2019. május 22. szerdaJúlia, Rita
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A törvényalkotás csak félsiker a jogérvényesítésben

2017. augusztus 17. 16:36, utolsó frissítés: 2017. augusztus 21. 11:09

A Civilek a Nyelvi Jogokért beszélgetés résztvevői szerint a kedvező jogi helyzet kialakítása még csak félúton van a nyelvi jogok biztosítása felé vezető úton.


Civilek a nyelvi jogokért címmel szervezett beszélgetést az A-PRO-K Egyesület, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Minta Ijfúsági Szervezet és a Vigyázó Egyesület. A meghívottak Landman Gábor vállalkozó és a European Language Rights elnöke, valamint Bethlendi András jogász, a Muszai-Muszáj kezdeményező csoport aktivistája volt. A beszélgetést Fancsali Ernő, az EMNP kolozsvári elnöke moderálta.



Az első felvetett pont a nemrégiben sikerrel zárult ügy, a város bejáratainál többnyelvű helységnévtáblák kihelyezése volt. Landman elmondása szerint ez fantasztikus eredmény, noha nem kellett volna még csak távolról sem ennyit várasson magára, ugyanis egy 2001-ben elfogadott törvény értelmében ez már eddig is kötelező lett volna: kötelező és abszolút alapjog. Bethlendi kihangsúlyozta: a kolozsvári helységnévtáblákhoz kötődő projekt igazából csak félsikerrel zárult és sok még a tennivaló, ugyanis számos helyre nem került még ki tábla, ahová viszont szintén a törvény értelmében kötelező volna. Mint mondta: ez egy többszereplős projekt, amelyet Landman és csapata indított el, ehhez csatlakoztak különböző kolozsvári szervezetek és személyek, elsősorban a Muszai-Muszáj és Szőcs Izabella jogtanácsadó.

Fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy az ügyben tapasztalható aktivizmus változó mértékű volt, azonban annál fontosabb, hogy egy idő után nem csak a magyar, hanem a román politikum adott szegmense is beszállt nem csak a tematizálásba, hanem az aktív támogatásba is. Meglátása szerint az ügy vízválasztó, hiszen öt évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna akár még csak felvetni is egy ilyen elképzelést. Karakánul fogalmazott: akkor egyenesen álmodozásnak nevezték volna - még magyar részről is. Azonban ez épp annak köszönhetően valósult meg, hogy több száz helyi lakos is belépett az aktivista munkába a politikum és más hivatalos szereplők mellett. Mindennek a következménye az lett, hogy a törvényszék is megállapította, hogy a fennálló törvények értelmében kötelező kihelyezni a többnyelvű táblákat. Minden siker mellett azonban, mindannak ellenére, hogy üdvözölték a német nyelvű kiírást, a latin megnevezést politikai pótcselekvésnek minősítette.

Arra a kérdésre, hogy mik a Muszai-Muszáj további tervei, Bethlendi azt válaszolta, hogy a táblaügy még nem zárult le, hiszen számos helyen még nincs kitéve. Távolabbi célként határozta meg azt, hogy tevékenyen vegyenek részt a kolozsvári interkulturalitás és multikulturalitás kiszélesítésében éppen azért, mert sok dolog van még, ami törvény szerint kötelező, azonban még egyáltalán nincs gyakorlatba ültetve. Ezzel akarják elősegíteni azt, hogy minden kisebbség és a többség egyaránt otthon érezze magát Kolozsváron és rendezze egymáshoz fűződő viszonyait.

Landman Tordaszentlászlót hozta fel példaként, ahol 52 százalékos a magyar lakosság aránya, mégsincs semmiféle jogbiztosítás a magyar nyelv intézményi használatára. Mint rávilágított: ez nem csupán diszkriminatív állapot, hanem ellenkezik a Romániában érvényes törvényekkel is. A még mindig tartó pereskedésben a bíró alapfokon nem volt hajlandó ítéletet hozni, így az ügy most felsőfokú elbírálás alá fog kerülni. Mindennek oka pedig az, hogy nem csak, hogy a magyar nyelv intézményi használata nem biztosított egy ilyen etnikai arányú településen, hanem semmilyen közérdekű információ sem szerepel sehol magyarul, de még angolul sem: még az sem, hogy a szentlászlói víz ihatatlan. Ez pedig nem csak a románul nem beszélő magyarokra, hanem például turistákra is veszélyes. Bethlendi itt egy megjegyzést tett miszerint a nyelvi jogok elsősorban a helyi kisebbségek jogait kell szolgálják, a turizmus más lapra tartozik. Ennek tekintetében pedig nem a nem-értés a sarokpontja a kisebbségi nyelvi jogérvényesítésnek, hanem az, hogy a nyelvhasználatban szabadon választhassa meg az illető, hogy melyik nyelvet akarja intézményi szinten alkalmazni.



Landman felemlegette, hogy sikerült elérni, hogy Tordaszentlászlón kétnyelvű tábla kerüljön a rendőrség épületére, ami azonban annál furcsább, hogy idővel ez a kétnyelvű tábla eltűnt és egy kizárólag magyar tábla került ki, ami szinten jogellenes, hiszen az ország hivatalos nyelvén nem közli az intézmény nevét. Az ügy azóta is lezáratlan. Meglátása szerint a nyelvi jogok megvonása egy kisebbségtől azzal jár, hogy adott embereket kizárnak a szociális szférából, ami a jogi, etikai és emberi tényezőkön túlmenően azzal is jár, hogy visszaszorul a magyar nyelv gazdasági értéke. Ennek következtében pedig a magyar közösség a szó legszorosabb értelmében károsul, ha nem élhet ezekkel a jogokkal.

Bethlendi röviden ismertette az Advocacy for Freedom of Identity (AGFI) csoportot, amely jogászok egy olyan csapata, akik célul tűzték ki az identitáshoz fűződő jogok védelmét és szükségtől függően ezek módosításának elérését. Elmondásuk szerint politikailag független jogi munkát fejtenek ki és a törvények betartatására irányul elsődlegesen a figyelmük. Első ügyük az Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti osztályának felkarolása volt, amikor is nem hagyták jóvá az újabb magyar nyelvű osztály indítását. Annak ellenére, hogy tizenhat diák jelentkezett ebbe az osztályba, évkezdésig nem oldódott meg az ügy és szétszórták őket a különböző iskolák között. Az AGFI tanácsára az iskola vezetősége jogi útra terelte az ügyet, aminek következtében csak félsikert lehetett elérni, ugyanis a Diszkriminációellenes Tanács megállapította a jogsértés tényét, a főtanfelügyelő ennek ellenére nem tágít álláspontjától. Bethlendi meglátása szerint az AGFI csapat fő feladata annak megértetése és betartatása, hogy az alapvető jogok - köztük a kisebbségi nyelvi jogok - sosem szabad vita tárgyát képezzék.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy felléphet-e jogérvényesítési probléma jövőben, tekintve, hogy Románia fennállásának száz éves évfordulóját ünnepli, Bethlendi azzal válaszolt, hogy sajnálatos módon még ma is nagyon kevesen járnak a jogorvoslati úton. Ez azt jelenti, hogy a jogérvényesítést a legtöbben még mindig mindössze politikai eszköznek tekintik és így is használják. A kolozsvári helységnév tábla ügye is azt mutatja, hogy a kisebbségi jogérvényesítést csak módjával lehet az igazságügyi rendszer segítségével ellátni. Roppant fontos azonban, hogy ne csak az adott közösség politikai vezetői, hivatalos szereplői és véleményformálói, hanem a közösség tagjai is aktívan lépjenek a társadalmi cselekvés színterére. Ugyanerre a kérdésre válaszolva Landman elmondta, hogy nem kell konfliktust keresni ott, ahol nincs, ugyanis nincs konfliktus: egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos hivatalos szervek nem tartják be a Romániában érvényes törvényeket. Erről Elárult Jogok címmel jelentést is írtak és tettek közzé.



Landman azt is elmondta, hogy az Európai Uniós polgársági státusznak épp az kellene az egyik lényege legyen, hogy egy adott polgár egy másik EU-s országban pontosan olyan alapvető jogokat kellene kapjon, mint saját országában, függetlenül attól, hogy otthon egy kisebbség vagy a többség tagja. Pontosan ez, mint mondta, a magyar nyelv helyi intézményi elfogadtatásának egyik lényege, ugyanis ez nem csak kisebbségi ügy, hanem nemzetközi Uniós ügy is. Sajnálatát fejezte ki azzal szemben, hogy Romániában e tekintetben közel zéró az ügyintézés szintje. Bethlendi hozzáfűzte, hogy többször nyilvánvalóvá vált már a múltban és a jelenben is, hogy a problémák nem oldódnak meg teljesen egy új törvénycikkely beiktatásával, illetve egy régi módosulásával. Aki nem tartja be a kisebbségi nyelvhasználat törvény által kötelezett biztosítását akkor, amikor a kritériumként meghatározott etnikai arány húsz százalék, az nagy valószínűséggel akkor sem fogja betartani, amikor ez az arányt törvényesen tíz százalékra csökkentik. Pontosan ezért téves úgy tekinteni ezekre a projektekre, mint valami csodaszerekre: legalább olyan fontos a helyi közösségek önmaguk érdekében kifejtett aktivista munkája, ugyanis nem lehet kisebbségi nyelvi jogokat érvényesíteni úgy, hogy ezeket csakis a hatóságokra bízzuk. Ezért sokkal inkább külön helyzetekhez alkalmazkodva stratégikusan kell gondolkodni, mintsem megpróbálni megadni az általános kisebbségi jogérvényesítési cselekvés bármilyen Nagy Könyvét.

Ennek értelmében mindenik résztvevő fontosnak tartotta aláírással támogatni a Minority Safe Pack kezdeményezést, de hangsúlyosan arra figyelmeztettek, hogy mindössze ennyi távolról sem elég. Az adott kisebbségi közösség tagjainak és az őket képviselő politikumnak az együttműködése legalább annyira fontos, mint a kisebbség és a többség azon szegmensének együttműködése, aki hajlandó felvállalni a kisebbségek jogainak tematizálását. Ugyanis, mint kihangsúlyozták, számos olyan román jogvédelmi szervezet van, akik együttműködnek akár az AGFI-val, akár a Muszai-Muszáj csapat tagjaival is.

(tudósítónktól)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS