2017. december 17. vasárnapLázár, Olimpia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Dragnea továbblépne az RMDSZ-szel, de lenne kivel?

2017. május 29. 16:25, utolsó frissítés: 16:25

A Szövetség kongresszusának legfontosabb momentumairól, a kormányzás lehetőségéről és az oktatás problémáiról beszélgettünk Kelemen Hunorral.


Az RMDSZ Kongresszusának kulcskérdéseiről, Liviu Dragnea felajánlásáról, a magyarul tanuló diákok gyengébb vizsgaeredményeiről és az oktatás problémáiról beszélgetett Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel A politika belülről friss kiadásában Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője. A műsor az Erdélyi Magyar Televízióban nézhető, az Erdély FM-en hallgatható, illetve kivonata alább olvasható.

A beszélgetés első, a közigazgatási törvény módosításáról, a FUEN kolozsvári kongresszusa kapcsán tapasztalt román viszonyulásról és a kisebbségi érdekérvényesítés európai lehetőségeiről szóló része ide kattintva olvasható.

Az elmúlt hónap legfontosabb eseménye az RMDSZ szempontjából a zilahi kongresszusa volt. Mi az a pár pont, amit kiemelne a kongresszussal kapcsolatban?

Kelemen Hunor: Egyrészt azt, hogy a meghívottaink ott voltak, és ez fontos üzenet, az volt az elmúlt években is, és ezután is az lesz. Mind a romániai, mind a magyarországi meghívottak elfogadták meghívásunkat, és vagy személyesen jelen voltak, vagy videóüzenetet küldtek.


Másrészt a stratégiai dokumentumok elfogadása, amelyekről sokan azt mondják, hogy nem is stratégiai dokumentumok, hanem csak a következő éveknek a prioritásait listázzák. Természetesen azt is listázzák, de ott vannak azok az értékek, ott vannak azok az alapkoncepciók ebben a néhány dokumentumban, amelyet követni kívánunk, és azt gondolom, hogy ez megint nagyon fontos.

Az alapszabályzat-módosításban a női kvótaként emlegetett nyitás fontos, mert ezzel nem oldunk meg ugyan mindent, de ösztönözni kell, hogy a társadalom valamilyen mértékben változzon – de ha lehet,gyorsabban, mint egyébként tenné. Azt szeretném, hogy minél több nő vállaljon közéleti szerepet, és minden egyes területen, tehát a helyi szervezetektől egészen az országos szervezetekig több nő legyen. Most nyilván a Szövetségről beszélünk, de ez igaz például a civil szervezetekre, az oktatás akadémiai szintjére is. Ott, ahol lehetséges, ezt szeretnénk ösztönözni az alapszabályzat módosításával.

A szórványképviseletet alapszabályzatilag is megerősítettük. Egymásra vagyunk utalva, kell látni azt, hogy a szórványszavazatok nélkül nincs 5 százalék. A szórványban élő közösségekre pedig úgy kell tekinteni, mint a leginkább sérülékeny, az asszimilációnak leginkább kitett közösségekre. Azt gondolom, hogy a parlamentben is ott kell nekik lenni, és ezért ezt most már alapszabályzatban rögzítettük.

A kongresszuson elhangzott, megfogalmazott üzenetek egyértelműen mutatják, hogy a szövetség a legfontosabb kérdésekben mit gondol: mit gondol a román-magyar viszonyról, mit gondol a többség-kisebbség viszonyról, mit gondol a centenáriumról, és arról, hogy milyen problémákat okozhat az együttélésben a közelgő centenárium, és igen, mit gondol azokról a különböző kérdésekről, amelyek a társadalom bizonyos szegmenseit érintik a vidéktől az ifjúságig vagy a nők elleni erőszakig: minden egyes területet próbáltunk lefedni.

Az oktatás egy másik olyan téma, amit az elmúlt huszonhét évben is prioritásként kezeltünk, és biztos vagyok benne, hogy a következő húsz évben is prioritásként kell kezelnie a szövetségnek, mindegy, hogy hol lesz, mindegy, hogy ki vezeti, mert egy kisebbség számára az oktatás még inkább fontos, mint a többség számára, és a kihívások is sokkal nagyobbak az oktatásban, mint a többség esetében.
Ezeket említeném öt-hat pontban. Mivel nem volt tisztújítás, sokan azt mondták, hogy nincsen tétje a kongresszusnak. Egy kongresszusnak mindig tétje van, mert vélemények ütköznek, és kialakul egy közös álláspont.

A PSD elnöke, Liviu Dragnea az elsők közt köszöntötte az RMDSZ kongresszusát, és tett egy felajánlás-szerűséget, hogy ideje meglépni a következő lépést, ami a kormánypártok és az RMDSZ közti együttműködést illeti. Nem volt teljesen egyértelmű, hogy az RMDSZ kormányba való meghívásáról beszél, vagy kifejezetten az államfőválasztásról, mert utána arról kezdett beszélni. Mi van ennek a hátterében? Történtek a háttérben is ilyen típusú beszélgetések?

Hogy pontosan mit gondolt, azt nem szeretném megmondani, mert nem tudom, és nem akarom elütni az egészet a viccel, amikor elmegy a férfi kalapot vásárolni. A lényeg az, hogy Liviu Dragnea mondatait mindenki, román sajtó, magyar sajtó úgy értelmezte egyébként – hiszen erre kérdezett rá mindenki, ezt írják a román lapok azóta is –, hogy Dragnea tett egy félre nem érthető javaslatot, hogy gondolkodjunk el, kezdjünk el arról beszélni, hogy az RMDSZ vállal-e kormányzati szerepet, vagy sem.

Én erre mondtam azt, hogy ez ma nem aktuális. Van egy parlamenti többség, a kormánykoalíciónak van egy többsége, nekünk van egy parlamenti együttműködésünk, és meg kell néznünk, hogy ezt az együttműködést hogy tudjuk tartalommal megtölteni. Azt én soha nem zártam ki és nem zárom ki, hogy a kormányzásról az RMDSZ gondolkodjon, de a kormányzás egy eszköz, de nem cél. Én ezt a rövid elnöki mandátumom alatt, azt hiszem, hogy bebizonyítottam: amikor úgy láttam, hogy az eszköz nem használható, akkor felálltam a székből, az RMDSZ kiszállt a kormányból. Tehát én ezt mindig csak eszköznek tekintettem, nem célnak. Ezt az eszközt lehet használni, hogy ennek mikor jön el az ideje, nem tudom megmondani, de biztos, hogy nem a következő napokban.

Hogy a kormánykoalíció mit kezd magával, nem tudom egyértelműen megítélni – mert lehet látni, hogy forrongás van körülötte, vagy legalábbis a PSD-n belül ilyen a hangulat, beszélnek arról, hogy kormányfőt cserélnének, az ALDE szakad, nem szakad. De amikor nekünk a parlamenti együttműködést sikerül tartalommal megtölteni, akkor valóban fog kelleni mérleget húznunk. Ha nem sikerül, akkor is kell mérleget húznunk.

Én az üzenetet vettem, egyébként botfülű vagyok a zenében, de a politikában a hallásom viszonylag jó, megértettem az üzenetet, és ezért mondtam rögtön a kongresszuson a sajtó képviselőinek kérdésre válaszolva, hogy ez ma nem aktuális. Megintcsak egyértelműen mondva és egyértelművé téve, hogy ezekben a napokban nekünk nem ez a prioritásunk.

Kelemen HunorKelemen Hunor

Az RMDSZ-kongresszus egyik kísérőrendezvénye egy oktatási kerekasztal volt, amely számomra nagyon érdekes volt, többek között azért, mert Barna Gergő bemutatott egy olyan kutatást, amelyben összehasonlították a magyarul tanuló diákok vizsgaeredményeit az országos átlaggal, és ebből az derül ki, hogy jelentős lemaradás van. A másik érdekes pont Szabó Ödön képviselő előadása volt, aki arról beszélt, hogy a magyar diákok most már külön tanterv szerint tanulhatják a román nyelvet, de a kiértékelés, a vizsga még mindig ugyanolyan kritériumrendszeren belül történik.

Tavaly-tavalyelőtt beszéltünk erről a pedagógusokkal. Nekik teljes mértékben igazuk volt és van, amikor azt mondják, hogy ha a román oktatás most már lassan valóban olyan tankönyvek alapján történik, amelyek a románt második nyelvként próbálják megismertetni és elsajátíttatni a gyerekekkel, akkor a kiértékelés is ehhez kell, hogy igazodjon. Ez egy logikus dolog, nem lehet ugyanazokat a szempontokat figyelembe venni a vizsgán, mint a román gyerekeknél, akik anyanyelvként beszélik a román nyelvet.

A minisztériumban említettük ezt a beszélgetést, és az elején hihetetlenül nagy ellenállásba ütköztünk, amikor a minisztérium képviselőivel egyeztettünk erről. Ezt ők teljesen bürokratikus módon és egy ilyen rossz, „az állam nyelvét mindenkinek kell beszélnie, mindenki számára ugyanaz a román nyelv, ugyanaz a kritériumrendszer kell működjön” szemléletet visszhangoztak, ismételtek. De végül eljutottunk oda, hogy a szakmai érvek is az asztalra kerültek, és elkezdték a szakmai érveket is figyelembe venni. Ezekre az érvekre nem lehet semmit mondani, és azt gondolom, hogy közel vagyunk ahhoz, hogy ezek a kritériumok, a metodológia változzon, és változnia kell.

Van egy olyan másik problémánk, hogy az 5-8 osztályos tankönyvek még nem készültek el. Az ötödik osztályos már készül, van egy munkacsoport, amelyik készíti, de a 6-7-8. osztályos tankönyvek még nem készültek el, és azért akarunk ösztöndíjat hirdetni júniusban, hogy segítsük a tankönyvírókat, akik erre vállalkoznak. Mert szabadidejükben tennék, Romániában sajnos nincs egy olyan rendszer, mint nyugaton, hogy akik tankönyvet írnak, azok kapnak egy egyéves nem szabadságot, hanem akadémiai évet úgymond, amikor a fizetésüket kapják, de nem kell a katedrán megjelenniük minden nap, és van lehetőségük egy tankönyvet megírni. Mi ezt szeretnénk ösztönözni.

Amit Barna Gergőék mondanak a kutatásban, azt évek óta ismerjük, ilyen vagy olyan tapasztalatokból illetve statisztikai számokból. Ezt is a maga helyén kell látni. A baj valóban az, hogy az elmúlt években ennek megint rengeteg oka van, a magyar tannyelvű középiskolák az első száz középiskolában alig-alig vannak jelen. A Bolyai szokott ott lenni, Csíkszereda néha, és ez nem jó. Nekünk nem szabad nem figyelembe venni ezeket az adatokat, ezeket a valóságból eredő felmérési eredményeket, és el kell gondolkodni, hogy ennek mi az oka, és hogyan lehet változtatni ezen. A politika ezen radikálisan változtatni nem tud, mert ugyanaz az iskola, ugyanazok a keretek vannak mindenkinek. A kisebbségiek számára természetesen vannak olyan dolgok, amiket a politika tud megváltoztatni. Az, hogy a finanszírozás hogy történik, hogy vannak vagy nincsenek tankönyvek, de azon túl nekünk magunknak, a társadalomnak kell elgondolkodnunk, hogy mi az, amin változtatni kell. Az egész rendszernek a reformjára szükség van, gyerekközpontúvá kell tenni egyrészt, másrészt a piaci követelményeket kell figyelembe venni, mert hiába képeznek jogászokat százasával, ezresével évente, ha nincs ahova elhelyezkedniük. Sajnos nincsenek szakemberek egy-egy területen. Hiába keresel szakmunkást, mert nem találsz, nincs évek óta szakképzés, csak most kezdett újraindulni.

Sok-sok ága-boga van ennek, de a lényeg az, hogy változtatunk kell azon, ahogy a romániai magyar oktatás zajlik. Azt szoktam mondani, hogy minőségi oktatásra, versenyképes tudásra van szükség. Az elején nagyon sokan haragudtak ezért, azt mondták, hogy miért, az oktatásunk nem minőségi? Ez nem azt jelenti, hogy a pedagógusokról bárki egy kritikát állított volna, és őket tette volna felelőssé, erről szó nincs. Azt gondolom, hogy a magyar tanítók, tanárok ugyanolyan jók, mint a románok, de a rendszeren belül kell valami olyan változás – és ezt nem tudjuk egyik napról a másikra megállapítani sem, hogy mi kell a változás legyen –, ami megemeli a versenyképes tudásban részesülő gyerekek számát.

A 2012-2013-as esztendőben volt nekünk egy felmérésünk, egy oktatási stratégiánk, ami főleg a demográfiai helyzetre alapozott, hogy a következő 10 évben hol várható jelentős változás, most ezt kell folytatnunk, és a demográfiai adatok mellett meg kell azt is néznünk, hogy egy-egy megyében, egy-egy területen például milyen típusú oktatásra kell több hangsúlyt fektetni, milyen szakokra kell szakoktatásban rátérni. Mert nem lehet mindenhol vendéglátóipari szakmunkást képezni, miközben nincsenek ácsok, nincsenek villanyszerelők. Ezt nagyon pontosan fel kell tudni mérni, és ezt tervezzük a következő egy-két évben.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS