2019. szeptember 18. szerdaDiána
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hasonlítanak-e a romániai és a magyarországi tüntetések és tüntetők?

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2017. április 24. 10:37, utolsó frissítés: 11:02

Kik tüntettek Romániában, mit gondolnak most az emberek a #rezist hozadékáról, illetve mi tudható eddig a magyarországi, CEU melletti tüntetésekről?


Romániában egy hónappal a választások után tízezrek lepték el az utcát annak okán, hogy a kormány egy este sürgősségi kormányrendeletben fogadta el a Büntetőtörvénykönv módosítását, amelyet az utcára vonuló civilek úgy értelmeztek, hogy visszaveti a korrupcióellenes harcot és a szociáldemokrata párt (PSD) fővezérének, Liviu Dragneának a büntetőeljárások elleni felmentését célozza.

Az IRES közvéleménykutató-intézet szociológiai adatokat gyűjtött a tüntetéseken résztvevőkről, a romániaiak véleményéről az eseményekkel kapcsolatban. A felméréseket március 6-8. között végezték, és az eredményeket a Sinteza folyóirat tematikus, a #rezist tüntetésekről készült számában közölték.

A romániai lakosok 49%-a állítja, hogy nagyon érdekelt a politikai folyamatokban, ezek közül, talán némiképp meglepően a 18-35 év közöttiek érdeklődése a legalacsonyabb: a fiataloknak mindössze 36%-át érdekli a politika. Az egyetemet végzettek körében egyébként picivel magasabb, 45,3 százalék ez az arány. Az idős korosztály (65 év fölött) 71,8%-át érdekli a politika. Lakossági eloszlás szempontjából úgy tűnik, hogy leginkább a Havasalföldön és Dobrudzsában élők követik figyelemmel a politikát, itt a megkérdezettek több mint 55%-a adott erre pozitív választ, ez a szám Erdélyben 47,7%. Ami még érdekes, hogy az egyetemet végzettek körében Havasalföldön inkább az idősek, Erdélyen inkább a fiatalok „poltizálnak”.

A felmérés kitért arra, hogy a romániaiak honnan szerzik elsősorban a a politikai információkat. Kiderült, hogy még mindig a televízió a vezető médium, amely arányaiban a legnagyobb szeletet foglalja el a tájékoztatás terén, innen főleg az idősebbek, a nők és az alacsonyabb oktatási szinttel rendelkezők informálódnak. A Facebook a második a listán, a megkérdezettek 37%-a mondja, hogy naponta kap információkat innen, főleg a fiatalok, a városi közegben élők és magasabban iskolázottak, de nagy az arány az ország déli részében és a fővárosban lakók között is. A harmadik legnépszerűbb információs forrást a rádiók biztosítják, ezt követi az online sajtó, a blogszféra, és utolsó helyen áll a nyomtatott sajtó.




Bár a romániaiak politikai érdeklődése magasnak mondható, háromnegyedük sosem volt tagja egyetlen pártnak se, illetve semmilyen pártpolitikai aktivitása nincs, csupán 4%-uk az, aki mégis tagja valamelyik pártnak. 12% volt tagja 1989 előtt a kommunista pártnak, 7% régebb valami más pártnak.

A #rezist tüntetéseknek nagy impaktja volt a romániai társadalomban, ez jól látszik az IRES adatain, a kérdezettek 94%-a hallott az utcai megmozdulásokról. Érdekesebb kérdés, hogy kit gondolnak a tüntetések hátterében álló személynek, vagy szervezetnek. Az emberek legnagyobb része azt hiszi, hogy ez egy spontán eseménysorozat volt (30%), 16% úgy hiszi, hogy Klaus Johannis, 8%, hogy a PSD, 6%, hogy Liviu Dragnea, 5%, hogy a Grindeanu-kormány, 5%, hogy külföldi erők, illetve Soros György, 4%, hogy az ellenzék, 3%, hogy a titkosszolgálatok, 2%, hogy a külföldi multinacionális cégek irányították az eseményeket. A megkérdezettek 16%-a válaszolta, hogy nem tudja, ki állhat a háttérben.

A tüntetéseken egyébként a lakosság 10%-a vett részt legalább egy alkalommal, ez az arány a diplomás fiatalok körében magasabb, náluk minden ötödik személy részt vett a megmozdulásokon. Érdekes adalék, hogy a megkérdezetteknek csak a fele emlékszik olyan skandálásra, szlogenre, ami elhangzott a tüntetéseken. Az emberek nagy része (90%) a televíziócsatornákból értesült a tüntetésekről, a válaszadók 39%-a Facebookról is tájékozódott.

A mostani #rezist tüntetők 12%-a vett már részt régebb is tüntetéseken, leginkább az 1989-es, illetve a Verespatakra tervezett aranybánya elleni fellépéseken, valamint a Colectiv klubban történt tragédia utáni tüntetéseken, ebben a szegmensben is főleg a városon élő diplomások között magas a szám.



Az IRES felmérése célba vette azt a kérdést is, hogy mennyiben tartják hitelesnek az emberek a tüntetésről való tájékoztatásokat. Kiderült, hogy az emberek 73%-a gondolja, hogy amit a televízió közvetít, az valószínűleg igaz, 63%, hogy ki tudja szűrni a hamis információkat, a válaszadók 58%-a hiszi, hogy a média a tulajdonosok érdekei szerint manipulálja az információkat, 52% hiszi ugyanakkor azt, hogy a tömegmédia többnyire objektíven közvetít, és csupán 37% az, aki azt gondolja, hogy a Facebook és a közösségi hálók segítenek az igaz információkat kiszűrni.

Az emberek inkább azt hiszik, hogy a romániai tüntetéseknek általában nem volt semmilyen hatása, a válaszadók 58%-a szerint ugyanis ez a helyzet. Az a 41%, akik szerint volt pozitív hatás, 49,2%-ban fiatalokból, 55,6%-ban diplomásokból és 45,2%-ban városiakból áll. Akik azt válaszolták, hogy volt a tüntetéseknek haszna, ezt leginkább a 13-as kormányrendelet visszavonásával indokolják (26%), de 20% állítja azt, hogy nem tudja, mik azok a változások, amelyek a tüntetések miatt bekövetkeztek. A válaszadók 12%-a hiszi, hogy a tüntetések miatt nőttek a bérek és a nyugdíjak, 10%, hogy sikerült megváltoztatni a kommunista rezsimet, 7%, hogy kormányzati változás történt.

Abban, hogy konkrétan a legutóbbi, 13-as kormányrendelet elleni protestációknak volt-e hatása, még pesszimistább a lakosság, 62% gondolja azt, hogy nem, és csupán 36% azt, hogy igen (itt ismét a fiatal diplomások optimistábbak). Azoknak, akik szerint volt pozitív hatás, a 46%-a gondolja, hogy ez a törvényrendelet visszavonása, 7% gondolja azt, hogy a politikum kapott egy figyelmeztetést, amely miatt felelősebben fog kormányozni, 5% gondolja azt, hogy a #rezist tüntetések miatt javult Románia külpolitikai megítélése, 4%, hogy a civil megmozdulásokban mérhető ez a hatás, és újabb 4% gondolja azt, hogy a fizetések növekedésében érhető tetten a tüntetések hatása.



A tiltakozók 80%-a állítja, hogy a tüntetéseken való részvétele nem változtatott azon, hogy hogyan fog szavazni legközelebb, 18% állítja, hogy megváltozott a véleménye ezzel kapcsolatban, ez a szám Erdélyben magasabb, 22%. Azoknak, akik erre a kérdésre igennel feleltek, 51%-a mondta, hogy a szavazáshoz való hozzáállása úgy változott, hogy az eddigiekkel ellentétben el fog menni szavazni, 20% döntött úgy, hogy nem fog elmenni a következő választásokra, 18% mondja, hogy más pártra fog szavazni, mint eddig tette, 8% a bizonytalan.

A romániaiak 53%-a gondolja azt, hogy jó, hogy a Grindeanu-kormány nem mondott le a tüntetések során, 35% gondolja, hogy a kormánynak igenis le kellett volna mondania. Azok, akik örülnek a kormány maradásának, főleg az idősebb, 65 év fölötti, kevésbé iskolázott lakosságból kerülnek ki. Ugyanakkor a lakosság fele örül annak, hogy a 13-as sürgősségi kormányrendelet visszavonása után is folytatódtak a tüntetések, 37% gondolja, hogy ez rossz dolog.

Abban a kérdésben, hogy mások-e a tüntetéseken résztvevők és az otthon maradók, megosztott a lakosság véleménye, 48% gondolja, hogy nem, 45%, hogy igen. Azoknak, akik azt gondolják, hogy a tüntetők különböznek az otthon maradóktól, 14%-a véli úgy, hogy a tüntetők bátrabbak, határozottabbak a céljaikban, 11%, hogy a tüntetők változást akarnak, és a társadalomnak akarnak jót, 10%, hogy a tüntetők aktívak, magabiztosak, 9% gondolja, hogy ezeket az emberek manipulálva vannak, 8%, hogy ezeket az embereket érdekli a saját és a közösség sorsa.

A felmérés kitért a manipuláció kérdésére is, a lakosság fele nem hiszi, hogy a demonstrálók manipulálva lettek volna, de 42% azt gondolja, hogy igen. Ez utóbbiak jelentős része (65%) idős, 48%-uk csak alapoktatásban részesült, 44,5% falun lakik, és legmagasabb arányban Moldvában gondolják azt, hogy a tüntetések manipulálva voltak. A megkérdezettek negyede nem tudja, hogy ki is manipulálhatta ezeket a tüntetőket, 22% gondolja azt, hogy az államelnök, 12%, hogy az ellenzék, 8%, hogy Liviu Dragnea és a PSD, 7%, hogy Soros György és a civil szervezetek, 5%, hogy különböző politikusok és politikai pártok, 4%, hogy a külföldi erők, 3%, hogy a gazdagok, 2%, hogy nagyvállalatok és multinacionális cégek, ugyancsak 2%, hogy a titkosszolgálatok.



A megkérdezettek 41%-a büszke a legutóbbi tüntetésekre, 33% nevezte szégyenletesnek. A legpozitívabban az erdélyi fiatal diplomások viszonyultak a tüntetésekhez. A lakosságnak ugyanakkor nagyobb (48%) aránya gondolja, hogy a tüntetések miatt romlott az ország külpoltikai megítélése, 44% gondolja, hogy az országimázs külföldön javult ezek hatására (legnagyobb arányban az erdélyi diplomás fiatalok gondolják ezt is). A lakosság 66%-a hiszi azt, hogy generációk közötti konfliktust segítenek elő ezek a tüntetések a családokon belül, de ezeknek az embereknek a 66%-a egyetlen ilyen esetről sem tudna beszámolni, és csak 7% tapasztalta meg ezt a konfliktust a saját családjában.

Március 5-én a tüntetők a korrupcióellenes ügyészség (DNA) támogatásáért és az alkotmánybíróság ellen vonultak utcára, ez volt a tüntetések csúcspontja. A válaszadók 36%-a támogatja a DNA-t, legnagyobb arányban az erdélyi fiatal férfiak, 28% az alkotmánybíróságnak ad igazat, ez az arány igen magas a moldvai idősebb férfiak körében. 16% hiszi úgy, hogy pártatlan ebben a kérdésben, további 16%-nak nincs véleménye erről.




De mi a helyzet Magyarrországon?


Bár Magyarországon kevésbé bevett gyakorlat az, hogy tüntetésekről érdemben, szociológiai adatok segítségével beszéljenek, illetve a CEU-tüntetésekről amúgy is kevés az elemzés, valamint a tüntetés céljai és rendjei sincsenek még jól körvonalazva, néhány kísérlet már született arra, hogy következtetéseket vonjon le a jelenlegi tüntetéssorozatról.

Böcskei Balázs politológus a 24.hu-nak készített elemzése kiemeli a hasonlóságokat a mostani CEU-s és a régebbi, főleg az internetadó elleni civil megmozdulás között. Ennek fényében elmondható, hogy bár itt is egy ügy kapcsán kezdődtek a megmozdulások, azok hamar átcsaptak általános rezsimkritikába, a magyar kormány oroszbarát politikája és a “putyinizmus” bírálatába, az Európai Unió elvei és a “nyugat” melletti kiállásba.

A magyarországi tüntetések résztvevői jól láthatóan elutasítják a már létező pártokat, a megmozdulásokon kifejezetten kérik, hogy senki ne reprezentáljon egyetlen pártot sem. A társadalmi többség megnyerésére való törekvés szlogenek szintjén ugyan létezik, de a gyakorlatban az látszik, hogy a résztvevők szinte mind a fiatal egyetemisták, illetve értelmiségiek köréből jönnek.

Böcskei szerint a CEU ügye és a tiltakozások jelen formája nem képes az internetadóhoz vagy a vasárnapi zárva tartáshoz hasonló, társadalmi csoportokon, osztályokon, érdekeken és szavazótáborokon átívelő „mozgalmi” koalíciót létrehozni.

A tiltakozók nem emelnek be semmilyen más problematikát, mint a CEU illetve a civilek vegzálása, még a korábbi megmozdulások problematikái sem (bár azóta Gulyás Márton tartott egy nagy hatású beszédet, amiben a választási rendszer közös reformjára hívta az embereket, de felhívta a figyelmet a bevándorlókat, romákat, melegeket ért inzultusokra is).



Míg a korábbi tüntetésekben jóval kiegyenlítettebb volt az arány a korosztályok tekintetében, most főleg egy Y-generációs megmozdulás látható. “A szereplők egyéni szinten dühösek, élményszerűségében is megharcolják a tüntetéseket, nyugatias korszellemet hordoznak, de az ellenállás ereje azon múlhat, képesek-e a kollektív cselekvésekre is” - írja az elemző.

Böcskei szerint amennyiben ez így marad, akkor a CEU-ért folytatott harc győzelméhez kell egy kiegészítő jogi harc is, valamint a rektor aktivitása is, ha viszont a rezsim kibillentése is cél, akkor egyelőre nem létezik alternatíva, hiszen olyannyira erős a kormányzati kontroll, és az ellenzékiekben olyannyira kevés a bizalom, hogy a tiltakozás kimerül magában a gesztusban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS