2019. október 18. péntekLukács
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Harbula Hajnalka: női szolidaritás összességében nem létezik

Ambrus István 2017. május 31. 14:40, utolsó frissítés: 14:40

Miért más a fekete vagy a roma feminizmus? Bár minden társadalmi közegben kapcsolódási pontot jelenthetne, de a nők tapasztalatai túl különbözőek.


Párizsban a fehér női polgármester, Anne Hidalgo betiltaná a feketék által szervezett feminista fesztivált, mert szerinte kirekesztő és rasszista – számolt be a The Guardian A Nyanasapo Festival Facebook-oldala szerint a programhelyszínek háromnegyedére nem léphetnek be fehér nők. A fesztivál a fekete aktivizmus és feminizmus jegyében szerveződik, és a rendezvény leírásában az szerepel, hogy a fő cél a fekete feminista mozgalom további fő irányelveinek a meghatározása. Anne Hidalgo nem csak betiltaná a fesztivált, hanem vádat is emelne a szervezők ellen diszkrimináció miatt. Több civil szervezet is felháborodásának adott hangot, rasszistának nevezve a fehéreket kirekesztő rendezvény szervezőit.

A szervezők az őket ért kritikára reagálva elmondták, szerintük ez a szélsőjobb propagandája, aminek áldozatául estek az antirasszista szervezetek is. A Nyanasapo Festival szervezői valójában csak azt vállalták fel, ami adott esetben, faji alapon amúgy is elkülönülő társadalmi csoportok esetében létezik, és ami már az egyik legnépszerűbb partnerkereső alkalmazás, a Tinder kapcsán is kiderült, hogy a felhasználok többsége faji alapon választ párt magának. A feminizmus esetében az ilyen jellegű rasszista megnyilvánulásoknak az egyik oka, hogy nem létezik világszintű női szolidaritás.

Egy patriarchális társadalmi rendszerben, az erősen férfiak uralta világgal szemben a feminizmus minden társadalmi közegben kapcsolódási pontot jelenthet, ugyanis ami a feminizmus ideológiáján keresztül a nők számára közös cél, hogy a férfiak által dominált társadalmi berendezkedést megváltoztassák, és jogosan bebizonyítsák, hogy egy nő is képes arra, amire egy férfi.

Harbula Hajnalka antropológus, tanár, aki több tanulmányt is írt ebben a témában, úgy véli, női szolidaritás összességében nem létezik. Ennek az az oka, hogy a nők tapasztalata sok mindenben különbözik egymástól, mint ahogy minden ember tapasztalata is, így általánosságban a nők körében is él egy hierarchikus rendszermodell képe, amely alá- fölérendeltségi viszonyként engedi megélni a társadalomban betöltött szerepet nem csak a férfiakkal, hanem a nőkkel szemben is.


Miért nem létezik a feminizmus tekintetében egységes női szolidaritás?

Harbula Hajnalka: - Fehér feministának lenni egy típusú problémacsomagot jelent. Sok nő úgy véli, hogy a férfiakkal szemben úgy tudnak igazán bizonyítani, ha ők is karriert építenek. Olyan célokat követnek, mint például a női kvóta a politikában, vagy egyenlő juttatás a fizetések terén. Ugyanakkor egy másik társadalmi csoportban, egy rurális közösségben élő szegény nőnek másak a problémái, viszont azzal nem tud azonosulni egy urbánus környezetben élő. A feminizmust tehát meghatározza az adott közösség problémája is.

Egyénenként, közösségenként mások lehetnek a prioritások, és egyes helyzetekben igenis tudunk fehér nőként rasszistán viszonyulni egy adott kisebbséghez, migráns nőkhöz, falusi asszonyokhoz. Ezt kizárva, emberi és elvi egyenlőségi kérdésekben konszenzusra kell jutni. Ha női szolidaritásról van szó, és arról, hogy kiállunk egymás mellett, akkor mindenben ki kell állnunk.

Csak úgy válhat feministává valaki, ha ismeri a feminizmus ideológiáját?

A feminizmus akadémiai fogalom. Alapvetően a primer hétköznapi tapasztalat miatt is lehet valaki feminista. Mindegy, hogy ismered-e a fogalmat vagy sem. Abban a pillanatban, amikor kiállsz magadért a női egyenjogúság jegyében, az már feminizmus. Amikor azt érzed, hogy nem vagy egyenlően kezelve, adott esetben el vagy nyomva, akkor a társadalmi struktúrát feszegetve megpróbálsz érdekérvényesíteni.

Eltérő módon nyilvánul meg a feminizmus különböző közösségekben. Mennyire sajátos ez a romák esetében?

A roma közösségen belül sokrétűbbek tudnak lenni a problémák, így a nőket érintő problémák is. Ezekben a közösségekben nehezebb feministának lenni, a szó akadémiai értelmében. Ha csak az oktatásra gondolunk, hagyományos urbánus roma és nem roma közösségek esetében is – és itt a hagyományos paraszti társadalmakban élő gyakorlatra gondolok, amely a lányoknak a fiúkéval szemben kevésbé engedi meg oktatásban részt venni, ezért sok esetben marad a fizetetlen házimunka és a gyermeknevelés. A gábor közösségekben például ennek nagyon határozott belső szabályrendszere van. Egyénileg ebből kitörni szinte lehetetlen. Ilyen közegben nehezebb eljutni arra a pontra, főleg nőként, hogy az ember harcoljon az egyenjogúságért.

Ugyanakkor családon belül is nehéz a feminizmussal jól leírható egyenlőségen alapuló elképzeléseket bevinni, mert mindenki hozza a saját mintáját otthonról. Új családokban lehet új társadalmi mintákat felépíteni, de a reflexivitás hiánya miatt ez nálunk nehezen működik. Otthoni mintáinkon kívül az oktási rendszer is hozza a nemi egyenlőtlenségeket. Ha csak a tankönyveinkre gondolunk, láthatjuk, hogy amikor a családokról beszélnek vagy családot illusztrálnak, akkor az a narratíva erősödik, hogy anya főz, apa ül és olvassa az újságot, a gyermekek játszanak. Ez képileg meghatározó, és adott esetben szövegileg is. Olyan társadalmi konstrukcióban élünk, hogy ha érzed is, hogy neked nem jó, nincs menekülési útvonalad, mert nem engedi a társadalom többségi normája.

A jelenlegi kelet-európai konstrukciónk olyan, hogy a család szentségének kell érvényesülnie mindenekelőtt. Ebből kitörni nem könnyű, nehéz felismerések sorozata szükséges. Nehéz rájönni és beismerni azt, hogy egy kapcsolatban, egy családban vagy munkahelyi viszonyban nőként kihasználnak, vagy érzelmileg zsarolnak. Egyedül ezzel megbirkózni szinte lehetetlen. Ezért is fontos mindenek felett a női szolidaritás.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS