határozatot ne támadja meg, hanem alkalmazza. Ez az egyik érv, amit szerintem nagyon határozottan el kell mondani a városvezetésnek, és a liberális pártnak is meg kell értenie, hogy ez ma már nem egy politikai kérdés.

És nem is egy patrimoniális kérdés. Ismerem a polgármesterek és miniszterek logikáját: amikor egy patrimoniális, vagyoni kérdésről van szó, mindig megfellebbezik, hogy a következő évben a Számvevőszék, majd utána a DNA ne tudja azzal vádolni őket, hogy nem védték a közvagyont. És ha van egy végleges bírósági ítélet, akkor azt végrehajtják. De ez nem egy vagyoni kérdés, ami miatt attól kellene félni, hogy a Számvevőszék és a DNA felelősségre vonja a polgármestert. Ez az érv is elesik.

A kérdés az, hogy mit fog tenni Emil Boc. Én remélem, hogy a kollégák meg fogják tudni győzni, hogy érvényesítse a bírósági döntést, és ne támadja meg.

Az utóbbi egy-másfél hónapban azt hiszem, nem is volt olyan parlamenti párt, amely ne szorgalmazta volna, hogy Románia jogállam legyen, de úgy tűnik, minden párt egy kicsit másképp érti ezt a jogállamiságot.

– Abszolút.

Hogy gondolja, egyáltalán mi az, amiben egyet tudnak érteni a pártok a jogállamiság kérdésében?


– Nem tudom ezt megmondani, mert nem sikerült a pártoknak egy asztalhoz ülniük. Én a bizalmatlansági indítvány parlamenti vitáján javasoltam egy moratóriumot, amit a frakcióvezetőink még előtte javasoltak. Azt mondtam, hogy egy olyan áldatlan állapotban van ma Románia, hogy ha ezen az úton megy tovább, akkor a következő esztendőkben ez a társadalom a választottak és a bűnüldözés, illetve a hírszerző szolgálatok közötti politikai hatalmi harc vesztese lesz. Azt mondtam, hogy egy moratóriumra lenne szükség, ahol megállapodnánk az alapelvekben, amelyekhez ragaszkodunk, és a hatalmi ágak szétválasztásának pontos törvényes szabályozásában. Mert muszáj hozzányúlni a törvényekhez. Mert, ha ez nem történik meg, akkor a következő években óriási problémák lesznek. Románia nagyon könnyen elcsúszhat egy olyan autoriter rendszer felé, amelyet olyanok irányítanak, akiket senki sem választott meg. Ez nem egy politikai autoriter hatalmi struktúrát fog jelenteni, mert azt le lehet cserélni, a választásokon előbb-utóbb félre lehet állítani egy politikai vezetést, egy politikai többséget.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS