2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Állampolgárság igen, jogok és juttatások nem

Labanino Rafael 2017. augusztus 23. 13:36, utolsó frissítés: 2017. augusztus 24. 16:12

A határon túliak állampolgárságáról, választójogáról és támogatásairól szóló friss magyarországi közvéleménykutatás tanulságai.


Több hírportál ismertette a Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek című hetilap megbízásából, a határon túli magyarok választójogának és támogatásának magyarországi megítéléséről készült közvéleménykutatásának eredményeit. A reprezentatív kutatás szerint míg a magyar választókorú népesség kétharmada az állampolgárság megadását továbbra is támogatja, a választójogot és a határon túliak különböző szociális juttatásokban részesítését azonban egyértelműen elutasítja. Megpróbáltunk a számok mögé nézni Pulai Andrással, a kutatást végző Publicus Intézet stratégiai igazgatójával.

Most, hogy Romániában már javában folyik a magyarországi választásokra való regisztrációs kampány, különösen érdekes, hogyan is vélekednek a határon túliak állampolgárságáról, választójogáról, és a számukra biztosított vagy tervezett juttatásokról a magyarországi választók. A kutatás eredményei alapján úgy tűnik, hogy míg az állampolgárság kiterjesztése továbbra is biztos támogatottságot élvez Magyarországon, a választójog és a szociális juttatások kiterjesztésével nem ért egyet a magyarországi választók többsége. A többség azt is igazságtalannak érzi, hogy míg a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkezők regisztráció után levélben szavazhatnak, addig az állandó lakhellyel rendelkezők, azonban nem Magyarországon lakók – jellemzően, akik az EU más országaiban vállalnak munkát – csak a konzulátusokon személyesen szavazhatnak.

A határon túli magyaroknak juttatott „több száz milliárd forintos” támogatásokat általában a válaszadók 43 százaléka támogatta. Azonban, amikor a kutatók konkrét támogatásokra kérdeztek rá, jelentősen romlottak ezek az arányok: a székelyföldi labdarúgó akadémia támogatásával csak a megkérdezettek 12 százaléka értett egyet, még a Fideszt támogatók között is 63 százalékos az elutasítottsága a beruházásnak. A szociális juttatások (GYES/GYED, nyugdíj, szociális támogatás, egészségügyi szolgáltatás) támogatottsága is mindössze 34 százalékos, és csupán a Fideszt támogatók szűk többsége (53 százaléka) ért egyet ezek a határon túli magyarokra való kiterjesztésével.







A választójog megadásának támogatottsága 40 százalékos, ez azonban 18 százalékra esik, ha a kérdést úgy teszik fel, hogy a válaszadó vegye figyelembe, hogy a határon túliak nem Magyarországon fizetnek adót. Az adófizetés említése a szociális juttatások támogatottságát is drasztikusan csökkenti: így a választókorú népesség mindössze 15 százaléka ért egyet ezek kiterjesztésével. A magyarországi választók különbséget tesznek a különböző szociális juttatások között, de csak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést támogatja a többség (55 százalék).



Mi lehet az eredmények mögött?


Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezetője és stratégiai igazgatója nem lát ellentmondást a kettős állampolgárság kétharmados támogatottsága és a választójog nagy arányú elutasítottsága között. Kérdésünkre elmondta, hogy a szavazók szemmel láthatóan a határon túli magyarok nemzethez tartozását elsősorban a szimbolikus térben gondolják elismerni, ami egyfajta „kiüresített” állampolgárságban merül ki. Arra Pulai nem tudott válaszolni, hogy miért pont az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés jelent kivételt és támogatja ezt a magyarországiak többsége. A kérdés megválaszolása további kutatásokat igényelne, mondta.

A határon túli magyarok szavazati jogának a 18-29 éves korosztályban a legnagyobb – 46 százalékos – a támogatottsága. Ezt a Publicus stratégiai igazgatója azzal magyarázta, hogy ez a korosztály a leginkább jobboldali, háromnegyedük valamilyen jobboldali pártra szavaz, illetve ezt a „helyzetet készen kapták”, koruknál fogva nem vettek részt a 2004-es állampolgársági népszavazás körüli vitákban. (A Magyar Ifjúság 2012 kutatás szerint a magyarországi fiatalok 51 százaléka inaktív szavazónak tekinthető, és 66 százalékuk nem adott érdemi választ arra, hogy melyik pártot támogatja. A politikailag aktív kisebbségen belül a Fidesz és a Jobbik támogatottsága 40, illetve 29 százalékos – a szerk.)

Állampolgári, pártpolitikai vagy jóléti alapú az elutasítás?

Pulai András azzal indokolta, hogy az adófizetéssel kötötték össze a választójogra és a juttatásokra, támogatásokra vonatkozó kérdéseket, mert az állampolgári jogok mellé a legtöbb esetben kötelezettségek is társulnak, és a magyar közbeszédben szerintük az adófizetés merült fel, mint a legfontosabb kötelezettség. Pulai úgy fogalmazott, hogy „látható volt, hogy ez piszkálja a magyarországi választók igazságérzetét”. Szerinte az állampolgári alap, a „határon innen élés” egy fontos faktor a választójoggal és juttatásokkal kapcsolatos választói attitűdök megértéséhez. A válaszadók azt várják el, hogy az kapjon a közös javakból, az élhessen a fontosabb jogokkal, aki egyrészt hozzájárul a közöshöz, másrészt viseli a döntésének, választásának következményeit, magyarázta. Pulai szerint ellenben az a tény nem játszik az elutasításban fontos szerepet, hogy a határon túli és a választásokon részt vevő magyar állampolgárok túlnyomó többsége a Fideszt támogatja – amivel a kutatás alapján a válaszadók többsége tisztában van.

Az állampolgári jogot a magyarországiak kétharmada nem utasítja el. A magyarországiak az állampolgárság tartalmával vitatkoznak, és többségük túlzónak tartja a kapcsolt jogokat és juttatásokat – összegezte kutatások tanulságait Pulai.

A szavazati jog nem népszerűség kérdése


Megkérdeztük a kutatás eredményeiről Nagy Zsófia szociológust, az ELTE Társadalomtudományi Kara, szociálpszichológia tanszékének oktatóját és Zala Miklóst, politikai filozófust, a multikulturalizmus és az állampolgári jogok szakértőjét is. Mindketten megszólaltak a magyar sajtóban a Jobbik szavazati jogot szűkítő legújabb javaslatával kapcsolatban. (a Jobbik felvetette, hogy alapfokú végzettséghez kellene kötni a választójogot). Zala egy 2011-es cikkében a szavazati jog határon túli magyarokra való kiterjesztése ellen foglalt állást. Zala szerint a kiterjesztés elleni legfőbb érvek, hogy az érintettek többsége nem Magyarországon él életvitelszerűen, sőt vannak olyanok is, akik még talán soha nem is jártak Magyarországon, tartózkodási helyükön azonban rendelkeznek szavazati joggal, a magyar pártokon keresztül rendelkeznek politikai képviselettel, továbbá preferenciáik – bármekkora sérelmeket is szenvedtek el ők személyesen vagy felmenőik – a magyarországi politikai élet szempontjából külső preferenciák, hiszen a magyar állam döntései rájuk rendkívül korlátozott mértékben vonatkoznak csak.

Zala szerint azonban a szavazati jog kiterjesztésének jogossága nemcsak a külhoni magyarokkal kapcsolatban vethető fel, hanem a tartósan külföldön tartózkodó magyarországiak esetében is. Kanadában például 5 év után felfüggesztik a szavazati jogát annak, aki nem él az országban. Szerinte tehát például az EU más tagállamaiban dolgozó magyarokra is ugyanúgy vonatkozik, hogy „az állampolgársághoz kapcsolódó egyes előnyök csak akkor élvezhetők, ha az állampolgár az adott államnak nemcsak tagja, de ott is él”.

Zala ma sem gondolja másképp, de hangsúlyozza, hogy alapjogok sohasem függhetnek attól, hogy azokról éppen mit gondol a többség. Zala szerint a határon túliak szavazati jogát azért nem szabadna elvenni, mert az konkrét jogfosztás lenne. Azonban az egyenlő szavazati joggal sem ért egyet, mert az azt eredményezné, hogy a jövőben a külhoni szavazatok jelentősen befolyásolhatnák a magyar parlamenti választások kimenetelét. Így mára az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy a külhoni magyarok kaptak egy szimbolikus szavazati jogot, ami a politikai részvétel illúzióját kelti és másodrangú szavazókká degradálja őket.

Nagy Zsófia is ellenezte a szavazati jog külhoni magyarokra való kiterjesztését, de azt már szerinte sem lehet korlátozni. Amit viszont szintén ellenez, hangsúlyozta, „az implikáció, hogy a választójogot attól függően adjuk vagy vegyük el, hogy az adott pillanatban népszerű-e, vagy „teherként” éli meg a többség. Ha most lenne Romániában egy népszavazás arról, hogy a romániai szavazati jogot vonják meg a magyar-román kettős állampolgároktól, azzal sem értene egyet, ez is ugyanúgy tarthatatlan lenne” – fejtette ki.

Zala szerint a szavazati jogban nagyon lényeges, hogy a szavazó benne van-e abban a viszonyrendszerben, amiben a többi választó, hogy a saját döntései rá is ugyanolyan mértékben vonatkoznak-e, mint a többi szavazóra. Tehát szerinte nem az adófizetés a döntő szempont, mert ebben a viszonyrendszeren az állam határain belül élő nem adózók is benne vannak. Ellenben, ha egy állam megadóztatja a külföldön életvitelszerűen tartózkodó állampolgárait, az erkölcsi jogot keletkeztet a szavazati jogra. Az Egyesült Államok például megadóztatja külföldön élő polgárait is. Így a „nincs adóztatás képviselet nélkül” elve alapján a külföldön élő amerikai állampolgár joggal tart igényt szavazati jogára.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS