2017. december 17. vasárnapLázár, Olimpia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kelemen Hunor és a mély állam

Balázsi-Pál Előd 2017. augusztus 26. 10:42, utolsó frissítés: 10:46

Kelemen Hunor az RMDSZ zeteváraljai edzőtáborában tartott előadást a láthatatlan hatalomról és a centenáriumról.


A centenárium kapcsán tett kijelentését követő események felemlítésével kezdte Kelemen Hunor péntek délután előadását az RMDSZ és a Miért edzőtáborában, Zeteváralján. Elmondta: a három hete, a Szabadságnak adott interjúban egy kérdésre válaszolva arról beszélt, hogy az elmúlt száz év alatt folyamatosan voltak olyan tendenciák, amelyek asszimilációs törekvésként határozhatóak meg: a két világháború közti proto-demokráciában, a királyság idején, Anghelescu vagy Onisifor Ghibu idejében, és a kommunizmusban is.

Megvannak a dokumentumok, amelyek az iparosítást összekötik az erdélyi etnikai arányok megváltoztatásával – emlékeztetett, folytatva: a nyolcvanas években már nem lehetett magyarul leírni a helységneveket, nem lehetett önálló magyar iskolákat működtetni, kulturális intézményeket szüntettek meg, korlátozták az egyházakat. "Az intézkedések nemcsak a magyarokat, hanem a zsidókat, németeket is érintették, a Ceausescu-diktatúra pénzért eladta a saját polgárait, így próbálva megszabadulni azoktól az etnikai közösségektől, amelyek az elmúlt évszázadokban nyomot hagytak a kultúrában, történelemben."

Ilyen örökséggel nehezen mondhatnánk azt, hogy van mit ünnepelnünk – mondta. Az etnikai nézőponton túl ez az ország nem volt képes összekötni az országrészeket, nincs infrastruktúra, ma több időbe telik eljutni Balázsfalváról Bukarestbe, mint száz éve.

Amit én mondtam, őszintén, a bántás, a sértés szándéka nélkül mondtam. Elfogadom, hogy a románok számára ez nagy ünnep, és tisztelem, de az elfogadástól és a tisztelettől sok van az ünneplésig.


Kelemen a Szabadságban tett kijelentése óriási magyarellenességet váltott ki, bár a támadások nagy része személyesen ellene irányult. „Pillanatok alatt megpróbálkoztak a karaktergyilkossággal, egy őszinte kezdeményezés megsemmisítésével, ami arról szól, hogy beszéljünk őszintén az elmúlt száz évről. Erről nem szívesen beszélnek, így most én vagyok a soros nacionalista, sőt revizionista” – mondta.

Az RMDSZ elnöke sérelmezte, hogy egy ilyen típusú retorikát senki nem akart megállítani, sőt ebbe bekapcsolódott a román akadémia is, a konklúziójuk az, hogy akadémiai szinten kitessékelnek engem az országból – utalt Ioan Aurel Pop BBTE-rektor nyilatkozatára.

„Az, hogy az állampolgárságom megvonását kérik, nem probléma, egyesek hiányoztak az állampolgári ismeretek óráról, így nem tudják, hogy ez nem lehetséges. Az sem probléma, hogy vissza akarják vonni az érdemrendem, én nem kértem a kitüntetésem, el is felejtetem, hogy van (egyébként 2000-ben a román-magyar kulturális kapcsolatok megerősítéséért kaptam), de amikor az akadémia száll be és szítja az indulatokat, az nagy baj” – mondta.

Soha ne fogadjátok el, hogy az állam és a polgár viszonya olyan, hogy a polgár hallgat, és az államnak mindig igaza van – kérte a hallgatóságot.

„A centenáriummal akkor tudunk mi más viszonyba kerülni, ha megértik, hogy tiszteljük az ünnepeiket, de nem tudunk velük ünnepelni, viszont közös a jövőnk. El kellene indítani egy párbeszédet, ami 2019-2020-ról szól. Kérésünk az, hogy ne fojtsák bele a centenáriumot egy olyan retorikába, hogy mindenért a magyarok a hibásak, ami az elmúlt száz évben nem valósult meg” – jelentette ki.
Az RMDSZ elnöke felemlegette: nem igaz, hogy a magyarok nem próbálkoztak új alapokra helyezni az 1918-hoz való viszonyulást. Szőcs Géza szenátor és RMDSZ-főtitkár 1990-ben részt vett a gyulafehérvári ünnepségen, ahol beszédet készült mondani, a százezres tömeg azonban elkezdte skandálni, hogy ki a magyarokkal az országból. Petre Roman akkori miniszterelnök pedig ahelyett, hogy csitítani próbálta volna őket, elkezdett vezényelni, mígnem a helyzet annyira kínossá nem vált, hogy az akkori államfő, Ion Iliescu fogta le Roman kezét.



A deep state és a Minority SafePack

A deep state romániai működésére több példát is felhozott az RMDSZ elnöke. Elsőként az RMDSZ és a FUEN által indított Minority SafePack európai polgári kezdeményezésről beszélt, amely uniós védelmet kér az őshonos nemzeti kisebbségeknek A kezdeményezőknek pert kellett indítaniuk az EU luxembourgi bíróságán az akkor Emanuel Barroso vezette Európai Bizottság ellen, miután az visszautasította a kezdeményezés bejegyzését. Románia beszállt a perbe az EB oldalán, de veszítettek.

„Politikai döntés arról, hogy Romániának az Minoity SafePack-et meg kell támadnia, soha nem volt. A politikai döntés azt jelenti, hogy a parlamenti pártok vezetői leülnek, és megbeszélik. Ilyen vita nem volt soha. Benne voltunk abban a kormányban, emly először támadta meg a kezdeményezést, és ennek következtében én már akkor, az RMDSZ pedig pár hónappal később ki is lépett a kormányból. Mivel politikai döntés a perről nem született, akkor azt kérdeztem, ki támadta meg a kezdeményezést? A külügyminisztériumban az volt a válaszuk, hogy ez a román állam konszolidált álláspontja. Kérdeztem, hogy jó-jó, de mégis ki alakította ki ezt a konszolidált álláspontot, mert politikai döntés nem született, és akkor mondták, hogy păi știi tu, celula (hát tudod, a „sejt”)” – ecsetelte.

Románia most ismét perbe szállt, ezúttal az Európai Bizottságot támadta meg, és indoklásuk szerint a kezdeményezés két dolgot veszélyeztet: a nemzetállamot és a multikulturalizmust – Kelemen sem érti, ez a kettő így hogy fér össze. „A volt miniszterelnök azt mondja, ilyen döntés nem történt a kormányban, ilyent ő nem írt alá. Rendben van, de akkor a külügyminisztériumnak tudnia kell, mi történt – csakhogy a külügyminiszter azt mondja, nem tud erről. A mostani miniszterelnök pedig kergeti a papírokat, hogy derítse ki, mi történt. Létezik egy olyan struktúra, amely eljár, és döntést hoz olyan kérdésben, amely nemcsak a romániai magyarság, hanem 50-60 millió ember ellen irányul. Ezzel azt üzeni Románia, hogy ő nem az őshonos kisebbségek barátja, hogy tagállami hatáskörben kell hagyni ezt a kérdést. És teszi ezt úgy, hogy a politikai döntéshozók csak néznek erre, néznek arra, és forgatják a szemüket” – foglalta össze a szövetségi elnök.

„Ők úgy látják, hogy az MSPI-t a centenárium évére időzítettük. Ez nem így van, ha a Barroso-bizottság elfogadta volna, akkor már rég túl lennénk rajta” – mondta, hozzátéve: a polgári kezdeményezés az egymillió aláírás összegyűjtését követően várhatóan 2019-ben kerül a döntéshozás fázisába, és ez furcsa helyzetbe fogja hozni Romániát, amely akkor az EU soros elnöke lesz.

A kommunizmusban elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatának leállítását szintén a láthatatlan hatalom számlájára írja Kelemen. „Az uniós csatlakozás után megszűnt a bizonyítási kényszer, és megpróbálták lelassítani a folyamatot. Olyan műbalhékat találtak ki, amelyek miatt évek óta semmit sem szolgáltattak vissza. Azt üzenték azoknak, akik a törvényt jóhiszeműen alkalmazni akarták, hogy ne tegyétek, mert bilincsben viszünk el. Ez megint annak a láthatatlan államnak a keze, amely az igazságszolgáltatás egy részét arra használja, hogy leállítson egy olyan folyamatot, amelyet maga a román állam indított el nem is olyan régen. A törvény továbbra is érvényben van, a bizottság működik, havonta ülésezik, de semmiféle olyan döntést nem hoznak, ami a törvény alkalmazását lehetővé téve visszaszolgáltatáshoz vezetne. Interpellálunk, megkérdezzük a kormányfőt, az államfőt, és mindenki vonogatja a vállát, hogy hát ez van” – mondta Kelemen.

Szerinte a román társadalom többségét is meg kell győzni arról, hogy nem jó, ha van két párhuzamos állam, ha van egy olyan láthatatlan hatalom, amely a lényeges, stratégiai döntéseket hozza meg, olyan döntéseket, amelyért nem vonható felelősségre, ugyanis őket nem választotta meg soha senki.

A politikai osztály felelőssége, hogy például a titkosszolgálatokra vagy az igazságszolgáltatásra vonatkozó törvényeket pontra tegye, hogy valós kontrollt gyakoroljanak a választottak.

Az RMDSZ elnökének előadásából kiderült: nagyrészt egyetért az igazságügyi miniszter által a héten javasolt módosításokkal, egy pontot tart vitathatónak, ez pedig az, hogy az államfőnek ott kell-e lennie az ügyészek kinevezésében. „Romániában az alkotmány is előírja, hogy az államfő a végrehajtó hatalomnak is része, ad neki olyan kompetenciákat, amelyek szoros kapcsolatot feltételeznek a titkosszolgálatok, a katonaság, az erőszakszervezetek irányába. Engem nem zavar, hogy beleszólhat ebbe” – érvelt.

„Ha szemet hunytok, akkor a mély állam olyan mértékű hatalomra tesz szert, hogy a szabadságotokat, a jóléti társadalmat és a parlamentáris demokráciát fogja kikezdeni. Egyre több üzenetet, jelzést kapunk, hogy fogjuk be a szánkat, vagy menjünk el az országból. Ilyenkor nem szabad hallgatni. Leírják, elmondják, hogy az erdélyi magyarság továbbra is nemzetbiztonsági kockázatot jelent. És ugyanők elvárnák, hogy ünnepeljünk. Mit? Azt, hogy száz év után még mindig nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek ránk?

„Ki kell mondani azokat a dolgokat, amik fájnak, amiktől lehet, hogy egyesek dühösek lesznek. Ők még mindig attól félnek, hogy Erdélyt el akarjuk szakítani. Mi attól félünk, hogy az asszimilációs törekvéseket nem adták fel. Ha ezeket a dolgokat ki tudjuk beszélni, és azért, hogy ne féljünk, ők a jogi kereteket biztosítják, hogy meg tudjuk élni és tovább tudjuk vinni az identitásunkat, akkor bizalom épülhet ki. Mert most nincs bizalom. Lehet, hogy az, amit én akaratom ellenére néhány hete kiprovokáltam, elvezet oda, hogy miután mindenki kifújta magát, le tudunk ülni, és tudunk beszélni a holnapról” – zárta előadását Kelemen Hunor.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS