2017. aug. 17. csütörtökJácint
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csontvázak százait rejti a föld Kolozsvár főterén

kérdezett: Kertész Melinda 2017. április 11. 17:09, utolsó frissítés: 2017. április 12. 10:34

A tér kegyeleti hely, de időkapszula is: római kori, Árpád-kori emlékek, középkori leletek kerültek elő a régészeti ásatások során.


Miután tavaly a déli oldal felújítását befejezték, a kolozsvári önkormányzat folytatta februártól a város főterének átalakítását. A munkálatok a tér nyugati oldalának gyalogos övezetté történő átalakításával indultak, azonban alighogy elkezdődtek, le is kellett állítani: a munkálatoknak törvénysértő módon, régészeti felügyelet nélkül fogtak neki a kivitelezők: a csatornázási munkálatokkal foglalatoskodtak, amikor az egy méter mély árokból faldarabok, illetve egy faragott kő is a felszínre került. A Történelmi Múzeum régészei a helyszínre siettek, és leállították a munkálatokat, mielőtt jelentős kár keletkezett volna a régészeti anyagban. Azóta régészeti feltárás zajlik Kolozsvár főterén, a feltárást vezető Csók Zsolt régészt kérdeztük a leletekről.

Hogyan alakult ki a főtér, és mikor kezdett el agoraként működni?

Csók Zsolt: – Amit tudunk erről a főtérről, azt a régészeti adatokból ismerjük. 1941 és 1942 között Méri István régész ásott a Szent Mihály-templom északi oldalán, ahol jelenleg a közvécé található, és itt nagyon sok Árpád-kori, 11-13. századi sírt, temetkezést fedezett fel. Ez a tény vonja maga után azt is, hogy létezhetett itt a Szent Mihály-templom előtt egy plébániatemplom, amelyet ugyancsak az Árpád-korra lehet keltezni. Erről szól az az 1316-ban, Avignonban keltezett búcsúlevél, amely arról beszél, hogy aki ennek a templomnak a felújítására adományoz, az teljes penitenciában részesül, vagyis minden bűne megbocsáttatik. Ebben a búcsúlevélben nagyon érdekes és szép részletek vannak leírva erről az Árpád-kori templomról.

Nem igazán tudjuk, hogy mikor szűnik meg ez a templom, azt tudjuk viszont, hogy valamikor a 14. század második felében elkezdődik a Szent Mihály-templom építése Károly Róbert magyar király ideje alatt. Viszont azelőtt történik egy hatalmas tereprendezés, a teljes főteret, a földből akkor még kilátszó római falakkal együtt elbontják, és elsimítják, majd hoznak egy hatalmas agyagréteget, amelyet majdnem tökéletesen egyenesre egyengetnek. Erre az agyagrétegre tűzik ki a Szent Mihály templom alapozásait. Nekifognak kiásni a templom alapjait, és mint minden középkori templomot, a szentéllyel kezdik, majd kelet irányból haladnak az építéssel nyugat felé. Ezeket a tereprendezéseket, planírozásokat tudtuk azonosítani a Szent Mihály-templom előtt is és a Jósika-palota udvarán történő ásatás alatt is, úgyhogy kezdenek lassan felépülni ezek az elméletek. Amint a templom felépül, megkapja a cinterem falat, ami körbeveszi a templomot, ezt is sikerül azonosítani. A cinteremen belül kezdődnek a temetkezések.


Csók Zsolt


Miután a templom megépül, kezdenek kialakulni a homlokzatok. A római katolikus plébániának a pincehálózata arról árulkodik, hogy már a 15. század végétől vannak a főtéren építkezések.

A reformáció után a Szent Mihály-templomot átveszik az unitáriusok. Az 1700-as évek első felében visszaveszik a templomot a katolikusok, és akkor jelennek meg épületek a templom déli részén, illetve a nyugati oldalon. Azért, hogy jelezzék, hogy ismét visszakerült a tulajdonukba a templom, felépítenek egy barokk fogadalmi kaput, amit a 20. század elején elbontanak, és darabjait, részleteit leköltöztetik a Szent Péter-templomhoz, ami a mai napig ott áll.

Az elköltöztetett fogadalmi kapu (Szent Péter-templom)


A 19. században a gazdasági tevékenységeknek köszönhetően fejlődik a város, és ekkor történnek meg a hatalmas építkezések. Kolozsvár ugyanis egy nagyon fontos erdélyi útcsomópontnál található, így már a középkortól, a cinterem falon kívül fel voltak állítva a bódék, virágzó vásár zajlott a főtéren.

A 20. században, a második világháború után beköszönt a kommunista periódus, ami alatt mindenféle rombolás és tereprendezés történik. Észrevettük, hogy a főtér minden oldalát felásták már régészeti felügyelet nélkül. A majdnem négy méter mélységben vezetett csatornahálózat, vízhálózat, vagy áramkábelek lefektetésekor sok értékes régészeti leletet megszüntettek.

A főtér kialakulásának van egy nagyon érdekes előzménye: a főtéren van az egykori Napoca municípium központja, így érdekes kérdés, hogy a középkori város hogyan tevődik rá a római városra. Azt tudjuk, hogy a római városok ortogonális, vagyis egyenes szögeket záró módszerben építkeztek, a középkorban gazdasági megfontolásból is ráépítkeztek a masszív, jó anyagból épült római falakra. Az ilyen falakat 98%-ban a középkorban is újrahasználják. A középkori és újkori építkezések viszont Kolozsvár esetében nem követik a római falak vonulatát, a falak vonulata között van egy kb. 17 fokos eltérés. Ha ezt tudjuk bizonyítani, akkor Kolozsvár egyedi lesz egész Európában és az egykori Római Birodalom területén, hiszen mindenhol újrahasználják a római épületeket. A 17 fokos eltérést valószínűleg árvízvédelmi okokra lehet visszavezetni.

Milyen régészeti kutatások zajlanak most a Főtéren, mit találtak itt a régészek?

– 2015. április 4-én az Országos Műemlékvédelmi Bizottság kiadott egy olyan engedélyt a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnak, amely alapján gyalogosövezetté alakíthatják a főteret. Ennek az engedélynek a része volt az is, hogy minden egyes munkálatot régészeti felügyelet mellett kell végezni. Az is szerepelt benne, hogy a Szent Mihály-templom előtt olyan régészeti diagnózist kell elindítani, amivel meg tudjuk állapítani, hogy vannak-e történelmi járószintek, lépcső a templom előtt, mert hogyha ezek a szintek léteznek, akkor az építészeti megoldáson kell változtatni.

Az engedély szerinti régészeti kutatást két részre bontottuk. A templom előtt sikerült azonosítani a barokk fogadalmi kapu alapozását. Ebben a kérdésben várjuk a Műemlékvédelmi Bizottság újraengedélyezését, hogy mi is történjen ezzel az alapozással. Mivel a Szent-Mihály templom A kategóriás műemlék, ezért minden beavatkozást az Országos Műemlékvédelmi Bizottságnak kell engedélyeznie. Valószínű, hogy az alapozás lenyomata burkolati rajzokban lesz megőrizve.

Üveg tintatartó, 18. század


Ezenkívül megnyitottunk egy 20 méter hosszú és másfél méter széles kutatószelvényt a templom bejárata előtt, a szentélyre merőlegesen. Nagyon fontos és érdekes leletek kerültek elő. Az első meglepetés két lépcsőfok, ami a templomba vezetett fel, amit a 15. század után használtak, miután megépült a templom. Az egyik fokot 1958 és 1963 között kiveszik, hogy a süllyesztett lábtörlőt beilleszthessék a helyére. Ez alatt még van egy lépcsőfok, tehát a templom befejezését követően a mostani alatt 40 centiméteres mélységben volt a járószint. Ha én jól értettem az építészektől, nem kell a szinteket megbolygatni.

A másik nagyon fontos lelet a templom bejárata előtti temetkezés. Ilyenkor mi örülünk is és nem is a temetőknek. Abból a szempontból örülünk, hogy a temetők feltárása által tudunk készíteni egy 15. századi társadalmi radiográfiát. Elemezzük a csontokat, megnézzük, hogy milyen korúak az elhunytak, milyen betegségekben haltak meg. Ugyanakkor nagyon lelassítják a munkát, mivel elég körülményes a dokumentálásuk. Minden csontvázat meg kell takarítani, milliméteres papírra le kell rajzolni, le kell fotózni.



Jelen pillanatban körülbelül 140 bontott sírnál tartunk. Érmék is előkerültek, ezek a legenda miatt kerültek a sírokba: ahhoz, hogy a Styx folyón Kharón átvigye a lelkeket a holtak országába, ki kell fizetniük az utat. A halottaknak ezért pénzérméket tettek a szemükre, a szájukba, a mellkasukra. Körülbelül 30 ilyen érmét találtunk, de nagyon keveset tudtunk azonosítani belőlük, mivel a talaj ebben a zónában erősen savas, és a korrózió roncsolta az érméket. A legkorábbi érme, amit azonosítani tudtunk, Luxemburgi Zsigmond korából származik, 1433-1435-ös kiadású érme, aztán következik egy I. Ulászló idejéből származó érme, és a felső kronológiai határ Mátyás király kora, 1468-as kiadással.



Hihetetlenül érdekes az a tény, hogy a sírok majdnem 80%-a gyereksír, tehát a holtak 18 évesen aluliak. Érdekes abból a szempontból is, hogy a templom bejárata elé temetkeztek, ami eléggé furcsa szokás. Jelen pillanatban csak arra tudunk gondolni, hogy szimbolikus jelentőségű a templom bejárata: a megszentelt föld, amelyre való belépés ugyanaz, mint a gyermek belépése az életbe. Ezenkívül voltak olyan érdekes eseteink, mint egy négyes sír, férfi, nő és két gyerek. Úgy tűnik, hogy ez egy család, a halál okát nem tudjuk, mert járványokról ebben az időszakban nem beszélhetünk. Viszont azt tudjuk jól, hogy a középkorban nagy volt a gyermekhalandóság, az átlagéletkor nem haladta meg a 35-40 évet. Rengeteg betegség pusztított, a gyermekeknél a gyerekbénulás, és egyéb gyerekkori betegség, korosztálytól függetlenül pedig a tüdőgyulladás szedte az áldozatait. Valószínűleg ezért találtunk ilyen sok gyereksírt.

A harmadik szenzációs lelet a körfal, a cinterem fal, ami elválasztja a szent és a laikus világot. Tudtunk a létezéséről, vannak róla írott források, de most sikerült azonosítani ezt a falat, amely római épületmaradványokra épült. A másik hatalmas meglepetés, amelynek mi, régészek szoktunk örülni, az az építkezési szint. Azok a járószintek, amelyekre azok az emberek léptek, akik építették a Szent Mihály-templomot. Egy régészeti kutatásban ezt a szintet úgy lehet észrevenni, hogy van egy vastag réteg tele építkezőanyagokkal, tégladarabokkal, kődarabokkal, ezt most is sikerült azonosítani. Ez a szint a jelenlegi járószint alatt 1,20 méter mélységben van. A sírokat bontjuk, és kielemezzük, a csontokat visszatemetjük, de nem állhatunk meg ezen a szinten, hanem leásunk a római építkezési szintig, hogy onnan is összeszedhessük a leletanyagokat. A végén születik egy ásatási-kutatási jelentés, decemberben Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum konferenciáján mutatjuk be az eredményeket. Szeretnénk publikálni is, hogy mindenki olvasson arról, hogy miről szól a munkánk, mert minden, amit itt azonosítunk, mindannyiunknak fontos, mindannyiunknak történelme, az európai identitásunk része.

Mit találtak a Jósika-palotánál feltárt pincében?

– A pincelejáratban, ami valójából négy épület közötti rész, rengeteg leletanyagot sikerült azonosítani, ami a 17-18. századra keltezhető. Nagyon szép leletanyag, vannak olyan darabok is, amelyek egészben maradtak fenn, nincsenek összetörve. Nagy részük háztartási kerámia, tányéroktól kezdve kancsókig, nagyon szép zománccal vannak díszítve, és vannak festett kerámiák is, üvegedények, festett üvegpalackok.

Árpád-kori kerámiadarab

Tipikus kora Árpád-kori kerámia, 11-12. század

In situ zománcolt kancsó, valószínű pálinkás

In situ cseréptöredékek

In situ favederabroncsok

Csók Zsolt szerint kiemelkedő leletnek számít ez a 16. századbeli asztali lámpásalj


Ebből a leletanyagból kiállítást szeretnénk szervezni a kolozsvári múzeumban. De a Jósika-palota udvarán sikerült beazonosítani a kora Árpád-kori, 11-12. századbeli szintet, és ott is megjelentek a hihetetlenül masszív római falak és a római kulturális elemek is, úgyhogy nagyon szép leletanyag került elő onnan.

Mikor fejeződik be a régészeti feltárási munka, és mi történik a leletanyaggal?

– Mindenki szokta kérdezni, hogy mikor fejezzük be, erre azt szoktam mondani, hogy az ásó majd eldönti. Pontosan nem tudjuk, ezért olyan izgalmas ez a szakma, mert sosem tudod, hogy mire akadsz. De húsvét előtt le szeretnénk zárni.

A leletanyagok, a kerámia és az érmék bekerülnek a múzeumba, ott leltári számot kapnak. A csontokat visszatesszük a földbe. Én nagyon remélem, hogy valamikor ősszel ezzel a leletanyaggal és a Jósika-palotánál zajlott ásatáskor előkerült leletanyaggal egy kiállítást is tudunk rendezni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS