2017. április 28. péntekValéria
27°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nincs hatékony megoldás a külföldön dolgozó romániaiak munkakihasználása ellen

Ambrus István 2017. április 10. 10:04, utolsó frissítés: 2017. április 11. 11:14

A modern rabszolgaságba kényszerülő beazonosított romániai munkavállalók száma több mint 6000. A legtöbb áldozat a mélyszegénység elől menekül.


Továbbra is magas azoknak a romániai személyeknek az aránya, akik a külföldi munkavállalás során az emberkereskedelem áldozatává válnak. A legtöbbjüket fogva tartják, nem tudnak elmenekülni, elveszik az irataikat, a munkadíjként fizetett juttatást, és telefonon is csak felügyelet mellett beszélhetnek az otthoniakkal. Vannak olyanok is, akik nem keresnek kiutat ebből a helyzetből, ugyanis a romániai mélyszegénység miatt ez egy jobb alternatíva. A munkakihasználás Európa déli országaira a legjellemzőbb, Olaszország, azon belül is Szicília az egyik legnagyobb foglalkoztató.

A súlyos munkakihasználás jobb megértése végett az Agree projekt keretében 18 szakemberrel, 7 áldozattal, 3 hozzátartozóval készítettek félstrukturált interjúkat. A kutatók egyike a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára, László Éva pszichológus, aki a 6. Szociológus napokon tartott előadást a mezőgazdasági munkakihasználásról.

Az emberkereskedelem Romániában a 90-es években kezdődött, és már ekkor evidenssé vált Európa-szerte, hogy a kivándorló romániai munkások jelentős része az emberkereskedelem hálójában végzi. A jelenség oka összetett, nem lehet csupán a hatóságok mulasztásaival magyarázni, ugyanis a jobb megélhetés reményében vállalt pénzkereseti lehetőség mellett mélyreható kulturális, szociológiai okai is vannak, mint az iskolázottság szintje, a szociális háttér, valamint a mélyszegénység, a szegényebb vidékről származó munkások kihasználásával szembeni magasabb tolerancia és korrupció.

A modern rabszolgaságba kényszerülő, európai szinten hivatalosan beazonosított romániai munkavállalók száma 2010-2012 között 6101 volt, de a nem hivatalos adatok szerint jelenlegi számuk ennél több.


Mi számít rabszolgaságnak?

Sok esetben jogi besoroláson, majd bizonyíthatóságon múlik.
A munkakihasználás jogi értelemben vett megállapítása egy konkrét eset kapcsán bonyolult, ugyanis ennek igazolásához számos körülménynek kell teljesülnie egyszerre, amelyeket mind bizonyítani kell. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a különböző országok jogi értelmezése eltérő. Románia esetében munkakihasználásnak számítanak azok az esetek, amikor a jogilag előírt munkafeltételeket súlyosan megszegik a fizetés, munkaidő tekintetében, vagy a szabadnapok megvonásával.

Olaszországban csak a rabszolgasághoz hasonló, vagy ilyen körülmények közt tartott személyek munkára kényszerítését tekintik munkakihasználásnak. Ez konkrétan az érintett személyek iratainak visszatartását, a mozgásszabadságuk korlátozását jelenti úgy, hogy bezárják őket szálláshelyeikre, de ide tartoznak az nem megfelelő olyan munkakörülmények, mint a 40°C fokban történő munkavégzés, miközben nem biztosítanak elegendő élelemet, ivóvizet. Ha ezek mindegyike egyszerre adott, akkor bizonyítható a munkakihasználás, de ezek besorolása elsősorban az ügyészeken múlik. Az olasz hatóságok azon az állásponton vannak, hogy az ilyen jellegű visszaélések egy összetett gazdasági probléma részét képezik.

Az emberkereskedő hálózatok számos technikát alkalmaznak. Első lépésként embereket toboroznak, főként olyan megyékben, ahol a lakosság jelentős része mélyszegénységben él. Ilyen megyék Botoşani, Iasi és Kovászna megye. A munkalehetőség hírét “elküldik” a szegényebb megyékbe, majd a toborzó személy, aki bizonyos esetekben a közösség egyik tagja, meggyőzi a falubelieket, hogy jelentkezzenek. Ezt követően megszervezik a munkások utaztatását, és a munkavállalók leggyakrabban csak a célországban, vagy a kihasználás helyén szembesülnek azzal, hogy rászedték őket. Ugyanakkor az interjúalanyok internetes álláshirdetésre való jelentkezéséről is beszámoltak.


Hitegetés, pszichológiai nyomásgyakorlás, fizikai bántalmazás, elbizonytalanítás

A munkások megfélemlítése a kihasználásban való tartásához számos módszer van, a fizikai bántalmazástól kezdve egészen a különböző pszichológiai nyomásgyakorlási módszerekig. A célországba érkezés után sok esetben a munkásokat azzal szembesítik, hogy adósságuk van, ugyanis az utaztatást, a szállás és az étkeztetés költségeit előre le kell vonniuk a béréből. Ezután kezdődik a hitegetés, ugyanis a munkáltató ennek során elmagyarázza a becsapott munkásnak, hogy mennyi időbe telik visszafizetnie a tartozását, és, hogy mennyi idő elteltével kezd profitot termelni az elvégzett munka után kapott fizetéséből. A mezőgazdaságban dolgozók olasz állam által megszabott bére nem lehet kevesebb, mint napi 58 euró, amit elméletileg megfizetnek a romániai vendégmunkásoknak is, azzal a különbséggel, hogy ennek az összegnek nagy részét levonják a szállás, étkeztetés, és az egyéb felmerülő költségek címén, a nettó végösszeg, amit a napszámos kézhez kap, hozzávetőlegesen 10 euró.

A munkásokat fogva tartók arra is figyelnek, hogy az így összegyűlő havi pénzösszeget a kihasznált személyek hazaküldjék, bankszámlát nyitnak nekik, és kötelezik őket arra, hogy hazautalják a fizetésüket. Ez a látszat fenntartásának célját szolgálja, ugyanis így az otthonmaradottakban semmilyen gyanú nem merül fel. A munka során a legtöbb esetben nem adnak megfelelő mennyiségű élelmet, ivóvizet az embereknek, napi 12-17 órát dolgoztatják őket, beleértve a hétvégét is. Arra is gondosan ügyelnek, hogy elkobozzák a munkások telefonjait, és azok csak az ő felügyeletük mellett használhassák azokat, a családtagokat pedig elválasztják egymástól.

Szexuális visszaéléseket elsősorban nőkkel követnek el, adott esetben a férjük tudtával, vagy a napi mezőgazdasági feladatok elvégzése után házmunkára fogják őket. A férfiakat bűncselekmények elkövetésére kötelezik, majd később azzal zsarolják őket, hogy ha feljelentést tesznek a rendőrségen, saját magukat is leleplezik, vagy elbizonytalanítják őket azt állítva, hogy a hatóságok is együttműködnek velük.

Bár a hatóságok és különböző erre szakosodott civil szervezetek beavatkoznak bizonyos helyzetekben, és kiszabadítják a fogvatartottakat, de arra is van példa, hogy a kimentett személyek, akiket nem ért erős trauma, rövid időn belül visszakerülnek az emberkereskedelmi hálóba. Ennek egyik oka, hogy kilátástalannak találják a romániai helyzetüket, és abban reménykednek, hogy nem fognak még egyszer hasonló kihasználtsági helyzetbe kerülni.

Az emberkereskedelem ellen nem elég csak a hatóságoknak fellépniük, a megoldás több tényezőn is múlik, ami első olvasatra kissé idealistának tűnik. Egyrészt a társadalom szintjén csökkennie kell a munkakihasználással szembeni toleranciának, szigorítani kell a munkafeltételek betartását a célországokban, és vissza kell szorítani a korrupciót. Emellett pedig kiemelten kellene figyelni a magasabb kiszolgáltatási helyzetben élőkre, és a kiszabadult túlélőkre.




ItthonRSS