L'Alchimiste-ügy: az Iskola Alapítvány felbontja a bérleti szerződéseket
szerk. 2017. március 28. 11:02, utolsó frissítés: 2020. február 12. 14:42Forrásaink szerint a kuratóriumi tagok közül többen is ragaszkodnak ahhoz, hogy a kialakult helyzetet a jövőben a kuratóriumi üléseken kielemezzék.
Az Iskola Alapítvány kuratóriumának tagjai nem tekintik lezártnak a L'Alchimiste vendéglőt működtető cég és az Iskola Alapítvány között kötött szerződés témáját, annak ellenére sem, hogy Nagy Zoltán, az alapítvány kuratóriumának elnöke közölte: felbontja a bérleti szerződést mind a vendéglőt működtető Videbor kft.-vel, amelyben felesége társtulajdonos, mind annak a kolozsvári főtéri épületnek a tulajdonosával, amelyben a vendéglő működik.
Forrásaink szerint a kuratóriumi tagok közül többen is ragaszkodnak ahhoz, hogy a kialakult helyzetet a jövőben a kuratóriumi üléseken kielemezzék, tisztázzák és levonják a következtetéseket.
Miről szól az ügy?
A L'Alchimiste-ügy az Átlátszó Erdély blog tényfeltáró riportja kapcsán került a sajtó figyelmébe. A cikk szerint a Videbor kft. az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítványtól bérelt egy 202 négyzetméteres üzlethelyiséget a Kolozsvár főterének nyugati oldalán álló Jósika-palotában.
A cégben Nagy-Debreceni Hajnalka társtulajdonos, aki Kelemen Hunor korábbi sajtósa, és az Iskola Alapítvány kuratóriuma elnökének, Nagy Zoltánnak a felesége.
Az Iskola Alapítvány 2015. októberében egy tíz évre szóló szerződést kötött a főtéri Jósika-palotában levő üzlethelyiség tulajdonosával, majd a következő év februárjában főbérlőként továbbadta albérletbe a Videbor kft.-nek valamivel több pénzért, mint amennyit a tulajdonosnak fizet.
Az Iskola Alapítvány vállalta, hogy fedez több kiadási tételt: az első 6 hónapra szóló 30 ezer eurós lakbért, egy 15 ezer eurós garanciát, és a tatarozási munkálatok költségét is átvállalta. Ez az utóbbi összeg nem kevesebb, mint 31 ezer euró – ebből a pénzből a meggyengült boltozatot erősítették meg.
A Főtér.ro az ügy kapcsán a kuratórium tagjaihoz fordult, és választ kért arra, hogy milyen megfontolások alapján támogatták vagy ellenezték azt, hogy az Iskola Alapítvány bérbe vegye az üzlethelyiséget a tulajdonostól, majd adja tovább a Videbor kft-nek. A portál azt is megkérdezte, hogy a két szerződés megkötése összhangban van-e az alapítvány alapszabályában megfogalmazott célkitűzésekkel, és, hogy két a szerződés megkötését jóváhagyó kuratóriumi döntés idején világos volt-e az, hogy Nagy Zoltán családi viszonyban áll az albérlő Videbor kft. társtulajdonosával, ami érdekkonfliktusként értelmezhető.
A Főtér.ro-nak adott válaszában Nagy Zoltán azt írta, az üzlethelyiség bérbeadása a törvényeknek és az alapítvány alapszabályzatának is megfelelt, minden szempontból szabályos volt. Azt is közölte, hogy nem közpénzt használt a befektetésre, hanem az Alapítvány 20 éves tevékenysége alatt képződött saját pénzügyi tőkéjének egy részét. "Az Alapítványt kár nem érte, sőt, a Videbor SRL-vel kötött szerződés anyagilag előnyös" - írta Nagy Zoltán.
„Az elmúlt hetek fejleményei azt mutatják, hogy jelen bérleti ügylet alkalmas arra, hogy olyan látszatot keltsen, mintha a tisztán üzleti szempontok mellett egyéb, személyi szempontok is közrejátszottak volna annak létrejöttében.” - írta még a Főtérnek adott válaszában, és hozzátette, az RMDSZ vezető tisztségviselőjeként mindent el kell követnie annak érdekében, hogy „ilyen látszat ne alakulhasson ki sem személyem, sem az általam vezetett intézményekkel, így az Iskola Alapítvánnyal kapcsolatban”, de úgy látja, hogy szándékai ellenére rossz fény vetült az Alapítvány tevékenységére.
Ezért a szerződés azonnali felbontását kezdeményezte.
Azt is kiemelte: a Videbor kft. szerződésben vállalta, hogy még idén megtéríti az alapítvány befektetését. A Videbor kft.-nek így év végéig 76 ezer eurót kell visszafizetnie az Iskola Alapítványnak.
A Transindex úgy tudja, hogy a kuratóriumi tagok azért nem válaszoltak a nekik intézett kérdésekre, mert nem voltak beavatva a szerződések megkötésének részleteibe. Nagy Zoltán az üzlettel kapcsolatosan egy sor információt nem mutatott meg a kuratórium tagjainak, akik így nem tudták például, hogy ki a szerződésnek a kedvezményezettje, nem voltak tisztában az üzlet kommunikációs és egyéb rizikóival, és az üzleti tervbe sem volt betekintésük.
Viszont a kuratórium és a menedzsment között létezett egy stratégiai, elvi döntés azzal kapcsolatban, hogy szükség van okos befektetésekre, amelyből pénzügyi autonómiája származik az Iskola Alapítványnak. Erre azért volt szükség, hogy az Iskola Alapítvány épületében levő egyetemi tanári lakásokat továbbra is fenn tudják tartani.
Egyébként a kuratóriumnak nem az a dolga, hogy ezekbe a befektetésekbe beleszóljon. Azonban létezett egy morális elvárás, hogy a menedzsment avassa be a döntéseibe akkor, amikor például üzletileg is kockázatos a befektetés, vagy, mint jelen esetben, a reputációjukat veszélyezteti.