2017. július 26. szerdaAnna
14°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nők, akik áttörték koruk üvegplafonját

Molnár Bea 2017. március 08. 10:33, utolsó frissítés: 19:16

Ma is hírértékkel bírna, ha megtudnánk, hogy új tavat fedezett fel egy erdélyi nő Afrikában. Vagy ha egy nemzetközi kiállítás után lecsapnának egy magyar nő ötletére, majd iparágat építenének belőle.


Vagy ha valaki akkorát alkotna saját szakterületén, hogy utána emlékérmét és díjat neveznének el róla. Nos, ezeket már mind kipipálták előttünk, ráadásul a 19. században és a 20. század elején. És igen: mind nők, erdélyi magyar nők. Ezek az életutak, „karrierek” túlmutatnak a „Kinder, Küche, Kirche” klasszikus női szerepeken, elsősorban

a tudomány és művészetek terén hangsúlyozzák a társadalmi szerepvállalás fontosságát.

A bemutatott nők egyébként az RMDSZ 2017-es falinaptárának arcai. Nem mintha csak 12 lenne belőlük, de több szelekciós kritériumnak is eleget kellett tenniük. Fontos volt, hogy lehetőleg a második világháború előtt fejtsék ki tevékenységüket, és hogy ne múzsaként vagy szeretőként legyenek ismertek. Törekedtünk arra is, hogy minél több szakterületről mutassunk be egy-egy izgalmas életutat, és a legnehezebb: hogy jó minőségű portrét szerezzünk róluk. A kutatói munkában több szakember is segítségünkre volt, hosszas együttműködés eredményeként született meg a végleges lista:

Berde Amál

Berde Amál festőművész. 1886-ban született Kackón, tanulmányait Nagyenyeden kezdte, majd a kolozsvári tanítóképzőben folytatta. Művészeti oktatásban Münchenben és Nagybányán részesült. Jól ismerte Torockó, Kalotaszeg és Székelyföld népművészetét, számos festményén megörökítette e vidékek jellegzetességeit. Festményei budapesti, debreceni és marosvásárhelyi képtárakban tekinthetők meg. 1976-ban hunyt el Kolozsváron.


Prielle Kornélia

Prielle Kornélia színésznő. 1826-ban született Máramarosszigeten, Szatmárnémetiben kezdte pályafutását. 1844-ben lépett fel először a Nemzeti Színházban, ő a színház első örökös tagja. Leggyakrabban Nagyváradon, Kecskeméten, Kolozsváron és Debrecenben játszott. Megkérte a kezét Petőfi Sándor is, de ő végül Szerdahelyi Kálmán színészhez ment feleségül. 1906-ban hunyt el Budapesten.

Erdélyi Glatter Ágnes

Erdélyi Glatter Ágnes költő 1914-ben született Budapesten, Radnóti Miklós féltestvére. Nagyváradon és Kolozsváron baloldali értelmiségiek köréhez tartozott. Első írásai a Brassói Lapokban és a Gondolatban jelentek meg. Egy kisregénye (Kovácsék, 1935) és egy verseskötete (Kórus három hangra, 1935) jelent meg. 1944-ben deportálták.

Vendl Mária

Vendl Mária mineralógus. 1890-ben született Ditróban, itt kezdte el tanulmányait. Diplomáját a Budapesti Tudományegyetemen szerezte, és ő az első női természettudós, akit egyetemi tanárrá neveztek ki. 1912-ben egyetemi pályadíjat nyert a griedeli baritról szóló munkájával. Ő volt az első magyar kutatónő, akinek a Magyar Tudományos Akadémián bemutatták munkáját. 1945-ben hunyt el, halála után díjat és emlékérmét neveztek el róla.


De Gerando Antonia

De Gerando Antonia pedagógus, a magyar nőnevelés vezéregyénisége. 1845-ben született Párizsban. 1880-ban Kolozsvárra hívták, az újonnan alapított kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatójaként 25 évig tevékenykedett. Elnöke a Teleki Blanka-körnek és a Kolozsvári Állatvédő Egyesületnek. Számos tankönyvet és pedagógiai értekezést írt. 1914-ben hunyt el Kolozsváron, 1941–1964 között a jelenlegi Arany János utca az ő nevét viselte.

Torma Zsófia

Torma Zsófia, az első magyar régésznő. 1832-ben született Csicsókeresztúron, a Tordos-kultúra őstelepét kutatta. 1899-ben királyi engedéllyel kapta meg a kolozsvári egyetem bölcsészdoktori oklevelét. Első előadásait, értekezéseit az Erdélyi Múzeum-Egyesület, illetve a Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat gyűlésein tartotta. 1899-ben hunyt el Szászvárosban.

Zathureczky Emília

Zathureczky Emília műgyűjtő. 1823-ban született Olaszteleken, magánkezdeményezésként 1875-ben megalapította a Székely Nemzeti Múzeumot. A nyilvános magángyűjteményt 1879-ben ajánlotta fel a székely közösségnek, ekkor került a 9000 tételt tartalmazó gyűjtemény Sepsiszentgyörgyre.

Sass Flóra

Sass Flóra Afrika-kutató. 1841-ben született Nagyenyeden, ő volt az első felfedezőnő, akit az afrikaiak elfogadtak, ennek jeléül Hajnalcsillagnak nevezték. Szüleit és testvérét meggyilkolták, Flórát egy örmény család fogadta be. A szabadságharc után eltűnt és egy évtizeden át rabszolgaként élt. Később Samuel White Baker felesége lett, együtt utaztak Afrikába, ahol 1864-ben felfedezték az Albert-tavat és a Murcison-vízesést. 1916-ban hunyt el Angliában.

Leövey Klára, a nőnevelés úttörője. 1821-ben született Máramarosszigeten, nemzeti eszméket vallott, 1848-as szerepéért börtönbüntetésre ítélték. A máramarosszigeti nőnevelő intézet alapítója. 1866-tól újságíróként is tevékenykedett, Emlékiratában a kufsteini börtönben töltött éveiről írt. 1897-ben hunyt el Budapesten.

Szilvássy Karola

Szilvássy Karola arisztokrata, a „modern nő” erdélyi megtestesítője. 1876-ban született Kolozsváron, a közélet meghatározó szereplője. Az első világháborúban ápolónőként tevékenykedett, ő az első magyar nő, aki repülőre szállt. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, többek között színészkedett és 1913-ban filmet is rendezett. 1948-ban hunyt el, sírja a Házsongárdi temetőben található, amelyen nem szerepel születési és elhalálozási éve.

Kaffka Margit

Kaffka Margit író, költő. 1880-ban született Nagykárolyban, a Nyugat nemzedékének tagja. Budapesten szerzett tanári oklevelet az Erzsébet Leányiskolában. 1912-ben jelent meg első nagyregénye, a Színek és évek, amelyben elsősorban az asszonyi sors, a nő elnyomása foglalkoztatta. 1918-ban hunyt el Budapesten.

Hóry Etelka

Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka művelődésszervező. Magyargyerőmonostoron született 1845-ben. Az 1885. évi budapesti Általános Kiállításon bemutatott egy teljes kalotaszegi szobát. Az uralkodócsalád népi kultúra iránt érdeklődő tagjai sorra vásároltak tőle népművészeti tárgyakat. Újra rávette a kalotaszegi nőket a varrásra, így munkássága háziipart teremtett, ismerté téve a kalotaszegi varrottast. Kitűnő „üzletasszonynak” is bizonyult, nemzetközi kiállításokon vett részt Brüsszelben, Bécsben, Londonban. 1910-ben hunyt el. Az őt ábrázoló szobor megtekinthető a kolozsvári botanikus kertben.

Számos olyan személy is szerepelt a listán, aki fénykép híján kimaradt a 12-es csoportból, többek között ilyen volt Becski Irén, aki egyszerre volt orvos és költő, Thinagl Szerafin, az első diplomás magyar gyógyszerésznő. Fontos szempont volt az időbeli távolságtartás is, Agricola Lídia festő, Szegő Júlia népdalgyűjtő, zenei szakíró esetében ez nem érvényesült, hiszen ők a kilencvenes évek táján hunytak el. Voltak olyanok is, akik ugyan eleget tettek a kritériumoknak, de már szerepeltek előző évek naptárain, például Berde Mária költő, író, vagy Gulácsy Irén író.

Tevékenységük ma is példaértékűnek számít, de figyelembe véve a korabeli történelmi-társadalmi kontextust, munkájuk és teljesítményük még inkább felértékelődik.




ItthonRSS