2019. február 15. péntekKolos, Georgina
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Interaktívabbá tenné a Kolozsvári Rádió magyar adását az új koordinátor

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2017. március 21. 18:20, utolsó frissítés: 18:20

Koncerttel, díjátadással készül a rádió 63. évfordulójának megünneplésére a magyar szerkesztőség. Kovács Péterrel a tervezett újításokról beszélgettünk.


Csütörtökön 63. évfordulóját ünnepli a Kolozsvári Rádió. Ez az első évforduló azóta, hogy 24 órásra bővült a magyar adás műsorideje, emellett a szerkesztőségnek új koordinátora is lett Kovács Péter személyében, aki új koncepcióval közelíti meg a tartalomszolgáltatást.

63. születésnapját ünnepeli a kolozsvári rádió. Egy eléggé izgalmas fél év van mögöttetek, amióta 24 órás lett az adásidő.

Kovács Péter: – A gálaműsorunk kezdete előtt a szerkesztőség tagjainak túl kell lenniük a napi rohanáson, le kell vezetniük a műsorokat, csak ezután tudunk egy kicsit felszusszanni. Ez azért van így, mert amióta november elsejétől átálltunk a 24 órás sugárzásra, gyakorlatilag csak két személlyel bővült a szerkesztőség: noha öt személyt vettünk fel, a régiek közül három személlyel lettünk kevesebben. A jelenlegi szerkesztőség számára az alacsony létszám miatt óriási megterhelés a napi 24 órás műsoridő lefedése. De csütörtökön, március 23-án este 7 órától a Kolozsvári Rádió előadótermében sor kerül egy gálára, ahol azt a munkatársat is díjazni fogjuk, aki az elmúlt egy évben, de a rádiós karrierje során is színvonalas tartalmat nyújtott a rádiós munkájában, és a szerkesztőségen belüli közösségi munkában is. Miután a pénzdíjból, oklevélből és bőrdíszműből álló díjat átadtuk, fellép a gyergyószentmiklósi fiatalokból álló No Sugar zenekar, akik 2016-ban megnyerték a legszebb erdélyi dal vetélkedőt ezzel a dallal:



Az esemény nyitott, mindenkit szeretettel várunk, de arra kérünk mindenkit, hogy legyen pontos, ugyanis a teljes gálát élőben közvetítjük.

Említette, hogy öt új munkatárs csatlakozott a szerkesztőséghez, de hárman a régiek közül nem dolgoznak már ott. Összefüggésben áll ez azzal, hogy megnőtt a munkavolumen november óta?

– Nem lehet közvetlenül összefüggésbe hozni a szerkesztőség létszámának változását a munkamennyiség megnövekedésével. Az egyik munkatársunk sajnálatos módon elhunyt, a másik nyugdíjba ment, a harmadik a Marosvásárhelyi Rádióhoz igazolt át. Ezzel együtt nem hallgatható el az, hogy egy dolog volt napi 5 óra tartalmat nyújtani, és egészen más dolog napi 24 órát lefedni, még akkor is, ha éjszaka zenei műsorokat sugárzunk. A reggel 6 és 10 óra közötti, Hangoló című műsorunk önmagában szinte annyi műsoridőt fed le, mint a november elseje előtti műsoridőnk. Annak, akinek addig heti egy óra műsora volt, most naponta kell ennyi időt megtöltenie tartalommal. Arra törekedünk – és gyakorlatilag ez a legnagyobb megterhelés – hogy minőségben ne érződjön az, hogy a munkatársak leterheltebbek, több munkát kell végezniük.

Hogyan képzeli el a rádió 64. évét ezeknek a nehézségeknek a fényében?

– Meg kell újulnunk, és át kell gondolnunk a működési rendszereket. Jelenleg azt látom, hogy most is ugyanazokat a bejáratott munkamódszereket akarják alkalmazni a kollégák, amelyek a napi 5 órás műsoroknál működtek, és ez nem megy. Ki kell találnunk azt, hogy hogy tudjuk magunkat tehermentesíteni. Erre több lehetőség van. A legegyszerűbb, de ezt támogatjuk a legkevésbé, az az, hogy többet zenéljünk, mozduljunk el a kereskedelmi rádiók módszerei felé, ahol másfél percet poénkodik a műsorvezető, jön két dal, aztán bemondja az időjárás-jelentést, és már el is telt fél óra a műsoridőből. Azonban mi valós, közszolgálati tartalmakat akarunk előállítani. Ennek a kulcsa az, hogy olyan partnerekkel működjünk együtt, akik el tudnak végezni helyettünk munkát, vagy műsorcserében tudnak gondolkodni.

Mondok néhány példát. A kolozsvári rádión kívül van még három közszolgálati kisebbségi szerkesztőség: Bukarestben, Marosvásárhelyen és Temesváron. Azon gondolkodunk, hogy a velük lévő kapcsolat ne véletlenszerű legyen, hanem folyamatosan tudjunk témákat, meghívottakat cserélni. Ha például a MOGYE-vel kapcsolatosan van valami újdonság, akkor ne mind a négy stúdió próbálja elérni a magyar rektorhelyettest, hanem az egyik eléri, és a többi három átveszi az anyagot.

Másik lehetőség a Kossuth Rádióval való együttműködés. Olyan társadalmi és közéleti témákat tudnak ők feldolgozni a műsoraikban, amiről mi sokszor csak álmodunk, hiszen nincsenek meg a lehetőségeink, hogy azokhoz a kulturális, tudományos téren tevékenykedő alanyokhoz elérjünk. Ha tőlük kapnánk műsorokat, akkor sokszor ki tudnánk váltani az ismétléseinket, és a hétvégi üresjáratainkat meg tudnánk tölteni valós tartalommal.

Egy harmadik lehetőség, ami a szerkesztőség tehermentesítését és egyidőben újabb tartalmak gyártását jelentené, az a Kolozsváron létező „szürkeállománynak” a felhasználása. Ott vannak az egyetemek, civil szervezetek, egyházak, akik nekünk tartalmat tudnának gyártani. Mondok itt is egy példát: jelenleg a szerkesztőségen belül nincs olyan kolléga, akit ki tudnánk küldeni az utcára körkérdéseket készíteni. De ott van egy újságírói egyetem, akik szakmai gyakorlatként a diákjaikkal el tudnának végeztetni egy ilyen jellegű munkát. Tehát a diákok nem zárt falak között végeznék a szakmai gyakorlatot, hanem terepen, és a tartalom, amit legyártanának, lemenne a rádióban.

Mentor-programként kell ezt elképzelni?

– Az egyetemmel igen. De mondok másik példát: ott van az anyanyelvápolók erdélyi szövetsége, akiknek lehetne egy rovatuk a nyelvhelyességről. Nem kellene a hangjukat adniuk hozzá, de a tartalmat, amit itt egy kolléga elolvas, tudnák szolgáltatni. Számos ilyen szervezet van Kolozsváron, akikkel partnerséget lehetne kialakítani. Ezeket a partnerségeket a következő hónapokban meg szeretnénk kötni, és az együttműködéseket el szeretnénk indítani. Ami még nagy kihívás számunkra, az az interaktivitás kérdése. Jelenleg minden délután van egy műsorunk, a Vendégóra, ami a hallgatók betelefonálásán alapul, amelyben hol állatorvos, hol mezőgazdasági szakértő, hol jogász, hol más szakértő van behívva. Ezt ki szeretném bővíteni a reggeli beszélgetős műsorra, vagy más műsorra, hogy esélyt adjunk a hallgatóknak a hozzászólásra, a véleményük elmondására, és arra, hogy játsszanak különböző vetélkedőkön, mert jelenleg nem elég interaktív a műsorunk.

A Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettesi, vagyis a magyar szerkesztőség főszerkesztői tisztségének a várományosaként került ön a rádióhoz. Most azonban koordinátori szerepkört lát el. Ez mit jelent, és mennyire fedi le a koordinátori szerepkör a rádió főszerkesztő-helyettesi szerepkörét?

– Ez nem tisztség, hanem egy munkakör, amelyet ideiglenesen látok el, és ami gyakorlatilag se plusz pénzzel, se plusz hatáskörrel nem jár. A koordinátori munka azt jelenti, hogy összefűzni a témákat, műsorokat, hatékonyabban megszervezni a szerkesztőségen belüli munkát, és olyan működési rendszereket kidolgozni, ami 24 órára van szabva, és nem a korábbi 5 órára. A magyar szerkesztőség koordinátorának a Kolozsvári Rádió menedzsere nevezett ki. Viszont amit tapasztaltam egy bő hónap alatt szerkesztőként, az az, hogy rengeteg a párhuzamosság: egy olyan megmosolyogtató helyzetet is láttam, hogy két egymás mellett ülő ember ugyanabban a témában próbálta felhívni ugyanazt a személyt. Illetve sokszor előfordult, hogy nem aknáztunk ki eléggé egy témát vagy egy meghívottnak a mondanivalóját. Megtörtént, hogy készítettünk egy interjút, ami csak a híradóba ment le, noha annak az interjúnak egy hosszabb változata egy beszélgetős műsorunkba is bemehetett volna. Tehát sokszor a szervezetlenség miatt túl sokat kellett dolgozzanak a kollégák.

Milyen kihívásokkal kell szembenézni? Itt például arra gondolok, hogy a magyar adás adáskörzete kisebb, mint a románé. Ilyen szempontból várható-e valamilyen változás?

– Ha már a lefedettséget említette, akkor gyorsan kiegészíteném a technikával, ami gyengébb a román szerkesztőség technikai felszerelésénél, és a munkatársak száma is kisebb. Ez három olyan probléma, ami nem elsősorban rajtunk múlik. A lefedettség a legkényesebb kérdés, mert nincsenek átjátszó állomások, frekvenciák, amiket meg tudnánk szerezni. Azonban én óriási fantáziát látok az online-ban, elsősorban a Facebookban, és persze a saját honlapunkban is. Jelenleg messze nem használjuk ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a Facebook és az online magában rejt. Rengeteg jó, tartalmas és érdekes műsort legyártunk, amit a legjobb esetben felteszünk a honlapunkra és megosztunk a Facebookon, de arra már sokszor nincs energiánk és anyagi forrásunk, hogy ezeket az anyagokat úgy reklámozzuk, hogy nagy tömegekhez elérjenek. Ebben óriási fantáziát látok, de most nincs egy olyan emberünk, aki az online részével foglalkozhatna, ezt is meg kellene oldanunk. Amit lefedettségben veszítünk, azt tudnánk pótolni online-ban, és azt a korosztályt tudnánk megszólítani, amely nem feltétlenül a klasszikus Kolozsvári Rádió-hallgató, tehát nem az idősebb korosztályhoz tartozik.

Ami a technikát illeti, én csak bízom abban, hogy beszerezzük hamarosan, hiszen a beruházásra szánt pénz évek óta szerepel a költségvetésben, de még mindig sehol semmi.

Ami a munkatársak számát illeti, az a célom, hogy hatékonyabb partnerségek révén tehermentesítsük azokat, akik túl vannak terhelve, de még így is legalább két kollégát fel kell vennünk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS